'Til the love runs out - 15. fejezet - Cerys szemszöge

Idegesen dobáltam be egymás után a bőröndbe a ruhákat, mikor kopogtattattak. Tudtam, hogy nem Eleanor az, mert ő nem kopogna. De máshoz nem volt kedvem, ezért csak tovább rángattam ki a ruhákat a szekrényből.

- Én vagyok az, Cerys. - hallottam meg Kevin hangját, mire abba hagytam amit csináltam és az ajtóhoz futottam és kinyitottam neki.

- Szia. - lágyult meg kicsit a hangom.

- Szia. - mosolyodott el ő is. - Megnyugodtál már egy kicsit? - nyúlt finom a karomhoz.

- Hogy tudnék megnyugodni? - túrtam bele a hajamba és hátat fordítottam neki, hogy visszamenjek a bőröndhöz. - A legjobb barátnőmről, akiről azt hittem bízhatok így 15 év után, kiderül, hogy összejátszott "életem szerelmével". Aki nem mellesleg megcsalt. Nem egyszer nem kétszer. Minden, ami az elmúlt három évben körülöttem volt, egy nagy hazugság.

- Nem tudta, hogy Dion megcsal.

- Gondolom ezt szajkózza most lent, hogy ő nem tudta, ő nem tudta. Hogy ne tudta volna. - vágtam be egy pár magassarkút a bőröndbe. - Hogy ne tudta volna.

- Nem rá kéne mérgesnek lenned. Hanem arra a seggfejre.

- Oh, ne aggódj. - nevettem fel hitetlenül. - Rá is rendesen mérges vagyok. De ő nincs itt. Pedig nagyon szívesen megütném. 

- És most mi a terved? - ült le a bőröndöm mellé. 

- Hazamegyek. Egy percet sem maradok itt.

- Mi? 

- Nem tudok itt maradni. Haza kell mennem. Össze akarom pakolni a cuccaimat otthon. Még mielőtt Dion hazajön, el akarok húzni. 

- Nem mehetsz el. - nyúlt a kezem után. - Még csak most kaptalak vissza. 

- Akkor... - huppantam le mellé. - Mit csináljak, mond meg?

- Először is, maradj. - mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, folytatta. - Nem ebben a szobában. Nem kérlek, hogy maradj itt Eleanorral. Gyere át hozzám. - újra szólni akartam, de feltartotta a kezét. - Azt kérted, mondjam meg mit csinálj. Most ezt teszem. Szóval. Utána pedig próbálj kicsit megnyugodni. Ma úgy se jöttél volna ki a pályára. Pihenj, írj, nyugodj meg, nem tudom. Gondold át. Aztán este pedig üljetek le, beszéljétek ezt meg Ellievel, jó? 

Miközben hallgattam Kevint, az egyik pólóm szélét morzsolgattam. Hosszú másodpercekig nem szólalt meg egyikünk sem a monológ után, majd végül felpillantottam. 

- Ez lenne a helyes? - sóhajtottam mélyet. 

- Ez. - bólintott biztatóan.

- Megölelnél? - már éreztem ahogy a torkomat elszorítja egy hatalmas gombóc és a hangom elcsuklott.

- Persze. - húzódott féloldalas mosolyra a szája és kitárta a karját. 

Közelebb húzódtam hozzá és arcomat a vállába fúrtam. Ahogy elcsitult bennem a harag, végtelen szomorúság váltotta fel a helyét és a szememből patakzani kezdtek a könnyeim. Egyik kezemmel Kevin vállát markoltam miközben a szám elé kaptam a kezemet, hogy elszorítsam hüppögésemet, amit nehéz volt visszafogni. Fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomban, amit már nagyon régen. Jobban mondva, nem is olyan régen. Két-három hete talán, mikor Kevin kirakta a szűrömet. Ahogy ez eszembe jutott, elengedtem a dán pilótát és kicsit hátrébb ültem. 

