What about love? - 19. fejezet

I'm back b*tches :D Barbinak sokan köszönhetek a kedves kommentjei miatt, de ezek a pipák is nagyon feldobják a kedvemet :) Szóval újult erővel vágok bele, most sok ötletem is van :)

19. fejezet- Punch time

- Isleen, ezt ugye te se gondoltad komolyan? - szólalt meg Jenson miután felocsúdott a döbbenetből.

- De, Jens. Igen. 

- Nem jó ötlet. 

- Azt hiszem el tudom dönteni mi a jó és mi nem. 

- Issie, csak azért döntöttél amelett hogy elmész a turnéra, mert szakítottatok. De nem menekülhetsz el.

- Jenson... én... én már lezártam magamban ezt az ügyet.

- Ne mond ezt nekem, mert tudom, hogy nem így van. Kérlek Issie, ne menj el. 

- Tudod, milyen nehéz? - rogytam le bátyám mellé a kanapéra, mire magához húzott én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat és halkan zokogni kezdett. 

- Semmi baj. - simogatta a hátamat. - Ne menj. Maradj itt velem. Segítek neked. Biztos vagyok benne, hogy Jana is. 

- Ez nagyon kedves... - elengedtem és szipogva hátradőltem a kanapén. - de muszáj elmennem. És meg kell értened ez most, jó?

- Nem lesz túl hosszú idő ez a fél év?

- Attól félek túl rövid lesz. - sóhajtottam. 

- Ha mindenképpen ezt akarod, melletted állok Issie, ahogy mindig, tudod. - mosolygott rám biztatóan

- Köszönöm. - mosolyogtam rá halványan miközben a könnyeimet törölgettem.

- Ez egy jó bátyus dolga. - nyomott egy puszit a homlokomra, mire felnevettem. - Merre mentek?

- Nem tudom pontosan. Egyesült Államokban 5-6 állomás lesz a legnagyobb városokban, Dél- Amerikában is lesz egy vagy kettő talán Argentína és Brazíliában. Aztán Ausztira és Ázsia pár részén. Végül pedig vissza Európába, Franciaország, Németország, Finnország, Hollandia. De nem tudom pontosan.  Közte lesz majd szünet valószínűleg.
- Még egyszer megkérdezem, és utoljára. Biztos ezt akarod? - simogatta a hajamat Jenson.
- Biztos. - bólintottam nehezen.
- Akkor bízom a döntésedben. - bólintott ő is. - Mikor utaztok?
- Jövő hét szerda.
- Akkor addig még jövök szerintem. Viszont most indulnom kell vissza a gyárba még rengeteg dolgom van.
- Jól van, én pedig felhívom Paul-t.
- Nagyon vigyázz magadra. - ölelt meg hosszan.
- Igyekszem. - nevettem fel.

.    .    .

A napok vészesen gyorsan pörögtek és az elutazásom napja egyre közelebb és közelebb került. A fájdalom és a mérhetetlen hiány miatt a munkába temetkeztem és azon kívül hogy fellépések jártam, nem mozdultam el a gép vagy a TV elől. Vasárnap mikor a turné állomásait böngésztem a neten, csöngettek. Fáradtan kászálódtam fel a kényelmes kanapéról és ajtót nyitottam a jövevénynek, aki a nyakamba ugrott. 

- Issie! - vinnyogott Jana, mire nevetve átöltem. 

- Szia, barátnőm. Örülök, hogy hazaértél. 

- Hiányoztam, mi? - nevetett. - Hol van az én kedvenc spanyolom? - indult el nagy lendülettel legjobb barátnőm a lakásba, mire sóhajtva becsuktam az ajtót. 

- Jana... 

- Igen? - először nem esett le neki, mit is akarok mondani, szóval még egy ideig forgott körbe, majd mikor észrevetette, milyen letörten állok ott, kapcsolat. - Mond hogy nem...

Nagy lendülettel indult el felém, én pedig lehajtott fejjel hevesen bólogattam. Amíg nem kellett senkivel sem beszélnem az érzelmeimről, sikerült mélyre nyomni a fájdalmat. Most, hogy Jana rákérdezett, igyekeznem kellett, hogy ne tőrjenek fel. Paul néha átjött, hogy felvidítson, de elrángatni soha nem tudott sehova. Jenson is meglátogatott már péntek reggel, és szombat délben ment el, de tőle is csak azt kértem, hagy maradjunk itthon, csendben, nyugalomban. És mint egy megértő báty, meg is tette ezt nekem. 

- Édesem. - ölelt magához a legjobb barátnőm. - De már jobban vagy?
- Már jobb. - bólogattam.
- Akkor jól van. Elmeséled, mi történt?
- Igen. Csak üljünk le.
A nappaliban leültünk a hófehér bőrkanapéra és mesélni kezdtem Jana-nak. Mindent elmondtam egy apró kis részletet sem akartam kihagyni. A turnét és a Paul-lal való találkozást is elmondtam. Legjobb barátnőm együtt érzően hallgatta végig a történetemet, majd a végén felsóhajtott.
- Tényleg sajnálom, Issie. Olyan szép pár voltatok.
- Hát...
- Amúgy minek böngészed a netet, tele van pletykákkal. - vette maga elé a laptopot barátnőm. - Megnézted már?
- Nem mertem. Nem akartam. Direkt letiltattam a rendszerrel az ilyen bulvár hírekkel kapcsolatos oldalakat. De lehet meg kéne néznem.
- Biztos?
- Igen. Tudnom kell mennyire utálnak az emberek egytől tízes skálán.
Barátnőm felsóhajtott, majd levettük a szűrűt és beütöttük az első olyan oldalt, ahol szinte öt percenként jelenik meg egy-egy szaftos pletyka. Az én nevemnél öt új főcím szerepelt.

"Eddig tartott a nagy szerelem. Vége Isleen Button és Fernando Alonso rövid románcának."

"Isleen Button újabb híres személyiséget húzhat ki a bakancslistájáról. Kiadta az útját a spanyol pilótának."

"A brit dalos pacsirta folytatja sorozatát. Alig két hónap alatt megvált a Forma-1-es pilótától."

"Isleen Button már is túllépett Fernando Alonso-n. Paul Howe az új kiszemelt."

"HIVATALOS! Isleen Button megy a Flying to the Hell bandával világ körüli turnéjukra. "

Ahogy legörgettem a cikkek főcímén egyre jobban dobogott a szívem és szaporán kapkodtam a levegőt. Jana aggódva nézett rám, és a kezemért nyúlt. 

- Még bezárhatjuk, ha akarod. 

- Nem. - vettem mély levegőt. - A másodikat. Az tűnik a legaljasabbnak. 

- Biztos?

- Csak csináld. 

Barátnőm rákattintott a második főcímre, amit a vártnál gyorsabban hozott be az oldal. Még lehunytam a szememet, mély levegőt vettem és mikor kinyitottam, akkor kezdtem csak olvasni a szennylap cikkét.

Isleen Button újabb hírességet húzhat ki a bakancslistájáról. Kiadta az útját a spanyol pilótának.

Isleen Button, a Forma-1-es pilóta Jenson Button (33) egyetlen húga folytatja ahol pár hónapja abbahagyta. Az elsők között számoltunk be arról a hírről, hogy Isleen Button (26) és a spanyol világbajnok Fernando Alonso (32) egy párt alkot. Most azonban a brit lány - rövid együttlét után - kiadta a pilóta útját.

Az angolok egyik kedvenc énekesnője Isleen Button soha nem visszafogottságáról volt híres. Falta a férfiakat, kapcsolatai közel sem voltak tartósnak vagy komolynak mondhatóak. Rengeteg híresség és civil fordult már meg a lány mellett, azonban júliusban újabb hal akadt a horgára. 

A spanyol pilóta és a brit énekesnő júliusban, a magyar nagydíjon lepleződött le véglegesen, és rá pár napra hivatalos közleményt adtak ki a kapcsolatukról. Azonban ahogy eddig egyik se, ez a kapcsolat sem tartott sokáig. De ez még rekordnak számít Isleen kisasszony futó kalandjai között.

Szemtanúk szerint kedden este a pár egy koncertre érkeztek, ahol olyan nevek léptek fel, mint Raquel del Rosio, Flying to the Hell vagy éppen Harry Aaren. Alig pár perccel az érkezésük után, a brit énekesnő azonban feldúltan távozott azzal a kocsival, amivel együtt érkeztek. A Ferrari pilótája egy taxival ment vissza Londonban és a Grange Holborn Hotelben töltötte az éjszakát. Másnap egy hatalmas rózsacsókkorral látták sétálni Isleen Button lakása felé, de szemtanúk állítása szerint érkezése után alig tíz perccel már úton volt vissza a hotelbe. Egyedül.

Ezek szerint kibékíthetetlen ellentétek férkőztek a pár napja még monzai futamon turbékoló pár közé. A pletykák szerint azonban a brit énekesnő igazán hamar túllépett, mert minap Paul Howe társaságában látták egy kávézóban. Hogy ő lesz-e az új hal, aki Isleen horgára akad? Ki tudja. De az biztos, hogy nálunk mindenről tájékozódhattok. 

-------------

- Szerintem már elég. - hajtottam le a laptop tetejét és mély levegőket vettem, mert nagyon rosszul éreztem magamat.
- Nem akartam, hogy felzaklasson. - simogatta a hátamat Jana. - Sajnálom.
- Semmi baj. - túrtam bele a hajamba. - Ezen is túl kell esni. 
- Hát persze. - bólogatott. 
A lány tovább vigasztalt, mikor kopogtattak.
- Vársz valakit? - nézett rám Jana összevont szemöldökkel. 
Megráztam a fejemet. 
- Akkor elküldöm, akárki legyen. Aztán pedig kitalálunk valami jó programot mára.
- Köszönöm.
A lány felugrott és hosszú léptekkel indult az ajtó felé. Nagy lendülettel rántotta fel azt és már készült a monológjára, amivel le akarta rázni a látogatót, de lefagyott. Értetlenkedve hajoltam előre, hogy lássam, ki az. Csak egy kis részt láttam az arcából, de egyből felismertem és felragyogott az arcomon.
- Paul!
A frontember átpillantott barátnőm válla felett és rám mosolygott. 
- Szia, Issie. Bejöhetek?
- Jana! - tapsoltam kettőt, hogy barátnőm magához térjen, mert még mindig. A lány összerezzent a hangra, majd lassan odébb lépett. 
- Köszönöm. - bólintott mosolyogva Paul legjobb barátnőmre, majd vigyorogva sétált oda hozzám. - Hát szia kis rigó. 
- Szia. - öleltem át nevetve.
- Hogy vagy? Ugye nem mertél szomorkodni, tegnap délelőtt óta? 
- Dehogy. - hazudtam enyhe mosollyal. 
- Issie, tudod hogy engem nem tudsz átverni. - pillantott rám áthatóan. 
- Nem számít. Már itt vagy és tudom, hogy nem engeded. - vigyorogtam. 
- De nem ám. Mit csinálunk ma este? 
- Öhm... - pillantottam válla fellett legjobb barátnőmre, aki összevont szemöldökkel figyelt minket - Jana ma jött haza két hét után szóval...
- Oh. - fordult hátra az énekes, mintha csak most vette volna észre a lányt. - Akkor menjünk hárman. 
- Öh... - nyöszörgött a lány. - Ise, gyere már egy percre, beszéljünk két szót.
- Oké. - követtem őt a nappaliba, ahol becsukta az ajtót. 
- Ez mi? - azonnal nekem támadt, ahogy bezárult az ajtó. 
- Mégis mi? 
- Amit Paul-lal műveltek. Ez az így ölellek, úgy ölellek és ez a folyamatos flört party. Meg kell kérdeznem. Lefeküdtetek? 
- Nem! - háborodtam fel. - Ő egy barát, aki sokat segít ezekben a napokban.
- Én vagyok a legjobb barátnőd. - mutogatott magára. - De szólj, ha valami változott ebben a két hétben. 
- Jana, mit drámázol?
- Az, hogy itt sírsz, hogy mennyire fáj még mindig, de most úgy ugrottál annak a megjegyzem kilenc évvel idősebb pasi nyakába, mintha évek óta ismernétek egymást.
- Jó, Jan. Erre most nincs szükségem. Kösz a támogatást. Ha nincs más mondanivalód, szerintem elmehetsz.
A legjobb barátnőmnek szó szerint leesett az álla és hosszú pillanatokig bámult rám. 
- Azt köszi. - nevetett fel hitetlenül a lány. - Hát ez...na jó. Akkor megyek is, teljesítem a kérésedet. - vigyorgott gúnyosan, majd elhagyta a szobát és a lakást is. 
- Ez mi volt? - jött be a hálóba Paul. 
- Ja, csak csajos veszekedés. Semmi komoly. - mosolyogtam rá.
- Akkor? Mi lesz este?
- Lehet nem kéne még... - sóhajtottam. 
- Issie, egyfolytában ezt mondogatod. Muszáj lesz most már, mert belepusztulsz és tudod, hogy ezt nem akarom.
- Tudom. - sóhajtottam nehezen. - De legyen... elnézhetünk valamerre este.
- Tudtam. - nevetett. 
- Akkor keresek valami normális szerelést. 
- Jó. Addig kerítek valamit estére.
- Jó. - vigyorogtam és bementem a gardróbba, hogy keressek valami ruhát. 
Miközben a szerelések között kutattam, hallottam, hogy csöngettek.
- Paul, nyisd ki! - kiabáltam ki felé. 
- Nyitom. - jött a válasz. 
Pár pillanat múlva valami puffanást, majd Paul ideges szitkozódását hallottam. 
- Dögölnél meg te nyomorult. - összevont szemöldökkel mentem ki a szobámból és ledöbbentett a látvány. 
A Flying to the Hell frontembere a földről tápászkodott fel kezét vérző orrára szorítva. Az ajtóban aki állt sziszegve rázta a jobb kezét, majd rám pillantott. Jó pár napja nem láttam az a barna szempárt. 
- Fernando. - suttogtam ledöbbenve és nem tudtam, melyikükhöz is lépjek oda.