'Til the love runs out - 8. fejezet

Gondolkodom, hogy lehet, hogy több rész lesz, mint amennyi eredetileg be van tervezve ;) de meglátjuk még :DD
Addig is itt van ez. Enjoy :*

--------------------------------

 

Dion kicsit talán erősebben húzott ki az étteremből, már-már rángatott és ahogy bezárult mögöttünk az ajtó, barátom elengedte a kezemet és elhátrált tőlem. 

- Mond, hogy nem igaz.

Nem tudtam rá pillantani, tekintetemmel a zöld, mintázott szőnyeget figyeltem. 

- Mond, hogy csak kitalálta, vagy azt, hogy ez egy rossz álom. - tette össze a kezét, mire lassan pillantottam fel. 

- Nem tudom ezt mondani, Dion. Sajnálom... én...

A férfi azonban feltartotta a kezét jelezve hogy eleget hallott. A tarkóján összekulcsolta a két kezét és mélyet sóhajtott.

- Dion. - közelebb léptem hozzá, de ő ismét felemelte a kezét, jelezve hogy nem kívánja, hogy hozzászóljak, vagy éppen hozzá érjek. - Azt mondtad... - próbálkoztam.

- Sok mindent mondtam! - kiabált rám úgy, hogy összerezzentem. Soha nem láttam még ilyennek.

- El akartam mondani...

- Ez most nem megy. - vágott közbe és már elindult. 

- Nem hagyhatsz itt! Dion! Legalább mondj valamit.

A férfi megtorpant és hosszú pillanatokig némán állt. 

- Dion, kérlek. 

Barátom a válla fölött pillantott hátra és amilyen megvető pillantást tőle kaptam úgy éreztem egy életre a szemembe égett. Ledermedtem ettől a pillantástól és némán hagytam, hogy elsétáljon. Azonban olyan düh támadt bennem, és tudtam, kin vezessem le. Sarkon fordultam és olyan erővel téptem fel az ajtót, hogy félő volt, a kezembe marad. Hangosan dübörögtem végig az asztalig. 

- Mit képzelsz magadról? - magamon kívül voltam a dühtől, és nem is érdekelt a hangerő.

- Magadnak köszönhetsz mindent, kedves Cerys. - Eleanor rám se nézett.

- Állítólag a legjobb barátnőm vagy!

- Megtennéd, hogy nem kiabálsz? - végre rám pillantott. Higgadtsága felidegesített. 

- Azt csinálok, amit akarok! Undorító a viselkedésed. 

- Állítsál már magadon! - már ő is kezdte elveszíteni a türelmét és felpattant. - Nem csak a te legjobb barátnőd vagyok, hanem Dion-é is. Nem fogom tűrni, hogy kényed-kedved szerint csaljad össze-vissza. 

- Kérem, hölgyeim. - lépett oda hozzánk egy pincér kissé zavarban. - Hagyják el az éttermet. Zavarják a reggelizők nyugalmát.

- Biztos, hogy nem. - ült vissza a helyére Eleanor. - Be kell fejeznem a reggelimet. Majd Payton kisasszony távozik.

- Ha én megyek, te is. Nem végeztünk még egymással, Eleanor. Nincs jogod így viselkedni velem. 

- Dehogy nincsen! - kiabált a lány tovább és ismét felpattant, de olyan erővel lökte hátra a széket, hogy az felborult. - Mit csináltál tegnap este, gondolkodj már! Mit vársz tőlem, Cerys? Hm? Boruljak a nyakadba, hogy jól van édes kedves barátnőm, tök jó, hogy smároltál a csapattársammal, miközben egy srác, akivel már három éve komoly kapcsolatban élsz, a hotel szobában vár rád. 

- Hölgyeim, kérem. - a pincér hangja már nem volt olyan határozott, inkább kétségbeesett. 

- Hé, hé, hé. - tette valaki rá a kezemre a vállát, mire összerezzentem. - Mi van veletek?

Eleanor-ral összenéztünk egy pillanatra, de mielőtt újra egymás torkának estünk volna, Kevin megfogta a karunkat, és kiráncigált minket az étteremből.

- Mi a halál van veletek? 

- Szerinted mi, kedves csapattársam? - fonta keresztbe a karját Eleanor.
- Mi? - Kevin véletlenül sem pillantott rám.
- Hol járt tegnap este a nyelved?
- Általában a számban tartom. - vonta meg a vállát a dán pilóta.
- Néha napján máséban is. - pillantott rám jelentőségteljesen barátnőm, mire megforgattam a szemeimet.
- Néha napján máséban is. - rántotta meg a vállát a srác, és továbbra is kerülte a tekintetemet. - Mi van akkor?
- Hogy mi van akkor? - döbbent le Ele. - A legjobb barátnőmmel smároltál, akinek barátja van.
- Akkora feneket kerítesz ennek, mintha lefeküdtünk volna vagy mit tudom én... - rázta a fejét a csapattársa.
- Hát ki tudja, mi lett volna, ha nem vagyok ott. 
- Ennyire nem bízol bennem? - toltam félre Kevint, mert időközben már-már közénk állt.
- Cerys... - kezdte volna már lekezelő hangon barátnőm a monológját, de a dán pilóta közbe vágott.
- Hé, mielőtt egy újabb kör kezdődne a boksz meccsre, ajánlok valamit. Felejtsük ezt el - felemelte a kezét, mielőtt csapattársa közbeszólhatott volna. -, Cerys és én rosszat tettünk, rossz emberek vagyunk, megbántuk. Az alkohol az én részemről rendesen közrejátszott, még mindig kicsit oda vagyok miatta. De ami megtörtént, megtörtént. Nekem nem jelentett semmit, és gondolom neki se. - mutatott rám. -Nem tudjuk holmi bocsánat kéréssel, siránkozással, jajgatással eltörölni. Sajnálom. Cerys nem tehet róla, nem őt kell büntetnetek. Engem. Az én hibám az egész. Sajnálom, ha nem tudsz megbocsájtani nekünk, jobban mondva nekem.
Eleanoron látszott, hogy gondolkozik, mit szóljon vissza, de végül mély sóhaj szakadt fel a mellkasából.
- Jól van. - tört meg a lány és hozzám lépett. - Sajnálom, Cerys. Lehet, hogy túl reagáltam. Meg tudsz bocsájtani?
- Tudod, hogy nem tudok rád haragudni. - mosolyodtam el szomorkásan.
- Reméltem! - tárta ki a karját a legjobb barátnőm. - Gyere ide.
Közelebb léptem a barátnőmhöz, és megöleltük egymást.
- Sajnálom. - motyogtam.
- Nem, én sajnálom. - kontrázott rá. - Megbocsájtasz?
- Lehetetlenség nem megbocsátani neked. - mosolyogtam.
- Örülök ennek. - simogatta meg a hátamat a lány, majd elengedett. - Viszont meg kell keresnem Maryse-t. - utalt Eleanor francia személyi edzőnőjére. - Te meg pakolj, mert lassan indulunk.
- Igenis. - mosolyogtam.
Ahogy Ele ott hagyott minket kettesben a dán fiúval kissé félve pillantottam rá a fiatal pilótára. Elindultam a lift felé és ő velem tartott. Megnyomtam a hívógombot és összefont karokkal fordultam a férfi felé.
- Igaz amit mondtál?
- Micsoda? - nézett végre rám kék szemeivel.
- Minden. De főleg az, hogy nem jelentett semmit.
- Komolyan kérdezed?
Időközben a lift megérkezett, és beszálltunk, ahogy a lift bezárult, hátamat nekidöntöttem a falnak.
- A lehető legkomolyabban.
Kevin ahelyett, hogy válaszolt volna, megnyomott egy másik gombot, ami nem a megfelelő emelet volt.
- Egyáltalán nem. - pillantott rám hideg kék szemeivel.
- Nem? - döbbentem meg.
- Nem. - közelebb lépett hozzám, ám mielőtt bármi is lépett volna, csöngés jelezte, hogy megérkeztünk arra az emeletre, amit Kevin nyomott meg. - Gyere. - elkapta a karomat és kihúzott a liftből.
- Mit csinálsz? - húztam össze a szemöldökömet.
- Nem tudom azt mondani, hogy nem jelentett semmit. - finoman a falhoz nyomott és közelebb lépett. - Ezt te sem hiszed el, ugye?
- Kevin... - mielőtt befejeztem volna a mondatot, ajkait az enyémhez nyomta. Ez más volt, mint a tegnap esti. Azonban nem szabadott elragadtatnom magamat, finoman eltoltam. - Kevin, ez nem... ez nem helyes.
- Ki mondja meg, hogy mi az és mi nem?
- Nem tudom, de ez... - mutattam rá majd magamra. - amit most csinálunk... nem az?
- Felejtsük ezt el... mond azt, hogy nincs köztünk valami.
- De van...
- Akkor? - Kevin meg se várta a válaszomat, hanem újra megcsókolt. Sokkal hosszabban és sokkal szenvedélyesebben, és el is hitette velem, hogy helyes az, amit most teszünk.