- Lehet egy kérdésem? - töröltem le a könnyeimet. 

- Persze. 

- A maláj nagydíj előtt... mikor... mikor szakítottunk. Vagy nem tudom mi volt az... - ő akarta most szólásra nyitni a száját, de feltartottam a kezemet. - Szóval én akkor azt mondtam, szeretlek. Komolyan gondoltam. De te...

- Én is szeretlek. - vágott közbe, mire meglepődtem. - De Eleanor. Eleanor azt mondta, hagylak békén. Amit meséltem. Nem mondhattam, hogy én is.

Halvány mosoly futott végig az arcomon és újra megöleltem. Szorosabban húzott ő is magához és hosszú percekig ültünk ott tovább. 

- Segítek átvinni a cuccokat. - tolt el magától, mire felálltam a kanapéról. 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. 

- Semmiség. 

- Mindent. - nyomtam meg a szót és megsimítottam a vállát.

Kevin erre már nem válaszolt, csak mosolyogva nyomott egy puszit a vállát simogató kezemre, majd segített tovább pakolni.

-----

A délután folyamán úgy tettem, ahogy Kevin mondta. Dolgoztam, ebédeltem, lementem úszni és napozni, és nem gondolni semmire, csak relaxálni. Délután hat óra körül kopogtattak a szálloda szobáján. 

- Gyere! - kiáltottam fel se pillantva a laptopból. 

- Szia. - ahogy felismertem a hangot, lassan emeltem fel a fejemet és Eleanorra pillantottam. 

- Szia. - köszöntem vissza kissé hűvösen. 

- Beszélhetünk egy kicsit? Ráérsz? - ült le az ágy szélére, mire lehajtottam a laptop tetejét.

- Igen.

- Sajnálom, Cerys. Én... nem tudom mit mondjak. Nem tudtam, hogy Dion megcsal. Tényleg nem. Esküszöm. -tette szívét a kezére. - A legjobb barátnőm vagy, nyilván valóan elmondtam volna, ha tudom. Brad is most közölte velem, pár perccel azelőtt, hogy Kevin elmondta neked. Nem játszottam össze vele. Soha. Az pedig, ami Kevinnel köztetek volt, köztetek van...az... nem is tudom. Azért mondtam neki, hogy hagyjon békén, mert én azt hittem boldog vagy Dion mellett és azt akartam, hogy ez így maradjon. Gyönyörű pár voltatok és én már láttalak titeket öregen, egymás mellett ülve a kis hintaszékben, teát szürcsöltök és az unokáitokat babusgatjátok...

- Hidd el... - túrtam a hajamba fáradtan. - Pár hónapja én is ezt hittem. Ezt reméltem, ezt képzeltem. De... úgy látszik mindkettőnknek másnak rendelt a sors. De, hogy őszinte legyek, jól láttad. Boldog voltam. Az elmúlt három évben végig. Csak utolsó pár hétben már mással...

