XVII. fejezet - The Party

-          Szia. – mosolygott rám a férfi, mire felálltam és két puszival köszöntöttem. – Hát te hogy- hogy itt?

-          Én itt lakom. – mosolyogtam. – De, te?

-          Egyik főszereplő vagyok.

-          Komolyan? Nem is tudtam.

-          Pedig ott van. De te hogy vagy? Hónapok óta nem találkoztunk.

-          Hazajöttem. Most pedig itthon dolgozom. Egész héten. Hétvégén meg utazgatom.

Egy kar fonódott a derekam köré miközben Jake-kel beszélgettem. A nélkül is tudtam ki az, hogy megfordultam volna. Nem pillantottam Fernando-ra, csak tovább beszéltem a férfivel.

-          Ő ki? – motyogta.

-          Kérdezd meg tőle. – húzódtam el egy kicsit tőle, mert még haragudtam rá.

-          Jake Gyllenhaal. – nyújtott kezet a férfi.

-          Fernando Alonso. – fogadta el nagy nehezen a felé nyújtott jobbot.

-          Hé, Blance. Premier után lenne kedved meginni valamit? – fordult hozzám újra a színész.

-          Persze.

-          B., beszélhetnénk egy percre. – éreztem, hogy Fer elég ideges.

-          Kezdődik a film. – vetettem rá gyilkos pillantásokat, mert tudtam, mire fog kimenni ez a beszélgetés.

-          Egy perc. – nyomta meg a spanyol az első szót.

Sóhajtottam, de azért engedelmeskedtem és követtem a pilótát ki a lépcsőkhöz. 

-          Mi van? – fontam keresztbe a karjaimat.

-          Ez ki?

-          Tudod, nem?

-          Tudod, hogy értem.

-          Amerikában találkoztunk. Sokat dolgoztunk együtt, voltam film premierjén is. Reklámfilmben is szerepeltem vele.

-          Aha.

-          Egy barát, Fernando. Ahogy Alexander, ahogy Jules, vagy Jaime.

-          Akkor az már rég rossz.

-          Elég lesz mára szerintem jó. – paskoltam meg a vállát és hátat fordítottam neki, majd elindultam vissza a székekhez.

A spanyol követett és szótlanul levágta mellém magát. Pár pillanatig szótlanul néztük az előzeteseket, majd halvány mosollyal az arcomon az ölébe raktam a kukoricát. 

-          Egyél egy kis kukoricát a részegségedre. 

Fer halkan felnevetett, majd elkezdte betömni a nasit. Elmosolyodtam, majd teljesen elhalványodtak a fények és kezdődött a film. A történet egy tipikus romantikus komédia volt, egy a sok közül, de egész élvezhető volt. Mikor Jake megjelent a képernyőn éreztem, hogy Fernando néha megfeszül, de igyekeztem nem törődni vele. Ahogy vége lett a filmnek, még a színészek levonultak és a rendező megosztott velünk pár infót. Hatalmas tapsvihar keretében vonultak ki. A spanyol mellettem már a beszélgetés alatt is fészkelődött, és amikor vége lett, az elsők között volt, aki felpattant. Hatalmasat nyújtózott majd sürgetően pillantott, hogy ideje lenne indulni. Felálltam, megigazgattam a ruhámat, majd tekintettem Jake-et kerestem. A férfi már igyekezett felfelé a lépcsőn felém. Széles mosollyal az arcomon kifurakodtam magamat a sorból és lefelé indultam. Útközben találkoztam a színésszel.

-          Jackie, ez nagyszerű volt. – mosolyogtam és megöleltem. – Imádtam.

-          Köszönöm. Örülök, hogy itt voltál. – simította meg a karomat.

Fernando egyből mellettem termett, karjait védelmezően fonta derekam köré. Megforgattam a szemeimet az ösztönöz, védelmező mozdulatára, de inkább tovább mosolyogtam a színészre.

-          Hé, lesz egy kis After Party egy jachton. Nem akartok jönni?

-          De szívesen.

-          Blance, egy percre. – húzott odébb a pilóta.

-          Mi?

-          Nem akarunk menni. – szorította össze a száját.

-          De, akarunk. – bólintottam.

-          Tegnap voltunk bulizni, nem volt elég.

-          Csak ezt az egy estét kértem tőled! – mutattam fel a mutató ujjam, hogy nyomatékosítsam mondanivalóm. – Csak ezt az egyet. Rengeteg új kapcsolatot szerezhetek.

-          Nem szeretnél már eleget?

-          Sosincs elég. Megyünk. Vita lezárva.

Fer hosszú pillanatig állta a szemkontaktust, de végül nagy nehezen bólintott.

-          De ha az a Jake gyerek rád mászik, leverem.

-          Felesleges. – a kezéért nyúltam és visszamentünk a várakozó férfihez. – Megyünk, Jackie.

-          Oké, akkor tíz perc múlva kint. Limóval megyünk.

-          Csodás. Tíz perc. – mosolyogtam a férfire, aki lesietett a lépcsőn.

-          Ne hívd már, Jackie-nek. – fintorgott a spanyol.

-          Világéletemben így hívtam. Amúgy pedig Jacob.

-          Akkor hívd úgy. Ez a Jackie olyan idegesítő becézés mintha egy pár lennétek.

-          Köszöntem, hogy megint megmondod, mit csináljak. – forgattam a szemeimet. – Inkább menjünk bulizni.

Tekintetemmel Valery-t és Lewis-t kerestem, akik még mindig a helyükön ültek és valamin nagyon jól szórakoztak. Felsiettem hozzájuk.

-          Party van! – kiáltottam nevetve.

Val felugrott, bár kicsit kételkedett abban, hogy már megbocsájtottam, de csak rávigyorogtam, tudatva vele, már minden rendbe köztük. Ő is szélesen elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-          Bocsi, hogy kínos helyzetbe hoztunk.

-          Soha többet.

-          Helyes.

-          Hol van buli?

-          Jake meghívott minket egy jachtra az After Partyra.

-          Milyen Jake?

-          A színész. Jake Gyllenhaal.

-          Jézus! Te ismered?

-          Persze. Együtt dolgoztam vele nagyon sokáig.

-          Ezt eddig miért nem mondtad?

-          Mert nem kérdezted. – vigyorogtam.

-          Na, akkor ne várassuk meg. Menjünk. – rángatta fel barátját a székből, akit láthatóan kicsit lelassított a sok feles. 

Fer eléggé hidegen viselkedett, mikor visszamentem hozzá. Átkaroltam a vállát és a nyakába csókoltam. 

-          Ne legyél már ilyen. – duruzsoltam a fülében. -  Megyünk bulizni.

Nem volt túl nehéz megtörni. Szembe fordult velem és hosszan megcsókolt. Elmosolyodtam, és visszacsókoltam. Pár pillanat múlva azonban eltoltam.

-          Menjünk, mert várnak.

A mozi előtt már egy fekete limuzin parkolt és az ajtó nyitva volt. Jake-en kívül voltak páran. Mikor beszálltunk boldog ujjongás fogadott minket. Volt pár ismerős lány, nekik köszöntem, de mindenkinek bemutatkoztunk. Valery és én nagyon könnyedén feloldódtunk a társaságban, Jake segítségével. Lewis eléggé le volt pörögve, a telefonját nyomkodta egész út alatt, nem volt buli hangulatban. Fernando sem volt igazán jó hangulatban, morogva figyelte hogy mennyire jól beleolvadtam Jake társaságába. Az út alig volt húsz perc, a limuzin már egyből a luxus jachtra parkolt fel. Rengetegen voltak már ott, és mi csak fokoztuk a tömeget, amikor kikászálódtunk a kocsiból. Remek hangulatban igyekeztünk fel a jacht felső szintjére, mikor valaki elkapta a karomat. 

-          Blance, én hazamegyek. – motyogta Fer.

-          Mi, miért? – léptem oda hozzá és kezeimet a mellkasára fektettem.

-          Nincs kedvem. Rajtatok kívül senkit nem ismerek itt. Tegnap jót buliztunk, ma már nincs sok kedvem. Fáradt vagyok.

-          Ne már. – nyaggattam. – Maradjunk csak egy órát. Utána leléphetünk. Igyatok valamit Lewis-szal. Pörgesd fel. 

-          Miért nem tudok neked nemet mondani? – vágott szenvedő képet a spanyol és megcsókolt.

-          Mert ellenállhatatlan vagyok. – nevettem és viszonoztam a csókját. – Na, gyere.

Ujjaink összefonódtak, úgy mentünk fel a társasághoz. Hamar beindult a zene, a DJ beállt a pult mögé. Valery-vel egyből a parkettre siettünk. Megállás nélkül roptuk és szinte már a cipő sarkát letáncoltuk. Pár szám után azonban a spanyol keresésére indultam. Eléggé rosszul éreztem magamat, hogy ismét egyedül hagytam szerelmemet, így minél több szobába nyitottam be, és minél több helyiséget találtam üresen, annál rosszabbul éreztem magamat. Az egyik nappaliba mikor benyitottam, épp két fiatal térképezte fel egymás száját.

-          Bocsi. – már épp fordultam volna ki, mikor valaki megszólított.

-          Blance. – Jake volt a férfi, aki ott szórakozott. Eltolta magától a szőke lányt és felpattant. Hozzám sietett.

-          Nem láttad Fernando-t?

-          Mintha láttam volna elmenni pár perce. Motorcsónakkal kivitette magát.

-          Komolyan? Akkor szerintem én is lépek. Szarul érzem magam.

-          Ne, ne maradj. – kapta el a karomat.

-          Jake, tényleg muszáj mennem. 

A férfi közelebb lépett hozzám és egyik csuklómat finoman megfogta, másik kezével pedig kiigazította a hajamat az arcomból. Arca vészesen közelített az enyémhez, és amikor már csak 5 centi volt köztünk, felvillant a vészjelző, ezért gyorsan elfordítottam az arcomat és elléptem.

-          Jake. Nem. – kiszabadítottam a karomat.

-          Maradj egy kicsit. – újra hozzám akart érni, de ellöktem.

-          Mennem kell.

Amilyen gyorsan csak tehettem, kiszáguldottam a hálókörletből.

A Jacht