Megjött a jubileumi rész. Jobban mondva nem jubileumi, csak harmincat ért a fejezet száma, de nem tudtam más szót használni erre :D A másik dolog, hogy a látogatók száma már jóval megütötte az 5000-et aminek nagyon- nagyon örülök :) Szerintem egész gyorsan sikerült ezt elérni. Ez kb. durván számolva azt jelenti, minden hónapban 1000 látogató járt itt. Na, szóval ennek a két szép számnak az örömére hoztam egy extra hosszú részt :) Word-ben öt oldal :) Ilyen hosszút még ide nem írtam :) És nagyon érdekes a vége szerintem :D
-
Fernando… - kezemet az övé felé
csúsztattam a bárpulton.
Ujjaim hozzáértek az
övéihez, de ő nem húzta el. Kis bátorság költözött belém, így kezemet az ő kézfejére fektettem. Erre
már hevesebben reagált, elrántotta a kezét.
-
Mit mondjak, vagy csináljak, hogy
megbocsáss?
- Mondtam már… már mindent megtettél.
Nagyon csúnyán hátba szúrtál B. Nagyon csúnyán. Ráadásul az egyik jó
barátommal. És ez nagyon- nagyon fáj. Ne várd, hogy ezt elfelejtsem. Amikor Monacoban
elmondtad, hogy megcsaltál… Legszívesebben elrohantam volna, véget vetve
mindennek, ahogy te tetted anno. De tudod miért nem tettem? Mert én is hibáztam
két éve. Ugyan te akkor nem bocsájtottál meg egyből, de végül mégis sikerült
elfelejteni a múltat. Nem néztünk vissza, csak előre. És én is ezért
bocsájtottam meg. Mert mind a ketten hibáztunk, úgy éreztem, ezt megérdemeltem,
most kvittek vagyunk. De ez… Én nem tudom, Blance…
-
De… - igyekeztem feldolgozni azokat,
amiket mondott, mert teljesen igaza volt.
-
Nem, Blance. Mi a garancia rá, hogy most
megcsókoltad, holnap meg már lefekszel vele?
-
Én nem…
- B. Most szerintem megyek. – Fer
lekászálódott a bárszékről, de én is leugrottam és elkaptam a karját.
-
Maradj. – kérleltem könyörgő
tekintettel. – Kérlek. Légy szíves.
Fernando hosszan nézett
a szemeimbe és látszott rajt habozik, nem tudja, mit csináljon. Mély sóhaj
szakadt fel a mellkasából és lehajtotta a fejét.
-
Nem, Blance. Most nem. – erősebben megrántotta
a karját, ezzel késztetve arra, hogy engedjem el.
A kezem lehullott a
karjáról én pedig megtörten figyeltem, ahogy kisétál a bárból. Felkönyököltem a
bárpultra és fejemet a tenyerembe temettem. Rendeltem még egy italt, amit
miután elfogyasztottam, visszamentem a szobába. Fernando nem volt ott. Fáradtan
letusoltam, lemostam a sminkemet, átöltöztem és befeküdtem az ágyba, majd
bekapcsoltam a TV-t. Nem akartam addig elaludni, amíg a spanyol vissza nem ér.
Körülbelül hajnali kettőig bámultam valami sablonos műsört, majd már annyira
untam, hogy inkább kinyomom, hátha tudok aludni. Azonban továbbra is álmatlanul
feküdtem az ágyban és néha türelmetlenül nyúltam a telefonhoz, amin lassan
vánszorogtak a percek. Hajnali négy körül még mindig nem jött álom a szememre,
azonban valami motoszkálást hallottam. Halvány reménysugár tűnt fel, hogy Fer
tért haza. És valóban. A spanyol világbajnok lassú léptekkel közeledett a
hálószoba felé. Mikor belépett, én a bal oldalamon feküdve bámultam ki az
ablakon, elfordulva az ajtótól. Reméltem, ha azt hiszi, hogy alszom, odafekszik
mellém. Nem tudom mi történhetett hosszú percekig, de hamarosan hallottam,
ahogy csukódik az ajtó és távolodó léptek zaja ütötte meg a fülemet. Hitetlenül
megfordultam az ágyon. Fernando elhagyta a szobát. Ezek szerint semmi kedve nem
volt mellettem aludni, amit megértettem. A fájdalom belül már elviselhetetlenül
mardosott, és úgy éreztem, nem fogom ezt olyan sokáig bírni. A fáradtság végül
legyőzött és a szemhéjaim lassan lecsukódtak.
…
A készülék a mellettem
lévő asztalkán egyfolytában rezgett. Fáradtan nyúltam érte és kinyomtam az
ébresztőt. Másik oldalamra fordultam és karomat csukott szemmel kinyújtottam,
hogy végigsimíthassam a spanyol mellkasát. Kezem azonban csak az üres levegőt
markolta. A szemeim felpattantak és egy pillanatra meg is ijedtem, hogy hol
lehet a világbajnok, de ahogy felültem az ágyban, eszembe jutott a tegnapi
csodálatos nap. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, majd fáradtan a hajamba
túrtam. Lerúgtam magamról a takarót és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam,
felöltöztem, kisminkeltem magamat, hajamat pedig magas lófarokba kötöttem.
Mikor végeztem mély levegőt vettem és a nappali felé vettem az irányt, mert
reménykedtem, hogy ott lesz. A fáradtság szinte fájdalmasan telepedett rám és a
szemhéjamra, képes lettem volna ott helyben elaludni. De nem lehetett. Meg
kellett találnom Fernandot és elmondani neki, amin egész este gondolkodtam. A
világbajnok ott aludt a kényelmes, hatalmas kanapén. Odasétáltam hozzá és leguggoltam
mellé. Megsimítottam a karját, mire megmoccant, de nem ébredt fel. Újra
megsimogattam, kicsit hosszabban. Ő erre már nyitogatni kezdte a szemét, így
újra megsimogattam.
-
Fer, beszélnünk kell. – szólítottam meg
lágyan.
A pilóta fáradtan
fordult felém és várakozóan pillantott rám.
-
Én… nagyon sokat gondolkodtam este,
mikor vártalak. A kapcsolatunk nagyon… ingadozó, és ez nem jó így. Nagyon
szeretlek és hibáztam tegnap. Azt hittem jobb lesz, ha elmondom, de csak
rosszabb lett. Mikor tegnap vártalak nagyon sokáig tépelődtem magamban… és
amikor nem jöttél be aludni, meghoztam a döntést. Én… szerintem jobb lenne, ha
véget vetnénk ennek a kapcsolatnak. Se nekem, se neked nem jó, hogy ennyit
veszekszünk, azt mondtad hátba szúrtalak, és ez fájt neked. Nem akarok még több
fájdalmat okozni neked, mert nagyon nem ezt érdemled… szóval…
Fer összeráncolt
szemöldökkel hallgatta végig a monológomat és látszólag nem is értette, mire
akar kimenni ez a beszélgetés.
-
Te most szakítasz velem? – szólalt meg
végre.
-
Így lesz a legjobb. – győzködtem inkább
magamat, mint őt és igyekeztem visszanyelni a könnyeimet. – Hidd el, nem volt
egyszerű, de…
Nem tudtam befejezni a
mondatomat, mert a spanyol a tarkómnál fogva húzott közelebb és megcsókolt. A
csók hosszú másodpercekig tartott, és mikor elengedett arcunk között alig volt
öt centi.
-
Annyira hülye vagy, te lány. Hogy
gondolod, hogy engedem, hogy szakíts velem?
-
De…
-
Nem. – tapasztotta kezét a számra. – Minden
párnak vannak problémái. Lehet, hogy nekünk kicsit több. Jó, lehet, hogy sokkal
több, de szeretjük egymást nem? Hát akkor? Kit érdekelnek a problémák, ha meg
tudjuk oldani minden egyes alkalommal? A tegnapi dolog nagyon fájt, ez igaz.
