What about love? - 24. fejezet

Elég rövid és elég sokat kellett várni, de remélem tetszik :)

Gyors kérdés:

Végig írjam az egész évet, hogy a brazil nagydíjjal záródjon a történet, vagy fejezzem be korábban, nem kell elmennem a végig.

24. fejezet - Stop it!

- Akadnak. - léptem be a szórakozó hely V.I.P. részére, ahol már rengetegen táncoltak az aktuális DJ zenéjére. 

Láttam a fintort Fernando arcán, nem igazán nyerte el a tetszését a fiatalok tuc-tuc stílusa.

- Ugyan már. - böktem oldalba és odahajoltam a füléhez, hogy hallja amit mondok. - Ne mond, hogy nem tetszik.

- Öhh... - rázta meg a fejét. - inkább igyunk.

Kezdett el határozottan húzni a bárpult felé, ahova egy sorban rengeteg pohár volt lerakva, benne pedig áttetsző folyadék, a V.I.P. vendégek részére.
- Ez már nekem is jobban tetszik. - nevettem fel, de nem engedtem egy ideig, hogy tovább menjen. - Várj, várj!
- Mi az? - fordult felém értetlenül, mire magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam a pilótát.
Miután elengedtem, arcunk között pár centi volt továbbra is.
- Ezt most miért kaptam? - vigyorgott.
- Nem tetszett? - játszottam a csalódottat, mire nevetve vissza húzott és most ő csókolt meg, hosszabban.
- Még szép, hogy de. - mosolygott.
- Amúgy azért, mert nem emlékeztem, hogy mondtam-e a hétvége folyamán, hogy szeretlek és örülök, hogy vagy nekem.
- Csak úgy százszor. - vigyorgott és nyomott egy puszit az arcomra, majd úgy haladtunk tovább, hogy átkarolta a vállamat.
Mielőtt elértük volna a bárpultot valaki hátulról jó erősen rávágott Fernando hátára, amitől a spanyol pilóta összerezzent. Egyszerre fordultunk hátra a brit férfihez, aki széles mosollyal üdvözölt minket.
- Lewis! - léptem oda hozzá és adtam neki két puszit, Fer pedig kezet fogott vele.
- Sziasztok. - vigyorgott. - Ti vagytok az elsők, akik ideértek.
- Korán jöttünk? - pillantott barátjára a spanyol, majd rám nézett. - Mondtam, hogy korán indultunk el.
- Ne hisztizz már. - csaptam rá nevetve a mellkasára. - Rosszabb vagy, mint én.
- Téged nehéz túl szárnyalni. - vigyorgott rám.
- Neked még is sikerül. - bökdöstem nevetve.
- Na. - hívta fel magára a figyelmet Lewis. - Iszunk még ma, vagy az tilos?
Immáron hárman érkeztünk meg a bárpulthoz, és leültünk a bárszékekre.
- Mire igyunk először? - vettem el az első kis pohárkát.
- Mondjuk először ránk. - nyomott ajkaimra egy rövid csókot, amit vigyorogva fogadtam.
- Nekem tetszik.
- Bleeh... - fújogatott a brit pilóta. - Ennél nyálasabbak már nem lehetnétek.
- Csak igyál ránk. - nyomtam oda neki a poharat nevetve.
- Cheers! - koccintottam először Fer-rel, majd Lewis-szal és egyszerre húztuk le a rövid italt. Miután lenyeltem, eltorzult arccal csaptam le a pultra a pohárkát. - Uhh.
- Mi van, Issie? - vigyorgott rám a Mercedes pilótája és oldalba bökött. - Nem bírja az angol kis lelked az erőset?
- Te csak ne magyarázz nekem! - nevettem fel. - Te is angol vagy.
- De a jobbik fajtából. - csipkelődött tovább.
- Álmodozz. - vigyorogtam.
- Befejeztétek? - hajolt előre Fer és elvett egy újabb pohár alkoholt, mire mi is így tettünk.
Mindig volt valami, amire lehetett inni, így hamar lenyomtunk három-négy kis pohárkát.
- Én jól vagyok. - tette le az utolsó poharat Lewis, majd felállt és pár bizonytalan lépést tett előre, majd majdnem elesett.
- Azt láttom. - nevettem fel hangosan és Fernando felé fordultam, aki szintén vigyorogva figyelte barátját.

- Komolyan. - legyintett a brit pilóta, majd mikor sikeresen megállt a tömeget kezdte szuggerálni. Láthatólag kiszúrt valakit és összehúzott szemekkel vizslatta az érkezőt, abban reménykedve, hogy ittas állapotban is felismeri. Követtem a tekintetét, és Lewis legjobb barátját, Nicot pillantottam meg, aki az embereken átverekedve próbált odaérni hozzánk. Látszólag a brit pilóta nem volt a helyzet magaslatán, így lemásztam a bárszékről, és odasétáltam hozzá.
- Szia, Nico. - adtam neki két puszit.
- Szia, Issie. - mosolygott rám, majd csapattársára pillantott, aki éppen azzal bajlódott, hogy lekászálódjon a székről. - Mennyit engedtél neki?
- Annyit ivott, amennyit mi. - mutattam magamra és Fernandora, majd védekezően felemeltem a kezem. - Egy korttyal se többet.
A brit pilóta addigra odavergődött hozzánk és ki tárta a karját, hogy megölelje barátját, de a szőke srác csak kérdő fejjel odébb lépett.
- Kösz, Britney. - morgolódott.
- Gyere, én megölellek. - vigyorogtam és kitártam a karomat, mire Lewis átölelt.
Éreztem, hogy nehezedik rám, ezért gyorsan csapkodni kezdtem a férfi hátát.
- Rám ne ess.
Fernando sietett segítségemre és finoman hátrébb húzta a pilótát.
- Köszönöm. - pillantottam rá hálásan, mire csak mosolyogva bólintott és megveregette egykori csapattársa vállát.
- Lewis, menj haza, ki vagy már.
- Hülye vagy? - lépett hátra. - Együtt a szuper csapat. - mutatott négyünkre. - Mint Londonban.
Hangosan felnevettem a brit pilóta felvetésén, majd hátrafordultam és elvettem három darab feles poharat, egy-egyet Nico és Fernando kezébe nyomtam, a harmadikat pedig megtartottam.
- Hol az enyém? - értetlenkedett Lewis.
- Te már megittad az egész estit. - vigyorgott rá csapattársa. - Oszt be!

.    .    .

Leraktam az utolsó tányért is asztalra és már épp indultam volna ébreszteni a hálóban szundikáló spanyol pilótát, mikor csöngettek. Értetlenkedve indultam el az ajtó felé, közben pedig futólag végigmértem magamat a tükörben. A kinyúlt, fakó póló és egy rövid pamut nadrág képezte az alvó ruhámat. A felkontyolt haj és a smink nélküli arc nem volt túl biztató látvány, de úgy voltam vele, aki ilyen korán zavar, nem érdekel, hogy lát. Azonban mikor kinyitottam az ajtót, meglepődtem. 

- Paul! Te mit keresel itt? - lepődtem meg, de oda hajoltam, hogy adjak neki két puszit.

- Jöttem meglátogatni téged. 

- Oh, ez kedves. - mosolyodtam el halványan. 

- Bejöhetek, vagy?

- Öh.... - nem voltam benne teljesen biztos, hogy ez jó ötlet. 

- Ne már. - vigyorgott és betolta az ajtót és belépett mellettem. 

- Jó. - csuktam be az ajtót mögötte. 

Paul besétált a konyhába és mikor meglátta, hogy a pulton ki van rakva a reggeli, le is ült az egyik bőrszékre. 

- Reggelizni készültél? 

- Igen, de... 
Felpillantottam és megláttam a szobából éppen kilépő kissé még álmoskás Fernando-t. A pilóta láthatólag lefagyott ahogy meglátta, ki ül a bárpultnál, de egyből fel is ébredt. Kérdőn pillantott rám, mire röviden megráztam a fejemet. Paul valószínűleg nem látta, mit csinálok, és a pilóta érkezését sem érzékelte. A spanyol az ujját a szája elé helyezte, jelezve ne szólaljalak meg és lassan közelebb lépett az énekeshez. 

- Ott én szoktam ülni. 
A férfi a hangra összerezzent, látszólag nem számított rá, hogy más is van lakásban rajta és rajtam kívül.
- Akartam is kérdezni, hogy miért két főre terítettél. - nézett rám, de megfordult a székkel és farka szemet  nézett a spanyol pilótával. - De végül is számíthattam volna rá, hogy haza hozod. Mond csak, milyen szánalmas dumával édesgettek vissza magadat Isleen kegyeibe. Fogadok, hogy hason csúsztál előtte a porban, ahová való vagy.
- Uuuh, ez most aztán vérig sértett. - vigyorgott gúnyosan a férfi. 
- Reméltem. - bólintott Paul. - Amúgy ezt - mutatott az orrára. - neked köszönhetem. 
- Még hogy így átrendeztem, se vagy tűrhetőbb. Nem csoda, hogy Issie engem választott helyetted. 
Erre az utolsó mondatra gyilkos pillantásokat lövelltem a pilóta felé, aki csak egy futó pillantásra méltatott, majd tekintetét kíméletlenül fúrta Pauléba.
- Szóval így játszunk... bele keverjük őt is. Nem tudom, ki állt mellette és vigasztalta a kis szívét amit te olyan kíméletlenül széttapostál.
- Épp ez az... nem vagy te jó másra, csak barátnak. Soha nem kaptad volna meg... egy senki vagy a szemében. - szegte fel a fejét a pilóta, és már láttam, hogy Paul keze ökölbe szorul.
- Dögölnél meg. - azzal neki esett a spanyolnak. 
- Paul! - sikítottam, ahogy láttam, hogy földre löki Fernando-t. - Fejezd be!
Próbáltam a vállánál visszarángatni az énekest, de én vajmi kevés voltam ehhez egyedül. Végül Fernandonak is sikerült valahogy felülkerekednie és ellökte. Gyorsan közéjük álltam mielőtt folytatnák, amit elkezdtek. A spanyol pilótának felrepedt a szája és valószínűleg a nyelvét is elharapta, míg Paul arcán csúnya foltok éktelenkedtek. 
- Ti egyszerűen nem vagytok normálisak. - pillantottam rájuk. 
- Isleen, most kell döntened. - Paul nem igazán nekem beszélt. - Vagy én, és a világ körüli turné, vagy ez. - köpte a szavakat, miközben végigmérte a pilótát. - Most. 
- Paul.... - próbáltam csitítani az énekest. 
- Most! - szólalt meg erélyesebben és végre rám nézett. 
Kissé megijesztett a férfi efelé fellépése és hátrébb léptem, Fernando mellé. 
- Sajnálom. 
- Pfff.... ez gyönyörű. - Paul eltrappolt az ajtóig, majd mikor kiment, olyan erősen vágta be, hogy az egész lakás beleremegett. 
- Jesszus. - fújtam ki a levegőt pár perccel később.
- Ez az ember idegbeteg. - fordult felém a spanyol pilóta és már magához akart húzni. 
- Te meg hülye vagy. - toltam el és visszamentem a pulthoz. - Mi a halálnak húzód? Mit gondoltál, mit fog csinálni?
Bevizeztem egy törölközőt és a háttal neki támaszkodtam a mosogatónak, Fer pedig megállt előttem alig húsz centire tőlem. 
- Meg kellett védenem téged. - hajolt közelebb.
- Hát rohadt jól megvédtél. - ráztam a fejemet, és inkább elkezdtem letörölgetni a vért. Láthatólag erre nem számított, de elmosolyodott. - Elharaptad a nyelvedet?
- Ja. Mikor meglökött. 
- Ajj, te. - kiöblítettem a törölközőt, miután megtisztítottam a vértől arcát. 
- Viszont nagyon örültem, hogy engem választottál. - vigyorgott. 
- Őszintén. Volt más választásom? - nevettem. - Az az én legnagyobb hibám, hogy túlságosan szeretlek.
- Gyere, ide. - húzott magához, hogy megcsókoljon. 
- Engem meg ne csókolj ilyen szájjal. - utaltam a vérre. 
- Ugyan már. - nevetett fel és ismét magához húzott, de most már meg is csókolt. 
- Neeee.... - próbáltam szabadulni nevetve, de éreztem, hogy erősebben húz magához. Egy pillanatra elengedett, mire mélyen a szemébe néztem. - Ha nem mondtam volna....
- Szeretsz?
- Nem azt akartam mondani... - húztam a számat. 
- Akkor? - játszotta a meglepetett.
- Nagyon szeretlek. - komolyodtam el. 
- Én is téged. 
- El is vártam. - mosolyodtam el, és most én húztam magamhoz, hogy megcsókoljam.