XVI. fejezet - Old Friend

A hetem zsúfolásig megtelt. Reggeltől estig dolgoztam, fotóztak, vagy éppen valamilyen reklámfilmet forgattam.  Péntek délután egy tervezőnek kellett népszerűsíteni a kollekcióját, ezért reklámfilmet forgattak velem és még három lánnyal. Mikor vége volt a forgatásnak átöltöztem és haza akartam indulni, de belebotlottam valakibe.

-          Szia, B. – köszönt főnököm.

-          Szia, Dith. – mosolyogtam a nőre. Két puszival köszöntött. Nagyon összebarátkoztunk a közös munka alatt, inkább barátnő volt, mint főnök.

-          Holnap este szabad vagy?

-          Igen, miért?

-          Lesz egy film premier. A rendező egyik jó barátom, és meghívott engem, meg pár modellt, hogy dobjuk fel az este fényét. Van kedved eljönni? Vagy ha Fernando itt van, őt is szívesen várom.

-          Komolyan?

-          Igen. Úgy gondoltam te, Allene és Jodi lenne a legmegfelelőbb erre az estére.

-          Ez nagyon nagy megtisztelés. Természetesen megyünk.

-          Köszönöm. – mosolygott a nő.

-          Én köszönöm. Mennyire kell kiöltözni?

-          Ezt rád bízom. Tudom, hogy csinos leszel. Vörös szőnyeghez mérten öltözz, de mégse kell kisestélyi.

-          Okés.

-          Akkor, holnap este, hétre gyertek, nyolckor kezdőik.

-          Rendben, köszönöm még egyszer.

-          Szia.

-          Várj. – jutott eszembe még valami.

-          Igen? – fordult vissza a nő.

-          Valery-t is elhozhatom?

-          Természetesen.

-          Köszönöm. Valószínűleg Hamilton is jön vele.

-          A F1-es? Lewis?

-          Igen.

-          Ez esetben ők is vörös szőnyegesek.

-          Megmondom. – nevettem.

-          Na, most már tényleg rohanok.

-          Szia.

Boldogan autóztam hazafelé. Amerikában, Japánban és Angliában is rengeteg díjátadóra és hivatalos, vörös szőnyeges eseményre voltam hivatalos, amikor egy-egy divatcéget vagy márkát képviseltem. De az első itthoni meghívásom. Mikor beléptem a lakásba, kulcsomat az asztalon lévő üvegtálba dobtam.  Hangos nevetés és zörgés hallatszott ki a konyhából. Kibújtam a cipőmből és a hang irányába indultam. Meglepett a látvány, ami elém tárult.

- Bocs, ha megzavartam valamit.

Lewis és Valery épp egymás száját térképezték fel. Mind a kettejük arca csupa liszt és tészta volt. A hangomra kicsit megrezzentek és elhúzódtak egymástól.

- Ti mi szépet csináltok? - léptem beljebb és a pultot fürkésztem. Felemeltem egy kék műanyag tálat, amiben valami massza volt.

- Főzünk. - vigyorgott Val rám, majd Hamiltonra.

- Azt látom. De ez ehető? Inkább dobjátok ki. - beletúrtam egy kanállal és elhúztam a számat. - Am, szia, Lewis. - odaléptem a brithez és két puszival köszöntem neki. - Holnapra vörös szőnyeges meghívásunk van. 

- Komolyan? - képedt el legjobb barátnőm. A McLaren-est nem annyira sokkolta a hír, ő már hozzá van szokva ehhez.

- Igen. Az egyik film bemutatója lesz és Meredith meghívott minket.

- Ez tök szupi, úgy megyünk? - fordult barátnőm Lewis felé és boci szemeketett vetett rá.

- Jó. - egyezett bele nehezen a brit, majd megcsókolta a lányt.

Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Egyszer azonban két erős kar fonódott a derekam köré. Annyira nem figyeltem és annyira a párra figyeltem, hogy nagyon megijedtem. Hatalmasat sikítottam.

- Hé, édes. Nyugi. - Fernando a nyakamba csókolt.

- Nagyon megijesztettél. - megfordultam, hogy szembe kerüljek a spanyollal. - Te hogy kerülsz ide.

- Azt hittem, azért kicsit jobban örülsz majd. - játszotta a sértődöttet a pilóta.

- Jaj, de nagyon örülök. - mosolyogtam és hosszan megcsókoltam Fer-t. - Nem úgy volt, hogy reggel érkezel.

- De. Csak Lewis hívott, hogy ő már ma jön, ezért gondoltam spóroljunk kerozint.

- Nagyon hiányoztál. 

- Te is nekem. - vigyorgott a férfi és újra megcsókolt.

- Na, annak örömére, hogy így összegyűltünk, itt az ideje egy kis partynak. - kiáltotta el magát a brit, mire elhúzódtunk egymástól és rámosolyogtunk a felpörgött férfira.

Mindannyian elindultunk készülődni. Miközben a gardróbban válogattam a ruhák között, Fernando is készülődött.

- Holnap hivatalosak egy vörös szőnyeges premierre.

- Az csúcs. - felelte szerelmem nem túl nagy lelkesedéssel.

- Azért holnap vágj hozzá jobb képet. Nekem ez sokat jelent. 

- Jó, persze, persze.

- Most komolyan. Ott lesz Meredith is, az egyik főnököm. Lehetnél vele kedves.

- Meglátjuk mit tehetek. - lépett oda hozzám Fer és hosszan megcsókolt. - De érted bármit. 

- Na azért. Készülődj. - simítottam meg a karját, majd én is elvonultam a fürdőbe.

...

Másnap reggel a telefonom csörgése ébresztett. Fáradtan kutattam érte az éjjeli szekrényen, miközben lefejtettem magamról Fernando karjait. Nagy nehezen végre sikerült megtalálnom a készüléket és a fülemhez emeltem.

- Haló. 

- Szia, B. Itt Meredith? Hol vagy?

- Mi?

- Ma van a második napja a reklám film forgatásnak?

- Mi? - úgy meglepődtem, hogy nagy lendülettel ültem fel az ágyban.

- De megbeszéltük. 

- Basszus. Fél óra és ott vagyok.

- Nagyon siess. Megvárunk.

- Oké, bocsi.

Mint a szél viharzottam be a fürdőbe. Ahogy a tükörbe pillantottam, majdnem ki is fordultam volna onnan. Hatalmas karikák a szemem alatt, a hajam csapzott, az egész arcom pedig elnyűtt az egész esti bulizástól és a másnaposságtól. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, egy kis sminket felvittem, hajamat összefogtam és már rohantam volna a konyhába, mikor Fer utánam szólt.

- Hát te hova szaladsz?

- Dolgoznom kell.

- Ma? 

- Igen. Teljesen kiment a fejemből. Oda jössz kicsit később?

- Persze. Írd meg SMS-ben a címet.

- Imádlak. Várlak. - odasiettem hozzá, hosszan megcsókoltam, majd rohantam kifelé.

Útközben ittam meg a kávémat és vettem be a két gyógyszert  a másnaposság ellen. Ahogy odaértem, sűrű bocsánatkérések közepette bevágódtam a sminkszékbe. Egész gyorsan megcsinálták a sminkem és a hajamat, majd felvettem a fürdőruhát és folytatódhatott a forgatás. Mint megtudtam, három reklámot forgattunk, egy termékhez, amit különböző időkben adnak le. A forgatási szünetben írtam egy sms-t Fernando-nak, aki a második órában meg is érkezett és figyelemmel követte a maradék egy órát. Mikor végeztem, hozzá siettem.

- Na, milyen voltam?

- Gyönyörű, mint mindig. - hosszan megcsókolt.

- Köszönöm.

- Mehetünk?

- Persze.

- Mielőtt hazamegyünk, eszünk valamit?

- Az nem lenne rossz.

Hazafelé megálltunk egy kellemes kis étteremben, ahol megebédeltünk. Végigbeszélgettük az egész étkezést, volt mit megbeszélni egy hét alatt. Miután hazaértünk, körülbelül el is kezdtem készülődni. Egy ilyen eseményre nem lehet akárhogy megérkezni, ezt már tapasztalatból tudom. Ha valami nem klappol, a sajtó szétszed. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, megcsináltam a sminkemet, majd a hajamat. Nem siettem, volt időm, így nagy gondot fordítottam a készülődésre. Hét előtt húsz perccel szólt a kapu telefon. Értetlenkedve sétáltam oda és beleszóltam.

- Igen?

- Ms. Genger? - hallottam meg a portás hangját.

- Igen, Fred?

- Egy limuzin vár önökre idelent?

- Egy limuzin? - ugrott fel a szemöldököm.

- Igen. A sofőr azt mondja, M. küldte őt. Azt mondta, Ön tudni fogja.

- Meredith. - nevettem fel. - Köszönöm, Fred. Azonnal megyünk.

Ahogy letettem a telefont, visszafordultam a hallban készülődő három emberhez.

- Az imádni való főnököm egy limot küldött értünk. - közöltem vigyorogva.

A két fiút nem hatotta meg annyira a hír, de mi Valeryvel igazán izgatottá váltunk. Lesiettünk a lakásból és bevágódtunk a hófehér limuzin hátsó ülésére.

- Ki kér egy kis pezsgőt? - vett elő Lewis a jégbe hűtött alkoholból.

- Nekem jöhet. - tartottam oda a poharamat.

- Biztos jó ötlet? Nem kéne spiccesen megjelenni a szőnyegen.

- Nyugi már. - nevettem Fer-re. - Igyál te is.

A rövid út alatt igazán jó kis hangulat alakult ki, de mire odaértünk a mozihoz, visszavettünk, nehogy azt higgyék, egy rakás, viselkedni nem tudó fiatal érkezik a premierre. Fernando szállt ki először és azonnal kattogni kezdtek a gépek. Egyből engem is kisegített és a fotósok feléledtek. Lassan vonultunk végig a szőnyegen, Fer átkarolta a derekamat és úgy sétáltunk. Meg-meg álltunk pár pillanatra pózolni, majd folytattuk az utunkat a végtelennek tűnő szőnyegen. Ha ezer kép nem készült rólunk, akkor egy se. Lewisék is kaptak bőven a fotósok vakuiból, de Valery-re is nagyon ráakadtak. Hosszú időbe telt, mire végre elértük a szőnyeg végét. Meredith sietett oda hozzánk.

- B., tudtam, hogy gyönyörű leszel. - vigyorgott főnököm és megölelt. - Szia, Fernando.

Szerelmem két puszival köszönt a nőnek. Már bemutatkoztak egymásnak a fotózáson, így most mint egy régi ismerős úgy köszöntötték egymást. Mikor Valery-ék beértek minket, őket is bemutattam a főnökömnek, majd beszélgetni kezdtünk. Rengeteg ember jött oda köszönni a nőnek. A főnököm egytől egyig mindenkinek bemutatott és pár szót válthattam velük. Voltak ott rendezők, modellek, színészek, színésznők, producerek, managerek. Egy órán keresztül Meredith oldalán álldogáltam és tüneményesen mosolyogtam minden új emberre. Fernando, Valery és Lewis nem jöhetettek velem mindenhova. Az elején Fer még hősiesen mindenkihez követett, bemutatkozott és bőszen mosolygott, de ezt kb. fél óra alatt megunta és lelépett. Tíz perccel a premier előtt Tíz perccel a premier előtt M. elengedett így én elindultam megkeresni a társaságomat. Nem volt nehéz, mivel a hangjukat meghallottam még a nagy morajon keresztül is. A három barátom épp a pultot támasztotta. Ahogy az üres poharakat néztem előttük, rájöttem, megunták a várakozást és lecsúszott már pár feles. Haragra gyúltam, mikor észrevettem, hogy Fernando nem törődve a lesifotósokkal és a riporterekkel, emelt hangon kiabálni és hadonászni kezd. Valery és Lewis hangosan nevettek. 

- Mi a fenét művelsz. - léptem oda és lefogtam a karjait. - Tudod, hogy fontos nekem ez az este. Ne égess le.

- Blance, de jó látni. - kiabált tovább Fer.

- Halkabban már. - szorítottam össze a számat. - Nem hiszlek el. Muszáj ezt? Ti pedig - fordultam Val-hoz és Hamilton-hoz. - Azért jöttetek hogy igyatok? Azért hívtalak titeket, mert azt hittem jó buli lesz, de csak leégettek.Köszi. Vagy tudtok viselkedni, vagy húzzatok haza. Most.

Látszólag barátnőm megértette, mennyire fontos nekem ez az egész, ezért egy kicsit bűnbánóan bámult rám, de Lewis nem érzékelte a dolog súlyát, így átkarolta a vállam.

- Ne legyél már ilyen merev. Lazíts egy kicsit.

- Nem. - löktem el a karját. - Öt percetek van összeszedni magatokat, vagy húzzatok a fenébe. 

A hajamba túrtam, majd elindultam a terem felé, ahova már szállingóztak be az emberek. Felsiettem az sorunkhoz és leültem a helyünkre. Mellettem három hely szabad volt. Az emberek igyekeztek beljebb menni, így feljebb húztam a lábaimat. Az egyik férfi azonban megállt mellettem.

- Blance?

Annyira felhúztak Fernandoék, hogy elmerültem a gondolataimban és csak lassan kapcsoltam a megszólításra. Felpillantottam a kék szemű, feketés hajú srácra.

- Jake?

4