'Til the love runs out - 3. fejezet

Itt is van :) Már most bevadítottam a dolgokat, de majd meglátjátok mi jön ebből ;)

Míg a szőke lány éppen azon fáradozott, hogy minél mélyebbre nyomja a nyelvét a dán pilóta torkában, én Eleanor-ra pillantottam. Vörös hajú barátnőm hitetlenül nevetve megrázta a fejét, jelezve ezt ő sem érti. 

- Szép. - formáltam hangtalanul a szavakat, mire legjobb barátnőm hangosan felnevetett. 

Vagy erre, vagy arra, hogy már szinte megfulladt, de Kevin végre eltolta a szőke csajt.

- Akkor találkozunk holnap. - fordult felém Kevin, és már hajolt volna közelebb, hogy két puszival búcsúzzon el.

- Még meglátjuk. - kicsit hátrébb húzódtam és  félredöntöttem a fejemet miközben elfojtottam minden mosolyomat.

- Oh. - látszott rajta, hogy kicsit megdöbben. - Akkor...

- Szia, Kevin. - intettem neki. 

- Szi.... sziasztok. - kezdett bele újra, majd annyira sietett Nina után, hogy Eleanor-tól el se köszönt.

- Ez szép volt. - nevetett fel Ele mikor a pár már elhagyta az éttermet. 

- Már nem csorgatom a nyálam. - vontam meg a vállamat. - Viszont most csalódtam benne. Ha ilyen olcsó ringyó kell neki, most mihez kezdjek? Menjenek, legyen egy jó estéjük. De nekünk még jobb. - emeltem meg a poharamat vigyorogva. 

- Ez az én barátnőm. - tartott fel a kezét pacsira, mire belecsaptam. - Egy hideg, érzéketlen ringyó. Emlékszem mikor Dion-t szívattad ezzel.

- Dion ellenem fordította mondjuk. Ő jobb játékos mint én. 

- A két nagy játékos egy kapcsolatban. Együtt pedig igazi jéghegy vagytok. Tökéletes párkapcsolat.

- Bárcsak az lenne. - sóhajtottam fel. 

- Lehet, hogy sokat veszekedtek... - nyúlt a kezemhez barátnőm. -, de szeretitek egymást. Ha nem így lenne, nem lennétek együtt három éve. 

- Ja, szeretjük. - kezdtem birizgálni a pohár szélét.

- Nem szereted már? Megint balhéztatok? 

- Nem, nem, dehogy volt balhé. Szeretem én meg minden... csak... áh... nehéz megfogalmazni. 

- Régen nem veszekedtetek ennyit.

- Semmit nem veszekedtünk! - csaptam az asztalra. - Tényleg semmit. Az első egy év olyan tökéletes volt, mint a filmekben. De még a második is. Azt mondják a 3 év egy kritikus szám. Vagy megkéri a kezed, vagy mehetsz a fenébe. - kezdtem el kevergetni a koktélomat a szívószálammal.
- De még nem jártátok ki a három évet. - mosolygott. - Ki tudja mit hozz a jövő. Mit hoz a nyár.
- Igazad van. - csaptam az asztalra finoman. - Bármi lehet. Úgyis csak augusztusban leszünk három éve, hogy összejöttünk.
- Ez a beszéd! - vigyorgott. - Na, fizessünk aztán spuri az éjszakába. Dion fizet akkor?
- Persze. - vettem elő a kártyáját a táskámból. - Az egész estét. Csak azt hiszi, nem megyünk el bulizni.
- Szegény fiú. - barátnőm elvette az asztalról a kártyát és megforgatta a kezében. - Nem tudja milyen, mikor a Szuper Duó bevesz egy várost.

-----

- Eleanor! - barátnőm az egyik szerelő hangjára fordult hátra. - Megérkezett.

- VÉGRE! - ugrott fel az asztaltól a lány és egy pillanat alatt a fiatal szerelő mellett termett. - Kösz, Paul. - villantott a srácra olyan mosolyt, amivel bárkit elvarázsolt.

A szerelő kissé zavartan mosolyogva beletúrt a hajába, majd hátat fordított neki. 

- Mi ez? - pillantottam a sötétszürke vászontáskára. 

- Ez kérlek szépen titeket - le se lehetett vakarni az arcáról a mosolyt. -, ez itt a legszebb dolog, amit valaha terveztem. 

- Nyisd már ki. - unszoltam. - Ne csigázz.

- Készüljetek. - kacsintott, miközben elhúzta a cipzárt és kihalászott egy nehéz, kerek valamit. - A sisakom. 

- Váó. - döbbentem meg. - Ebbe fogsz mostantól versenyezni?

- Vasárnap. Még rá lesznek rakva a szponzorok, meg minden más. De nem biztos, hogy ez a végleges. Attól függ mennyire fog tetszeni Ron bácsinak. 

- Nem látta még? - fogtam a kezembe az arany-fukszia színű bukósisakot.

- Jobb is így. - nevetett fel. - Majd vasárnap reggel akarom neki felhozni neki, mikor már rajta lesznek a szponzorok, a kötelező cuccok és a számom.

- Esküszöm tetszik. - nyújtottam vissza a sisakot. 

- Dion? - pillantott rá a vörös hajú lány.

- Mi? - kapta fel a fejét barátom.

- Hagyjad az ilyenekkel. - kezdtem simogatni a hátát nevetve- , mikor hazaértem, még ébren volt. 

- Jaj, a kis Dion nehogy belehaljon a munkájába. - gügyögött Eleanor, miközben a fiú haját simogatta.

- Ne már. - hajolt el a lány keze elől, de ő csak piszkálta. - Ele, komolyan mondom. - felugrott a székről.

- Különben mi lesz? - lépett közelebb huncutan vigyorogva és már nyúlt volna

- Figyelmeztetlek! 

- Booh! - lépett közelebb a lány, mire Dion futásnak eredet és Eleanor utána.

- Te jó ég, mint a gyerekek. - ráztam meg a fejemet nevetve.

- Csak így egyedül? - hallottam meg egy ismerős hangot. 

Mielőtt hátrafordultam volna, felvettem a pókerarcot.

- Látom te azonban nem vagy egyedül. - néztem először a dán pilótára, majd a mellette telefonját nyomkodó szupermodellt mértem fel.

- Nina, felmész az öltözőbe? 

- Aha. - a lány hangja nem lehetett volna unottabb és úgy indult, hogy egy másodpercre se nézett fel a telefonból.

- Mi a helyzet? - húzta maga alá azt a széket, amin pár másodperce még Dion ült. 

- Az a hely foglalt. - húztam fel az egyik szemöldökömet.

- Kié?

- Dion. 

- Ahogy láttam ő épp előbb rohadt ki innen a csapattársam elől.

- Jól láttad. De vissza fog jönni, és mérges lesz. 

- Jó, jó. - túrt bele a hajába. - Kezdjük újra. 

A dán pilóta felállt és pár lépéssel odébb lépkedett. Visszafordultam a telefonomhoz, mikor megéreztem a kezét a vállamon. Kissé összerezzentem a mozzanattól, mert nem gondoltam, hogy hozzám ér. Lassan pillantottam felé. 

- Madárcsicsergős jó reggelt, kedves Cerys.

- Neked is, Kevin. - engedtem el egy halvány, kissé fagyos mosolyt.

A fiú következő mozzanata még jobban meglepett és nem tudtam gyorsan reagálni. A versenyző lehajolt és két puszit nyomott az arcomra köszönésképp.

- Leülhetek? - nézett olyan mélyen a szemembe, mintha azzal akarná feltörni a jégpáncélt, ami lassan olvadni kezdett már így is.

- Szembe. - erőt vettem magamon és fejemmel a szembe lévő székre böktem.

- Megtisztel, hölgyem. - biccentett, de már alig bírta elfojtani nevetését.  - Azonban lehet egy kérdésem?

- Legyen.

- Mi ellen véd ez a jégpáncél?

- Nincs rajtam jégpáncél. Csak egy flegma picsa vagyok. Eleanor nem említette?

- Nem igazán. - ugrott fel a szemöldöke. - De nem ilyennek...

- Ismertél meg? Kevin, mi nem... mi nem  ismerjük egymást. Mármint... - próbáltam megmagyarázni. - Ha megkérdezik. Találkoztál már Kevin Magnussen-nel? Mondom, igen. És ismered? Arra azt fogom válaszolni, nem. 

- Oh. - látszott rajta, hogy nem érti és kicsit mintha a lelkébe gázoltam volna. - Tudod, Cerys... lehet nem ismerlek, de... ez, amit most csinálsz, nem te vagy. Ez vagy valami nagyon csúnya játék, amit rossz emberrel játszatsz, mert én nem vagyok az ilyenekre vevő, vagy rád jött itt a havi baj, de... ez... - felállt és végigmutatott rajtam. - ez nekem nem jön be.

- Igen, mert ami neked bejön, az fent vár rád. - mutattam felfelé.

- Pff... - rázta meg hihetetlenül nevetve a fejét, majd ott hagyott. 

Végig felvont szemöldökkel figyeltem ahogy felvonult a lépcsőn, majd idegesen vettem vissza a kezembe a telefont és sms-t küldtem Dion-nak.