- És most akkor mi lesz?
- Nem tudom.
- Úgy értem, maradsz?
- Igen. Maradok. Kevin rábeszélt. De Dion előtt kell hazaérnem hétfőn, hogy villámgyorsan kipakolhassam a lakásból a cuccaimat.
- Segítek! - ajánlotta fel egyből barátnőm.
- Szükségem lesz rá. - mosolyodtam el halványan.
- Hova költözöl? Nyugodtan lakhatsz nálam - simította meg a karomat. -, mint a régi szép időkben.
- Aranyos vagy. De még átgondolom. Kevinnel is beszéltem róla, mert ugye ő nem rég költözött Wokingba. És nem lenne rossz most egy kicsit kiszakadni Londonból. Legalább egy pár hétre, hónapra nem mindennap látni ugyanazt az utcát, ahol két évig együtt éltünk.
- Megértelek. - bólogatott Eleanor.
- Meglepő, mennyire fáj. Nagyon fáj. - tettem a kezemet a mellkasomra. - Akármennyire is úgy éreztem pár hete, már nem ő az, akit szeretek. De... a három év az három év.
- Tudom, szívem. Tudom. Viszont - kezdett el kutatni a zsebében. -, ezt visszaadom.
Kivette a hatalmas köves gyűrűt, amit amikor megláttam, hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Nagyon nehezen nyúltam érte és elvettem az ékszert.
- Milyen szép. - forgattam az ujjaim között. - Nagyon szép.
Felálltam és a bőröndömből elővettem a dobozt, amiben kaptam. Kinyitottam a kis sötétkék bársony dobozka tetejét és beleraktam az ékszert. Hosszú pillanatokig figyeltem, mielőtt rácsuktam a tetejét és a bőrönd legaljára süllyesztettem.
- Mi a terved hétvégére? - szólalt meg Eleanor. - Visszajössz a szobába, vagy maradsz...
- Maradok Kevinnel. - vágtam közbe. - Remélem megérted. Most ez az, amire szükségem van.
- Megértem. - mosolygott a lány.
- De hosszú még a hétvége. Még csak csütörtök van. Lehet visszaköltözöm majd. Meglátjuk.
- Jól van. Most azonban megyek, letusolok meg átöltözök. Találkozunk vacsoránál?
- Persze. - mosolyogtam rá.

-----

A McLaren bokszából figyeltem az időmérőt. Mind a két McLaren bekerült a Q3-ba, így mind a két pilóta azt várta, hogy a zöld jelzés után elindulhassanak a pályára. Magamban be kellett vallanom, hogy Eleanornak igaza volt. A bahreini pálya gyönyörű volt esti kivilágításban, és a kocsik is gyönyörűbben csillogtak a lámpák fényei alatt. Figyeltem ahogy az időmérő utolsó szakaszában a kocsik az első három helyéért versengenek, de inkább csak az pole pozícióért. Ahogy eddig minden futamon, most is jelentős volt a Mercedes dominancia, olyannyira, hogy a mögöttünk futó Daniel Riccardo labdába se rúghatott a fél másodpercével. A futamot végül Nico Rosberg nyerte alig picivel csapattársa, Lewis Hamilton előtt. Eleanor a 7. helyig verekedte magát, alig két század másodpercre a Ferraris Raikkönentől, míg Kevin csak a 9. helyet tudta összeszedni magának. Hallottam, ahogy pár szerelő azt ecseteli, hogy mennyire jó hely ez Eleanornak a  körülményekhez képest, mert a McLarennek nem fekszik ez a pálya. Emellett pedig mind Kevinnek, mind Elenek tartani kell a hátulról érkező Ferraritól és Williamstől. Leültem az egyik műanyag székre míg az autók visszaérkeztek, és a két pilóta el is sietett kötelező interjúkra. Eleanor jött vissza előbb és fáradtan huppant le mellém az egyik székre.

- Ugye, hogy megérte itt maradni?

- Szép, tényleg nagyon szép. Neked meg jó volt a 7. hely.

- Kissé nehéz volt ezt is kiautózni, de megvolt. Holnap viszont kemény lesz.

- Azért vagyok itt, hogy szurkoljak és akkor jó lesz minden.

- Reméljük. - vigyorgott. - Jó lenne mindkét kocsit pontszerző helyre berakni. 

- Így lesz. - biztattam. 

- Viszont - Eleanor mögém mutatott, mire megfordultam.

Kevin közeledett éppen széles mosollyal az arcán.

- Szia, gyönyörűm. - lépett oda hozzám és felhúzott a székről, majd átkarolta a derekamat. 

- Mi ez a nagy boldogság?

- Az, hogy itt vagy nekem. - közelebb hajolt, mint aki megakar csókolni. 

- Mit csinálsz? - húzódtam hátrébb. - Még nem hivatalos. Dion még nem tudja. 

- Hagy forrjon az agya. - vigyorodott el, mielőtt hosszan megcsókolt.