'Til the love runs out - 14. fejezet - Eleanor szemszöge

Hopp hopp hopp :DDD ígértem, hát jön :D
I hope you enjoy it :)

- Biztos? - értem hozzá a vállához, mire egy kicsit összerezzent.

- Biztos. - Cerys fel se pillantott a gépéből. 

- De...

- Nincs semmi de. Nem lehet, nem akarok, nincs időm. Kész. Sajnálom, Ele, majd legközelebb.

- Legyen. - billentettem félre a fejemet és mélyet sóhajtottam. Úgy döntöttem, témát váltok. - Aggódom érted. 

- Ugyan miért? - a már-már egyoldalú beszélgetésünk húsz perce után végre rám nézett. 

- Olyan... szomorúnak tűnsz. 

- Nem vagyok az. - mosolyodott el, de a szája széle megremegett, amit nem tudtam nem észre venni. 

- Boldog vagy? 

- Lehetnék boldogabb? - emelte fel a bal kezét, amin megvillant a méregdrága gyűrű. - Igent mondtam életem szerelmének. Mi tehetne boldogabbá?

A szemébe néztem és mérhetetlen fájdalmat véltem benne felfedezni, amit igyekezett olyan mélyre és olyan erősen nyomni, hogy szinte látni lehetett a vonásaiban az erőlködést. 

- Igaz. - futott végig halvány mosoly a számon. Pontosan tudtam, mi miatt van ilyen hangulatban. Jobban mondva ki miatt. És azt is tudom, ki miatt került ilyen helyzetbe. - Viszont nem tudom elengedni, hogy ne gyere el a Bahreini Nagydíjra.

- Eleanor... - lehajtotta a laptopja tetejét és felém fordult. - Az előbb elmondtam.

- Cerys. Azt megbocsájtottam, hogy nem jöttél velem a Maláj Nagydíjra, bár gyönyörű eredményt hoztam, dehogy a gyönyörű Bahreinbe nem akarsz jönni. Gyönyörű, éjszakai verseny, meleg van, szépen le tudsz barnulni. Mehetünk bulizni. Hetek óta nem voltunk. 

- Nem mehetünk bulizni, mert ott nem lehet alkoholt inni. 

- Kérlek, gyere el. - fogtam meg a kezét. - Te vagy a legeslegjobb barátnőm és szükségem van a támogatásodra.

- Dion elutazik. Nem tud jönni.

- Nem baj! - mosolyogtam rá biztatóan. - Akkor ez egy csajos hétvége lesz. Nnnaaa....

- Megőrjítesz. - túrt a hajába fáradtan és végre egy őszinte mosoly hagyta el az arcát.

- Ezért vagyok a legjobb barátnő, nem? 

- A legjobb. - vigyorgott, miközben újra felnyitotta a laptop tetejét.

-----

- Most mond, hogy nem volt jó ötlet. - vigyorogtam rá barátnőmre. 

- Nem rossz, nem rossz. - tolta fel a napszemüvegét a fején, mikor belekortyolt az alkohol mentes Roy Rogers-be. - El tudnám itt süttetni magamat egész nap.

- Meghiszem. - nevettem fel. - Két hete mást sem csinálsz, csak a gép előtt pötyögsz. Napot nem látott a csinos kis orcád.

- Igen. - sóhajtott fel szomorúan barátnőm, ami megütötte a fülemet. 

Csöndben napoztunk tovább kurta beszélgetésünk után, mivel még mindig éreztem, hogy nincsen olyan jó kedvében.
- Ellie! - hallottam meg egy ismerős hangot mire összerezzentem. - Eleanor, ne süttesd már itt a hájas hasadat.
- Maximum neked van hájas hasad, Brad. - nevetve vágtam a mérnökhöz egy labdát. - A six pack helyett neked csak egy nagy packed van.
- Ott van mind a hat. - húzta fel a pólóját. - Számold csak meg.
- Majd a barátnőd megszámolja.
- Vagy ő. - bökött Cerys-re olyan mosollyal, amitől bárki ledobná a bugyiját.
- Sajnálom. - vigyorgott rá vissza a barátnőm. - Én inkább a barátomét számolgatom.
- Ja, tényleg. - ült le barátnőm nyugágyára, kissé odébb tolva a lábát. - Te azzal a nyálgép Hume-mal vagy még mindig, aki leszarozta a Forma-1-et?
- Valami hasonló. - rántotta meg a lány a szemöldökét. - Sőt, adott egy ilyet. - mutatta fel a bal kezét.
- Ezt nem mondod. - esett le a mérnök álla. - Nem mondod. - csak ezt tudta ismételni.
- Sajnálom. - rántotta meg a vállát.
- Nagy kár érted. - csóválta meg a fejét ciccegve Brad. - Hozzád jobb illik.
- Például? - nevetett fel a lány.
- Például én. - húzta ki magát vigyorogva a mérnök, mire mosolyogva megráztam a fejemet.
- Neki keress most már inkább valakit. - bökött rám Cerys.
- Neki is beajánlottam magamat. - pillantott rám a srác komolyan. - De "házinyúlra nem lövünk." - rajzolt macskakörmöt az ujjaival, miközben elvékonyítva utánozta a hangomat.
- Smerdon! - vágtam hozzá nevetve a vizes üveget. - Nem is így beszélek.
- Közel álltam hozzá. - biccentett komolyan. - De te figyelj. - lökte meg ismét barátnőm lábát. - Van még egy ajánlatom.
- Hallgatlak.
- Kedves, aranyos srác, kissé magának való, de szerethető. Azt mondják, helyes. Én nem tudom, mert nem vagyok meleg. Felcsigáztam az érdeklődésedet?
- Teljesen. - nevetett fel a lány ismét jóízűen. Jó volt ilyen jókedvűnek látni.
- Na várjál. - nézett körbe Brad. - Ott jön. - mutatott egy irányba.
Mind a ketten abba az irányba pillantottunk, amerre a mérnök mutatott. A közeledő férfi látványa kissé megijesztett. Cerysre pillantottam, aki megfeszült az ágyon és bal keze kissé ökölbe szorult. Ő lassan el is fordította a fejét és a telefonjáért nyúlt.
- Mi van K-Mags baby? - állt fel Brad és kezet fogott a fiatal dán pilótával, aki nagy, sötét napszemüveg mögé burkolózott és egy mosoly nem hagyta el az arcát.
- Megvagyok. Sziasztok.
A csapattársam nem nézett rám, de Cerysre annál inkább. A barátnőm azonban nem tisztelte meg egy pillantással sem.
- Cerys. - próbálkozott meg a pilóta, mire a lány hosszú másodpercek után ránézett. - Beszélhetünk?
- Nem akarok felállni innen. - a lány hangja teljesen érzelem mentes volt.
- Csak két szót. - a srác hangja igazán elgyötört volt.
- Nem hiszem, hogy...
- Elmegyünk mi. - Brad valószínűleg megunta Kevin szenvedését. - Gyere, Ellie.
- Veszel nekem koktélt? - pillantottam rá a napszemüveg mögé.
- Max zsírégető turmixot. - rázta a fejét a mérnök.
- Nem félsz, hogy seggbe rúglak? - álltam fel vigyorogva és már lendítettem a lábamat.
- Nem, mert lassú vagy. - nevetett fel, mire kivédte a támadásomat.
- Adok én neked, lassút! - Brad vette a fenyegetést és futni kezdett, mire utána eredtem.
Meg se állt a gyönyörű hotel belső bárjáig, ahol kénytelen volt lépésre lassítani, mert a dolgozók mérges pillantásokat vetettek ránk. A mérnök leült az egyik fotelbe, és én is ugyanígy tettem.
- Cerys utálja Kevint, vagy mi van?
- Nem... csak? - túrtam bele vörös hajamba fáradtan.
