I. fejezet

Némán figyeltem, ahogy a több száz lóerős gép alig pár pillanat alatt suhan végig az egyenesen. Hiába sütött a nap, az erős szél lehűtötte a levegőt. Megigazítottam a napszemüveget, és felegyenesedtem a korlát mellett. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, mikor láttam, hogy a pilóta a bokszutca felé veszi az irányt. Felvettem a táskámat az egyik ülésről és lesétáltam a lépcsőn. A férfi épp kikászálódott az ülésről mikor leértem. Lassú léptekkel indultam el felé és arcomra mosoly húzódott. Ahogy észrevett, levette a sisakját és hozzám lépett. Álltam a barna szempár átható tekintetét. Ő mozdult először. Karjait derekam köré fonta így húzva magához egyre közelebb és közelebb. Mikor ajkai már csak két centire voltak az enyéimtől lassan lehunytam a szemeimet és átengedtem magamat a csóknak. Rövid volt, mégis határozott és érzelemmel teli. Mikor ajkaink elválltak még hosszú pillanatig egymás szemébe veszve álltunk, testeink teljesen egymáshoz simulva. Kezemet végigfutottam széles vállain és halvány mosoly kúszott az arcomra. Látva mosolyomat az ő arcára is széles mosoly költözött. Akik kívülről láttak minket bizonyára nem értették meg, hogyan is tudunk szavak nélkül ilyen tökéletesen kommunikálni. Évekkel korábban én sem értettem volna meg. De ma már minden más. Már nem kellenek szavak, hogy elmondhassam mit is érzek iránta, és fordítva. Elengedtem a fiút és éreztem, hogy gyengéd szorítása is enyhül és hátrébb lép. Pár lépést hátrált, de közben a csokoládébarna szempár egyfolytában az én smaragdzöld tekintetembe fúródott. Miután elfordult én is meg tudtam mozdulni. Céltanul tettem egyik lábamat a másik elé miközben a fáradt aszfaltot figyeltem. A felfestés már pár helyen lekopott. Az idő vasfoga valamint az autók durva kereke rendesen megtépázta. Nem siettem sehova. Mindent alaposan megfigyeltem és minden apró kis részlet képes volt lekötni a figyelmemet. A néma csendben csak a csizmám kopogása hallatszott. Mégis ahogy fel s le tébláboltam, szinte hallottam, ahogy az erős gépek háromszázzal húznak el tőlem öt méterre. Sokan zajnak hívják, ami ezzel a sporttal jár, de én inkább dalnak. Szinte beleszülettem ebbe a világba, egész életemben volt mellettem valaki, aki ennek a sportnak a megszállottja volt. A motorok hangos dübörgése számomra már mindennapi kellék volt. Annyira megszoktam ezt a hangot, hogy az életemmé vált. Most pedig úgy tűnt, szinte fejest ugrok a csillogó cirkusz mély medencéjébe. Ezer és egy gondolat kavargott a fejembe, mi lesz most, mi volt régen és mi lesz ezután. Sietős léptek hangja zavarta meg az eszmefuttatásomat. Felesleges volt megfordulnom, tudtam, ki igyekszik hozzám. Ahogy a férfi egyre közelebb ért hozzám, lassított sietős léptein. Megálltam és fejemet lehajtottam. Ő mögém lépett és két karjával átkarolta vékony derekamat. A leheletét már a nyakamon éreztem, mire mosoly kúszott az arcomra.

-          Megkaptam. – súgta.

A mosolyom egyre jobban szélesedett és felé fordultam. Mikor meglátta, hogy mosolygok az ő szája is felfelé görbült. Két karomat a nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz.

-          Nagyon büszke vagyok rád. – suttogtam, mire felnevetett.

-          Nélküled soha nem sikerülhetett volna.

Lesütöttem a szemem, de az arcomról lekaparhatatlan volt az széles mosoly. Mikor újra felpillantottam ajkai már csak pár centire voltak az enyéimtől. Ez a csók sokkal hosszabb volt, mint az előző. Pillanatok teltek addig, míg ajkain újra elválltak. Kicsit hátrébb léptem és közben a fiút fürkésztem. Láttam rajta mennyire boldog, és hogy most beteljesülhet az álma. Sikerülhet az, amiről évek óta álmodott, amit annyi ideje tervezzünk. Együtt. A rengeteg év munka, szenvedés és küzdelem végre beérett és a munkája gyümölcse talán az egyik legfelső szint, amit autóversenyző elérhet. Egy ülés a Forma-1nél. Egy szabad rajtkocka csak az ő számára fent tartva. Egyenes út a csillogás és talán a világhírnév felé. Csak ez az út rögös, kacskaringós és hatalmas buktatókkal van kirakva. Az ember azt gondolná, innentől hátra lehet dőlni, lazítani, pihenni. De egy csak a jéghegy csúcsa. Az igazi mély merülés csak most jön. Csak nehogy elfogyjon az oxigén.