Amikor elmentem a bárból, elrángattam magammal Lewis-t és nagyon sokat
beszélgettünk. Rólad, rólunk és úgy általában mindenféléről. Ő mondta, hogy
tegnap este nagyon kivoltál, és hogy próbáljak neked megbocsájtani, mert annyi
mindent túlélt már a mi kapcsolatunk, amit egy normális párkapcsolat lehet,
hogy nem tudna. Ezek vagyunk mi. Nem átlagosak, de mégis tökéletesek. Az, hogy
hibáztál… hogy ilyen módon hibáztál. Nem kellemes. De túl kell rajta lépni.
Mert most is itt vagy. Este pedig vártál. Azt hiszem, túl tudunk ezen lendülni.
De csak együtt. Szeretlek.
-
Én is szeretlek.
-
Na, jó. – vigyorodott el és hosszan
megcsókolt. – Menjünk le reggelizni.
-
Ez már jobban tetszik. – mosolyogtam és
most én csókoltam meg.
-
Megyek, letusolok, meg felöltözök. –
állt fel Fernando a kanapéról. – Jut eszembe. A fürdéshez nincs kedved
csatlakozni hozzám?
Sunyin elvigyorodott és
a derekam köré fonta a karjait, úgy húzott közelebb magához, majd hosszan
megcsókolt. Én is elmosolyodtam és átkaroltam a nyakát, úgy viszonoztam
csókjait. Lassan hátráltunk a fürdőszoba felé, és csak akkor esett le, hogy már
ott vagyunk, mikor Fernando elengedett az egyik karjával elengedett és elkezdte
kinyitni a tusoló csapját. A hideg víz a nyakunkba zúdult, amitől hatalmas
sikítottam.
-
Jesszus! – nevettem és próbáltam
szabadulni az öleléséből ő azonban gyengéden a falnak nyomott, esélyem se volt
szabadulni. – Te normális vagy?
Hangosan nevettem, de
nem engedett el, inkább egyre csak a nyakamat csókolta.
-
Fernando. – próbáltam eltolni. – A hajam.
A sminkem. A ruháim.
-
Kit érdekel? – morogta a férfi miközben
újra megcsókolt.
-
Veszel nekem új Michael Kors órát? –
emeltem meg a kezemen lévő méregdrága órát. – Mert nem garantálom, hogy
vízálló. És jössz nekem egy Tory Burch cipővel, mert bőr és nem értékeli a
vizet.
-
Mindent megveszek. – vigyorgott a
spanyol, de tudtam, hogy alig hallja.
-
Akkor. – vigyorodtam el, és újra
megcsókoltam.
A világbajnok arcára is
széles mosoly húzódott, majd behúzta a zuhanykabin ajtaját.
…
- Hát merre járt a gerlepár? – vigyorgott
ránk Lewis, amikor Fernando és én kéz a kézben megjelentünk az ebédlőben és
leültünk a hozzá és Valeryhez?
- Hát… csak a reggeli készülődés. –
mosolyogtam rá a spanyol világbajnokra, aki magához húzott és hosszan
megcsókolt.
-
Mást is esztek ma reggel egymáson kívül?
– szólalt meg a brit pilóta pár pillanattal később.
- Khm… - eltoltam a spanyolt és megigazítottam
a hajamat. – Jól vagy Val? – ültem le barátnőmmel szembe. – Lewis mondta, hogy
tegnap este nem voltál a toppon.
-
Öh… igen. Persze. – a lány zavartan
beletúrt a hajába. – Jössz valami reggeliért?
-
Igen, persze. – álltam fel.
Követtem a barna hajú
lányt az egyik svédasztalhoz, ami roskadozott a sok-sok finom falattól.
Elvettem egy tányért és elkezdtem rá felpakolni a különböző ételeket.
-
Blance, lenne valami, amit el akarok
mondani.
-
Mi a baj, Valery? – egyből láttam, hogy
valami gond van.
-
Ma reggel én…
Azonban nem tudta
befejezni a mondatokat, mert valaki odalépett közénk.
-
Na, van valami finom, lányok? – Lewis nyomott
egy puszit szerelme arcára, aki igyekezett egy fáradt mosolyt magára erőltetni.
-
Nem tudom, nekem valahogy most nincs
étvágyam. – felelte barátnőm.
-
Hatott már a gyógyszer? – karolta át
aggodalmasan a pilóta a lányt.
-
Igen, igen. Csak nem vagyok éhes.
-
Tegnap este se ettél semmit. Ne mond,
hogy modell karrierre pályázol.
-
Nem, csak most tényleg nem akarok enni.
Lécci. – lefejtette magáról Lewis karját és visszament az asztalhoz.
-
Valami rosszat mondtam? – fordult felém
értetlenül a brit pilóta.
-
Nem tudom, mi baja. Valamit el akart
mondani, mi előtt idejöttél. De nem tudta befejezni?
- Mi lehet az, amiről én nem tudhatok? –
lepődött meg a világbajnok. – Mindent megosztunk egymással.
-
Nem tudom. Ki fogom deríteni. Gyere,
menjünk vissza. – felpakoltam még pár dolgot a tányéromra, majd a férfivel
visszamentünk az asztalunkhoz.
Valery ott ült egyedül,
a semmibe meredve, teát kevergetve. Mikor Fernando is leült, beszélgetni
kezdtünk, így négyen, de Val alig-alig szólt bele egy-egy témába. Komolyan
kezdtem aggódni legjobb barátnőm miatt, mert biztos valami komoly gond lehet.
Már épp amikor befejeztük volna a reggelit, Valery átnyújt a villájával Lewis
tányérjára és rászúrt egy paradicsomot, majd elfogyasztotta.
-
Nem baj, ha ezt is elveszem? – nyúlt az
én tányérom felé és elvett pár szem szőlőt.
-
Öh, nem.
-
Éhes vagyok. – pattant fel a lány. –
Mint a farkas, nem tudom, mi van velem. – vigyorgott a lány, és mint valami
bomba lőtt ki az asztalok felé.
Kérdőn néztünk össze az
ott maradt három személlyel, mikor Val visszatért két, jól megrakott tányérral
és habzsolni kezdett.
-
Hé, kicsim. Ne kapkodj. – érintette meg
Lewis a barátnőm karját.
A lány pillanatok alatt
tűntette el a két megrakott tányért, mi pedig csak tátott szájjal figyeltük a
jelenetet.
-
Hé, Val. Nyugi. Még nem zárnak. – próbálkoztam
én is.
-
Ja, nem. Csak nagyon éhes vagyok. –
mikor végzett, lerakta a villát és szemét már jártatta. – Hozok még valamit.
Ahogy Valery felállt,
hirtelen a szája elé kapta a kezét és rohanni kezdett a mosdók irányába.
-
Valery! – Lewis felpattant és a lány
után kezdett futni, de elkaptam a karját.
-
Ne. – húztam vissza. – Majd én.
A brit pilóta
bólintott, majd nagy nehezen visszaült az asztalhoz én pedig legjobb barátnőm után
indultam. Ahogy beléptem a mosdóba, meghallottam a jellegzetes hangot. Valaki
hányt. Elfintorodtam, mert sosem bírtam, hogyha mellettem hánynak, de most erőt
kellett vennem magamon. Bementem az első fülkébe, ahol a lány térdelt.
-
Val. – odaguggoltam mellé és hátrafogtam
a haját. – Mi a baj?
-
Blance… én… - nem tudta befejezni, mert
újra a WC felé görnyedt, hogy kiadja magából a jó nagy adag reggelit.
Felpattant és kimentem
a mosdókagylókhoz. Az adagolóból kivettem három- négy papírtörlőt és
bevizeztem, majd visszamentem a lányhoz. Az egyiket a homlokára tettem, a másik
kettőt pedig a két csuklójára. Kivettem a hajamból a hajgumit és felfogtam a
lány haját, majd a negyedik törlőt a tarkójára tettem. Kezemmel a hátát kezdtem
dörzsölni.
-
Valery, jól vagy?
Egyelőre úgy tűnt, vége
van és nem fog többet hányni, így a lány felemelte a fejét és a szemembe
nézett.
-
Blance… én… én terhes vagyok. –
sóhajtott, mire a döbbenettől lefagytam.
Szia!!
VálaszTörlésHuh, én erre nem számítottam! De ne ugorjunk rögtön a végére, csak szépen sorjában:DD
Először is, nagyon-nagyon örülök, hogy Nandoék végül meg tudták beszélni, és sikerült tisztázniuk a kapcsolatukat. Egyébként az elmúlt részekben nagyon is tetszett Lewis szerepe!:)
Másodszor pedig... Val terhes?!!!! Nem tudom, hogy csak én képzelődök-e(?) de mintha valamiért nagyon nem örülne ennek a dolognak, vagy nem tudom...
Egy biztos, hogy rettenetesen várom már a folytatást!!!! Könyörgöm siess vele, amennyire csak tudsz!!:)
Egyébként ez nem idetartozik, de mintha úgy olvastam volna, hogy te is Sopronban voltál osztálykiránduláson.. mi is ott voltunk, és a volt osztálytársamék is:D Nem tudom, de most Sopron ennyire felkapott?? Mindenesetre érdekes:DD Nem tudom, hogy nektek milyen volt az idő, de nálunk eléggé lógott az eső lába végig, és igencsak kellemes volt a csepergő esőben megtartott éjszakai túra..
Nah mindegy is:) Várom a folytatást!
Puszi
Szia! :)
TörlésTudtam, hogy meg fogtok lepődni :D Annyira tudtam. Kellett egy jó cím, és utána egy tökéletes elvágás :) Am. nagyon jól látod a helyzetet, Val nem repes ez az örömtől, de ez a következő részben ki is derül, meg megtudhatok egy- két dolgot :)) Örülök, hogy tetszik Lewis, az a baj, hogy mostanában annyira Jules-Blance-Fernando hármas köré épült a sztori, most már bele kellett dobni a többieket :DD Szimpatikus oldalát akarom mutatni a kis Lewisnak :) Sietek, már másfél oldal megvan belőle :)
Hát nekem is oda mentek volna a barátnőmék, ha nem maradt volna el a kirándulás, ráadásul ott össze is futottunk a volt évfolyamtársammal és az osztályával :D Nagyon felkapott lett szerintem is. Jó idő volt, meleg volt, végig sütött a nap szóval elvoltunk :)
Igyekszem, puszillak :*
Szia Stella!!!
VálaszTörlésJajj! Az elmúlt részek fantasztikusak voltak, mint mindig! :D Imádom! ♥
B-től nem volt szép, hogy újra csókolózott Jules-el, de örülök, hogy Ferrel mindent meg tudtak beszélni. ♥ Azt hiszem ilyen az igazi szerelem, hogy meg tudnak egymásnak bocsátani és együtt jutnak át minden akadályon! ♥ :)
Lewist pedig imádom! Annyira egy szimpatikus fazon! :D ♥ Apuka lesz! ajjj! :D Ennek annyira örülök! :D Val-ra kivi vagyok, hogy miért nem tűnt annyira boldognak. O.o Miért nem mondta el egyből Lewisnak?
Szóval: NAGYON VÁROM A FOLYTATÁST!!! :D ♥ ♥
Plusz szeretnék még gratulálni a jubileumi részhez és a több, mint 5000 látogatóhoz! Megérdemled, mert nagyon jó a történeted! ♥ :-)
Puszi:
Nandita
Szia Nanditám! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszettek a részek, annyira jó ezeket a kommikat olvasni :)
Annak pedig nagyon örülök, hogy mindenkinek tetszik, hogy Blance és Fer hatszázadik alkalommal is kibékülnek :D
Lewist mint már leírtam, most Már nagyon be kellett dobni, mert annyira nem volt szerepe eddig, szóval most már nem lehetett tartani ezt az állapotot :D
Valery nem véletlenül nem repes az örömtől és nem véletlenül nem mondta el Hamiltonnak, hogy terhes :) Majd kiderül, hogy mi az, amitől nagyon fél és amiért nem annyira boldog...
Nagyon igyekszem a folytatással, am. ott már Blance és Fernando kapcsolata is lép egy szintet, ennyit megsúgok ;)
Pusszancs :*