- Nem szívesen mondom ezt... de én...
- Tudom, te megmondtad. - emeltem fel a fejemet a párnából, miközben sminkem már végigfolyt az arcomon. - Nem kell emlékeztetned, Jens. Boldog lehetsz, hogy te mindent előre tudtál.- Isleen, én... nem tudom mit mondjak.
- Nem kell semmit, Jens. - felültem és letöröltem a könnyeimet. - Menj el. Most.
- Ise.
- Menj már. - fordultam el.
Bátyám nagy nehezen felállt a hatalmas ágyról és elindult az ajtó felé. Rátette a kezét a kilincsre és úgy nézett még vissza rám. Egy pillanatra végigmértem magas alakját, majd inkább elkaptam a fejemet, jelezve, már nem vagyok rá kiváncsi. Mikor a brit világbajnok végre elhagyta a szobát, én egyből a telefonomért nyúltam. Nem hittem, hogy az ember kaphat ekkora pofont az élettől és plána nem azt, hogy ebből fel tud állni. Végigdőltem az ágyon és szipogva húzogattam a telefon érintőképernyőjét. Halk kopogtatás hallatszott a szoba ajtaján.
- Bárki vagy, menj el. -kiabáltam.- Ne már, Ise. Én vagyok. Jana.
- Na jó - szakadt fel mély sóhaj a mellkasomból. - gyere.
Legjobb barátnőm belépett a szobába és odaült mellém.
- Összefutottam Jenson-nel a folyosón és mondta hogy mi történt...
- Jana. Ha azért jöttél, hogy most szídd Fernando-t, az nem segít. Akkor akár most mehetsz. Jens már megtette. Inkább találjunk ki valamit estére, mielőtt szétbőgöm a fejem.
- Rendben, kislány. - simította végig a hátamat a lány. - Akkor irány a fürdő. Már tudom is mi a tökéletes hely neked.
Ennyi :DDDD Hát sok minden nem derül ki belőle, de pár dolg kitalálható :) Kicsit félve osztom meg veletek, nem tudom mennyire fog tetszeni :) Szavazzatok jobb oldalt ;)
Csók :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése