Kicsit olyan nyögve- nyelősre sikeredett ez, nincs is sok hozzáfűzni valóm :DD viszont az utolsó részben van egy motívum, ami nagy hatással lesz a következő részekre ;)
Enjoy : *
-----
- Mi van, Cerys? - ült le Dion, majd Eleanor is.
Nem hallottam, hogy közelednek, így összerezzentem.
- Semmi... csak. - túrtam a hajamba, majd mosolyt erőltettem az arcomra - Semmi.
- Történt valami, amíg nem voltam? - előle nem lehetett elrejteni az érzelmeimet.
- Csak Kevin járt itt.
- Kevin? - szólt közbe Ele is.
- Igen. - pillantottam rá.
- És?
- Hát kicsit összevesztünk. De én is túl lőttem a célon.
- Hogy veszhetsz össze egy olyan emberrel, akit nem is ismersz. - könyökölt fel Dion az asztalra.
- Pont ezen vesztünk össze, hogy nem ismerjük egymást.
- Ha engem kérdezel, nem kár érte. - húzta el a száját vigyorogva.
- Cerys. - ért a karomhoz Eleanor, mire ránéztem. - Mit mondtál neki?
- Semmit.
- Na jó. - vonta fel a szemöldökét Ele. - Megyek öltözni. Majd találkozunk.
-----
Figyeltem ahogy Eleanor felveszi a HANS-ot és az egyszerű, fekete-kék festésű bukósisakot, majd bemászik a kocsiba. Az utolsó szabadedzés csodálatosan végződött barátnőm számára, a második helyet szerezte meg 20 futott kör után. Olyan nagy neveket szorított maga mögé, mint a spanyolok világbajnoka, Fernando Alonso vagy például a honfitársát, Lewis Hamiltont. Mikor a lányt már éppen bekötötték, tekintetem a boksz másik térfelére tévedt, ahol a dán srác beszélgetett a versenymérnökével. Nagyon koncentrált arra, amit a férfi magyarázott neki. Ahogy figyeltem, kissé megbántam amiket mondtam neki, és eldöntöttem, hogy az időmérő után bocsánatot fogok tőle kérni. Kissé tovább figyeltem az arcát, mint ahogy kellett volna, és arra lettem figyelmes, hogy néz. Már épp el akartam pillantani, de ő gyorsabb volt és elkapta a szemeit. Dion-nak nem tűnt ez fel, ő megrögzötten nyomkodta a telefonját és nem érdekelte semmi.
- Dion. - löktem meg. - Nem ezért jöttünk.
- Nem értem mi az izgalmas benne.
- Az izgalom. Hogy izgulhatunk Eleanor pole pozíciójáért.
- Na ja. - hátradőlt a széken és még jobban elmerült a készülékben.
- Könnyű veled. - sóhajtottam és újra a boksz másik felére pillantottam.
Kevin végre egyedül maradt és épp felöltözni készült, ezért gondoltam kapva kapok az alkalmon és odamegyek hozzá.
- Sajnálom.
A fiú már felvette a maszkot és úgy pillantott rám. Láthatóan nem volt rám kíváncsi, de azért egy próbát megért.
- Mondtunk... dolgokat. - a fiúnak felugrott a szemöldöke, jelezve ő nem mondott semmit. - Mindketten.
Nem volt kedvére, amit mondtam, így már inkább a sisakot vette fel.
- De. - finoman a karjához nyúltam. - Sajnálom. - továbbra sem érdekelte, hogy ott vagyok, úgy tett vett, mint aki tök egyedül van. - Most komolyan nem fogsz hozzám szólni?
- Nem tudom, nem vetted észre, de be kéne ülnöm a kocsiba. - a hangját még a sisak alól is jól lehetett hallani, hogy lekezelő és flegma volt.
- De... Kevin.
Azzal a lendülettel ott is hagyott és a szürke géphez lépett. Figyeltem ahogy átemeli egyik lábát a gép felett, majd a másikat is és helyet foglal az ülésben. Mély sóhaj kíséretében sétáltam vissza Eleanor térfelére, aki már csendesen tanulmányozta a telemátriát. Mellette épp nem állt senki így odasétáltam a kocsihoz és megsimítottam a vállát.
- Ügyes leszel! - mosolyogtam. - Mutasd meg nekik.
- Igyekszem. - alig hallottam a hangját, de a szemén láttam, hogy mosolyog.
- Bajnok vagy. - tartottam oda az öklömet, mire ő nevetve az enyémhez érintette saját, kesztyűs öklét.
Vigyorogva hagytam ott, mert a szerelők már nagyon készültek, hogy kiengedjék élete első időmérős köreire.
- Akármit mondasz, szerintem ügyes voltál. - kortyoltam bele a Mohitomba.
- Ügyes leszel! - mosolyogtam. - Mutasd meg nekik.
- Igyekszem. - alig hallottam a hangját, de a szemén láttam, hogy mosolyog.
- Bajnok vagy. - tartottam oda az öklömet, mire ő nevetve az enyémhez érintette saját, kesztyűs öklét.
Vigyorogva hagytam ott, mert a szerelők már nagyon készültek, hogy kiengedjék élete első időmérős köreire.
-----
- Akármit mondasz, szerintem ügyes voltál. - kortyoltam bele a Mohitomba.
- Áááhh... - kevergette meg az italát a lány.
- Ne húzd a szádat. - böktem oldalba. - Senki nem áll dobogóra élete első versenyén.
- Hát, Kevin nem volt messze.
- Szerencsén múlott. De, Ele, ez az első versenyed! - nem értettem miért tört le ennyire.
- Mindegy, majd holnap. - belekortyolt a teljesen alkohol mentes koktéljába.
Még nem ment olyan hangosan és olyan jó zene, így nem volt kedvünk táncolni. Helyette eltereltem a témát a holnapi futamról és régi, vicces történeteket hoztunk fel, hogy teljesen feloldjam a benne lévő feszültséget.
- Öhm. - Ele mögém pillantott, mire én is arra néztem.
Kevin és a gyönyörű Nina közeledett és láthatóan remekül érezték magukat. A szőke lány a fiatal pilótába karolt és mind a kettejük arcáról levakarhatatlan volt a mosoly. A mellettünk lévő kanapéra ültek le, amire felhúztam a szemöldökömet.
- Ne figyelj rájuk. - nyúlt a kezem után barátnőm, mire összerezzentem.
- Nem figyelek. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Hozzak még egyet? - mutattam üres poharára.
- Igen. Megköszönöm.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd felálltam és a bárpulthoz sétáltam. Egy fiatal lány állt a pult mögött és mikor odaléptem felkapta a fejét.
- Szia, egy alkohol mentes Mohitót és egy jó erős Mexicano-t szeretnék.
- Azonnal. - bólintott a pultos és már neki is látott.
Valaki mellém támaszkodott a pultra, de már anélkül, hogy odanéztem volna, tudtam ki az. Még egyszer utoljára megpróbáltam a lehetetlent, de más irányból. Odafordultam hozzá.
- Gratulálok a negyedik helyhez.
- Kösz. - bólintott anélkül, hogy rám nézett volna.
A lány lerakta elém a két koktélt, de mielőtt megfogtam volna még Kevin felé fordultam.
- Sok sikert holnapra. - simítottam meg a karját, amire végre rám nézett.
Elengedtem egy halvány mosolyt, majd felvettem a két poharat és visszasétáltam az asztalunkhoz. A tekintetét azonban végig éreztem a hátamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése