XXXVIII. fejezet - Photoshoot

Sziasztok! Most egy kicsit Blance világát mutatom meg nektek. Nem annyira komolyan, de igazából Fer nem sokat szerepel benne. Nem tudom mennyire fog tetszeni, de remélem :)
Enjoy ;)

-          Tegnap nem volt alkalmam elmondani, mennyire örülök, hogy megismerhetem Fernando jövendőbelijét. – villantott rám erőltetett mosolyt az orosz szépség. – Mellesleg – kapta el a bal kezemet. – tetszik a gyűrűd. Mondjuk elég olcsó ahhoz képest, amiket én kaptam tőle. 

Fordult vissza Dasha elégedetten a székében és hagyta, hogy a fodrász tovább dolgozzon szőke hajkoronáján.

-          Lehet, hogy olcsó. – vágtam vissza. – De mégse a te ujjadra húzta fel.

Az orosz modell gyilkos pillantásokat vetett felém, mire elégedett mosollyal az arcomon ültem le a névre szóló székbe. A hajammal most nem foglalkoztak, az első fotózásra hagyták kiengedve, természetes hullámokkal. A sminkemmel a sminkmester bő húsz percen belül végzett és már mehettem is öltözni. Imádtam Woolfoolk kollekcióját. Mindig csodálatos szettek tudott elővarázsolni. A nő rengeteg bőrrel dolgozott, körülbelül minden szettjében volt valami, ami bőrből volt. A másik, ami jellemző volt a tervezőre, hogy fekete-fekete hátán. Ritkán használt színeket, ha használt, akkor is az a kék vagy pedig a csontszín volt. Az első szettem egy csontszínű fodros blúzból, fekete szoknyából, fekete harisnyából és szintén fekete bőr bokacsizmából állt. Az én első fotósorozatom Dasha előtt készült el, így élvezettel pózoltam kamerának. Az orosz modell végignézte a munkámat és összehúzott szemekkel méregetett. 

-          Jól van, Blance. Elég lesz. Jó volt. Készülhetsz a következőre. – bólintott Phil, miközben a fotókat kezdte nézegetni. – Gyere, nézd meg párat. 

Széles mosollyal az arcomon léptem oda a laptophoz, ahova a férfi azonnal áttöltött a képeket, így nagyban láthattuk a munkáját. 

-          A fényeken még igazgatni kell, meg pár finomítás, de amúgy tökéletesek. – mutogatott Phil főképp nekem, de Meredith is csatlakozott hozzánk.

-          Jól van, Blance. Nagyon szépek. – bólintott elismerően főnököm.

-          Köszönöm. – mosolyogtam.

-          Akkor öltözhetsz a következőre. Dasha! Te jössz! – Meredith meg se fordult, úgy szólt az orosz modellnek.

-          Látod? – vigyorogtam a lányra. – Így csinálják a nagyok. 

A lány sértődötten rázta hátra szőke hajkoronáját és elvonult mellettem. Vigyorogva sétáltam vissza a székemhez és ledobtam magamat a helyemre. A jobb oldalamon épp Edita haját vasalták.

-          Ügyes lány ez a Dasha, nem? – szólt hozzám a lány.

-          Ja. Gondolom. Nem láttam.

-          Nem közös a fotózásotok?

-          Mármint?

-          Hogy lesznek, olyan képen ahol ketten-ketten vagytok. Én Innaval leszek, Wylie és Martha, te és Dasha.

-          Remek. – túrtam bele a hajamba.

A következő ruha szettem előtt még sokáig üldögéltem a székemben, és a fodrász ma már hozzám se nyúlt. Nem alakítottak a hajamon, csak a sminkemet formálták át egy kicsit, de az gyorsan megvolt. Mivel még nem érkeztem a következő szettel, a telefonomat nyomkodtam miközben arra vártam, öltözhetek-e. Martha huppant le mellém Edita székébe pár perccel az után, hogy a lány elment öltözni.

-          Mi a helyzet, Blance? – vigyorgott rám a szőke lány.

-          Mi ez a nagy jó kedv, az itt a kérdés. – néztem fel az amerikai lányra. – Mi volt tegnap Jaimevel?

-          Semmi, semmi. – levakarhatatlan volt az arcáról a mosoly.

-          Na, mesélj már. – csapkodtam meg a combját nevetve. – Ne húzd az agyam.

-          Na, jó. – adta be a derekát. – Ugye smárolgattunk ott nálatok, és mikor eljöttünk, megkérdezte, hogy nem folytatjuk-e nála. Azt mondtam, nem akarok semmit se elsietni, szóval most biztos nem.

-          És mit mondott?

-          Azt, hogy akkor mindenképpen hív ma este fotózás után és elmegyünk vacsorázni.

-          Na, az tök jó! – vigyorogtam. – Akkor összejöttök?

-          Nem tudom… nem akarok annyira komolyat.

-          Ne már. Jaime tökéletes a számodra. Kedves, figyelmes, és biztos vagyok benne, hogy oda van érted.

-          Gondolod? – pillantott rám félve a lány.

-          Tudom. – nevettem. – Hány SMS-t váltottak ma már?

-          Egyfolytában irogat. – kúszott halvány mosoly az arcára. – Körülbelül harmincat csak egy óra alatt.

-          És szerinted nem jössz be neki? Neked bejön, nem? – a szőke lány mosolyogva bólintott. – Akkor? Hol a probléma. Adj neki egy esélyt. Annyira édes. Megérdemelné.

-          Jól van. – mosolygott. – Küldök neki egy SMS-t, hogy mikorra jöjjön értem.

-          Na azért. – mosolyogtam én is. – De most megyek.

A stylist jelzett, hogy újra mehetek öltözni. A mostani szerelés egy kicsit vadabb volt. Woolfoolk kimutatta a foga fehérjét azzal, amit rám aggattak. Bőrcsizma, feszes bőrnadrág, koromfekete, rövid póló és egy poncso szerű fekete kabát. Tetszett az, hogy a nő, ötven felé járva is bevállal ilyen vad szerelések tervezését. Mikor megérkeztem, még fotózták Wylie-t, akit mosolyogva figyeltem. Hiába volt nagyon fiatal, mégis olyan könnyedén és természetesen viselkedett a kamera előtt, mintha csak odaszületett volna.

-          Nagyon jól csinálja. – hajolt oda Meredith hozzám, miközben feszülten figyelte a lányt.

-          Tudom. – mosolyogtam. – Nagy modell lesz belőle.

-          Ki akarom küldeni Amerikába.

-          Hogy mi? – esett le az állam.

-          Nézd csak meg. – mutatott a lányra. – Őstehetség. Oké, hogy itt megkapja a munkákat, meg tényleg minden fotózásra elhívom, de neki ez nem elég. Már egy csomó modellemet elkapkodták, nem rég Wylienak és Marthának is egyfolytában adják az ajánlatokat. Edita után is kapkodnak, és ő valószínűleg el is megy. Mondjuk ő már így is rohangál, de most olyan ajánlatot kapott, hogy valószínűleg végleg kilép a M&J-ből.

-          Azt, köszi, hogy ezt nekem elmondja. – húztam fel a szemöldökömet.

-          Nem tudtad?

-          Nem. Hova megy?

-          Amerikában Salter Hence és Garnham Marinescu állandó arca lesz.

-          Hogy mi?

Az állam szinte a földön koppant. A két divattervező a világ második legnagyobb világmárkáját üzemeltették. Összesen hét modelljük volt, csak ők reklámozzák a márkájukat, már nem léphetett be. Kegyetlen nehéz volt bejutni, egyetlen esély volt rá, ha valaki valamilyen ok miatt kiesett. Több száz modell állt sorba minden alkalommal, hogy bejuthassanak és több hónap alatt választották ki, ki az új tag. Oda bekerülni egyenlő azzal, hogy egy életre beírod magadat a divat történelembe.

-          Hát… gratulálok. – vontam fel a szemöldökömet.

-          Ne aggódj, B. – dörzsölte meg a hátamat. – Azért még innen is ki tudsz törni.

-          Ja, nem. – mosolyogtam. – Tökéletes ez nekem. Csak nem tudom, hogy tudja majd ott megállni a helyét. Kegyetlen törvények uralkodnak ott.

-          Megvan hozzá az arroganciája. Hidd el, egy év és már ő lesz az első számú modelljük.

-          Az biztos. Ha csak a hisztijei miatt ki nem dobják már a második héten.

Wylie az utolsókat pózolta a kamerának, majd fáradtan indult el felénk. 

-          Te jössz, B.

-          Azonnal. – indultam el, de két kar fonódott a derekam köré és húzott vissza.

-          Szexi ez a bőr cucc. – csókolt bele a nyakamba a spanyol pilóta, mire kirázott a hideg és mosolyogva fordultam felé.

-          Tudtam, hogy bejön. – fordultam felé és hosszan megcsókoltam. – Kipihented magad?

-          Fogjuk rá. – vigyorogott és most ő csókolt meg. – Most kezdesz?

-          Ez már a második szettem, de igen.

-          Hány ruhád van még?

-          Kettő.

-          Akkor hányra végzel?

-          Fu… nem tudom.

-          Elmehettek enni ez után a fotózás után? – szólt oda Meredith.

-          Köszi. – mosolyogtam a főnökömre, mire mosolyogva bólintott.

-          De akkor kezdj.

-          Megyek. 

Rövid csókot nyomtam Fernando ajkaira, majd nekidőltem a villanypóznának.

-          Jól van, B. Nagyon szép. Kicsit feljebb az áll, ne a kamerába nézz. Úgy, jó. Még egy ilyet. Jó, szép. Kezd el sétálni felém. Lassan. Azaz, jó. Egyik kéz csípőre, másikkal hajba túr. Úgy. Most a kamerába. Jó.

Phil tovább osztogatta az utasításokat, és amikor nem a kamerába kellett néznem, végig Fernandoval szemeztem. Vigyorogva figyelte a munkámat és látszott rajta, hogy büszke. Azonban a követkő kép, amikor felnéztem, már kicsit megijesztett. Dasha vonult Fernando felé magabiztosan mosolyogva. 

-          Hé, Fer. – szólította meg az orosz modell egykori kedvesét.

Ahogy szerelmem felismerte a lány hangját, lassan fordult meg.