Na ebben a részben kiderül pár dolog :) sokkoló, meglepő és a többi :D de a többi a kövi részben lesz hogy húzzalak titeket :* ez a kárpótlás azért mert olyan sokat nem voltam itthon veletek :) ja és az is egy kárpótlás, hogy hhhhhooossssszzzzúúú :DDDD puszika :*
- Eleanor, Eleanor! - barátnőm legszebb mosolyát vette elő és a kamerákba pillantott. Legnagyobb meglepődésemre azonban átkarolta a derekamat és gyengéden megsimította a hátamat, jelezve én is pózoljak. A múlt heti ausztrál nagydíj óta minden rendeződött közöttünk. Azt nem mondanám, hogy minden olyan volt mint régen, mert egy apró kis tüske érezhetően jó mélyen közénk ékelődött, amit mind a ketten éreztünk. Ennek ellenére próbáltunk ugyanolyan természetesen viselkedni egymással, remélve, hogy ez egyszer felszívódik.
- Eleanor. - lépett oda egy riporternő hozzánk, mikor a vörös szőnyeg végére értünk. - Elmondanád nekünk mit viselsz?
- Oh, természetesen. - mosolyodott el a lány. - Ez a gyönyörű ruha költemény egy személyre szabott, egyedi tervezésű darab. Egy feltörekvő divattervező Maryam Orms tervezte ezt a gyönyörűséget, aki mellesleg jó barátnőm. A ruhán kívül még ezt a gyönyörű kis táskát is köszönhetem. A cipő egy Gianvito Rossi. A gyűrűt és a karkötőt még ezer éve kaptam.... - itt elcsuklott a hangja, mire a kezére pillantottam. A gyönyörű drága kövekkel díszített gyűrű és karkötőt egyből megismertem. Eleanor megigazította a haját, hogy befejezze a mondatot. -... valakitől.
- Értem. - a riporternő kapcsolt hogy kényes téma, így megértően biccentett. - Köszönöm szépen.
A lány már tovább is sétált és én követtem volna, de a riporternő megszólított.
- Cerys!
Döbbentem fordultam a valószínűleg harmincas évei elején járó, csinos nőhöz.
- Igen? - nem számítottam rá, hogy pont engem szólítanak le, aki meg se volt hívva, csak Eleanort kisérte.
- Ne haragudj, hogy így utánad kiabáltam, de szerettem volna veled beszélni. Nagy rajongód vagyok. - bizonygatta mosolyogva.
- De aranyos vagy. - halvány mosoly kúszott az arcomra.
- Olvastam a regényeidet. A "Baljós Szelek"-et és nem rég vettem meg a "Nem egy tündérmesé"-t.
- Komolyan? - döbbentem le és hatalmas mosoly terült el az arcomon. - És milyen?
- A "Baljós Szelek"-et háromszor olvastam újra. Le se tudtam tenni. A "Nem egy tündérmese" pedig ha lehet még jobb. Már a címe megfogott, de mikor megláttam, hogy te írtad, rohantam érte. Tegnap este kezdtem olvasni, és már a felénél tartok. Azért vagyok ilyen hulla, mert hajnali fél háromig olvastam talán. Reggel meg kellhettem hatkor.
- Uh.
- Igen. De teljesen megérte. - vigyorgott. - Imádom Franciaországot, és Brest pedig olyan szép kis városka. Még soha nem voltam ott, de olyan csodálatosan írod le, hogy látom magam előtt.
- Igen, nagymamám ott született és mikor kicsi voltam minden nyarat ott töltöttem.
- Akkor ez mindent megmagyaráz. - a riporternő teljesen fel volt dobva. - Olyan szívesen beszélgetnék még veled tovább, de sajnos muszáj dolgoznom.
- Semmi gond. - nevettem fel.
- Így is csomó mindenkit elszalasztottam, aki miatt a főnököm meg fog ölni. Viszont akkor gyorsan el tudod mondani mit viselsz? A ruha egy Emilio Pucci ha a szemem nem csal.
- Tökéletesen eltaláltad. - vigyorogtam.
- Emilio a kedvenc tervezőm. Bármit megadnék akár egy olyan zokniért is, amit ő tervezett. Álmok, álmok, szép álmok.
- Nem szabad feladni őket soha. - biztattam mosolyogva. - Én a Baljós Szelek után majdnem feladtam az írást.
- Nem mondod. - döbbent meg.
- De, de. - bólogattam bőszen. - Nagyon nagyon sokat szenvedettem a könyvvel, mivel nyomásra kellett írnom. Nem lehetett egyedi ötletem, mindenbe belekötöttek. Nem annyira tetszik a vége sem, teljesen mást akartam.
- De mégis nagy siker lett.
- Az lett. De nem voltam vele megelégedve. Aztán a Nem egy tündérmese igaz történeten alapszik, és olyan nagy ütés volt nekem, hogy muszáj volt leírnom.
- Akkor Colette karaktere a te személyiségedet tükrözi?
- Mondhatjuk így is. Csak benne felhúztam a jó tulajdonságokat és a rosszakat kissé elmaszatoltam. De maga az egész sztori megtörtént velem. Maximum egy-két változtatás volt rajta.
- Nagyon érdekes. - bólogatott a nő. - De megint eltértünk a tárgytól. - rázta meg kelletlenül a fejét. - Ne haragudj.
- Semmi gond. - nevettem fel hangosan. - Szóval mint már mondtuk ez egy Emilio Pucci ruha, a cipőm Aldo Fran, ezt a kis box clutchot nagyon kedvelem, Edie Parker Jean a tervezője. A fülbevalót és a nyakláncot is Dion-tól kaptam. A fülbevalót talán egy évfordulóra, a nyaklánc meg tavaly szülinapi ajándék.
- Nagyon szépen köszönöm, Cerys.
- Igazán nincs mit. Ha gondolod, és szeretnél még beszélgetni, keress meg bent.
- Nagyon szívesen teszem. - ragyogott fel az arca. - Még fél óra körülbelül. Utána mehetek.
- Jól van. Várlak. Szia.
- Szia.
Mosolyogva hagytam ott a riporter nőt, majd beléptem az épületbe. Tekintetemmel azonnal barátnőmet kezdtem keresni, mert a nagy csevegésben majdnem el is felejtettem. A lány a bárpultnál állt és egy - már - üres pohárral játszott.
- Eleanor. - értem hozzá a vállához, mire hátrafordult.
A szeme vörös volt, és az ajka remegett.
- Életem. - öleltem át szorosan a lányt és éreztem, ahogy rázkódik a válla, ahogy zokogni kezd.
- Nagyon hiányzik. - hüppögte.
- Tudom, szívem, tudom. - kezdtem el simogatni a hátát lassan. - Gyere be a mosdóba.
Együtt elbotorkáltunk a mosdóig, ahol leültettem egy kihelyezett kis székre.
- Jól vagy? - guggoltam le vele szembe.
- Nem, nem igazán. Tényleg nagyon hiányzik.
- Tudom, drága. - simította meg a karját. - Tudom. Olyan erős voltál idáig. Nincsen semmi baj, hogy most eltört a mécses. Csodálom, hogy eddig milyen ügyesen tartottad magad. Te vagy a legerősebb nő, akit valaha ismertem.
- Túl sokáig voltam erős. Ma egy éve. Ma egy éve, hogy itt hagyott.
- Ezért vetted ezeket fel. - fogtam meg a kezét és az ékszereket kezdtem piszkálni.
- Ma elmentem meglátogatni.
- Miért nem szóltál? Elmentem volna veled. - megszorítottam a kezét, mire rám nézett.
- Nem. Egyedül kellett vele lennem. Voltak dolgok, amiket meg kellett beszélnünk.
- Hát persze. - mosolyogtam rá biztatóan. - Jobb már egy kicsit?
- Egy kicsit. - törölte le a könnyeit.
- Végig tudod csinálni ezt az estét?
- Meg kell próbálnom. - bólogatott nagy nehezen.
- Biztosan lát, és nagyon büszke rád. Azt gondolja: Hűha. Ez a csajszi aztán belevaló. Az első Forma-1-es női pilóta, aki felállhat a rajtrácsra. Ez az én Eleanorom.
- Tényleg ezt gondolja? - pillantott rám.
- Még szép hogy. - kiigazítottam a haját az arcából. - Hihetetlenül büszke rád.
- Fogok valaha mást ennyire szeretni, mint őt?
- Biztosan. Amikor eljön az idő. Lesz majd egy srác, aki ha nem is pótolja, de megpróbálja. Idővel.
Eleanor mély sóhaj közepette pillantott föl a plafonra.
- Csak mikor.
- Mikor képes leszel elengedni. De ezt nem kell most. És nem kell holnap. Idővel.
- Idővel. - sóhajtott legjobb barátnőm, majd felkászálódott. - Szerencse, hogy a smink vízálló. - odalépett a tükörhöz és megigazította a haját.
- Szerencse. - mosolyodtam el. - Mehetünk?
- Igen. - húzta ki magát a lány. - Menjünk.
Együtt léptünk ki a mosdóból, majd az egyik asztalhoz sétáltunk.
- Hozzak neked inni valamit?
- Igen, kérlek. Kell egy kis erő, hogy felmenjek a színpadra.
- Azonnal jövök. - szorítottam meg a karját, majd bárpulthoz sétáltam. - Egy Cosmopolitant és egy California Dream-et szeretnék kérni.
- Máris. - bólintott a pultos, és nekikezdett a két koktélnak.
Épp meg akartam fordulni, mikor valaki a csípőcsontomra tette a kezeit.
- Jó estét.
A mozdulattól és a hangtól összerezzentem, és a férfire kaptam a tekintetemet.
- Jézusom Kevin, szabályosan megállt a szívem.
- Tudok újra éleszteni. - húzódott huncut mosolyra a szája. - Szájon át. - és már hajolt is közelebb mint aki demonstrálni akarja.
- Wow, wow, wow. - toltam el magamtól és hátrébb léptem, amitől kezei lecsúsztak a csípőmről. - Hátrébb az agarakkal fiatal ember.
- Csak vicc volt, Cerys. - nevetett fel.
- Nem annyira nevetek így emberek között. - váltottam komolyra.
- Mi bajod van már?
- Mi? Nézz körül, hányan vannak itt. Nem csak egymás között vagyunk.
- Mindig elfelejtem. De... - nyúlt a kezemért. - Hiányoztál.
- Kevin. - elhúztam a kezemet tőle.
- Te jó ég, Cerys. - túrt a hajába hitetlenkedve.
- Nem kockáztathatunk. - böktem a fejemmel a távoli asztalnál álldogáló Eleanor felé.
A dán pilóta kínjában nevetve rázta meg a fejét, mire a karjához értem.
- Nekem is hiányoztál.
Kevin erre a kijelentésre elengedett egy halvány mosolyt, majd felkapta a pultról a két koktélt és együtt indultunk el Eleanor felé.
- Szia, kedvenc csapattársam. - mosolygott rá barátnőm.
- Szia, kedves. - hajolt oda hozzá és adtak egymásnak két puszit. - Valami baj van?
- Miért? - riadt meg a lány.
- Olyan fura... - Kevin tekintete rám tévedt, mire alig észrevehetően rázni kezdtem a fejemet, hogy ne feszegesse a témát. - semmi. - mosolyodott el. - Rosszak a fények.
- Valóban. - igazította meg a haját kissé zavartan a lány.
Elég határozottan nyúlt a pohár felé és olyan nagy kortyokban itta meg a három decis ütős koktélt, hogy mi csak tátott szájjal néztük ezt.
- Életem... - nyúltam a keze után, mikor lerakta a poharat. - Tudod, ugye, hogy ma még beszédet kell mondanod?
- Persze! - úgy láttam, mintha már kicsit beütött volna neki az előző itallal és a pezsgővel együtt. - Tökre készen állok. Minden szuper lesz.
-Neked legyen igazad. - mély sóhaj kíséretében kortyoltam bele a koktélomba.
A lány már tovább is sétált és én követtem volna, de a riporternő megszólított.
- Cerys!
Döbbentem fordultam a valószínűleg harmincas évei elején járó, csinos nőhöz.
- Igen? - nem számítottam rá, hogy pont engem szólítanak le, aki meg se volt hívva, csak Eleanort kisérte.
- Ne haragudj, hogy így utánad kiabáltam, de szerettem volna veled beszélni. Nagy rajongód vagyok. - bizonygatta mosolyogva.
- De aranyos vagy. - halvány mosoly kúszott az arcomra.
- Olvastam a regényeidet. A "Baljós Szelek"-et és nem rég vettem meg a "Nem egy tündérmesé"-t.
- Komolyan? - döbbentem le és hatalmas mosoly terült el az arcomon. - És milyen?
- A "Baljós Szelek"-et háromszor olvastam újra. Le se tudtam tenni. A "Nem egy tündérmese" pedig ha lehet még jobb. Már a címe megfogott, de mikor megláttam, hogy te írtad, rohantam érte. Tegnap este kezdtem olvasni, és már a felénél tartok. Azért vagyok ilyen hulla, mert hajnali fél háromig olvastam talán. Reggel meg kellhettem hatkor.
- Uh.
- Igen. De teljesen megérte. - vigyorgott. - Imádom Franciaországot, és Brest pedig olyan szép kis városka. Még soha nem voltam ott, de olyan csodálatosan írod le, hogy látom magam előtt.
- Igen, nagymamám ott született és mikor kicsi voltam minden nyarat ott töltöttem.
- Akkor ez mindent megmagyaráz. - a riporternő teljesen fel volt dobva. - Olyan szívesen beszélgetnék még veled tovább, de sajnos muszáj dolgoznom.
- Semmi gond. - nevettem fel.
- Így is csomó mindenkit elszalasztottam, aki miatt a főnököm meg fog ölni. Viszont akkor gyorsan el tudod mondani mit viselsz? A ruha egy Emilio Pucci ha a szemem nem csal.
- Tökéletesen eltaláltad. - vigyorogtam.
- Emilio a kedvenc tervezőm. Bármit megadnék akár egy olyan zokniért is, amit ő tervezett. Álmok, álmok, szép álmok.
- Nem szabad feladni őket soha. - biztattam mosolyogva. - Én a Baljós Szelek után majdnem feladtam az írást.
- Nem mondod. - döbbent meg.
- De, de. - bólogattam bőszen. - Nagyon nagyon sokat szenvedettem a könyvvel, mivel nyomásra kellett írnom. Nem lehetett egyedi ötletem, mindenbe belekötöttek. Nem annyira tetszik a vége sem, teljesen mást akartam.
- De mégis nagy siker lett.
- Az lett. De nem voltam vele megelégedve. Aztán a Nem egy tündérmese igaz történeten alapszik, és olyan nagy ütés volt nekem, hogy muszáj volt leírnom.
- Akkor Colette karaktere a te személyiségedet tükrözi?
- Mondhatjuk így is. Csak benne felhúztam a jó tulajdonságokat és a rosszakat kissé elmaszatoltam. De maga az egész sztori megtörtént velem. Maximum egy-két változtatás volt rajta.
- Nagyon érdekes. - bólogatott a nő. - De megint eltértünk a tárgytól. - rázta meg kelletlenül a fejét. - Ne haragudj.
- Semmi gond. - nevettem fel hangosan. - Szóval mint már mondtuk ez egy Emilio Pucci ruha, a cipőm Aldo Fran, ezt a kis box clutchot nagyon kedvelem, Edie Parker Jean a tervezője. A fülbevalót és a nyakláncot is Dion-tól kaptam. A fülbevalót talán egy évfordulóra, a nyaklánc meg tavaly szülinapi ajándék.
- Nagyon szépen köszönöm, Cerys.
- Igazán nincs mit. Ha gondolod, és szeretnél még beszélgetni, keress meg bent.
- Nagyon szívesen teszem. - ragyogott fel az arca. - Még fél óra körülbelül. Utána mehetek.
- Jól van. Várlak. Szia.
- Szia.
Mosolyogva hagytam ott a riporter nőt, majd beléptem az épületbe. Tekintetemmel azonnal barátnőmet kezdtem keresni, mert a nagy csevegésben majdnem el is felejtettem. A lány a bárpultnál állt és egy - már - üres pohárral játszott.
- Eleanor. - értem hozzá a vállához, mire hátrafordult.
A szeme vörös volt, és az ajka remegett.
- Életem. - öleltem át szorosan a lányt és éreztem, ahogy rázkódik a válla, ahogy zokogni kezd.- Nagyon hiányzik. - hüppögte.
- Tudom, szívem, tudom. - kezdtem el simogatni a hátát lassan. - Gyere be a mosdóba.
Együtt elbotorkáltunk a mosdóig, ahol leültettem egy kihelyezett kis székre.
- Jól vagy? - guggoltam le vele szembe.
- Nem, nem igazán. Tényleg nagyon hiányzik.
- Tudom, drága. - simította meg a karját. - Tudom. Olyan erős voltál idáig. Nincsen semmi baj, hogy most eltört a mécses. Csodálom, hogy eddig milyen ügyesen tartottad magad. Te vagy a legerősebb nő, akit valaha ismertem.
- Túl sokáig voltam erős. Ma egy éve. Ma egy éve, hogy itt hagyott.
- Ezért vetted ezeket fel. - fogtam meg a kezét és az ékszereket kezdtem piszkálni.
- Ma elmentem meglátogatni.
- Miért nem szóltál? Elmentem volna veled. - megszorítottam a kezét, mire rám nézett.
- Nem. Egyedül kellett vele lennem. Voltak dolgok, amiket meg kellett beszélnünk.
- Hát persze. - mosolyogtam rá biztatóan. - Jobb már egy kicsit?
- Egy kicsit. - törölte le a könnyeit.
- Végig tudod csinálni ezt az estét?
- Meg kell próbálnom. - bólogatott nagy nehezen.
- Biztosan lát, és nagyon büszke rád. Azt gondolja: Hűha. Ez a csajszi aztán belevaló. Az első Forma-1-es női pilóta, aki felállhat a rajtrácsra. Ez az én Eleanorom.
- Tényleg ezt gondolja? - pillantott rám.
- Még szép hogy. - kiigazítottam a haját az arcából. - Hihetetlenül büszke rád.
- Fogok valaha mást ennyire szeretni, mint őt?
- Biztosan. Amikor eljön az idő. Lesz majd egy srác, aki ha nem is pótolja, de megpróbálja. Idővel.
Eleanor mély sóhaj közepette pillantott föl a plafonra.
- Csak mikor.
- Mikor képes leszel elengedni. De ezt nem kell most. És nem kell holnap. Idővel.
- Idővel. - sóhajtott legjobb barátnőm, majd felkászálódott. - Szerencse, hogy a smink vízálló. - odalépett a tükörhöz és megigazította a haját.
- Szerencse. - mosolyodtam el. - Mehetünk?
- Igen. - húzta ki magát a lány. - Menjünk.
Együtt léptünk ki a mosdóból, majd az egyik asztalhoz sétáltunk.
- Hozzak neked inni valamit?
- Igen, kérlek. Kell egy kis erő, hogy felmenjek a színpadra.
- Azonnal jövök. - szorítottam meg a karját, majd bárpulthoz sétáltam. - Egy Cosmopolitant és egy California Dream-et szeretnék kérni.
- Máris. - bólintott a pultos, és nekikezdett a két koktélnak.
Épp meg akartam fordulni, mikor valaki a csípőcsontomra tette a kezeit.- Jó estét.
A mozdulattól és a hangtól összerezzentem, és a férfire kaptam a tekintetemet.
- Jézusom Kevin, szabályosan megállt a szívem.
- Tudok újra éleszteni. - húzódott huncut mosolyra a szája. - Szájon át. - és már hajolt is közelebb mint aki demonstrálni akarja.
- Wow, wow, wow. - toltam el magamtól és hátrébb léptem, amitől kezei lecsúsztak a csípőmről. - Hátrébb az agarakkal fiatal ember.
- Csak vicc volt, Cerys. - nevetett fel.
- Nem annyira nevetek így emberek között. - váltottam komolyra.
- Mi bajod van már?
- Mi? Nézz körül, hányan vannak itt. Nem csak egymás között vagyunk.
- Mindig elfelejtem. De... - nyúlt a kezemért. - Hiányoztál.
- Kevin. - elhúztam a kezemet tőle.
- Te jó ég, Cerys. - túrt a hajába hitetlenkedve.
- Nem kockáztathatunk. - böktem a fejemmel a távoli asztalnál álldogáló Eleanor felé.
A dán pilóta kínjában nevetve rázta meg a fejét, mire a karjához értem.
- Nekem is hiányoztál.
Kevin erre a kijelentésre elengedett egy halvány mosolyt, majd felkapta a pultról a két koktélt és együtt indultunk el Eleanor felé.
- Szia, kedvenc csapattársam. - mosolygott rá barátnőm.
- Szia, kedves. - hajolt oda hozzá és adtak egymásnak két puszit. - Valami baj van?
- Miért? - riadt meg a lány.
- Olyan fura... - Kevin tekintete rám tévedt, mire alig észrevehetően rázni kezdtem a fejemet, hogy ne feszegesse a témát. - semmi. - mosolyodott el. - Rosszak a fények.
- Valóban. - igazította meg a haját kissé zavartan a lány.
Elég határozottan nyúlt a pohár felé és olyan nagy kortyokban itta meg a három decis ütős koktélt, hogy mi csak tátott szájjal néztük ezt.
- Életem... - nyúltam a keze után, mikor lerakta a poharat. - Tudod, ugye, hogy ma még beszédet kell mondanod?
- Persze! - úgy láttam, mintha már kicsit beütött volna neki az előző itallal és a pezsgővel együtt. - Tökre készen állok. Minden szuper lesz.
-Neked legyen igazad. - mély sóhaj kíséretében kortyoltam bele a koktélomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése