'Til the love runs out - 2. fejezet

Már itt is van a második felvonás ;) az első rész csak egy kis nyálcsigázónak volt jó, de most megkapjátok a hosszabb részt :* 

Már tegnap este 22:59-kor kész voltam vele, de nem akartam egy nap két részt feltenni, ezért időzítőre tettem :* 

-------------------------------

Jó hát nem volt hajlandó feltenni.... most megpróbálom mobilról feltuszkolni.

----------------------------

Követtük a tekintetünkkel a pilótát, ahogy ott hagy minket, majd Eleanor vigyorogva oldalba bökött.

- Nagyon édes fiú.

- Bejön? - nevettem fel.

- Hát. - vigyorgott ő is és megrántotta a vállát. - De tabu. Csapattárssal nem szűrjük össze a levet. Házinyúlra nem lövünk ugyebár. Meg amúgy is. Túl kisfiús.

- Ő? - döbbentem le. - Ugyan már.

- Sajnálom, hogy megzavarom itt a női bájcsevejt Kevin Magnussen hihetetlen vonzerejéről - köszörülte meg a torkát, és ekkor döbbentem rá Dion jelenlétére -, de egyrészt én is itt vagyok, aki annyira nem olvadt el a kis fiú sármjától, másrészt tudtommal mi együtt vagyunk.

- Nem, nem, Dion. - simítottam meg a mellkasát. - Semmit ne láss már mögé, szeretlek téged.

- Azt megköszönjük, ha elviszel. - vékonyította el a hangját, és egyik kezét feltartotta. 

- Dion! - csaptam rá a vállára. - Egy, nem így csinálom. Kettő, ellentétben veled én nem szeretnék bunkó lenni.

- Hát persze. - szegte fel az állát. 

- Állíts már egy kicsit magadon. - engedtem el a derekát. - Te is inkább hálás lehetnél, hogy ilyen rendes volt, hogy felajánlotta és nem pedig valami taxi hátsó ülésén kell zötykölődni, amiért utána még fizethetünk is. 

Dion már nyitotta volna a száját, azonban Eleanor leállított mindkettőnket.

- Ne tépjétek már egymás haját. - igazította meg idegesen vörös tincseit. - Néha elgondolkodom helyettetek is, hogy nem lenne-e békésebb életetek egymás nélkül? De rohadjak meg, mikor éppen nem egymáson fenitek a fogatokat, olyan gyönyörű és imádni való pár vagytok, amiért sokan ölnének. 

- Igaza van. - pillantott rám barátom lágy tekintettel, majd hirtelen hátra fordult. - Amúgy is ott jön már a szerelmed.

Arra pillantottam amerre ő, és valóban. Kevin és egy barna hajú férfival az oldalán.

- Nem bírod, hogy ne szúrj oda még egyet, igaz, kedves Dion? - húztam össze a szememet résnyire. 

- Ezért olyan jó a kapcsolatunk. - húzott oda magához és egy rövid puszit nyomott a homlokomra.

- Én nem ezt a szót használnám. - morogtam az orrom alatt.

- Mi? - kapta felém a fejét barátom.

- Semmi. - ráztam meg erőltetett mosollyal a fejemet és kissé vonakodva, elfogadtam kinyújtott kezét.

- Mehetünk? - hallottam meg az alig pár perce megismert, fiatal pilóta hangját.

- Persze. - pillantottam rá, miközben Dion határozottan elindult, maga után húzva. - Még egyszer köszi, hogy elviszel. 

- Szóra sem érdemes. - villantotta meg mosolyát. - Úgy is egy hotelbe megyünk. Most miért ne.

Mosoly kúszott az arcomra és inkább megnyújtottam a lépéseimet, hogy beérjem Dion-t, aki inkább csak vonszolt maga után és nem értékelte a bájcsevejt. A parkolóban azonban lelassítottunk és megvártuk, hogy Kevin megmutassa melyik a kocsija. A fiú egy sötétszürke Mercedes GLA ajtaját nyitotta ki és szállt be. Dion és én a hátsó ülésekre ültünk be és kihajtottunk az ausztrál pálya parkolójából. 

-----

- Ezt most te se mondod komolyan. - hallottam a fürdőből a nappaliból kiszűrődő hangot. - Ma nem tudok. 

Összevont szemöldökkel léptem ki a helyiségből és a telefonáló Dion-ra pillantottam. 

- Figyelj, Evelyn, nem tudod elküldeni, és holnap felkelek korán? Igen, igen tudom, hogy az időeltolódás miatt már így is késésben vagyok, de ma este... - sóhajtott. - ma este nagyon nem alkalmas. 

Hosszú csend állt be, miközben ő engem vizslatott és egy halvány mosollyal felmutatta a hüvelykujját. Halvány mosoly kúszott az arcomra és a fülbevalót már az öltöző asztalkánál raktam be. 

- Jó, Evelyn. De... én értem, de... jó, legyen így. Küld el. Megpróbálom. Jó. Jó. Szia, majd küldöm. 

Dion kinyomta a telefont és egy mély sóhaj kíséretében hosszan figyelte a kijelzőt. 

- Mi a baj? - fordítottam hátat a tükörnek és közelebb léptem az ágyon ülő férfihoz. 

- Evelyn... - sóhajtott és újra belekezdett. - Evelyn felhívott, hogy van egy csomó forgató könyv, amit át kéne néznem és ki kéne választanom a következő szerepet.

- És? - ültem le az ágyra én is.

- Mos kell őket átnéznem.

- Most?! - döbbentem le. - De vacsorázni megyünk. 

- Tudom, bébi, tudom. - közelebb csúszott hozzám és röviden megcsókolt. - De ezt muszáj megcsinálnom.

- És akkor én mit csináljak? - mutattam végig magamon.

- Hívd fel Ele-t, hátha elmegy veled.

- De úgy volt, hogy mi megyünk. - sóhajtottam.

- Sajnálom, szívem. Ígérem bepótoljuk holnap vagy vasárnap, jó? 

- Legyen. - bólintottam nagy nehezen.

- Szeretlek. - újra közelebb hajolt és röviden újra megcsókolt.

- Én is. - húzódott halvány mosoly a számra. - Hívom Eleanor-t.

Kibányáztam a fehér clutchból a telefonomat és felhívtam a vörös hajú lányt.

- Szia, Cerys. - kapta fel második csörgésre a telefont legjobb barátnőm.

- Szia. - mosolyodtam el. - Zavarok?

- Nem, mond csak. 

- Ráérsz most?

- Aha, miért?

- Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni Dion-nal, de a menedzsere felhívta, hogy dolgoznia kell ma este, mert így is el van csúszva. Viszont én személy szerint éhen halok és nem mellesleg kiöltöztem. Nem lenne kedved eljönni velem az étterembe.

- De, persze, bármikor. Mikor és hol találkozunk? 

- Idejössz a szobához? Háromnegyed óra elég elkészülni.

- Sok is. - nevetett fel a vonal túlsó végén. - Egy versenyzőnek.

- Jó, akkor fél óra. 

- Fél óra múlva ott.

- Okés, szia. - azzal kinyomtam a készüléket és az ágyra dobtam.

-----

- Hume névre volt asztal foglalás. - magyaráztam a kissé értetlen hostessnek.

- Dion Hume?

- Ha így jobban tetszik, akkor igen. - sóhajtottam és a mellettem álló barátnőmre pillantottam, aki alig bírta visszatartani a nevetését. 

- Jöjjenek utánam. 

A modell alkatú lány odavezetett minket egy két személyes, ablak melletti kis asztalkához. 

- Parancsoljanak. - mutatott kissé unottan az asztalra.

- Köszönjük - villámgyorsan leolvastam a nevét az aranyozott névtábláról-, Ruby.

A lány nem erőltette meg magát így csak egy hajszálvékony mosolyra futotta neki, majd lágyan ringatva a csípőjét tért vissza a kis asztalkához a többi vendég fogadására.

- Úgy látszik valaki nem kap tíz pontot a kiszolgálásra. - vontam fel a szemöldökömet, mire Eleanor hangosan felnevetett. 

- Van akin az atyaúr ég sem segít. - mosolygott tovább a lány.

- Nem is értem. De beszéljünk másról. 

- Jó. Beszéljünk az utatokról Kevin-nel. Aranypofa, nem?

- De, nagyon rendes. - nevettem. - Dion nagyon gyűlöli.

- Nem csodálom. Ahogy nézel rá.

- Hogy nézel rá? - esett le a szám. - Vigyázz a szádra, Eleanor.

- Ma, mikor láttad, jó hogy a nyálad ki nem folyt. - vigyorgott legjobb barátnőm.

- Hát te egy nagyon mókás leány vagy, Eleanor. - húztam össze a szememet.

- Tudod, hogy imádlak, ne vedd már magadra. - le nem lehetett vakarni az arcáról a mosolyt. - Ugye megbeszélted, hogy azért, amiért nem jött el, ő fizet mindent és nagyon sokat ehetünk?

- Persze. - nevettem fel végre. - De akkor rendeljünk. 

Kellemesen elbeszélgettük és elnevetgéltünk az időt. Miközben arra vártunk, hogy hozzák a desszertünket, Ele arca felderült.

- Kevin! 

A név hallatára hátrafordultam és megpillantottam a dán pilótát. Mikor ő is észre vett minket széles mosoly terült szét az arcán. 

- Sziasztok. 

Legnagyobb megdöbbenésemre először hozzám hajolt le és két puszit adott az arcomra. Majd odament Eleanor-hoz és őt is ugyanígy köszöntötte.

- Mi a helyzet, lányok? - nézett hol rám, hol barátnőmre vigyorogva a pilóta.

- Hosszú sztori. - legyintett Ele kisegítve, mert hirtelen nem tudtam megszólalni. - A pasija lemondta a vacsorát, így én jöttem el vele.

- Balhéztatok? - nézett most már rám hosszabban a férfi.

- Nem... csak... munkája akadt.

- Értem. - bólintott megértően.

- Kev! - hallottam meg egy vékony, kissé nyávogós hangot.

- Azonnal, megyek, Nina. - pillantott a hang irányába és én is így tettem.

Egy hosszú combú, napbarnított, gyönyörű arcú lány állt pár méterrel odébb. Mintha egy divatmagazin címlapjáról lépett volna. Tökéletes és méregdrága ruha, cipő és kiegészítők, elképesztő alak, és hosszú, hullámos méz szőke haj. Nagyot nyeltem, amint a lány bűbájos mosollyal az arcán visszalépett az asztalhoz és hosszan megcsókolta a dán pilótát.