Imádlak titeket a sok kommentért és sok pipáért :) <3 Csak így tovább, ezek mindig megörvendeztetik apró kis szívemet :)
------
Szorosabban húzott magához a derekamnál fogva, másik kezével pedig a hajamba túrt, így esélyt sem volt szabadulni, de valahol legmélyén már nem is akartam.
- Hallod? - rántotta meg valaki a vállamat és reflex szerűen toltam el Kevint, ahogy felismertem a hangját. - Ti mi a halált csináltok? Cerys, te eszednél vagy?
- Eleanor...
- Cerys! - barátnőm rohadt idegesnek tűnt. - Te nem vagy normális! Tényleg elment minden józan eszed? - kopogtatta meg a fejét a lány. - De te is Kevin! Fúj! Hánynom kell tőletek. Rendesen rosszul vagyok. Undorítóak vagytok.
Azzal a lendülettel sarkon fordult és hosszú léptekkel indult el, hogy ott hagyja a klubot.
- Eleanor! - futni akartam utána, de Kevin elkapta a karomat.
- Hova mész?
- Kevin... ez... nem. - azzal már ott sem voltam és barátnőm után rohantam mint az őrült.
- Eleanor. - végre elkaptam, de erősen kirántotta a kezét a szorításonból. - Eleanor kérlek.
A lány dacosan hallgatott és szinte már futott, hogy megszabaduljon tőlem. Megszaporáztam a lépteimet, és elé értem, majd megtorpantam.
- Eleanor, kérlek.
- Hánynom kell tőled, Cerys. - felemelte a hangját. Még soha nem láttam ilyenek. - Sok mindent meg tudok bocsájtani, de ezt nem. A hűtlenség az egyetlen dolog, amitől rendesen felfordul a gyomrom. A legjobb barátnőm vagy, Cer. De ez... Dion szeret téged és te... te csak elhajítod ezt. Olyan önző vagy, hogy az agyam eldobom tőled.
- Eleanor, én nem...
- Nem érdekel, Cerys! Nem érdekel! Csak az, hogy holnap reggel már Dion mindenről tudjon, ha lehet még ma este.
Azzal a lendülettel kinyitotta a mellette megálló taxi ajtaját és bevágódott a hátsó ülésre. Én pedig ott álltam Melbourne utcáján, egyedül, lelkileg teljesen megtörve, szememből patakzó könnyekkel.
Az ágy mellett ülve vártam, hogy Dion felébredjen. Este mikor kissé hosszú szenvedés és csatangolás után olyan hajnal egy körül visszaértem a szállodába, alig bírtam elaludni, és mikor sikerült is, rövid idő után felriadtam. Reggel 6 után azonban nem tudtam visszaaludni és nyitott szemmel forgolódtam és végül úgy döntöttem, leülök a gépemhez dolgozni. Kilenc körül hallottam meg először Dion hangját.
- Mit csinálsz?
A hangra kissé összerezzentem és felé fordultam.
- Dolgoznom is kell. Egész hétvégén nem csináltam semmit. - szomorkás mosolyt erőltettem az arcomra, mert ahogy a férfire néztem, eszembe jutott a tegnap este.
- Mi a baj, baby? - ült fel az ágyban.
- Én... - mélyet sóhajtottam és éreztem ahogy a gombóc a torkomnak feszül.
- Mi a baj? - Dion egyből felpattant és elém térdelt, amitől elolvadtam. Ritkán mutatta ki ezt az aggódó énjét, és azt is csak nekem.
- Szörnyű ember vagyok. - gyürködtem a ruhám szélét, és nem tudtam a szemébe nézni.
- Megöltél valakit? Ha igen, nincs semmi baj, hozom a zsákot, az ásót, szerzek ügyvédet. Megoldjuk. - próbálta viccesre venni a formát, mire annak ellenére, hogy majdnem elsírtam magam, halványan elmosolyodtam.
- Nem...
- Lefeküdtél valakivel?
- Nem... én csak...
- Akkor nincsen baj. - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Térden állva kúszott közelebb és kezét a combomra tette. - Nincsen semmi baj, életem. Te vagy a mindenem, és szeretlek.
- De, Dion...
- Nincsen, de. - simította meg az arcomat. - Sajnálom, hogy nem olyan harmonikus a kapcsolatunk, amilyet szeretnénk. De ezek vagyunk mi. Két robbanékony, akaratos, makacs de mégis őrülten szexi és tehetséges ember. Mind emellett szeretjük egymást, ami plusz jó pár pont, nem igaz?
- De igen.
- Szeretlek Cerys. Minden hibáddal, minden problémáddal együtt.
- Én is szeretlek. - mosolyodtam el halványan.
- Csak ez számít. - szorította meg a kezemet finoman. - Semmi és senki más.
- Csak ez. - erőltettem halvány mosolyt a számra.
- Menjünk reggelizni! - hajolt oda hozzám Dion mosolyogva és hosszan megcsókolt.
- Eleanor, kérlek.
- Hánynom kell tőled, Cerys. - felemelte a hangját. Még soha nem láttam ilyenek. - Sok mindent meg tudok bocsájtani, de ezt nem. A hűtlenség az egyetlen dolog, amitől rendesen felfordul a gyomrom. A legjobb barátnőm vagy, Cer. De ez... Dion szeret téged és te... te csak elhajítod ezt. Olyan önző vagy, hogy az agyam eldobom tőled.
- Eleanor, én nem...
- Nem érdekel, Cerys! Nem érdekel! Csak az, hogy holnap reggel már Dion mindenről tudjon, ha lehet még ma este.
Azzal a lendülettel kinyitotta a mellette megálló taxi ajtaját és bevágódott a hátsó ülésre. Én pedig ott álltam Melbourne utcáján, egyedül, lelkileg teljesen megtörve, szememből patakzó könnyekkel.
------------
Az ágy mellett ülve vártam, hogy Dion felébredjen. Este mikor kissé hosszú szenvedés és csatangolás után olyan hajnal egy körül visszaértem a szállodába, alig bírtam elaludni, és mikor sikerült is, rövid idő után felriadtam. Reggel 6 után azonban nem tudtam visszaaludni és nyitott szemmel forgolódtam és végül úgy döntöttem, leülök a gépemhez dolgozni. Kilenc körül hallottam meg először Dion hangját.- Mit csinálsz?
A hangra kissé összerezzentem és felé fordultam.
- Dolgoznom is kell. Egész hétvégén nem csináltam semmit. - szomorkás mosolyt erőltettem az arcomra, mert ahogy a férfire néztem, eszembe jutott a tegnap este.
- Mi a baj, baby? - ült fel az ágyban.
- Én... - mélyet sóhajtottam és éreztem ahogy a gombóc a torkomnak feszül.
- Mi a baj? - Dion egyből felpattant és elém térdelt, amitől elolvadtam. Ritkán mutatta ki ezt az aggódó énjét, és azt is csak nekem.
- Szörnyű ember vagyok. - gyürködtem a ruhám szélét, és nem tudtam a szemébe nézni.
- Megöltél valakit? Ha igen, nincs semmi baj, hozom a zsákot, az ásót, szerzek ügyvédet. Megoldjuk. - próbálta viccesre venni a formát, mire annak ellenére, hogy majdnem elsírtam magam, halványan elmosolyodtam.
- Nem...
- Lefeküdtél valakivel?
- Nem... én csak...
- Akkor nincsen baj. - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Térden állva kúszott közelebb és kezét a combomra tette. - Nincsen semmi baj, életem. Te vagy a mindenem, és szeretlek.
- De, Dion...
- Nincsen, de. - simította meg az arcomat. - Sajnálom, hogy nem olyan harmonikus a kapcsolatunk, amilyet szeretnénk. De ezek vagyunk mi. Két robbanékony, akaratos, makacs de mégis őrülten szexi és tehetséges ember. Mind emellett szeretjük egymást, ami plusz jó pár pont, nem igaz?- De igen.
- Szeretlek Cerys. Minden hibáddal, minden problémáddal együtt.
- Én is szeretlek. - mosolyodtam el halványan.
- Csak ez számít. - szorította meg a kezemet finoman. - Semmi és senki más.
- Csak ez. - erőltettem halvány mosolyt a számra.
- Menjünk reggelizni! - hajolt oda hozzám Dion mosolyogva és hosszan megcsókolt.
-----
- Szia, Ele. - köszöntötte barátom az asztalnál üldögélő vörös hajú lányt, mire ő felpillantott telefonjából.
Mikor meglátta összefonódó ujjainkat, felrántotta a szemöldökét, majd tovább böngészte a telefont.
- Sziasztok.
Olyan él volt a hangjában, hogy éreztem, ahogy szinte a penge a torkomnak feszül.
- Ma mindenkinek baja van? - ült le értetlen vigyorral az asztalhoz Dion.
- Oh. - pillantott fel Eleanor és olyan megvetés volt a hangjában, hogy rendesen elhittem, hogy bűnös vagyok. Mintha egy embert brutálisan megöltem volna. - Hogy Cerysnek baja volt ma?
- Eleanor, azért kicsit túlzás amit csinálsz, nem gondolod? - felidegesített, hogy így viselkedik.
- Túlzás lenne? - pillantott rám érdeklődve. - Meséltél az esti kalandodról életed szerelmének?
- Mesélt. - vett védelmébe egy pillanat alatt Dion.
- Na, az tök jó akkor. - felelte gúnyosan barátnőm. - És hogy reagáltál?
- Mint látod, jól.
- Pedig mintha azt említetted volna, hogy gyűlölöd Kevint.
Éreztem, hogy a férfi megfeszül mellettem és derekamat tartó bal keze ökölbe szorult.
- Ez változatlan.
- Akkor nem értelek. - ráncolta a szemöldökét. - Miért tűrted, hogy az a fiú lenyomja a szerelmed torkán a nyelvét?
Jelen helyzetben a szememmel tudtam volna megfojtani a tekintetemmel az állítólagos legjobb barátnőmet. Nem értettem miért támad ennyire, és ellenem van.
- Köszönjük, kedvességedet, Eleanor. Gyere, Cerys. - kissé erősebben húzta meg a kezemet, mint ami az egészséges és tudtam, hogy nagyon nagy baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése