What about love? - 25. fejezet

Meghoztam :DD Beleragtam egy szereplőt, akivel még később találkozunk :DD Kiváncsi vagyok mit szóltok hozzá ;) Amúgy a karakter, akit választottam a szerepére, nem rossz :DDD felkerül a "Crushes" listára ;) 

Enjoy :*

25. fejezet - You're beautiful

- Ha már bebuktunk a világ körüli turnéval ez a minimum, hogy erre a jótékonysági eseményre elmész. 

- Jó, Lauren, ha nem hozod fel még hússzor ezt a témát, akkor is emlékszem. - léptem be a gardróbomba és felkapcsoltam a villanyt.

- Jó, bocsánat. De mióta lemondtad a turnét, ezer és egy újságíró kérdezget, hogy akkor mi is van. Mellesleg Paul nem túl kedvesen nyilatkozik. Neked is le kéne adnod valamit normális nyilatkoztatott, hogy miért nem mész velük, mert az az ember el tudja vágni a karrieredet egy életre. Szóval...

- Jó... - sóhajtottam. - De nem tudom mit vegyek fel... a legtöbb estélyimet már megmutattam. 

- Küldetek neked pár ruhát. Van pár új tervező, akik mikor meghallották, hogy téged is meghívtak, már csörgött a telefon, hogy örülnének, ha az ő ruháját viselnéd. Van egy csaj, nagyon jó stílusa van, tőle küldök kettőt. Szerintem tetszeni fog.

- Küld. Mikor jön Jenna és Evie?

- Nyolckor van a vörösszőnyeges bevonulás, fél nyolcra megy érted a kocsi. Az jó ha, ha hatra jönnek a lányok?

- Tökéletes. - léptem a cipős polchoz.

- Fernandonak remélem van valami normális öltönye meg nadrágja.
- Őt is meghívták? - rogytam le a gardrób közepén lévő puffra.
- Persze. - háborodott fel a menedzserem. - Nem gondoltad, hogy egyedül fogsz megjelenni a vörös szőnyegen, mikor egy Forma-1-es pilóta a szerelmed.
- Ja, bocs.
- Szólj neki is, hogy csípje ki magát. A ruha érkezik ötkor, hogy legyen időd válogatni. Legyetek pontosak, még beszélünk. - azzal Lauren le is rakta a telefont én pedig tovább ücsörögtem a fekete puffon.
Pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtóban csörög a kulcs, ezért felálltam, hogy üdvözöljem a futásból visszatért pilótát.
- Szia. - pillantott rám meglepetten.
- Szia. - mosolyogtam.
- Látom, hogy van valami. Mesélj.
- Ja, ma este. Szóval van valami jótékonysági est, amire minden évben meghívtak, de úgy volt, hogy idén nem megyek a turné miatt. Most azonban Lauren erőlteti, mert mióta lemondtam a turnét nem nyilatkoztam, és már ő se nagyon tudja tartani az újságírókat. Azt mondta, muszáj lenne mennem.
- És?
- Te is meg vagy hívva idén.
- Oké. Mikor?
- Akarsz menni? - lepődtem meg.
- Nem mondom, hogy nem tudok jobb programot ma estére, de nem akarlak cserben hagyni. Viszont nagyon elegáns nincs nálam.
- Felhívom akkor Lauren-t, mert nekem is hoznak ruhát.
- Öh, oké. Meddig tart?
- Nem tudom. Megmutatjuk magunkat nyolckor, kilenckor kezdődnek a jótékonysági koncertek, tíz körül leléphetünk, ha akarod.
- Nem hangzik rosszul. - vigyorgott és magához húzott.
- Ne, izzadt vagy. - toltam el nevetve.
- Ne mond, hogy nem szereted. - karolt át szorosan és vigyorogva szorított magához.
- Neeemmmm! - vinnyogtam és a mellkasát kezdtem csapkodni.
- Ne nyifogj már. - tapasztotta be a számat egy hosszú csókkal, mire mosolyogva engedtem el.
- Meggyőztél. - suttogtam.
- Meg vannak a módszereim. - nevetett fel, és újra megcsókolt.

.       .       .

 - Isleen, Isleen! - hallottam ezer felől a nevemet és nem tudtam már hova mosolyogjak. Inkább csak széles mosollyal álldogáltam tovább Fernando oldalán. A pilóta kihúzta magát mellettem, és szorosan tartotta a derekamat, miközben rezzenéstelenül, mosollyal az arcán álldogált tovább. Pár perc múlva jeleztem neki, hogy, menjünk tovább, de egy fotós megkért, hogy egyedül is pózoljak. Kissé kelletlenül engedtem el Fer kezét és ismét megálltam. A gépek újra felzúgtak és még több kép készült rólam. Mikor meguntam, dobtam még puszit, majd a pilóta után siettem, aki kinyújtotta a kezét. Mikor átértünk a fotósokon, az egyik divatlap fiatal riporter nője lépett oda hozzánk mosolyogva.
- Sziasztok. Isleen, gyönyörű vagy ma este.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Megkérdezhetem mit viselsz ma? - tartotta oda a mikrofont a lány.
- Természetesen. A ruha egy Tadashi Shoji kreáció. Nagyon tetszik itt a felső része, meg az oldala. - mutattam a ruhára. - Az esése is nagyon megfogott mikor megláttam ma délután. Gondolkodás nélkül döntöttem mellette. A cipőm a kedvenc Charlotte Olympia cipőm, amit már sokszor láthattatok rajtam, nem csak különleges alkalmakkor. Szívesen hordom hétköznapokon is, mert amellett hogy jól nézz ki, hihetetlen kényelmes. Az egyik legjobb cipőm, és meg van belőle a fekete változata is.Úgy gondoltam, hogy ez a ruha nem kíván túl sok kiegészítőt, mert a cipő is eléggé feldobja, ezért csak ezt az egyszerű Ginette_Ny gyűrűt választottam. Lehet, hogy most sokakat meglepek, de a kis táskám H&M. Nem olyan régen dolgoztam velük, és mikor a showroomban megláttam ezt a táskát, megmondtam, hogy kell. Öhh... - néztem magamon végig. - Ennyi. A sminket és a hajamat a mindig tökéletes csapatomnak, Jenna-nak és Evie-nek köszönhetem. Hibátlan munkát végeznek évek óta és nagyon hálás vagyok neki évek óta.
- Tökéletes választás. - bólintott. - Most sem fordultál stylelisthoz, igaz?
- Még szép volt. - vigyorogtam. - Soha.
- Köszönöm szépen, további jó szórakozást nektek estére.
Pár lépéssel odébb Fernando kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Nagyon rutinos vagy.
- Csak az évek. - nevettem fel.
- Ügyes kislány. - nyomott egy puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.
- Igyunk először valamit. - álltunk meg egy magas, kerek asztalnál, én pedig letetettem a táskámat az asztalra.
- Pezsgő?
- Jó lesz. - mosolyogtam, majd kivettem a telefonból a táskámból és elkezdtem nyomkodni. Pár perc múlva Fer még mindig nem tért vissza, és mikor felpillantottam, megláttam ahogy a pilóta egy producerrel beszélget. Mosolyogva merültem el újra a készülékben, azonban meghallottam magam mögül, egész közelről valakit, akitől rosszul lettem.
- Gyönyörű vagy ma.
Rettegve fordultam meg és a férfi szemébe pillantottam.
- Jó, hogy itt találkozunk. - mosolygott a férfi, de a testem remegni kezdett. Az ajkaim felmondták a szolgálatot és egy pillanat alatt lesápadtam. - Mi a baj, Issie?
Továbbra sem tudtam megszólalni, a velem szemben álló ember pedig sármos mosolyt villantott rám, amitől - ha nem ismerném olyan jól - elolvadtam volna.
- Reméltem, hogy ma találkozunk. - hajolt közelebb, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, mire kissé ijedten húzódtam hátrébb. - Hiányoltalak egy ideje.
Hozzám akart érni, de hátraléptem, azonban így az asztalnak ütköztem.
- Nem... - remegtek az ajkaim és nem tudtam beszélni, ezért újra megpróbáltam. - nem jöhetsz a kétszáz méteres körzetembe.
- Ugyan, Issie. - felém nyúlt, de újra hátrébb léptem, majdnem el is estem a ruhám szélében. - Hopp, hopp, el ne ess szépségem. - vigyorgott, majd rám kacsintott.
- Ne merészelj hozzám érni, vagy akár csak egy lépéssel közelebb jönni, James. Ha ezt megteszed, azonnal hívom a rendőröket.
- Felfújod ezt az egészet. - rázta a fejét a férfi nevetve. - Voltak hibáim... ahogy neked is. De... lépjünk túl ezeken a zörrenéseken. Biztos megváltoztál mára, ahogy én is.
- Felfújom, James? Komolyan? - tettem csípőre a kezemet. - Nem tudom mit fújok fel azon, hogy kórházba kerültem miattad.
- Baleset volt.
- Takarodj.
- Minden rendben? - karolta át valaki a derekamat, de már a hangja és az érintése is megnyugtatott.
- Oh. - lepődött meg James. - Szóval őt is elhoztad. - nézett rám. - Azt hittem a ti kis románcotoknak már vége.
- Ki ez, Ise? - húzott közelebb magához a spanyol pilóta.
- Egy barát. - pillantottam a férfi szerelmemre, majd rám is nézett és kezet nyújtott a férfinek. - Egy igazán JÓ barát. - nyomtam meg a szót és tekintetét az enyémbe fúrta, mire elkaptam a tekintetemet.
- Khm... - hallottam a mikrofonban egy hangot, mire mind a hárman megfordultunk.
- Kezdődik a nyitóbeszéd. Menjünk előrébb. - fogtam meg egy kicsit erősebben Fer kezét és előre húztam.
- Oké. - vonta fel a szemöldökét a pilóta, de azért követett.
Pár lépésre a színpadtól megálltunk, de szívem továbbra is a torkomban dobogott. A légzésemet igyekezet visszalassítani. Éreztem a  tekintetet a hátamon, ami szinte átfúrta a bőrömet és egészen a csontomig hatolt. Megborzongtam tőle és félve hátrapillantottam a vállam felett. James ugyanott állt, ugyanannál az asztalnál, amitől az előbb elrángattam Fernando-t. Elvette az asztalról az egyik pezsgős poharat, amit a pilóta hagyhatott ott. Vigyorogva megemelte és biccentett, majd belekortyolt a buborékos italba, de közbe végig tartotta velem a szemkontaktust. Lenyelte az alkoholt, majd a poharat letette az asztalra.
- Jó szórakozást. - formálta a szavakat hangtalanul, de le nem fagyott az arcáról a mosoly.
Megborzongva fordítottam el a fejemet és közelebb húzódtam a spanyol pilótához.