Hol a taps? :D Hol a taps, hogy ilyen gyors és ügyes vagyok, hogy már itt is az új részetek? :DD Igazából próbállak titeket kárpótolni :) Enjoy :*
- Még egyet! - emelte fel az üres poharat Eleanor aki már láthatóan nem kicsit megérezte a már harmadik koktélját.
- Nem. - szorítottam le a kezét. - Elég volt Eleanor. Szedd össze magad, kérlek.
- Semmi baj. - kezdte el simogatni az arcomat, de már látszott rajta, hogy szerintem azt sem látja, kihez beszél. Kevin furcsa arckifejezéssel figyelte csapattársát.
- Te pedig segíthetnél már? - mordultam rá, pedig semmi rosszat nem csinált.
- Mit csináljak? - tárta szét a karját.
- Hoz valamit enni neki. És vagy egy liter vizet.
- Mit kapok cserébe? - hajolt közelebb vigyorogva.
Azonban mikor meglátta az arckifejezésemet, inkább jobbnak látta elslisszolni.
- Hé, Cerys?
- Igen? - fejtettem le a kezét az arcomról.
- Ez a Kevin kajakra mondom neked, helyes gyerek. Ha nem lenne neked Dion, kajak összehoználak titeket.
- Hát. - mosolyogtam kínosan.
- Nem, nem, most komolyan. - mutatta fel a mutatóujját. - Nézd meg milyen kis pacek ebben az öltönykében. Most mond meg.
Hátra fordultam és a fiatal dán pilótát kezdtem figyelni. Valóban nem volt még alkalmam alaposan szemügyre venni az este alatt, annyira aggódtam, hogy Eleanor olvas a testbeszédünkből. Ha csak gondolatban is, de igazat kellett adnom barátnőmnek. Kevinen nagyon jól állt az éj fekete Hugo Boss öltöny. Valódi eleganciával viselte, mintha beleszületett volna.
- Ugye, hogy ugye. - vigyorgott a lány. - Látom rajtad, hogy azért bejön.
- Nem mondhatom, hogy rossz. - tudtam, akár be is vallhatom, hogy van is valami köztünk, akkor se emlékszik rá holnap. De jobb félni mint megijedni.
- Nem tudod, van barátnője, vagy valami hasonlója? - Eleanor tök komolyan szegezte nekem a kérdést amitől kicsit megdöbbentem.
- Ne... ne... nem tudom. Te vagy a csapattársa, nem?
- Ja, igen, persze. - könyökölt fel. - De nem turkálunk egymás magánéletébe. Te több időt töltesz vele, mint én.
- Mi? - kezdtem megijedni.
- Így van. - bólogatott. Nem tudtam leolvasni mit gondol. Komolyan gondolja, mérges vagy csak... részeg. Igen a harmadik.
- Jól van életem. - simogattam a karját és hátra pillantottam.
Szerencsémre Kevin már érkezett a két palackos vízzel és egy kosár kenyérrel. Miközben vissza felé jött el sem tudtam szakítani tekintetemet a mosolygós, hideg kék szempárról. Mielőtt lerakta volna a kenyeret, rám kacsintott, amitől széles mosoly terült el az arcomon. De egyből vissza is fordultam barátnőmhöz. Eleanor úgy gondolta, őt is nyaggatja egy kicsit.
- Te, te, Kevin. - markolta meg csapattársa alkarját, aki kérdőn pillantott rám.
- Ele, ne haragudj, hogy közbe vágok, de egyél és igyál egy kicsit mert 20 perc múlva te jössz.
- Szuppiiiii! - vigyorgott a lány majd maga elé húzta a tálkát és a vizet és majszolni kezdett. - Na szóval... - fordult újra vissza a dán sráchoz. - Bírod ezt a csajt? - bökött rám.
- Eléggé... - húzódott fél oldalas mosolyra a szája és rám pillantott.
- Mondok egy titkot... - hajolt közelebb a fiúhoz Eleanor. - Neki is bejössz.
- Tényleg? - nevetett fel Kevin, és szemét le se vette rólam.
- De ez titok.
- Értettem. - bólogatott Kevin meggyőzően, de a mosoly végig ott bujkált a szája szélén.
- ÜVEGEZZÜNK! - kiabált Eleanor olyan hangosan, és olyan hirtelen, hogy többen is döbbenten fordultak oda.
- Sssss.... már! - kaptam el a lány kezét. - Kevin, ültessük le. - felkaptam a kosár kenyeret és a vizeket és elindultunk.
- Keresel szabad kanapét? Követünk. - karolta át Ele derekát a fiú. - Gyere, Ellie, leülünk.
- Ellie? - fordultam hátra mert megdöbbentett ez a név.
- A csapatban mindenki így hívja. Nem hallottad még?
- Nem. - ráztam meg a fejemet, miközben tovább haladtam.
Végre találtam egy szabad kanapét, ahol hárman elég szűkösen fértünk el. Kevin leültette barátnőmet, én pedig helyet foglaltam mellette, hogy kicsit támasszam.
- Le tudsz ülni... - fészkelődtem, hogy egy kis helyet szorítsak a dán pilótának. - Ide.
- Nem akarok leülni.
- De, Kev, itt a hely. - paskoltam meg a bőrt.
- Ülj az ölembe, ha azt akarod, hogy kényelmesen elférjünk.
- Te se gondoltad komolyan. - pillantottam rá fáradtan.
- Nem. - sóhajtott és eltűnt az arcáról a mosoly. - Persze, hogy nem.
- Istenem. - túrtam a hajamba, miközben Eleanor-t figyeltem, aki mintha elbóbiskolt volna. - Soha nem lesz gyerekem. A saját részeg barátnőmet sem tudom kezelni, nem hogy valami kis rohangáló fattyakat.
- Én szeretnék. - guggolt le.
- És ezt miért nekem mondod? - vontam össze a szemöldökömet.
- Kinek mondjam? - pillantott körbe. - A részeg csapattársamnak? Valami vadidegennek? Ez csak egy tény volt, amit közöltem.
- Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. - simítottam meg a karját. - Látom is már a kis tejföl szőke Magnusseneket futkározni.
- Az öcsém és a húgomnak olyan a haja. Nekem is olyan volt.
- Most sem állsz messze tőle. - vizslattam.
Kevin mosolyogva beletúrt a hajába, majd Eleanorra pillantott.
- Mint csináljunk vele? 10 perc múlva ő jön. - túrtam a hajamba, miközben a szunyókáló barátnőmre néztem.
- Először keltsük fel. Aztán pedig lenyomjuk a torkán az összes kenyeret és a vizet.
- Hozok vizes kéztörlőt a mosdóból. Addig ébresztgesd.
- Igen is.
Otthagytam a két csapattársat miközben villámgyorsan igyekeztem a mosdóba. Ott begyűjtöttem egy halom vizes papírt és futottam vissza hozzájuk. Eleanor már Kevinnel beszélgetett, mikor odaértem.
- Hogy vagy? - igazítottam ki a haját az arcából.
- Nem túl jól. - pislogott nagyokat a barátnőm, miközben nagyot harapott a kenyérből és lassan rágni kezdte.
- Végig tudod csinálni a beszédet.
- Igen, persze. - egyenesedett fel. - Csak inkább inni adjatok.
A dán fiú készségesen nyújtotta át az üveget, amit barátnőm hatalmas kortyokban húzta le a vizet. Majd minden kérdés nélkül elvette a másik palackot és azt is hamar elpusztította.
- Sokkal jobb. - igazította meg a haját.
- A vizes papírokat legalább tegyük a csuklódra, hogy kicsit hűtsön.
- Oké. Még majszolok egy kis kenyeret és jól leszek. Csak fáradt vagyok. - ásított egy nagyot.
- Nem lesz hosszú a beszéd. - biztattam. - Benne van a táskádban?
- Igen. - sokáig bajlódott az egyszerű patenttal. - Itt van. De megyek, mert öt perc és én jövök. - már elindult, de visszafordult. - Te vagy a legjobb barátnő, az egész világon, Cerys. - nyomott nagy puszit az arcomra, mire elmosolyodtam. Kevinnek az öklét tartotta, mire csapattársa nevetve hozzáérintette a sajátját. - Te pedig a legjobb csapattárs.
- Tudom. - vigyorgott a fiú.
Mikor barátnőm eltávolodott, a dán fiú az asztalon nyugvó kezemhez nyúlt. Nem húztam el, pedig az lett volna a normális reakciója.
- Jaj, a táskámat itt hagytam. - sietett vissza Eleanor, mire gyorsan elrántottam a kezemet. - Mi van itt? - nézett hol rám, hol a csapattársára.
- Semmi. - simogattam a meg a vállát. - Ügyes legyél.
- Igyekszem.
Azzal újra ott hagyott minket.
- Erről beszéltem. - vettem kezembe a táskámat, hogy ne adódjon még egy ilyen alkalom.
- És ez meddig lesz még így? - túrt bele fáradtan a hajába. - Majd nyolcvan évesen is ez lesz? Hogy pár lopott pillantás, és ha nincs itthon Dion akkor lehetünk együtt, vagy hogy tervezted, Eleanor? Oszt már meg velem. Nem játszhatsz két kapura életed végéig, mert aztán két szék között az asztal alá esel, tudod. - megigazította az öltönyét mint aki indulni készül.
- Elmész?
- Nincs már kedvem, se erőm itt maradni. Hulla fáradt vagyok és holnap kellhetek korán, hogy bemenjek a gyárba.
- Ne hagyj egyedül. - most én nyúltam a karja után, de lecsúszott róla a kezem.
- Cerys....... - sóhajtott mélyet. - Mennyit várjak rád? Én szívesen várok, de... mennyit? És mi van ha Dion rájön? Utána már jó leszek?
- Ne beszélj már hülyeségeket. - ráztam a fejemet idegesen.
- Mennem kell. - hagyott faképnél Kevin, de felkaptam az asztalról a táskámat és utána siettem.
- Várj egy percet. - kaptam el a karját és meglepődésemre megállt. - Hallgass meg.
Kevin karba tett kézzel várta, hogy belekezdjek a mondandómba.
- De nem itt, a terem közepén. - húzni kezdtem egy sötét sarokba, ami nem volt kivilágítva.
- Hallgatlak.
Azonban a helyett, hogy bármit mondtam volna, csak átkaroltam a nyakát és hosszan megcsókoltam. Éreztem, ahogy kienged egy kicsit és karjait szorosan a derekam köré fonja, úgy húz magához még közelebb. Hosszú percek után tudtam csak eltolni magamtól. Kissé hátrébb léptem, ezzel a hátam neki ütközött a falnak.
- Ennyit akartam mondani... - nem néztem rá. - Ha még most is haza akarsz menni én nem....
Azonban nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyan hirtelen és olyan követelőzően csókolt meg újra. Újra átkaroltam a nyakát és nem akartam, hogy vége legyen ennek. Ő azonban pár pillanattal később leállított.
- Hülye vagy? - villantott rám a sötétben elbűvölő mosolyt. - Ezek után nem megyek én sehova.
Széles mosollyal díjaztam ezt a mondatát, miután újra megcsókolt.
- Istenem. - túrtam a hajamba, miközben Eleanor-t figyeltem, aki mintha elbóbiskolt volna. - Soha nem lesz gyerekem. A saját részeg barátnőmet sem tudom kezelni, nem hogy valami kis rohangáló fattyakat.- Én szeretnék. - guggolt le.
- És ezt miért nekem mondod? - vontam össze a szemöldökömet.
- Kinek mondjam? - pillantott körbe. - A részeg csapattársamnak? Valami vadidegennek? Ez csak egy tény volt, amit közöltem.
- Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. - simítottam meg a karját. - Látom is már a kis tejföl szőke Magnusseneket futkározni.
- Az öcsém és a húgomnak olyan a haja. Nekem is olyan volt.
- Most sem állsz messze tőle. - vizslattam.
Kevin mosolyogva beletúrt a hajába, majd Eleanorra pillantott.
- Mint csináljunk vele? 10 perc múlva ő jön. - túrtam a hajamba, miközben a szunyókáló barátnőmre néztem.
- Először keltsük fel. Aztán pedig lenyomjuk a torkán az összes kenyeret és a vizet.
- Hozok vizes kéztörlőt a mosdóból. Addig ébresztgesd.
- Igen is.
Otthagytam a két csapattársat miközben villámgyorsan igyekeztem a mosdóba. Ott begyűjtöttem egy halom vizes papírt és futottam vissza hozzájuk. Eleanor már Kevinnel beszélgetett, mikor odaértem.
- Hogy vagy? - igazítottam ki a haját az arcából.
- Nem túl jól. - pislogott nagyokat a barátnőm, miközben nagyot harapott a kenyérből és lassan rágni kezdte.
- Végig tudod csinálni a beszédet.
- Igen, persze. - egyenesedett fel. - Csak inkább inni adjatok.
A dán fiú készségesen nyújtotta át az üveget, amit barátnőm hatalmas kortyokban húzta le a vizet. Majd minden kérdés nélkül elvette a másik palackot és azt is hamar elpusztította.
- Sokkal jobb. - igazította meg a haját.
- A vizes papírokat legalább tegyük a csuklódra, hogy kicsit hűtsön.
- Oké. Még majszolok egy kis kenyeret és jól leszek. Csak fáradt vagyok. - ásított egy nagyot.
- Nem lesz hosszú a beszéd. - biztattam. - Benne van a táskádban?
- Igen. - sokáig bajlódott az egyszerű patenttal. - Itt van. De megyek, mert öt perc és én jövök. - már elindult, de visszafordult. - Te vagy a legjobb barátnő, az egész világon, Cerys. - nyomott nagy puszit az arcomra, mire elmosolyodtam. Kevinnek az öklét tartotta, mire csapattársa nevetve hozzáérintette a sajátját. - Te pedig a legjobb csapattárs.
- Tudom. - vigyorgott a fiú.
Mikor barátnőm eltávolodott, a dán fiú az asztalon nyugvó kezemhez nyúlt. Nem húztam el, pedig az lett volna a normális reakciója.- Jaj, a táskámat itt hagytam. - sietett vissza Eleanor, mire gyorsan elrántottam a kezemet. - Mi van itt? - nézett hol rám, hol a csapattársára.
- Semmi. - simogattam a meg a vállát. - Ügyes legyél.
- Igyekszem.
Azzal újra ott hagyott minket.
- Erről beszéltem. - vettem kezembe a táskámat, hogy ne adódjon még egy ilyen alkalom.
- És ez meddig lesz még így? - túrt bele fáradtan a hajába. - Majd nyolcvan évesen is ez lesz? Hogy pár lopott pillantás, és ha nincs itthon Dion akkor lehetünk együtt, vagy hogy tervezted, Eleanor? Oszt már meg velem. Nem játszhatsz két kapura életed végéig, mert aztán két szék között az asztal alá esel, tudod. - megigazította az öltönyét mint aki indulni készül.
- Elmész?
- Nincs már kedvem, se erőm itt maradni. Hulla fáradt vagyok és holnap kellhetek korán, hogy bemenjek a gyárba.
- Ne hagyj egyedül. - most én nyúltam a karja után, de lecsúszott róla a kezem.
- Cerys....... - sóhajtott mélyet. - Mennyit várjak rád? Én szívesen várok, de... mennyit? És mi van ha Dion rájön? Utána már jó leszek?
- Ne beszélj már hülyeségeket. - ráztam a fejemet idegesen.
- Mennem kell. - hagyott faképnél Kevin, de felkaptam az asztalról a táskámat és utána siettem.
- Várj egy percet. - kaptam el a karját és meglepődésemre megállt. - Hallgass meg.
Kevin karba tett kézzel várta, hogy belekezdjek a mondandómba.
- De nem itt, a terem közepén. - húzni kezdtem egy sötét sarokba, ami nem volt kivilágítva.
- Hallgatlak.
Azonban a helyett, hogy bármit mondtam volna, csak átkaroltam a nyakát és hosszan megcsókoltam. Éreztem, ahogy kienged egy kicsit és karjait szorosan a derekam köré fonja, úgy húz magához még közelebb. Hosszú percek után tudtam csak eltolni magamtól. Kissé hátrébb léptem, ezzel a hátam neki ütközött a falnak.
- Ennyit akartam mondani... - nem néztem rá. - Ha még most is haza akarsz menni én nem....
Azonban nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyan hirtelen és olyan követelőzően csókolt meg újra. Újra átkaroltam a nyakát és nem akartam, hogy vége legyen ennek. Ő azonban pár pillanattal később leállított.
- Hülye vagy? - villantott rám a sötétben elbűvölő mosolyt. - Ezek után nem megyek én sehova.
Széles mosollyal díjaztam ezt a mondatát, miután újra megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése