VII. fejezet - Together forever?

Lehet, hogy fájdalmasan rövid lett és a végét kicsit összecsaptam, de ne haragudjatok :D nagyon össze akartam már őket hozni, ezért lett ilyen :DD mondjuk ezzel nincs vége még az izgalmaknak ;)

-     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 2010. – kezdte idegesítő hangon a finn a „meséjét” mire csak kérdőn néztem rá. – Volt egy Ferrari csapat, volt egy Fernando, egy Jules és egy Jaime. A száguldó cirkusz Monte Carloba érkezett, ahol aztán Fer az első nap beleszeretett egy lányba, legyen a neve Blance. Boldogan éltek volna, csak volt egy kis bökkenő. Jules-nek és Jaime-nek is megtetszett ez a lány. De mivel már Fer lecsapott erre a leányzóra, Jules-nek és Jaime-nek nem maradt más, mint a közeli barát szerep. Fernando tudta, hogy ez a két pilóta is szerelmes az ő kis barátnőjébe és hatalmas viták voltak ebből a paddockban. De hát a két „közeli barát” nem tudott mást tenni, csak vártak, hátha valami szétrobbantja az „álom párt”. És ahhoz az lenni szokott, Nando gödörbe lépett és szépen elvágta a kapcsolatukat a lánnyal. A lány pedig egészen Japánig menekült, hátrahagyva a két hős szerelmest és az exet. Egyik fiúcska sem tudta, hogyan hódíthatnák meg a lány szívét, mert ő annyira sem vette a fáradtságot, hogy életjelet adjon magáról. És mikor a megtért bárányka hazatért, újra fellobbant a tűz és a két hősszerelmes, valamint az ex, bőszen hadakozni kezdett, vajon ki hódítja meg először a kiskirálylányt. Látszik, ki volt a leggyorsabb.

Végighallgattam a finn meséjét és közben igyekeztem megrágni a hallottakat.

-          Hazudsz. – jelentettem ki végül.

-          Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg a No. 1 jelentkezőt. – bökött fejével a hátam mögé, mire megfordultam.

Fernando közeledett felénk sietős léptekkel. Mikor meglátta, kiknek a társaságában álldogálok is ott, összeráncolta a szemöldökét és hozzánk lépett.

-          B., beszélhetünk? – fordult felém.

-          Szerintem van mit megmagyaráznod. – kacsintott a finn.

-          Mit mondtál neki? – kezdett kikelni magából a spanyol.

-          Csak az igazat. – tartotta fel vigyorogva a kezet Kimi. – Csak is a színtiszta igazat.

-          Nyilván. – morogta Fer. – Beszélhetünk? – fordult felém.

Még mindig egy kicsit le voltam sokkolódva, de azért bólintottam. Odébb sétáltam és igyekeztem feldolgozni, mit is mondott most Kimi. És ha ez igaz, akkor én annyira vak és szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Mikor kicsit eltávolodtunk a két másik pilótától összefontam a karjaimat és felpillantottam Fernandora.

-          Mit mondtak neked?

-     Azt, hogy Jules és Jaime is szerelmes volt belém 2010 óta. Te erről tudtál, és nem mondtad el nekem. Valamint amikor hazajöttem, újra versenyezni kezdtetek értem.

Fer egy kicsit ledöbbent. Ez azt jelentette, hogy a finn valóban az igazságot osztotta meg velem.

-          Miért nem mondtad?

-       Miért, szakítottál volna velem hogy aztán összegyere Jaime-vel, vagy Jules-lel? – kérdezte gúnyosan a spanyol

-          Lehet azt kellett volna. – válaszoltam hidegen. – Ők nem csaltak volna meg.

-          Ohóhó. – nevetett fel a pilóta. – Még mindig naiv vagy.

-          Naiv? – vontam fel az egyik szemöldökömet kérdően.

-          Pontosan. Túlzottan a jót látod az emberekben.

-          Benned is csak azt láttam. Sajnos. Korán meg kellett volna látnom a valóságot, nem de?

-        Tudod, Blance, az a baj, hogy semmit nem tudsz Jaime-ről se Jules-ről. Belopták magukat a szívedbe, mint „legjobb barátok”, de nem igazán viselkedtek legjobb baráthoz méltóan a két év alatt.

-          Elég! Te mégis hogy viselkedtél az alatt, amíg jártunk?

-          Miért vezeted rám vissza folyton a beszélgetést? – emelte meg a hangját a spanyol.

-          Mert vádaskodsz.

-          Ezek nem vádak, tények B. Nyisd már fel a szemeidet. Annyira nem olvasol a sorok között.

-       Lehet, hogy kellett volna Fernando. Lehet, hogy kellett volna. Nem csak velük kapcsolatban.  – fordultam meg és elviharzottam.

Ahogy kiértem a V.I.P. parkolóba bevágódtam egy szabad taxiba és megadtam a címet. Újra sírni támadt kedvem. Nem olyan erősen, mint pár napja. Csak a fájdalom.  A tény, hogy lehet, igaza van és tényleg nem láttam a sorok közé. A barátok, akiket azoknak hittem, mégsem azok. Megráztam a fejemet. Nem. Hazugság. Nem verhettek át ennyi időn keresztül. Ők nem. Igyekeztem elterelni a gondolataimat, és amikor felértem a lakásba, ledobtam magamat az ágyamra. Körülbelül egy órán át szenvedtem, mikor becsapódott a bejárati ajtó. Már tudtam, hogy Valery jött haza, de nem keltem fel az ágyról.

-          Hé – lépett oda hozzám barátnőm és megdörzsölte a hátamat. – Jól vagy?

-          Nem. – emeltem fel a fejemet és letöröltem a könnyeimet.

-          Sajnálom. Tehetek érted valamit.

-          Semmit. – motyogtam halkan és megráztam a fejemet.

-          Nem is jössz akkor a partyra?

-          Isten ments. – morogtam.

-          Jól van. Tényleg sajnálom. – simította meg a vállamat a lány, majd kisétált a szobámból.

Valery kilenc körül le is lépett. Én addig már vagy öt-hat Pretty Little Liars epizódot végignéztem. Mielőtt azonban Val elment, beköszönt. Fáradtan mosolyogva bólintottam, és odaintettem neki, majd tovább bámultam a TV-t. Pár perccel később azonban csöngettek. Az ajtó előtt várakozó személy idegesen dörömbölt az ajtón, és egyfolytában nyomta a csöngőt.

-          Megyek már! – kiabáltam idegesen pár pillanat múlva.

Mikor kinyitottam, nagyon meglepődtem. Lewis állt az ajtóban és egyből belépett a lakásba, bevágva maga mögött az ajtót.

-          Hol van V…? - akartam feltenni a kérdést, mert tudtam, hogy a Hamilton viszi barátnőmet a partyba.

-          Te mi a halált képzelsz Blance?

-          Mi van? – vontam fel a szemöldökömet Lewis támadásán.

-          Hogy gondolod, hogy nem jössz el a partyra?

-          Mi közöd van hozzá?

-         Csak annyi, hogy Fernando nagyon jó barátom. Te pedig a barátnőm legjobb barátnője vagy. Tudod, én már személy szerint nagyon unom, hogy azt hallgatom Fernando oldaláról, ahogy egyfolytában rólad magyaráz és áradozik. Meg felhozza a régi unalmas sztorikat, amiket csak húszszor hallok naponta.  Lehet, hogy Valery nem mondja, de őt is zavarja, hogy szenvedtek. Találjatok már egymásra!

Ledöbbenten hallgattam Lewis monológját, majd elmosolyodtam.

-          Vagy te mész oda Fernandohoz, vagy pedig én rángattom őt ide, de ne szenvedjetek már. Ti össze tartoztok. – zárta le a monológot a pilóta.

-          Köszönöm, Lewy.

-          Ne hívj így. – morgott a brit, mire felnevettem. – Fél órád van elkészülni, aztán lelépünk nélküled.

A fekete srác elfordult, majd kiviharzott a lakásból. Elmosolyodtam, majd elrohantam készülődni. Gyorsan elkészültem és siettem lefelé. Már tudtam mit akarok, tudtam kivel akarom. De először le kell rendeznem a dolgokat Jaimevel. Mikor odaértünk, kivételesen nem álltam meg a rajongóknál, hanem egyből besiettem. Meg sem álltam a spanyol expilótáig. 

-          J., beszélhetnénk? – értem a férfi vállához.

Jaime sokáig mérlegelt. Végül lassan bólintott és egy kissé csendesebb zugba álltunk meg.

-       Jaime. Én szeretlek téged. Mint barátot. De van valaki, akit nálad is jobban szeretek. Ezt meg kell értened. Ne haragudj. Előre figyelmeztettelek, hogy nem biztos, hogy menni fog. Sajnálom.

-     Rendben. – bólintott és mosolyt erőltetett magára és átölelt. – Szeretlek. Örölök, hogy legalább megpróbáltuk. Barátok?

-          A legjobbak. – nevettem és újra megöleltem a fiút.

Még pár percig így álldogáltunk, majd tekintetemmel mást kerestem. Azonnal megtaláltam azt, aki számomrra ma a legfontosabb volt. Odaosontam hozzá és két kezemmel eltakartam a szemeit hátulról.

-          Na ki van itt?

-          B… - próbálta lehúzni a szeméről a kezeimet, de szembe fordultam vele.

-          Szeretlek, Fernando Alonso. Mindennél jobban. – azzal közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Éreztem, ahogy belemosolyog a csókba, majd még közelebb húz magához, két karját a derekam köré fonja.

-          Én is szeretlek, Blance Genger. – szólalt meg két csók között.

-          El is vártam volna. – vigyorogtam, majd újra megcsókoltam.

A meghitt egymásra találásunkat halk nevetés szakította meg. Mikor elengedtem a spanyolt, körbepillantottam. Egy egész nagy csoport gyűlt körénk és mindenki vigyorogva figyelte a jelenetet.

-          Lewisnak köszönhetjük ezt. – böktem a fejemmel a McLarenes pilóta felé.

-          Kösz, haver. – vigyorodott el Fernando és kezet fogott Hamiltonnal.

A két pilóta egymásra vigyorgott, majd Fer visszafordult hozzám és újra megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba.

-          Hiányoztál. – súgtam újra.

-          Te is nekem. Nagyon.