XXV. fejezet - I don't care, I love it

Huh, hát szerintem botrányosra sikeredett ez a rész :DD mármint olyan értelemben, hogy szerintem egész jó lett, de lehet hogy miután páran elolvassátok ezt, meg fogtok kövezni :"DDDDDDDDDDDD ááááhhh de én imádom :DDDDDD Annyira de annyira tetszik, hogy más lett :D És ha megtudjátok, ki az aki a végén szerepel, leesik az állatok :D Tudom, tudom kínzás befejezni az előtt megtudnátok ki is az, aki a végén szerepel, de sajnálom :D Ezzel azt akarom elérni, hogy a következő részt is olvassátok el :)

Puszi :*

U.i.: A fejezet megszületésében EZ a szám segített
U.u.i.: Ha a nevekre kattintotok, megnézhetitek a modellek képeit :)

Nem tudom milyen hosszan üldögéltem ott a földön egyedül, de egyszer csak halk kopogtatást hallottam.  A könnyeim már kezdtek teljesen felszáradni, de még néha mindig előtört belőlem a zokogás. Corliss rendkívül toleráns volt, egyszer sem jött be, tudta, most hagynia kell. A kopogásra igyekeztem nem figyelni, tovább rendezgettem a könyveket. Még mindig ugyanott ültem.

-          Blance?

Az elég régen hallott hang azonban lelket öntött belém. Felpillantottam a zöld szempárba és mély megnyugvás töltött el. Felkászálódtam és magamhoz öleltem a lányt.

-          Te hogy kerülsz ide? – suttogtam.

-          Jules felhívott, hogy csak délután indul gép, így estefelé tud csak ideérni. Azt mondta, valami nagy baj lehet, ezért jöttem, amint tudtam.

-          Köszönöm, Edita.

A szőke lány szorosabban ölelt magához. A gyönyörű, modell lányt még Monacoban ismertem meg, és együtt kezdtük a karrierünket. Ő korábban kiment Japánba, mint én, én még maradtam két hónapot Fernando miatt, de szakításunkkor egyből utána utaztam. A lány volt még egy erős tényező, hogy csapot-papot itt hagyva fejest ugorjak a nagybetűs életbe. Jules egy közös barát volt, mikor én megismertem Fert, ő összejött a franciával egy rövid éjszaka erejéig, és utána pedig jó barátok lettek. Hosszú percekig álltunk így, egymást ölelve, majd elengedtem és lehuppantam az ágyra.

-          Mi történt, B.? – kezdte simogatni a hátamat a lány.

-          Szakítottunk. Megint.

-          Mi, de miért?

-          Nagyon- nagyon sokat veszekedtünk így, második alkalommal, többet szinte, mikor először összejöttünk, ma pedig megint veszekedtünk egy szépet és szakított velem.

-          Min vitáztatok?

-          Van egy rákos beteg csaj, Corliss. Ő engedett be. – a barátnőm bólintott. – Négy hónapja van hátra, és van egy bakancslistája, amiben úgy döntöttem, segítek. Velünk volt a német nagydíjon, majd eljött a magyarra is. Előtte lévő héten dolgoztam, nem találkoztunk Ferrel és mivel Corly is velünk volt után, nem voltunk soha kettesben. Ezen akadt ki és ezért dobott.

-          Hát ez elég önző dolog. – sóhajtott a lány.

-          De részben igaza van… - próbáltam menteni a dolgot, de Edita közbe vágott. Sohasem kedvelte igazán a spanyolt, de mikor megcsalt, végleg megutálta. Japánban ő pofozott össze a szakítás után és győzött meg arról, hogy az, hogy híres és elismert modell legyek, sokkal fontosabb, mint a szerelem. Akkor hittem neki és így lehettem az, aki ma vagyok.

-          Nem, Blance. Nehogy már ő irányítsa az életedet. Semmi időd nincs a barátaidra. Oké, hogy itt van neked Valery. Oké. De én? Mikor buliztunk egy jót? Mióta újra összejöttetek néha- néha jó, ha összefutunk egy kávéra, ha szerencsém van. De mi van Jac-kal? Ő mindig hisztizik. Mióta itthon dolgozol, egyszer dolgoztál vele együtt, azóta nem is találkoztatok. Jó, pont. Aztán Martha és Wylie? Őket mikor láttad utoljára? Lefogadom ezer éve. B. Én, szeretlek. De olyan mértékben elhanyagolod a barátaidat, hogy az már fáj.

-          Én már ezt megkaptam idén.

-          Julestől?

-          Tőle. – bólintottam.

-          Akkor? Miért nem tanulsz a hibáidból.

-          Itt van négy gyönyörű modell barátnőd, akik csak arra várnak, hogy partizz velük egy jót. Szóval van egy kis időd, hogy összekészülj, aztán bevesszük az éjszakát.

-          Holnap fotózásom van.

-          És?

-          Meredith meg fog ölni.

-          Dehogy fog.

-          Ma se aludtam semmit. És amúgy is. Mit csinálok Corliss-szal?

-          Jön ő is.

-          Nem hiszem, hogy akar.

-          Oh, dehogynem. Aki először jár Monaco-ban, az mindenbe benne van. Na – tapsolt kettőt. – ne keseregj már. Bomba nő vagy, fiatal és gyönyörű. Keresünk neked egy rövid ruhácskát, kidobsz mindent, ami van, aztán és keresünk neked egy egyéjszakás fiúcskát.

-          Edita, én nem… - próbáltam közbevágni.

-          Jó, akkor egy hosszú távú kapcsolatot. Nekem tök mindegy. – legyintett. – Csak ne sírj már. Szóval nézzük, miből élünk. 

Felpattant és eltűnt a gardróbomba. Hát igen, mindenki máshogy igyekszik felvidítani a barátait. Ki órákig ül mellette, nyugtatja, simogatja, ki pedig kurvát csinál belőle és bedobja az éhes cápák közé. Nos, Edita ilyen.

-          Kivágott, vagy még kivágottabb?

-          Nincs kivágás.

-          Akkor meg van a kettő választási lehetőség.

Az ágyra dobta a két gyönyörű ruhakölteményt. Az egyik egy pánt nélkül hófehér, lazább ruha volt, a másik pedig egy testhez álló türkiz- fekete minit. 

-          Inkább a türkiz.

-          Igazad van, az jobban ki van vágva és feljebb is lehet húzni. Okos.

-          Én nem azért…

Edita már meg se hallotta, már megfelelő kiegészítők, táska, cipő után kutatott, majd mindent ledobott az ágyra.

-          Este kilencre jövünk érted a csajokkal és Juleslel.

-          De…

-          Nincs rinya. – emelte fel fenyegetően a mutatóujját a lány. – Kilenckor. Nálad alapozunk, aztán lelépünk együtt valami pörgős helyre. Van egy pár trükk a tarsolyomba. 

….

Az ötfős csapat kilenc előtt pár perccel meg is jelent és elkezdődött az ivászat nálunk. Fél órát töltöttünk otthon, aztán pedig belevágtunk az éjszakába. Sok kedvem nem volt bulizni, így míg Edita és Martha és Corliss elől ugrált én a csoport végén maradtam. A négy modell hamar befogadta a vendégemet és őt is úgy kezelték, mintha ezer éve ismernék. A pilóta maradt velem hátul. Jules átkarolta a derekamat, úgy sétáltunk. 

-          Jobban vagy már egy kicsit?

-          Nem igazán. – sóhajtottam. – De remélem, leszek még jobban.

-          Majd teszek róla. – nyomot egy puszit az arcomra a francia, mire elmosolyodtam.

Mikor megérkeztünk az első állomáshelyre, már rengetegen voltak. A V.I.P. részlegre mentünk, mert ott jóval kevesebb ember volt és nyugodtabb volt a környezet is. Martha, Jac és Edita már megérkezés után a parketten ugráltak, amikor én még az asztalnál ültem Wylie társaságában. Corliss és Jules pedig piáért mentek. A szőke modell megsimogatta a karomat.

-          Mosolyogj már egy kicsit, B.

-          Igyekszem. – erőltettem halvány mosolyt az arcomra.

-          Sajnálom.

-          Nincs mit. – néztem fel a zöldes-kék szempárba.

Edita ugrált oda az asztalhoz és megpróbált felrángatni az asztaltól.

-          Nem azt beszéltünk meg nincs nyafogás?

-          Edita, ez nem ilyen egyszerű! – csattantam fel.

-          Akkor oldjuk meg. – kinyitotta a markát és öt darab tabletta volt benne megtalálható.

-          Jesszus, Eddie. – esett le az állam.

-          Nyugi már. – ült le a lány mellém. – Semmi durva nincs benne. Csak segít ellazítani.

-          Nem. – toltam el a kezét.

-          Ne csináld már, B.

-          Nem.

-          Ha sokáig nyafogsz, lenyomom a torkodon. Nem okozz függőséget, ellazít, elfelejted a problémáidat. Semmi gond. Mindenki bevesz egyet. Martha és Jac már bevette a buli elején. Maradtatok ti, Jules, Corliss és én. Gyerünk. Ne legyél már ünneprontó.

Elgondolkodva pillantottam a mellettem ülő fiatal lányra. Wylie ugyanolyan tanácstalanul tekintett rám vissza, de végül ő volt a bátrabb. Kivette a kis fehér tablettát Edita kezéből és egy pohár vízért nyúlt.

-          Ne. – kapta el a poharat tartó kezét barátnőm. – Röviddel vedd be. Gyorsító. 

A lány egy kicsit habozott, majd végül úgy tett, ahogy a lány mondott és lenyelte a gyógyszert. 

-          Edita… - sóhajtottam, miután a barátnőm is bevette a sajátját és lehúzott egy felest.

-      Ne hisztizz már egyfolytában, Blance! – csattant fel. – Olyan begyepesedett vagy, mint valami vén nyanya. Csak csináld. Néha te is megérdemelsz egy görbe estét. 

Félve nyúltam a piruláért, miközben Martha és Jac állapotát figyeltem. Semmi különöset nem vettem észre rajtuk, csak folyamatosan pörögtek, de tényleg egész este. Már otthon nálam is kicsit fel voltak pörögve, de itt végig táncoltak, egy percig se ültek le.

-          Megöllek, ha valami olyan történik, amit nem akarok.

-          Értem, csak csináld már.

Tudtam, hogy ez nem helyes, de meg tettem. Nem vagyok rá büszke, de bevettem a pirulát és lehúztam a felest. Editha odaadta a maradék kettőt a pilótának és Corlissnak és nagyon hamar meggyőzte őket, hogy nem lesz semmi baj. A szer nagyon gyorsan hatott. Éreztem, ahogy a szervezetem felpörög és tudtam, hogy táncolnom kell. Edita már elragadta Wyliet és Corlisst, én pedig megragadtam a hozzám legközelebb eső ellenkező nemből származó kezét. Nem számított ismeretlen vagy nem, de táncolni akartam és nem kellett sokáig húzni azt a bizonyos személyt. A tánctéren egymást váltották a jobbnál jobb számok és az egész csapat végig ropta. A srác, akivel én táncoltam remekül bírta, és nagyon is élvezte a táncot, ami meglepett. A következő pillanatban valami megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy megcsókoljam a srácot. Rövid csókot leheltem az ajkaira, mire ő kapott az alkalom és elkapta a derekamat és visszacsókolt. A hajába túrtam és úgy folytattuk a csók csatánkat, egyre hevesebben és hevesebben. 

-          Lépjünk le. – suttogtam.

-          Kint várlak, hívok taxit. 

A fiú bólintott, mire elengedtem és elvergődtem a táncoló Editához.

-          Hé, lelépünk.

-          Kivel?

-          Azzal a sráccal. – böktem a hátam mögé mire a szőke modell elvigyorodva bólintott.

-          Jó választás.

-          Corlissra vigyázzatok és majd hozzátok haza.

-          Mindenképp. Puszi.

A fiú után szaladtam és be is értem a klub bejáratánál. 

-          Itt vagyok. – ugrottam a hátára, mire ő megfordult és újra megcsókolt.

A derekamnál fogva húzott magához még közelebb én a hajába túrtam és hosszan csókolózva vártuk a taxit. A rövid út, amit a klubtól a lakásig megtettünk, szinte teljesen kiesett, mert minden percet csókkal töltöttünk. Mikor beértünk a lakásba, egyből a háló felé vettük az irányt. Útközben megszabadultunk egy már felesleges ruhadarabtól. Ahogy beértünk a hálóba, hanyatt dőltem az ágyon és magamra húztam a fiút is. Mélyen, legbelül, valahol tudtam, hogy ez nem helyes, de az agyamat már rég nem érdekelte a tudatalattim létezése.