Meghoztam! :)
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá *-* Lehet sokakat meglep, hogy nem az a férfi főszereplő, akit tőlem megszoktatok, de hát a változás gyönyörködtet, nem igaz? :D
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá *-* Lehet sokakat meglep, hogy nem az a férfi főszereplő, akit tőlem megszoktatok, de hát a változás gyönyörködtet, nem igaz? :D
---------------------
- Befejeztétek, és kiszállhatunk végre? - nézett hátra a vezetői ülésről Eleanor.
Én a hátsó ülésen dacosan összefontam a karomat és kipillantottam az ablakon. A fotósok már a kocsi köré gyűltek és egyfolytában kattintgatták a gépet.
- Remélem nem így terveztétek ezt a hétvégét, mert ha elrontjátok a debütálásomat, az első géppel röppentek haza. Nem érdekel ki hova, de belém ne állítsátok belém az ideget feleslegesen.
- Bocsánat. - pillantottam rá szomorúan, azonban Dion még mindig dacosan a telefonját nyomkodta.
- Nem gáz, de kérlek legyetek rám egy aprócska kis tekintettel. - fordult vissza, majd még a visszapillantó tükörben Dion tekintetét kereste. - Dion?
- Bocsánat, Eleanor.
- Akkor mehetünk. - a lány kikötötte magát és a személyi edzőjével együtt kiszálltak.
A férfi is ki akart szállni, de kezemet az övére helyeztem.
- Sajnálom, Dion. - pillantottam rá.
- Én is, Cerys. - tekintetét az enyémbe fúrta és közelebb hajolt. - Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Én is szeretlek. - futott át egy halvány mosoly az arcomon.
- Gyere ide. - kikötötte magát és átkarolt.
Hosszan ültünk így az M-osztályos Merci hátsó ülésén, míg nem valaki idegesen be nem kopogott a sötétített üvegen. Kissé összerezzentem, és miután elengedtem Diont, akkor fordultam csak hátra.
- Szálljatok már ki. - türelmetlenkedett a vörös hajú lány.
- Azonnal. - kikötöttem magam és kinyitottam a hófehér Mercedes ajtaját.
Dion ugyanígy tett, azonban az ő nevét egyből elkezdték kiabálni és rengeteg rajongó szaladt oda. A férfi mosolyogva írogatta alá a papírokat, és ugyanígy tett Eleanor is, míg én kissé elveszve álldogáltam közöttük.
- Gyere. - hallottam meg a férfi hangját, miközben a kezemért nyúlt.
Eleanor és személyi edzője is beért minket, és magabiztosan indultunk meg így négyen a MotorHome felé.
- Na, és izgulsz már? - löktem meg finoman a vállát nevetve.
- Nem kifejezés. - nevetett fel barátnőm. - Megy bennem a pumpa, és addig nem nyugszom le, míg le nem ment az első szabadedzés.
- Ügyes leszel. - mosolyogtam rá. - Nem választottak volna téged. Mi pedig azért vagyunk itt, hogy támogassunk.
- Ha nem veszekedtek, elég jó támasz vagytok. - nevetett fel.
- A legjobbak. - mutattam magamra és Dionra.
- Na jól van. - torpant meg a lány a szürke mobil épület előtt.
Figyeltem, ahogy lehunyja a szemét és mély levegő kíséretében elindul a brit istálló felé.
Figyeltem, ahogy lehunyja a szemét és mély levegő kíséretében elindul a brit istálló felé.
. . .
- Este elmehetnénk valahova... - fonta derekam köré a karját Dion és arcán pimasz mosoly játszott.
- Ez igazán jól hangzik. - haraptam bele vigyorogva az ajkamba. - Alig várom.
A karomat a nyaka köré kulcsoltam, mire a férfi közelebb hajolt hozzám. Szívdöglesztő mosoly játszott az arcán, ahogy én is kissé megemelkedtem. Azonban mielőtt a csók elcsattant volna, egy ismerős hang ütötte meg a fülünket és egyszerre pillantottunk abba az irányba.
