'Til the love runs out - 6. fejezet

Itt is van :) Enjoy :*

____________________________________

- A kedvenc rajongóm! - karolta át valaki a vállamat és egyből megéreztem alkohol leheletét.
- Szia, Kevin. - fordultam hozzá nevetve.
- Kicsit későn jöttünk. - pillantott rám Eleanor. - Ez a fiú már teljesen elázott.
- Jól vagyok! - emelte fel a kezét, de már állni nem bírt.
- Hát persze. - nevetett rám barátnőm és én is mosolyogva figyeltem a fiút.
- Semmi baj. - vigyorogtam. - Gratulálok a dobogódhoz.
- Köszönöm. - a fiún nagyon látszott, hogy mennyire sokat ivott. Egy puszit adott, majd átölelt. De olyan szorosan, és annyira nehezedett, hogy azt hittem, hátraesünk.
- Kevin, Kevin, Kevin. - paskoltam a hátát és finom eltoltam. - Egy kis vizet is igyál.
A dán fiú gondolkodva nézett körbe, alig tudta, hol van.
- Édesem, segítek. - megfogtuk a fiú karját és a bárpulthoz tuszkoltuk. - Szia, egy jó nagy pohár vizet szeretnénk ennek a fiúnak. Te mit iszol Cerys? - fordult hozzám barátnőm.
- Valami tequilás koktélt. Addig leülök vele egy bokszba, mit szólsz?
- Jól van. - bólintott Ele. - Vigyázz rá.
- Mindenképp. - nevettem. - Gyere, Kevin.
Belekaroltam a fiúba és egy üres bokszot indultunk keresni.
- Olyan szép vagy ma. - suttogta Kevin, miközben mellettem battyogott.
- Csak ma? - nevettem és végre találtunk egy üres helyet.
- Mindig. - huppant le és a kanapéról nézett rám fel.
- Részeg vagy, kedvesem. - ültem le mellé mosolyogva. - Józanul nem mondod nekem.
- Mert Dior vagy Diar vagy mi a neve letépné a fejem.
- Dion. - nevettem fel hangosan. - A neve Dion.
- Furcsa. - rázta meg a fejét.
- Jól vagy?
- Persze, persze. - mosolygott rám halványan. - Nem ittam olyan sokat, mint ahogy gondolnátok. És valahol a barátaimat is elhagytam.
- Egyél egy kis nasit. - nyúltam az asztalon lévő piták felé és megpillantottam a közeledő Ele-t, aki épp  egy igazán helyes pasi tartott fel és mély társalgásba és nevetésbe temetkeztek. - Ott van Eleanor. Idehozom a vizet, jó?
Felálltam, hogy odahozhassam neki a vizet, de elkapta a karomat, hogy visszatartson.
- Ne menj el. - mélyen a szemembe nézett és egy pillanatra nem voltam benne olyan biztos, hogy részeg.  - Szükségem van rád.
- Csak a vizedet hozom. Nem hagylak itt, ne aggódj. Három lépés.
- Siess.
Elengedte a karomat, mire szaporán lépkedve odasiettem a barátnőmhöz.
- Ele. Az italok. - értem a lány vállához, aki kissé össze rezzent.
- Ne haragudj. - fordult felém. - Hadd mutassam be neked Cooper-t.
- Hello, Cooper. - nyújtottam neki kezemet.
- Ma a pályán találkoztunk. - folytatta Eleanor. - Aztán most itt is összefutottunk.
- Értem. - pillantottam vigyorogva barátnőmre, akinek az arcáról le se lehetett törölni a vigyort. Látszott rajta, hogy oda meg vissza van ezért a Cooper gyerekért már most. - Akkor én nem is zavarok, megyek vissza Kevinhez. Sziasztok.
Elvettem a lánytól a koktélomat és Kevin vizét majd a bokszunkhoz igyekeztem vissza. A fiú a kanapén ült és végig figyelte, ahogy vissza térek az asztalhoz.
- Látod. Már itt is vagyok. - tettem le elé a poharat majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
- Nagyon rendes vagy. - pillantott mélyen a szemembe. - De az nem stimmel, hogy te részegedsz én pedig józanodok. Legyél te is olyan részeg, mint én és smároljunk.
- Hogy mit csináljunk? - nevettem fel döbbenten.
- Jól hallottad.
- Nem lesz ilyen, Kevin. - ráztam a fejemet vigyorogva.
- Diam sose tudja meg.
- Dion! A neve még mindig, Dion, kedvesem. - mosolyogtam. - Kezdem azt hinni, direkt nem vagy hajlandó megjegyezni a nevét.
- Talán. - rántotta meg a vállát. - Talán egyáltalán nem érdekel. És talán egyáltalán nem érdemel meg téged.
- Oh, valóban? - fordultam hozzá vigyorogva. - Miért nem érdemel meg engem?
- Mert beképzelt, pökhendi, azt hiszi és tudja hogy akire csak ránéz, megkaphatja. Szörnyen bánik veled.
- Értem. És ezt miből gondolod?
- Ez a négy nap elég volt. Nem tudom milyenek vagytok ketten... de amit kifelé mutattok... az... már meg ne haragudj, de szörnyű.
- Köszönöm, de párkapcsolati tanács adást nem kérek olyantól, aki a barátnőjét itt szedte össze egy hétvége alatt és a barátnőjét annyira nem izgatja, hol van a pasija. Mi ketten három éve vagyunk együtt, ami valószínűleg nem véletlen.
- Oh. - láttam rajta, hogy kissé megsértettem az egóját. - És kérlek szépen, a te barátod, hol van? Őt sem érdekli, hogy kivel mit csinál kivel hol smárolsz.
- Akadj már le erről. Nem lesz semmi ilyen. - idő közben megérkezett a következő koktélom amibe belekortyoltam.
- Nem lesz ez sok? - mutatott az El Dorado-ra.
- Engem nem kell félteni.
- Csak megkóstolom mennyire erős. - nyúlt a poharam után.
- A-a-a. - húztam el a poharamat. - Te csak kortyolgasd a vizedet, mert nem fogy.
- Csak megkóstolom.
- Nem! Kevin.
- Egy korty.
- EGY korty. - mutattam fel az ujjamat.
- Annyi.
Kevin kivette a kezemből a poharat és a szájához tartotta a poharat és kortyolni kezdett. Egyet, majd kettőt, majd hármat.
- Kevin! - kaptam a pohár után, mivel nem kis kortyok voltak azok.
A fiú arca kicsit megrándult, mert a koktél tényleg nagyon erős volt, főleg ilyen nagy kortyokban.
- Kevin. - kikaptam a kezéből a poharat és felálltam, hogy szerezzek magamnak egy újat. - Be fogsz hányni és én abban a pillanatban állok fel és hagylak itt.
- Nem hányok. - állt fel és utánam lépett. - Hagyj öleljelek meg.
- Miért? - kérdeztem kissé gyanakodva.
- Amiért mellettem vagy.
- Valakinek muszáj vigyáznia rád. - nevettem fel, és hagytam hogy átkaroljon.
- Szerencsém van, hogy az a valaki, te vagy.
Hosszan öleltük egymást, majd már elengedtem volna, de még mindig a derekamat karolta.
- Kevin... te mit?
A fiú már nem hallotta, vagy nem akarta hallani, amit kérdezek, de ajkait szorosan az enyémre tapasztotta.