- Akkor? Olyan jól megvoltak Ausztráliában. Sőt... úgy hallottam a jótékonysági estén is.
- Tessék? - dőltem előre.
- Szerinted Kevin nem mond el mindent? Jó, mondjuk ki kell belőle húzni harapófogóval, de elmondta. Szóval, mi történt? Történt valami.
Hátradőltem a bőr fotelbe és a pólóm rojtjait kezdtem piszkálni.
- Eleanor? - továbbra sem pillantottam rá. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy te állsz emögött.
- Az istenért, Brad! - csaptam a fotel karjára. - Barátja van! Aki szereti! Nem fogom nézni, hogy szétcsalja.
- Szóval közéjük álltál. Pedig szeretik egymást. - biccentett tetetett megértéssel a srác.
- De barátja van! Megkérte a kezét! Az isten szerelmére, Brad! Nem mondod, hogy ezt támogatod!
- Mondhatok valamit? - hangja idegesítően nyugodt volt.
- Mi van?!
- Dion megcsalja Cerys-t. Nem kicsit. Nem egyszer és nem egy lánnyal.
- Tessék? - a meglepődéstől levegőt sem tudtam venni. - Honnan tudod?
- Emlékszel, hogy a húgom most Ausztráliában van tanulni?
- Persze. - hangom erőtlen volt.
- Vele is kikezdett.
- Mi...? Mikor?
- Nem is tudom melyik nap mentetek el vacsorázni. Akkor ment el az a szemét bulizni, és találkozott a húgommal. Nagyon nyomult Debbiere. Csak ő tudta hogy van neki a csaja, ezért koptatta le. De fél óra múlva már másik csajt talált.
- Az nem... - nyeltem nagyot. - Az nem lehet, mert...
- Mert szereti? - vonta fel a szemöldökét. - Távolról sem. Szerintem az az ember nem ismeri a szerelmet. Nincs szíve.
- Szereti...
- Nem. Nem szereti. - pillantott rám Brad sajnálkozva. - Sajnálom.
- De megkérte a kezét...
- Mert rájött, hogy Kevinnel kavarnak vagy mi. Tudta, hogyha kiderül, hogy ő is csalja, tuti szakítanak, ezért megpróbált egy szinttel feljebb lépni. Vagy fasz se tudja, mit hitt...
- Én ezt nem értem... - ejtettem a kezemet az ölembe.
Brad tovább üldögélt mellettem, míg én próbáltam megrágni a hallottakat. Hirtelen azonban valaki szó szerint berontott a terembe.
- Engedj el! - azonnal felismertem barátnőm hangját, mire felpattantam. A lány körülpillantott a teremben és ahogy meglátott, nagy lendülettel indult el felém, nyomában a loholó Kevinnel.
- Ne csinálj olyat, amit megbánsz később. - próbálta csitítani barátnőmet a pilóta, de semmit nem ért vele.
- Pontosan tudom, mit csinálok. - rántotta ki a kezét és megállt előttem. - Hogy tehetted ezt velem?! Végig tudtad! Tudtad, hogy megcsal!
- Én nem... - szóhoz sem jutottam hirtelen. Cerys hihetetlenül dühös volt, soha nem láttam még ilyennek.
- Összejátszottatok!
- Nem, nem. - próbáltam megvédeni magamat, de felesleges volt, mert szerintem nem is hallotta, amit mondtam.
- Undorító ember vagy. Hánynom kell tőled. - a szemében megvetés tükröződött. - Nem mellesleg, ha megtudod hogy megcsal, az első dolgod lett volna nekem elmondani. Milyen ember vagy te, Eleanor, nézz már magadba!
- Nem tudtam, hogy megcsal, értsd már meg! - én is kikeltem magamból
- Ne nekem magyarázkodj. Nem is érdekel. Végeztem veled is, vele is.
Nem tudtam reagálni miközben a bal kezéről próbálta lerángatni a méregdrága gyűrűt.
- Nem jön le ez a szar. - mérgelődött.
- El fogod törni az ujjadat. - próbált finoman hozzáérni Kevin, de barátnőm elrántotta a kezét.
- Leszarom. - végre lecsúszott a gyűrű. - Tessék, bazdmeg!
Szó szerint hozzám vágta a méregdrága ékszert.
- Üzenem annak a seggfejnek, hogy mire hazajön, már nem leszek otthon. - azzal ott hagyott minket és a megdöbbent dolgozókat a halban.