What about love? - 11. fejezet

Meghoztam :D Nem sok hozzáfűzni valóm van :) 

Just enjoy :D :*

11. fejezet - Mykonos II.

- Mehetünk. - kiléptem a fürdőszobából, miközben kezemre rángattam a karkötőket.

- Hova? - Fernando tovább kapcsolgatta a TV-t, rám se nézett.

- Hogy- hogy hova? Megígértük Frona-nak, hogy ma benézünk este. 

- Te ígérted meg. - fordult végre felém. - Én nem akartam megígérni.

- De gondolom téged is szívesen lát. - ültem le mellé. - És utána lemehetnénk a partra.

- Nincs sok kedvem. Lefárasztott az út és a nap is leszívott. De te menj csak, ha szeretnél. - rakta kezét az enyémre.

- Megyek is. - húztam ki egy kissé sértődötten a kezemet.

- De most ezen ne sértődj már meg.

- Már késő. - nyúltam a táskámért, amiben megszólalt a telefonom. Kivettem a készüléket, és elmosolyodtam a hívó fél láttán. - Most indulok. - szóltam bele a telefonba, mire Fernando kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Indulsz? - szólalt meg Travis a vonal másik végén. - És Fernando?
- Ő nem akar. -  pillantottam a pilótára vádlóan, majd felkaptam a táskámat és a Ferrari kulcsát, végül elhagytam a szobát.
- Miért?
- Fáradt, vagy mi... - zártam be magam mögött a lakás ajtaját és a sportkocsi felé vettem az irányt.
- Hm... - hümmögött a fiú a vonal másik végén. - Nem haragudott, hogy te eljössz?
- Nem kérdeztem.
- Ajaj. Akkor nem jó a hangulat.
- Megkértem, hogy menjünk el, mert egy éve nem láttalak titeket. De mindegy. Leteszem, ott vagyok egy öt perc múlva.
- Jól van, gyere. - nyomta ki Travis a telefont, mire én is az anyósülésre dobtam a készüléket.
Rendesen megnyomtam a rövid szakaszon a tűzpiros gépet. Mindig is élveztem a száguldást és most is jól esett egy kicsit érezni a sebességet. Gyorsabban értem oda mint ahogy terveztem és hangosan fékeztem le Frona és Abram csinos kis háza mellett. Kimásztam a vezetőülésről és bevágtam az ajtót. Miközben félúton voltam a bejárathoz, az már kis is nyílt és egy széles mosolygó Frona állt ott. Mikor meglátta mérges arcomat, értelelenkedve pillantott rám.
- Mi történt édesem?
- Ah, csak Fernando.
- Hol van?
- Otthon. - forgattam a szemeimet.
- Miért?
- Mert lusta és "fáradt". Nem volt kedve jönni. De én mondtam, hogy biztos jövök.
- Sajnálom.
- Nincs mit. Úgy is kibékülünk. - legyintettem.
- Gyere csak be. - lépett félre.
Rengeteg ember nyüzsgött bent, ami jó érzéssel töltött el. Frona-ékat mindenki ismerte és szinte minden nyári estén volt itt egy kis összejövetel, ahol szinte az egész falu ott volt.
- Imádom ezt. - néztem körbe mosolyogva.
- Hát, tudod itt mindig nagy a sürgés-forgás.
- Tudom. Hiányzik nekem ez év közben. - sóhajtottam, majd tovább jártattam a tekintetemet és megakadt a szemem Travis-en, aki pár sráccal beszélgetett. Mosolyogva léptem oda hozzá és megtámaszkodtam a vállán.
- Sziasztok.
- Isleen! - vigyorodott el ő is és nyomott egy puszit az arcomra. - Ez gyors volt.
- Siettem. - vontam meg egyszerűen a vállam.
- Jaj, Ise, remélem emlékszel a srácokra. Ő itt Cleon, Theodore és Arion.
- Öhm. Rád igen - mutattam rá Theodore-ra, - de szerintem rád is. - pillantottam Arion-ra. Sziasztok. - odaléptem hozzájuk és adtunk egymásnak mind a három fiúval két-két puszit.
- Hé, Leena. Akkor jössz ugye le velünk a partra? - karolta át a vállamat Travis.
- Még szép hogy. - nevettem.
- Nem kell haza menned?
- Ugyan már. - legyintettem. - Nem fogom hagyni, hogy elrontsa az estémet, mert nyavalyog
- Oké. - rántotta meg egyszerűen a vállát a férfi. - Kérsz egy "thanati̱fóra néktar"-t?
- Hogy kérek-e? - nevettem. - Még szép hogy.
- Gyere.
Otthagytuk a fiúk társaságát és a konyhába mentünk.
- Emlékszel még, hogy kell? - lépett Travis az egyik szekrényhez, hogy kivegye a koktél alapanyagait.
- Ugyan kérlek. - vigyorogtam és félre toltam, majd kivettem az ouzot, cipurot és egy kis citrom- és narancslevet.
- Eddig tökéletes. - bólintott mellettem a fiú.
- Három rész citrom. - öntöttem bele a keverő pohárba a levet - másfél ouzo. Két rész cipuro és még két rész narancs.
- Príma. - bólintott nevetve.
Összeráztam az alapanyagokat, majd kitöltöttem hat darab feles pohárba, hisz annyira volt elegendő.
- Cheers! - koccintottam a poharamat az övéhez.
- Cheers! - nevetett, majd egyszerre lehúztuk a tartalmát.
- Huh. - csaptam le a pultra a műanyag pohárkát. - El is felejtettem, hogy milyen kegyetlen.
- Rég jártál görög földön. - vigyorgott, majd újabb poharat nyomott a kezembe.
- Túl rég. - ráztam a fejemet, majd miután összekoccintottuk a poharat, lehúztuk az italt. Miután lecsúszott az alkohol, leraktam a poharat. - Kezdek visszaszokni.
- Helyes. Most az utolsót, vagy később.
- Adjad, gyorsan. - kaptam a pohár után és azt is pillanatok alatt elfogyasztottuk. - Hát ez kellemes.
- Ne hogy túl gyorsan beüssön. - nevetett. - Nem vagy edzésben.
- Oh, dehogynem. - benyúltam a hűtőbe és kivettem két Mythos sört és átadtam egyet Travis-nek. Frona-éknál mindig úgy mozoghattam, mintha otthon lennék, egészen nyugodtan kivehettem bármit a hűtőből is. - Én mindig abban vagyok.
- Az biztos. - vigyorgott továbbra is. - Köszöntél már Maia-nak?
- Nem. Hol van?
- Legutóbb valamerre arra láttam. - mutatott Travis egy kisebb lánycsoport felé.
- Látom. - kiszúrtam a gyönyörű lányt és határozottan indultam el felé. - Maia!
A neve hallattára felkapta a fejét és mikor meglátott széles mosoly terült el az arcán. Odafutott hozzám.
- Isleen, szia! - szorosan átölelt, majd mikor elengedett végigmért. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - nevettem. - De te is jól nézel ki. Olyan jó, hogy látlak.
- Én is annyira örülök. Anya mondta mikor hazajöttünk a partról, hogy itt vagy. Kicsit kiakadtam, hogy nem hívott egyből, mikor besétáltál az üzletbe.
- Azért ennyire nem gáz. - nevettem.
- De igen. - bizonygatta igazát a lány. - Jó ideje nem találkoztunk, szóval gáz. Mióta vagy itt?
- Úgy körülbelül öt perce. De azóta lenyomtam három "thanati̱fóra néktar"-t Travis-szel.
- Az nem semmi. És most a Mythos. - nézett a kezembe lévő sörre, amibe néha belekortyoltam.
- Tudod, hogy jól bírom. - kicsit kezdtem megérezni az erős keverék hatását.
- Jaj, a lányokat még be se mutattam. Ők itt Drew, Thelma és Rhoda. Lányok, ő itt Isleen Button.
- Sziasztok. - adtunk egymásnak két-két puszit.
- Jössz le a partra ugye? - fordult hozzám Maia.
- Igen, Travis már hívott.
- Helyes. Egy fél óra múlva indulunk.
- Oké. Megkeresem Travis-t.
- Rendben.
Hátat fordítottam a társaságnak és elindultam megkeresni a barátomat, aki épp a konyha felé tartott.
- Trave! - kiáltottam utána, mire megtorpant és mosolyogva felém fordult.
- Na mi van, dalos pacsirtám.
- Beszélgessünk.
- Jó. Tetszik az ötlet. Menjünk fel a teraszra, itt túl nagy a zsongás.
- Oké. Hozol nekem még egy sört?
- Már meg is ittad? - nézett rám nevetve.
- Kicsik ezek.
- Kapd el. - dobta felém az alumínium dobozt, de mivel a reflexeim lelassultak az akohol hatása miatt, a sör a földön landolt és elgurult.
- Jaj. - kissé ügyetlenül léptem utána, eléggé látható volt, hogy már ittam egy keveset.
- Csak beütött. - nevetett Travis, miközben felvette a földről a dobozt. - Nem kell ez neked.
- Jól vagyok. - válaszoltam kicsit indulatosan, majd kivettem a kezéből.
- Ahogy gondolod. - tartotta fel védekezően a kezeit. - De hosszú még az este, szóval csak módjával.
- Majd eszek pitát. 
- Hozok most. - a férfi eltűnt a konyhában, majd pár pillanat múlva két, nagy darab pitával ért vissza. - Ezt majd elmajszolhatod. De menjünk, mert fél óra múlva indulunk a partra. 
- Oké.
Felmásztunk a lépcsőn és kimentünk az egyik teraszra, ahol két szék várt ránk. 
- Mesélj valamit, Travis. - leraktam a sört és inkább a pitából kezdtem falatozni. 
- Hát nincs sok történés. Igazából élvezem a nyarat, most szünet van a suliban, így igazából dolgozgatnom kell, de csak hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken megyek be. A többi napom szabad, de azokon a napokon portugálul tanulok. Jövőre fél évre elmegyek Portugáliába.
- Hogy-hogy?
- Van egy barátnőm. - vette elő a telefonját és egy kép után kutatott, majd mikor megtalálta, felém nyújtotta. - Ő Elivra.
- Szép lány. - elnevettem tőle a telefont és megnéztem alaposan a képet. - De nem igazán tűnik portugálnak. 
- A szülei finnek. Elivra már Portugáliában született. Azért kapott portugál nevet, hogy könnyebb legyen számára, mert remélték, hogy ott fog élni.
- Hát gratulálok. - nyújtottam vissza mosolyogva a készüléket. - És érte mész oda?
- Igen. Egyfajta távkapcsolat. Májusban jött és itt volt két hónapig, aztán majd október elején én megyek hozzá három hétre. Amikor itt volt, akkor készült ez a kép is. Előtte pedig én voltam nála. És így vagyunk. 
- Az nem lehet könnyű. - sóhajtottam.
- Nem az. De nagyon szeretem, imádni való lány. 
- Örülök, hogy boldog vagy. - mosolyogtam rá bíztatóan. - Majd be kell nekem is mutatnod.
- Mindenképpen. Már szinte mindenki ismeri itt, Frona pedig határozottan oda van érte. 
- Ha Frona imádja, akkor rossz ember nem lehet. - nevettem. - Mióta vagytok együtt? 
- Lassan egy éve. 
- Hogyan találkoztatok?
- A családjával jöttek szeptember első hetén apa szállodájába. Akkor már ott dolgoztam személyi edzőként, és ő pedig minden nap járt le a konditerembe. Segítettem neki az edzésben, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Két nappal az indulásuk előtt elhívtam randizni, és annyira jól sikerült minden, hogy össze is jöttünk aznap este. 
- De kis aranyosak vagytok. És hány éves, vagy mit dolgozik?
- Ő most huszonöt és idegenvezető.
- És... lehet hogy ő az igazi, Travis? - mosolyogtam rá.
- Hát... akár. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Viszont ez a távolság nem túl jó. Veszettül tud hiányozni.
- Na, a kis Trave Pope szerelmes. - nevettem fel és megcsapkodtam a vállát. 
- Ne már. - próbálta kivédeni az ütéseimet nevetve. 
- Nem, ez komoly. - ültem vissza a helyemre. - Tényleg nagyon örülök, hogy boldog vagy. Megérdemled ezt a lányt. 
- Köszönöm. És te? Te boldog vagy, Isleen? 
- Én mindig. - vigyorogtam. 
- Nem Ise. Komolyan kérdezem. Fernando boldoggá tesz téged?
- Persze. - pillantottam rá. - Boldog vagyok mellette. 
- Akkor miért nincs most itt?
- Ezt most hagyjuk, jó?
- Persze. - bólintott. - Csak kérdeztem. 
Kinyitottam a dobozos sört és belekortyoltam. Hosszú pillanatig ültünk szótlanul, mikor az erkély alól kisétált Maia és felpillantott ránk.
- Gyertek, indulunk.
- Oké. - tápászkodtam fel a székből, ahogy Travis is.
- Gyere ide, te lány. - vigyorogva húzott magához a derekamnál fogva és nyomott egy puszit az arcomra. - Örülök, hogy itt vagy. 
- Én is. - vigyorogtam. 

.   .   .

- Isleen! - hallottam meg a nevemet, mire megfordultam.

- Alyssa? - nevettem fel és átöleltem a lányt. - Hát te... - mértem végig. - Megnőttél.

- Ugye? - fordult körbe előttem nevetve. - Nyolc év az nyolc év. 

- Már tizenkilenc éves vagy? - esett le az állam. 

- Hát... - vigyorgott. - Öregszem. 

- Micsoda. - nevettem. - Nagyon jól állnak az évek, Aly. Jól nézel ki.

- Köszönöm. Te is nagyon csinos vagy.

- Csatlakozol hozzánk? - mutattam az asztal körül ülő nagy társaságra.

- Nagyon szívesen. - hátrafordult a társaságához és görögül magyarázott nekik.

A sok Mykonos-ban töltött év és jó pár nyelvlecke segített, hogy megértem miről beszélgetnek. Miután elköszönt a csapattól, felém fordult és vigyorogva belém karolt. Visszasétáltunk az asztalunkhoz, ahol már vagy egy tizenöt fős társaság gyűlt össze.

- Hoztam nektek egy Alyssa-t.

- Sziasztok. - intett a lány.

- Szia, Aly. - jött a kórus és ő pedig mindenkinek egyesével köszönt, majd mikor körbe ért, vissza ült mellém. 

- Mit iszol? - fordultam hozzá. 

- Egy Adonis-t. Hátha szerencsét hoz estére. 
- Az kemény. Tényleg felnőttél.
Még körülbelül egy órát iszogattunk csendesen a tengerparti törzshelyünkön, majd mikor mindenki spicces volt, felkerekedett az egész nagy társaság, hogy a hátára vegye Ioannis-t. Csodálatosan éreztem magamat, igazán felszabadító volt újra találkozni azokkal a barátokkal, akiket jó egy éve nem láttam. A nagy hangulatban szinte teljesen megfeledkeztem, kivel is érkeztem ide. Éjjel egy óra körül vettem elő először a telefonomat és akkor láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. Az időpont fél tíz körül volt, és a hívó fél pedig nem más volt mint, Fernando. Látszólag a spanyol világbajnok nem tőrte magát, hogy kiderítse mi van velem, mert ez volt tőle az első és látszólag utolsó hívás az este folyamán. Felvontam a szemöldökömet, majd eltettem a táskámba a telefonomat. Épp az egyik szórakozóhelyen tanyázott a csapat, mikor felálltam és odahajoltam Maia-hoz.
- Kimegyek a mosdóba, felfrissítem magam.
- Oké. - fordult felém a lány. - De minden rendben?
- Persze. - bólintottam. 
- Nem vagy rosszul?
- Nem. Két perc és itt vagyok.
- Okés. 
Felkaptam a táskámat, és a mosdó felé vettem az irányt. Ahogy befordultam a WC felé vezető folyosóra,
 egy csókolózó párt pillantottam meg. Mosoly futott végig az arcomon. Sötét volt, így nem is láttam, kik azok. Mikor azonban melléjük értem, egyből felismertem a két arcot és megtorpantam.
- Ti mégis mi a jó büdös francot műveltek? - dobtam le a táskámat, ami hangos puffanással landolt a földön, szétrebbentve a párt. Mind a két fél kétségbeesetten pillantott rám. 
- Travis, hogy pont te... úristen... és Alyssa... pontosan tudod, hogy... az, hagyjuk. - felkaptam a táskát és dühösen szaporáztam a lépteimet. Hallottam, ahogy barátom utánam fut és elkapja a karomat. 
- Isleen, várj.
- Mire? - rántottam ki a karomat és felé fordultam. - Jézusom, Travis, alig pár órája mondtad hogy szereted Elivra-t és lehet hogy ő az igazi. Jesszusom, Trave, az agyam eldobom tőled. Akkora egy tapló vagy. Nem érdemel meg téged az a szerencsétlen lány. Te pedig. - mutattam Alyssa-ra, aki odaért. - Egy utolsó senkiházi vagy. Pontosan tudod, hogy egy éve barátnője van. Nagyon jól tudod. Úristen. Nem is tudok erre mit mondani. Mind a ketten a föld alá ástátok magatokat, remélem megfulladtok.
Azzal hátat fordítottam és olyan gyorsan szedtem a lábaimat, amilyen gyorsan csak tudtam. Az asztalunknál lefékeztem.
- Mai, én megyek.
- Mi? - kapta felém a fejét a lány. - Mi történt?
- Mennem kell. Muszáj, jó?
- Oké. Értem. De hogy jutsz haza?
- Szerintem tudok vezetni, nem fogok olyan gyorsan menni.
- Ise, nagyon vigyázz magadra, jó. - állt fel és megölelt. - Hívj, ha hazaértél.
- Mindenképp. - mosolyogva engedtem el, majd kisiettem a szórakozóhelyről.