- Skacok! - Eleanor igyekezett hatalmas vigyorral az arcán.
Hosszú, vörös haja szoros lófarokba fogva is ide-oda rugózott, a lány hosszú, ütemes lépéseinek ritmusában. Azonban aki mellette volt, jobban megfogta a tekintetemet. A legszembetűnőbb ami megfogott a férfiben (inkább fiúban) az a tejfel szőke haj. Kérdéses sem volt, melyik csapatba tartozik, mivel a szürke, Mercedes logós pulcsi azonnal megválaszolta. A járása és az egész kisugárzása olyan nem törődöm érzést hozott magával, ami csak az északi népeknek van. Az a tipikus nyugodt, már-már "leszarom" életérzés, akik semmit nem pörögnek túl feleslegesen. A rövid idő alatt, míg ő és Eleanor odaértek hozzánk, barátnőm élénken magyarázott neki. A srác végig felénk nézett, azonban arca olyan kifejezéstelen volt, ajkai pedig meg se moccantak. Teljes kontraszt volt a viháncoló vörös, vidám lány és a komoly, kifejezéstelen, szőke északi fiú.
- Egész aranyosak tudtok lenni, ha nem tépitek le egymás fejét. - karolt át minket a lány, miközben a csapattársa megtorpant.
- Ezt bóknak veszem. - mosolyogtam halványan, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a fiú le nem vette a tekintetét az arcomról. Még sötét szemüvegén is keresztül éreztem a hideg, jég kék pillantást.
- Igazából azért jöttem, hogy bemutassam nektek Kevint.
A fiúra pillantottam, aki megeresztett egy fél mosolyt, de nem mozdult. Úgy döntöttem én lépek.
- Cerys Payton. - kinyújtottam a kezemet, mire ő is így tett és elég határozottan megrázta azt.
- Kevin Magnussen. - bólintott finoman, majd el is engedte a kezemet.
Kissé talán túl hosszú ideig figyeltem az arcát, mert arra lettem figyelmes, hogy Dion kissé durván tol félre, hogy kezet fogjon Eleanor csapattársával.
- Dion Hume. - kapta el a pilóta jobbját, és talán a kelleténél jobban szorította azt meg.
- Kevin. - válaszolt a srác teljesen érzelem mentes hangon.
- Akkor király volt a találkozás - Dion meg se erőltette magát, hogy mosolyogjon. Egyértelműen gyilkos szándék csillogott a szemébe, és határozottan átkarolta a derekamat. -, de nekünk programunk van, szóval indulunk.
- Mégis hova? - döbbent le Eleanor és valószínűleg mind a hárman ekkor döbbentünk rá, hogy ott van, mert mindannyian rápillantottunk. - És hogyan?
- Vacsorázni készültünk. - adtam meg a választ a lány kérdésére.
- És hogyan mentek el? Itt a kocsim, de nekem még dolgom van.
- Gyertek velem.
Mind a négyen megdöbbenve pillantottunk a pilótára, akinek a nevén kívül ez volt az első megszólalása.
- Nem kell fáradnod. Megyünk taxival. - reagált egyből hevesen Dion, mire csak megforgattam a szemem.
- Nagyon kedves ez a felajánlás, de... - próbáltam kedves lenni, ha már a barátomnak nem sikerült.
- Nem fáradtság. - jelent meg olyan mosoly az arcán, amitől abban a pillanatban el tudtam volna ott olvadni. - Ebben az esetben megköszönjük. - mosolyogtam rá.
Dion mellettem érezhetően megfeszült.
- Akkor azonnal összeszedem a fizioterapeutámat és indulhatunk. Öt perc és itt találkozunk. - még egyszer megvillantotta imádni való mosolyt, és azzal a lendülettel ott is hagyott minket.
- Ez igazán jól hangzik. - haraptam bele vigyorogva az ajkamba. - Alig várom.
A karomat a nyaka köré kulcsoltam, mire a férfi közelebb hajolt hozzám. Szívdöglesztő mosoly játszott az arcán, ahogy én is kissé megemelkedtem. Azonban mielőtt a csók elcsattant volna, egy ismerős hang ütötte meg a fülünket és egyszerre pillantottunk abba az irányba.- Skacok! - Eleanor igyekezett hatalmas vigyorral az arcán.
Hosszú, vörös haja szoros lófarokba fogva is ide-oda rugózott, a lány hosszú, ütemes lépéseinek ritmusában. Azonban aki mellette volt, jobban megfogta a tekintetemet. A legszembetűnőbb ami megfogott a férfiben (inkább fiúban) az a tejfel szőke haj. Kérdéses sem volt, melyik csapatba tartozik, mivel a szürke, Mercedes logós pulcsi azonnal megválaszolta. A járása és az egész kisugárzása olyan nem törődöm érzést hozott magával, ami csak az északi népeknek van. Az a tipikus nyugodt, már-már "leszarom" életérzés, akik semmit nem pörögnek túl feleslegesen. A rövid idő alatt, míg ő és Eleanor odaértek hozzánk, barátnőm élénken magyarázott neki. A srác végig felénk nézett, azonban arca olyan kifejezéstelen volt, ajkai pedig meg se moccantak. Teljes kontraszt volt a viháncoló vörös, vidám lány és a komoly, kifejezéstelen, szőke északi fiú.
- Egész aranyosak tudtok lenni, ha nem tépitek le egymás fejét. - karolt át minket a lány, miközben a csapattársa megtorpant.
- Ezt bóknak veszem. - mosolyogtam halványan, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a fiú le nem vette a tekintetét az arcomról. Még sötét szemüvegén is keresztül éreztem a hideg, jég kék pillantást.
- Igazából azért jöttem, hogy bemutassam nektek Kevint.
A fiúra pillantottam, aki megeresztett egy fél mosolyt, de nem mozdult. Úgy döntöttem én lépek.
- Cerys Payton. - kinyújtottam a kezemet, mire ő is így tett és elég határozottan megrázta azt.
- Kevin Magnussen. - bólintott finoman, majd el is engedte a kezemet.
Kissé talán túl hosszú ideig figyeltem az arcát, mert arra lettem figyelmes, hogy Dion kissé durván tol félre, hogy kezet fogjon Eleanor csapattársával.
- Dion Hume. - kapta el a pilóta jobbját, és talán a kelleténél jobban szorította azt meg.
- Kevin. - válaszolt a srác teljesen érzelem mentes hangon.
- Akkor király volt a találkozás - Dion meg se erőltette magát, hogy mosolyogjon. Egyértelműen gyilkos szándék csillogott a szemébe, és határozottan átkarolta a derekamat. -, de nekünk programunk van, szóval indulunk.
- Mégis hova? - döbbent le Eleanor és valószínűleg mind a hárman ekkor döbbentünk rá, hogy ott van, mert mindannyian rápillantottunk. - És hogyan?
- Vacsorázni készültünk. - adtam meg a választ a lány kérdésére.
- És hogyan mentek el? Itt a kocsim, de nekem még dolgom van.
- Gyertek velem.
Mind a négyen megdöbbenve pillantottunk a pilótára, akinek a nevén kívül ez volt az első megszólalása.
- Nem kell fáradnod. Megyünk taxival. - reagált egyből hevesen Dion, mire csak megforgattam a szemem.
- Nagyon kedves ez a felajánlás, de... - próbáltam kedves lenni, ha már a barátomnak nem sikerült.
- Nem fáradtság. - jelent meg olyan mosoly az arcán, amitől abban a pillanatban el tudtam volna ott olvadni. - Ebben az esetben megköszönjük. - mosolyogtam rá.Dion mellettem érezhetően megfeszült.
- Akkor azonnal összeszedem a fizioterapeutámat és indulhatunk. Öt perc és itt találkozunk. - még egyszer megvillantotta imádni való mosolyt, és azzal a lendülettel ott is hagyott minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése