VIII. fejezet - Career or Love?

Másnap reggel már Fernando mellkasán ébredtem. A spanyol még mélyen durmolt, így kisurrantam a fürdőbe. Letusoltam, majd felöltöztem és a hajamat magas lófarokba kötöttem. Elkészítettem a sminkemet is, majd kiosontam a konyhába kávét főzni. Pár perccel később két kar fonódott a derekam köré és valaki a nyakamba csókolt.

-          Neked is szép reggelt. – mosolyogtam anélkül, hogy megfordultam volna.

-          Szebb nem is lehetne. – motyogta Fer és állát a vállamra támasztottam. – Mi a reggeli?

-          Kávé. Nekem fejfájás csillapító és valami a másnaposság ellen. – kotorásztam egy fiókban.

-          Hát igen, Mark nagyon meg akarta ünnepelni ezt a tegnapot.

Szembefordultam Fernandoval, és ő pedig megcsókolt. Hosszú percekig tartottak a csókjaink, amikor egy erőteljes krákogás szakított minket félbe. Mind a ketten a hang irányába fordultunk. Egy kicsit nyúzott, kicsit fáradt, kicsit másnapos Lewis állt velünk szembe.

-          Neked is jó reggelt. – vigyorogtam rá a pilótára.

-          Csak sssss… - csitított. – Szétmegy a fejem. 

Hunyorogva bebandukolt a konyhába, közben kétszer neki ment a pultnak, majd a kávégépet célozta meg, mint valami éltető forrást. Ügyetlenkedve próbálta nyomkodni a szerkezetet mi pedig vigyorogva figyeltük a jelenetet Fernandoval.

-     Te még nagyon alszol, Hamilton. – nevettem el magamat, mikor hatodik alkalommal nyomta meg a rossz gombot. – Mellesleg ne rontsd el, szeretem ezt a kávé főzött. 

Azzal finoman odébb toltam a britet és feltettem még egy adag kávét főni. Lewis érdeklődve figyelte a tevékenykedésemet, majd rám pillantott.

-          Addig ne szóljatok hozzám, míg nincs kész a kávé. – morogta.

-        Semmiképp. – nevettem, majd elvettem a pultról a saját bögrémet és Fer kezébe nyomtam az övét. – Muszáj ma elutaznod?

-          Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha maradhatnék még csak egy-két napot, de ezer és egy dolgom van.

-          Kár. – húztam el a számat. – De tényleg, nekem is rá kéne néznem az e-mailekre.

-          Tedd azt. Addig viszem Lewisnek a kávéját.

-          Jó. – nyomtam egy csókot a spanyol ajkaira, majd besétáltam a szobámba. 

Leültem az ágyamra és felnyitottam a laptop tetejét. Gyorsan felállt a rendszer, így már nyithattam meg az e-mailjeimet. Rengeteg üzenet érkezett, így szép sorban elkezdtem megnyitogatni őket. Miközben a levelek között bogaráztam, egyen megakadt a szemem. Rákattintottam, mert a feladó az egyik legnagyobb modellügynökség e-mail címe volt. Miközben olvastam, egyre gyorsabban és gyorsabban vert a szívem. Mire a végére értem, már úgy éreztem, kiszakad, annyira dobolt a mellkasomba. Ijedten lecsaptam a monitort és szaporán lélegeztem. Nem. A történelem nem ismételheti meg önmagát. Magam elé bámultam és igyekeztem felfogni azt, amit olvastam. Nem igazán sikerült. Hamarosan egy hang ragadott ki a tébolyultságomból.

-          Hé, B. Minden oké? – ült le mellém Fernando és átkarolta a derekamat.

-          Mi? Ja. Persze. – erőltettem magamra mosolyt. – Minden okés.

-          Csak ijedtnek tűntél.

-          Nem, nem minden rendben. – hazudtam.

-          Akkor jó. – nyomott puszit az arcomra a spanyol. – Valeryék elmenni villás reggelizni. Megyünk velük?

-          Persze.

-          Jól van, akkor Valék is kész vannak fél óra alatt és mehetünk.

-          Jó.

Barátnőmék valóban hamar elkészültek, így bő fél óra után már az én fekete Audiban üldögéltünk, útban Monaco legjobb reggeliző helye felé. Idegességemet igyekeztem leplezni a két férfi előtt, de mindenképpen beszélni akartam Valeryvel. Mikor odaértünk, és elfoglaltuk a helyünket, a két pilóta egyből felfedező útra ment, hogy mit is tömhetnének magukba.

-          Valery, van egy problémám.

-          Igen?

-       Ma elolvastam a leveleimet és a M&J modellügynökség ki akar engem rendelni dolgozni Amerikába. Újra. Négy vagy öt hónapra.

-          Mi? – kérdezte egy kicsit talán túl hangosan is barátnőm, mert páran felénk fordultak.

-          Halkabban egy kicsit. Fernando még nem tud róla. – csitítottam.

-          De elmész?

-   Nem tudom. – feleltem fáradtan. – Ez egy csodálatos lehetőség, de nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát. Fer pedig kiakadna.

-    Ez valóban nagyon fontos döntés. Vagy a karrier, vagy pedig a szerelem. Nem akarlak még nehezebb helyzetbe hozni, de lehet, hogyha ezt most elszalasztod, nem lesz több ilyen csodálatos lehetőséged. Viszont Fernando is ki fog akadni.

-       Tudom. – sóhajtottam, majd elhallgattam, mert Lewisék visszatért. Mosolyt erőltettem magamra. – Most mi jövünk.

Felpattantam és a gyümölcsös asztal felé igyekeztem barátnőmmel az oldalamon.

-          Mindenesetre meg kell rágnom ezeket a dolgokat. Eleve sokkolt, hogy engem kértek fel.

-          Mikor kéne utaznod?

-          Szerdán.

-          Huh, az nagyon közel van.

-       Nekem mondod? – vontam fel a szemöldökeimet. – Ráadásul, ha közölni akarom Ferrel, jobb lenne most, mert délután utazik és telefonon ez már kínos.

-          Igaz.

-          Na, jó, még fel kell hívnom a nap folyamán az ügynökséget. De nem tudom, mi legyen. Remélem, van valami köztes megoldás.

-          Kell lennie. – mosolygott bátorítóan barátnőm, majd visszatértünk az asztalunkhoz.

-          Miről ment a báj csevej? – vigyorgott rám Fernando és röviden megcsókolt.

-          Csak a munka. – erőltettem halvány mosolyt az arcomra.

-          Van valami új projekt?

-          Nem, még semmi. Nem túl alaposan olvastam át a leveleket.

-          Biztos van valami egy ilyen gyönyörű lánynak. 

Fáradtan elmosolyodtam, majd reggelizni kezdtünk. Az étkezés közbe pedig felemlegettük a tegnap este kellemes pillanatait. Igazán elhúztuk a reggelit, és hamarosan a pincérek rosszalló pillantásaival találhattuk magunkat szembe. Miután hazaértük, megbeszéltük, hogy még mielőtt a két pilóta elrepül, lemegyünk pár órára a tengerpartra. Előtte haza kellett ugranunk, átöltözni. Bementem a hálóba és gyorsan kiválasztottam a fürdő ruhámat. Gyorsan felkaptam a hófehér bikinimet, rá pedig egy szintén fehér inget húztam, ami a combom feléig ért. Belebújtam egy gyöngyös saruba és magas lófarokba fogtam a hajamat, majd feltettem a napszemüvegemet. 

-          Megnézhetem az e-mailemet? – lépett be a szobába Fernando, amikor én épp el hagyni készültem azt, hogy az erkélyen beszéljek az ügynökséggel.

-          Persze. – szóltam már a fülemre szorított telefonnal. Miután kiléptem az erkélyre, be is húztam az üvegajtót.

Pár búgás után fel is vették a vonal túlsó végén a telefont.

-          Jó napot, M&J modellügynökség. Segíthetek?

-          Jó napot. Blance Genger vagyok, tudok beszélni Meredith Lodge-zsal?

-          Természetesen. Kapcsolom.

Hamarosan bele is szólt egy kedves, fiatalos hang.

-          Jó napot, Meredith Lodge.

-          Szia, Blance Genger vagyok.

-          Blance! – kiáltott fel boldogan a nő. – Örülök, hogy máris visszajeleztél.

-          Igen, erről akartam beszélni. Az a helyzet, hogy nem rég érkeztem haza. Pontosabban két napja. Nagyon ide lettem kötve, és nem tudnék elutazni. De nem lehetne esetleg áthelyezni a munkámat. Igazán nem szeretnék elutazni, nem is tudok, de nem szeretnék egy ilyen csodálatos lehetőséget kihagyni.

-          Hm… - pár pillanatig gondolkodott. – Hol vagy jelenleg?

-          Monte Carlo, Monaco.

-    Hm… - hallatszott, ahogy kattintgat. – Holnap után lesz egy fotózás a Japán Kertben. Eredetileg két személyes fotózás lenne, de örülnénk, ha te is ott tudnál lenni. Van ott egy leányvállalatunk. Ha ott holnap bejelentkezel, akkor a szerdai fotózás okés. Csütörtökön pedig egy jachton lesz kollekciófotózás, az egyik mostanában kibontakozó divattervezőnek. Ha a szerdai fotózáson minden rendben lesz, ott is szívesen látnánk. Csütörtökön én is lent leszek akkor.

-          Ez csodálatos lenne. – mosolyogtam. – Nagyon szívesen elmennék.

-          Ennek igazán örülök. Örülök, hogy elvállalod, Blance.

-          Én köszönöm a lehetőséget.

-          Semmiség. Akkor ma vagy holnap jelentkezz be és kapod az infókat szerdáról.

-          Köszönöm szépen. Szia.

-          Szia.

Azzal kinyomtam a telefont. Hatalmas mosollyal az arcomon fordultam vissza és beléptem a szobámba. Fernando az ágyamon ült és a notebookomat bámulta. Még mindig 10 pontos mosollyal az arcomon léptem hozzá.

-          Mehetünk? – és hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam, de elhúzódott.

-          Ez mi? – végre rám pillantott és felém fordította a képernyőt.

Hitetlenkedve pillantottam a levélre. Az az e-mail volt megnyitva, amit reggel olvastam, az M&J ügynökségtől. Nem léptem ki, mielőtt elmentünk reggelizni. Valószínűleg ahogy Fer felnyitotta a laptopot, behozta.

-          Tényleg, Blance? Megint eljátszuk? Komolyan? – kérdezte Fernando csípősen.

-          Mi?

-          Lelépsz? Nem érdekel, hogy itt vagyok neked?

-          Dehogy lépek, most beszéltem velük… és.

-          Tudod mit? Hagyjuk. – a spanyol felpattant és kiviharzott a szobámból és nagyot csattant a bejárati ajtó.

Reggeli szett

Fürdőruhás szett