What about love? - 16. fejezet

Rövid, de esemény dús :D

Enjoy :*

16. fejezet - Don't ever touch my boyfriend again

- Szóval - fújta ki a lány a levegőt. - ez a mi történetünk. 

- Igazi love story. - nevettem.

- Mondhatni. - mosolygott.

Jenny szombaton az időmérő előtt újra felkeresett és elrángatott a Paddock Clubba egy kis csevegésre. Nagyon szimpatikus és rendkívül közvetlen volt velem, így nagyon gyorsan megkedveltem. 

- De most térjünk át rád. Nagyon csodálom azt amit csinálsz, mindig is felnéztem azokra, akik tudnak énekelni. Tudod, gimiben majdnem megvágtak énekből. Se hangom nem volt, se tudásom. Úgy kellett év végén szenvednem a kettesért. Annyi volt a szerencse, hogy a tanárnő szíve megesett rajtam. 

- Ugyan ez volt nekem. - nevettem. - Csak fizikából és kémiából. 

- Na látod, mennyire különbözünk. - vigyorgott. - Én abból színötös voltam. 

- Jól jöttél volna anno padtársnak. 

- Meg is hiszem. Mondjuk nem mondanám, hogy te énekből, mert ilyen hangon Isten se segít. - mutatott magára. - Amúgy szerintem egyszer voltunk még koncerteden is?

- Komolyan? - lepődtem meg.

- Igen, sok-sok éve, még pár barátnőmmel. Akkor még azt se tudtam a Forma-1-et eszik vagy isszák és azt hittem a Button név olyan gyakori mint a Müller vagy Fisher. 

- Azért nem olyan ritka a Button. - vigyorogtam. - És tetszett a koncert?

- Biztosan. - bólintott mosolyogva. - Nem annyira emlékszem már. 

Egy pillanatra megszakadt a beszélgetés,és Jenny az embereket kezdte páztázni, majd kiszúrt valakit és bőszen integetni kezdett neki.

- Laura!

A név ismerősen csengett, így én is arra néztem, amerre Jennifer. Megpillantottam a repülőtéren már futólag látott barna hajú, szeplős lányt, aki határozott lépésekkel és halvány mosollyal az arcán indult el felénk. 

- Sziasztok. - Jenny-nek adott két puszit, majd én felálltam és kezet nyújtottam neki.

- Isleen Button.

- Isleen... - rázta meg a kezemet hosszan miközben látványosan és elgondolkodva végigmért, amit nem tudtam hová tenni.

- És te? - nógattam. 

- Laura... - engedte el végre a kezemet, de még mindig úgy tűnt nem figyel. - Laura Jordan. 

- Oké. - ültem vissza, és igyekeztem palástolni az érzelmeimet. 

- Lau, ugye csatlakozol hozzánk? - vett el koktélt a szőke lány a tálcáról. 

- Persze. - bólintott Laura és leült Jennifer másik oldalára. - De csak egy kis időre, mert ott kell lennem az időmérőnél a bokszban.

- Igen. Oda mi is megyünk. - mosolygott rám a Jenny. 

- Aha. - pillantott rám Nico barátnője. 

A két lány élénk beszélgetésbe kezdtek, amibe engem elfelejtettek bevonni. Ők, mint kiderült a foszlányokból, évek óta ismerik egymást és nem kevesebb ideje vannak jóba. Míg ők kellemesen eltársalogtak én szórakozottan kevergettem a koktélomat és a szívószállal. 

- Igaz, Ise? - fordult felém Jennifer hirtelen, mire összerezzentem. 

- Tessék? - kaptam fel a fejemet. 

- Pont most meséltem Laurának, hogy milyen jó koktélokat ittunk itt. Meg hogy az egyik pincér ajánlotta ezt. - emelte meg a pohár a lány. 

- Ja, igen. - erőltettem mosolyt az arcomra.

- Milyen nagy barátnők letettek itt hirtelen. - húzódott mosoly a szeplős lány arcára, de inkább fanyar vigyor lett belőle mint őszinte mosoly. Jenny ezt nem vette észre, én azonban igen. 

- Bírom a csajszit. - nevetett fel a szőke lány és megpaskolta a vállamat. - Fiatal, vagány és imádom a hangját.

Hangosan felnevettem Jennifer bókján, de mikor ránéztem Laurára, olyan gyilkos tekintetet kaptam, amitől megborzongtam.
- Na jó. - néztem kínosan az órára. - Szerintem lassan induljunk.
- De még van egy húsz perc az Q1-ig.
- Igen... - álltam föl. - De még akarok Fernando-val pár szót váltani.
- Jól van, akkor menjünk tényleg. - állt fel Jenny is és felvette a táskát.
Egy ideig együtt sétáltunk, majd három felé szakadtunk azzal a megegyezéssel, hogy időmérő után még beszélünk. Egy ismerős alak közeledett szembe mire széles mosoly költözött az arcomra. Mikor odaértünk a másikhoz, ő vigyorogva megölelt.
- Pont érted indultam, mert már olyan nagyon elvoltál. - nyomott csókot a nyakamra, mire felnevettem.
Elindultunk, miközben félig átkarolta a derekamat.
- Merre jártál?
- Jenny-vel el voltunk.
- Jaj de nagy barátnők letettek itt hirtelen. - vigyorgott. - De nem baj. Örülök.
- Igen szereztem egy barátnőt egy hétvégén... és egy ellenséget.
- Ellenséget? - torpant meg Fer.
- Igen. De haladjunk közben.
- Oké. Szóval?
- Szerintem Nico Laurája nem bír.
- Miből gondolod?
- Bármit mondtam, vagy csináltam a tekintete átfúr. Bemutatkoztam neki és úgy mért végig hogy azt hittem a bőröm kiég. És ha Jennifer-rel nevettünk valamin, huhu...
- Na, majd vele is összebarátkozol.
- Öh, nem hiszem.
- Csak légy természetes, és elbűvölő, ahogy mindig.
- Igyekszem. - sóhajtottam.
- Tudom. - vigyorgott, majd röviden megcsókolt.

.     .     .

Az egész időmérőt feszülten figyeltem végig és le se vettem a szememet az idő eredményekről. A Q2 egész jól sikerült a Ferrarisoknak és Fer nagy reményekkel vágott bele. Sajnos mégsem lett meg a dobogó, de a negyedik és ötödik hely is egész jó. Azonban örültem Nico harmadik helyének. Úgy döntöttem a Motor Home-ban várom meg Fernando-t, hogy utána onnan menjünk haza, együtt. Egy ideig még azonban a boxban maradtam és figyeltem ahogy a szerelők a kocsit állítgatják. Jó sokáig elbambultam a tűz piros gépen, és mikor észbe kaptam, sietve ugrottam fel a székből. Miközben a Home felé indultam, szembe jött egy mosolygós, vidám arc. Mikor kiszúrt egyértelműen indult felém, ha lehet még szélesebb mosollyal az arcán.
- Ügyes voltál. - vigyorogtam, mikor oda ért és adott két puszit.
- Köszönöm. - hajolt meg félig komoly arccal, mire felnevettem. - Meg tettem ami tőlem telik. Már csak a holnapra kell koncentrálnom.
- Jó leszel, Nico. - megdörzsöltem a karját.
- Nic! - hallottam egy éles és igazán mérges hangot.
A német pilóta hátrafordult és én is a hang irányába néztem.
- Lau. - nyújtotta ki a karját a szőke srác, hogy megfogja barátnője kezét, de ő dacosan összefonta a karjait.
- Jól meg vártál, mondhatom. - förmedt rá a pilótára, mire Nico-nak le is fagyott az arcáról a mosoly.
- Csak Isleen-hez jöttem. - mutatott rám, mire Laura olyan megsemmisítő pillantást lővelt felém, hogy azt hittem, ott helyben porrá égek.
- Oh. - szólalt meg végül a lány, miközben szúrós szemmel újra végigért. - Felettébb fontos volt, hogy ide gyere csevegni ahelyett, hogy megvárnál engem, a Barátnődet. - nyomta meg az utolsó szót. - Végül is én miattad utaztam ezen a hétvégén ide, temérdek munkát félre téve, de rendben csevegj csak.
- Laura... - próbált csitítani  a lányt Nico, majd inkább sóhajtva feladta és megrázta a fejét. - Bocsánat, hogy nem vártalak meg. Akkor gyere menjünk.
- Menj egyedül. Beszélek két szót Isleen-nal. - pillantott rám, mire kissé összerezzentem.
- Oké. - vonta fel a szemöldökét a német pilóta, majd felém tátogott egy "Majd beszélünk"-et és elsétált.
- Gyere, csak egy kicsit. - fordult sarkon a lány és határozott és hosszú lépésekkel indult a kamionok felé. Két kamion között besétált, mire követtem. Ahogy takarásba értünk, ő erősen elkapta a karomat.
- Mit képzelsz magadról, ki vagy te? - sziszegte.
- Engedj el. - mondtam halkan, de nyomatékosan, mire engedett a szorításán.
- Azt hiszed ide táncikálsz Jenson Button egyetlen hugicájaként és tiéd a világ?
- Te mégis miről beszélsz?
- Oh... pontosan tudod. Úgy játszol itt az emberekkel, mint a marionett bábukkal. Ne gondold, hogy csak mert téged azon kívül is ismernek, hogy a bátyád Forma-1-es, te bármit meg tehetsz.
- Mi a halálra akarsz kilyukadni? - próbáltam kirántani a kezemet a szorításából, de nem tudtam.
- Jennifer. Szerinted nem látom mennyire kétségbeesetten kapaszkodsz a barátnőmbe. Elég szánalmas a kapálózásod.
- Nem én akartam vele összebarátkozni. Ő jött oda és nagyon kedvesen közeledett. Én nem kapálódzom, szóval leszállhatnál rólam.
- Aha, persze. - fonta keresztbe gúnyosan a karjait, ezzel elengedve. - Mellesleg. Szállj le Nico-ról.
- Mi van? - háborodtam fel.
- Szállj le a pasimról. - tagolta a szavakat gúnyosan.
- Hát te betegesen féltékeny van.
- Féltékeny? Szerintem senki nem tűri jó szemmel ha ilyen bájcsevejt barátjával.Szóval. Egyszer mondom el, és remélem nagyon jól figyelsz. Soha többé nem akarlak Nico közelében látni. Nem akarom, hogy hozzászólj, hogy hozzá érj, hogy ránézz. Megértettél?
- Te nem vagy normális. - nevettem fel hitetlenül.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük. - dobta hátra a haját mosollyal, majd elsétált mellettem és közben vállával erősen az enyémbe lökött.
Hosszú pillanatokig álltam ott és nem értettem a dolgot, majd végül felvont szemöldökkel én is megfordultam és a Ferrari Motor Home-ja felé vettem az irányt.