Még egy Kevin szemszög :D Lehet nem lesz tetszetős a sztori :DDD
- Mi? - fontam össze a karomat és értetlenül összevontam a szemöldökömet.
- Ezt a képet küldte reggel. - vette elő a telefonját a csapattársam és feloldotta a kódot, majd a képet keresgette. - Itt van.
Odamutatta a kijelzőt, amin egy doboz volt, benne pedig egy akkora kővel díszített gyűrű, mint a körmöm.
- A már kő. - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem semmi. - vette vissza a telefonját. - Szóval?
- Mit mondott? - pillantottam a padlóra.
- Kevin! - csapott valaki nevetve a vállamra. - Összejött valami csaj, tegnap este? - vigyorgott Paul, az egyik szerelőm.
- Nem túl alkalmas ez most, Paul. - nem néztem rá, csak Eleanorra.
- Elnézést. - tette fel védekezésképpen a szerelő a kezét. - Akkor majd beszélünk. - paskolta meg a hátamat a srác, majd ott hagyott minket.
- Szóval? - követtem Paul távolodó alakját, majd újra Eleanor szemébe pillantottam. - Szóval?
- Időt kért. - szusszant a csapattársam, mire igyekeztem elfojtani megkönnyebbült sóhajom.
- És nekem ehhez mi közöm van?
- Már megkérdeztem, de megteszem újra. Volt köztetek valami az after party után?
- Ellie, figyelj rám... - közelebb léptem, de elhátrált.
- Nem, Kevin, te figyelj rám. Cerys a legjobb barátnőm. Tizenöt éve. Dion pedig a legjobb barátom öt éve. Ceryst úgy ismerem, mint a nővéremet, sőt jobban. Cerys egy hősszerelmes típus, nagyon tud szeretni, nagyon tud szerelmes lenni. Ott voltam minden szerelménél, minden csalódásánál. Tizennyolc éves korában szakított a két éven át tartó szerelmével, aki nagyon-nagyon csúnyán átverte. Sokáig nem is tudott bízni a fiúkban...nem is volt kapcsolata négy évig. Nem mert szerelembe esni, mert félt. Nagyon nagyon félt a csalódástól. Aztán megismerte Dion-t. Évek után az első srác volt, akibe beleszeretett. Elkezdett benne megbízni, hitt neki és tökéletesen megvoltak. És akármennyire nehéz ezt elhinni, akármennyire ritkán látszik ez, Dion is nagyon szerelmes belé. Tényleg, komolyan. Én láttam az első két évüket...
- És mit akarsz tőlem? - nem igazán értettem mire megy ki ez a monológ.
- Nem érdekel mi volt köztetek. - nyúlt a kezemért. - Szemet hunyok minden felett. Nem érdekel semmi, nem akarom tudni. De.
- De? - kérdeztem vissza, mivel sokáig hallgatott.
- De, nagyon szépen kérlek hagyd békén a lányt.
- Tessék?!
- Látom hogy néztek egymásra. Mindenki látja. Ahogy egymáshoz szóltok, ahogy egymáshoz értek. Látom, hogy Ceryssel fülig szerelmesek vagytok egymásba.
- Én nem... - ráztam hihetetlenül nevetve a fejemet.
- Semmi baj. - mosolyodott el kissé lesajnálóan a lány. - Nincsen semmi baj. Cerys tényleg kedves lány, te meg egy imádni való fiú vagy. De ti... Ti nem lehettek együtt. Érted?
- Mit vársz tőlem? - vontam meg a vállamat.
- Hagyd őt békén, jó? - simogatta meg a vállamat szomorkás mosollyal. - Ne nézz rá, ne szólj hozzá, ne találkozz vele. Csak hagyd, hogy összeházasodjanak, gyereket neveljenek és együtt öregedjenek meg, jó? Őket egymásnak teremtette az ég is. Szóval... kérlek.. Jó?
Olyan mélyen nézett a szemembe, hogy úgy éreztem a vesémig lát. Úgy éreztem, tudja. Mindent, ami köztünk történt. De a szeméből olyan sajnálat áradt közben, hogy inkább elkaptam a fejemet és nem néztem rá. Még éreztem ahogy kissé szánalmasan meglapogatja az arcomat, majd hátat fordít és ott hagy.
-----
"Beszélnünk kell..." - Cerys
Visszasüllyesztettem a telefont a nadrágom első zsebébe.
- Velem vagy, Kevin? - pillantott rám a mérnök.
- Persze. - bólogattam hevesen.
- Megismételnéd akkor, kérlek?
- A maláj pálya harmadik kanyarjába nagyon kell figyelni a rázókövekre, mert tavalyról kicserélték őket és sokkal csúszósabbak. Ha nem megfelelően tesszük oda a kocsit, megcsúszhat és a közeli fal miatt könnyű odavágni a kocsit.
- Nagy mázlid van. - veregetett a hátba a srác, mire újra megrezgett a telefonom.
"Sürgős lenne...Nagyon!" - Cerys
Mély sóhajjal süllyesztettem vissza a telefont a zsebembe, mire Conall vizslató tekintetére lettem figyelmes.
- Új csaj? - vigyorgott szélesen.
- Nem. - ráztam meg a fejemet, miközben a hajamba túrtam.
- Akkor az a Nina még mindig?
- Ki? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Az a csaj, akivel nyomultál Ausztráliában.
- Ja... - legyintettem. - Az semmi nem volt. Ő se és én se gondoltam komolyan.
- Akkor. - sürgetett. - Ne akard nekem beadni, hogy anyuci írogat neked percenként.
- Nem is.
- Akkor mégis csak új csaj. - vigyorgott fülig érő szájjal.
- Áh... - vontam meg a vállamat.
- Nem komoly ez se?
- Lehetne komoly... de...
- Randa? - Conall arca olyan komoly volt hogy felnevettem.
- Gyönyörű. - vigyorogtam.
- Akkor még mindig nem értem a probléma forrását...
- Barátja van.
- Akkor már minden világos. - fordult vissza a papírja felé. - Folytathatjuk?
- Pe... - nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonomon.
- Vedd csak fel. - mosolygott Conall.
Mikor megláttam a számot és a nevet sóhajtva nyomtam a felvételre, és elhagytam az irodát.
- Igen?
- Miért nem írsz vissza? - támadt le Cerys a vonal másik végén.
- Mert dolgozom.
- Attól még írhatnál egy SMS-t legalább. Nagyon fontos lenne beszélnünk, nagyon gyorsan.
- Nem igazán érek ma rá.
- Kevin, muszáj!
- Ha az eljegyzésedről van szó, nem hiszem, hogy kell beszélgetni.
Hosszú csend állt be a vonal másik oldalán. Miközben arra vártam, hogy végre magához térjen, a falnak támaszkodtam.
- Kérlek... nagyon szépen kérlek.
- Nem kéne ezt...
- Könyörgöm neked, Kevin. Könyörgöm.
Most az én részemről állt be a csend. Hosszú ideig figyeltem az üres folyosót és gondolkodtam mi lenne a helyes döntés. Eleanor monológja a fejemben csengett azóta, ahogy ott hagyott. Végül azonban döntöttem.
- Legyen.
Cerys mellkasából hatalmas sóhaj szakadt fel.
- Köszönöm.
- Ne köszönd. Szerintem egy óra múlva el tudok innen szakadni. Szóval... találkozzunk a szállodám előcsarnokában és... és beszélünk.
- Köszönöm.
Mély sóhajjal kinyomtam a telefont és visszatértem Collan-hoz.
-----
- Parancsolj. - nyitottam ki az ajtót, mire Cerys belépett rajta, és leült az ágyra.
- Szép ez a lakosztály.
- Amíg nincs kész a lakásom, megteszi. - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Londonba költözöl? - kapta felém a fejét a lány.
- Pontosabban Wokingba.
- Komolyan?
- Aha. Egyszerűbb. Mellesleg nagyon jó lakást találtunk, most folyik a felújítás, festés, berendezés. Kb. még két hét.
- Az tök szuper. - állt fel az ágyról a lány és közelebb lépett. Kezét a mellkasomra fektette. - Akkor gyakrabban találkozhatunk.
- Azt nem hiszem. - finoman eltoltam a kezét és elléptem tőle és leültem az egyik fotelbe.
- Mi van veled? - értetlenkedett a lány.
- Szerinted? Ma reggel megkérték a kezedet. Szerinted mégis mi lenne velem?
- Kevin... - leült velem szembe a másik fotelbe.
- Nem csináljuk ezt így tovább... nem csinálhatjuk.
- Te most kidobsz? - döbbent meg.
- Cerys... nézd. Te együtt vagy valakivel, aki akármennyire nem szimpatikus nekem, szeret téged. Nagyon. Annyira, hogy tegnap képes lenne veled egy életen át együtt lenni veled. És én... akármennyire nem tetszik, én egy zavaró tényező vagyok itt. Nem akarok belerontani a kapcsolatotokba. Nem ronthatok bele.
- Kevin... - felállt a fotelből és odalépett hozzám.
Ebben a percben én is felálltam és elhátráltam.
- Ne csináld ezt velem. - tette össze a kezét könyörgően.
- Ne hidd, hogy nekem ez túl egyszerű.
- Nem teheted ezt. - odalépett hozzám és hosszan megcsókolt.
- Nem! - toltam el magamtól a megszeppent lányt és határozottan indultam el az ajtó felé, amit kinyitottam. - Menj el, kérlek. Ne nehezítsd meg ezt mindkettőknek.
Cerys megtörten indult el felém és megállt. Nem néztem a szemébe, miközben ő lassan kinyitotta a száját.
- Nem akarok férjhez menni, Dionhoz, Kevin... - nem reagáltam erre, nem is néztem rá. - És tudod miért nem?
Nem válaszoltam meg a kérdését, mert azért mert ez egy egyértelmű költői kérdés volt.
- Azért, mert téged szeretlek. Csak téged. Te nem szeretsz engem?
Szorosan összeszorítottam a számat és továbbra is masszívan kerültem a tekintetét. A lány hosszú percek után megunta a várakozást és mély sóhajjal hagyta el a szállodai szobát. Miután lassan becsuktam mögötte a fehér ajtót az én mellkasomból is.
- Sajnálom. - suttogtam a levegőbe és az ágyhoz botorkáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése