Maybe it's gone...

Nehéz szavak következnek, de nem tudok mit csinálni. 

Szerintem vége. Nehéz kimondanom, mert imádok írni és azt még jobban imádtam, ahogyan ti viszonyultatok hozzá, de... vége. Sok hülye hóbortom volt, amin egy-két évig kattogtam, majd felnőttem, kinőttem, és jött egy másik. Az írás azonban nem egy hülye hóbort és évek óta jelen van az életemben. Néha megosztottam a közönséggel, néha nem. Januárban szántam rá magamat, hogy akkor odarakom magam és megmutatom és bejött. Őszintén nem számoltam ilyen sikerrel, meglepett mennyien szerették Blance történetét, később pedig Issie-ét. Nagyon örültem a sok pipának, kommenteknek.

Rengeteg hullámhegy, ámbár inkább hullámvölgy volt jelen a regényben és gyakran készültem bedobni a törölközőt, de most úgy tűnik - ha nem is végleg - de hosszú időre bedobom. Fáradt vagyok, rengeteget tanulok, vagy más dolgom van, a vezetés is sok időt vesz el tőlem. Emellett ihlet sincs.

Nem akarok senkinek semmit sem a nyakába varrni, nem akarok vádaskodni és semmi. De én úgy vettem észre, hogy csökkent az érdeklődés irántam. Csökkent a látogatottság, a pipák és... és minden. Valószínűleg mindenkinek van egy szavatossága, és nekem elég gyorsan lejárt.... de hát ez biztos azért is van, mert már én se vagyok a régi és ezt pontosan tudom. Mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni. Hát ez nem jött össze. De valakinek a szakadékból kell integetnie... ez vagyok most én.

Elgondolkodom most így télre egy síugrós RÖVID kis fanfiction, de SEMMI nem biztos. Szóval nem merek ígérni, nem merek semmit sem mondani, mert akkor tuti nem jön össze.

Szóval nagyon nagyon SAJNÁLOM. Mást nem tudok mondani, nem vagyok boldog én sem. Írok, ha van valami fejlemény, ne haragudjatok rám :((