Meg is hoztam nektek :DD Folytatódik a drááámaaa :DD És mivel ez a 100. közétett bejegyzésem, ezért eléggé hossssssszzzzúú lesz :D
Enjoy :*
7. fejezet - Just a game part II.
A teljes sminkem már lefolyt, de egyszerűn nem tudtam abbahagyni a zokogást. Nem hittem el, hogy egy ilyen - látszólag - kedves, odaadó férfi, ilyen csúnyán át tud vágni. Ráadásul nem csak engem vert át és hitegetett, hanem a barátnőjét is. Sokáig ültem megtörten a földön, úgy éreztem már nincsenek is könnyeim, annyit sírtam. Egy idő után már csak a betont szemléltem és igyekeztem visszafogni hüppögésemet. Hirtelen azonban egy pár fekete edzőcipő és egy sötétkék farmer nadrág tűnt fel előttem és a viselője megtorpant.
- Jól vagy?
- Igen. - bólintottam nagy nehezen, de nem néztem fel.
- Szerintem ez jól jön. - nyújtott át egy zsebkendőt.
- Köszönöm. - elvettem és csak utána néztem fel. Ismerős volt. Az ő arcán is átfutott a felismerés és halványan elmosolyodott.
- Isleen, ugye? Már találkoztunk Angliába.
- Jules? - tippeltem a keresztnevére, de a vezetéknevét már nem tudtam volna tutira. Emlékeztem, hogy négy francia pilóta is van, ezért nem akartam magamat beégetni, hogy rossz vezetéknevet mondok.
- Igen. - ült le mellém a földre. - Biztos minden rendben?
- Nem, nem igazán. - pillantottam újra az aszfaltra.
- Segíthetek valamiben?
- Nem tudsz.
- Sajnálom. - rázta meg a fejét. - De nem kéne itt üldögélned. Koszos lesz a ruhád.
- Az érdekel a legkevésbé. - nevettem fel.
- Na, gyere. - mosolygott és felállt, majd tartotta a kezét, hogy felhúzhasson. Halvány mosollyal az arcomon elfogadtam a segítséget és talpra kecmeregtem. - Mond, mivel tudok egy szép mosolyt csalni egy még szebb lány arcára.
Hangosan felnevettem a mondatán.
- Na, alakul. - vigyorgott. - Visszakísérjelek Jenson-höz?
- Igen azt megköszönném.
A francia oldalán gyalogoltam vissza a brit istállóhoz. De pár méterre a boksztól megálltam és megállítottam a fiatal pilótát is.
- Nagyon köszönöm, hogy felkapartál a földről. - fordultam felé. - Szerintem ott bőgnék még mindig a földön, ha nem jöttél volna.
- Biztosan nem szeretnéd elmondani, mi történt?
- Még nem. - jártattam rajta a tekintetemet. - Ha este összefutunk, egy kevés pia mellett elmesélem.
A francia hangosan felnevetett.
- Jössz az afterre?
- Arra biztos, hogy nem. - ráztam a fejemet.
- Akkor hol iszol?
- A hotel bárjában. Vagy a mini bárból. - vigyorogtam. - Ja, és Jules, még valami. Jenson nem tudhatja ezt meg, jó?
- Persze, de miért?
- Csak nem tudhatja meg, legyen elég ennyi. Van rá elég okom.
- Okés. Akkor remélem összefutunk.
- Biztos. Sok sikert a futamon.
- Köszönöm. - villantott rám mosolyt, majd sarkon fordult és elsietett.
. . .
Belebújtam a Ralph Lauren cipőbe, majd végigmértem magamat a tükörben. Megigazgattam a szoknyámat és felkaptam a clutchot, készen arra hogy elhagyjam a lakosztályt. Azonban mielőtt elértem volna az ajtót, valaki kopogtatott. Mély sóhajjal nyomtam le a kilincset, de mikor megláttam ki az, nagy erővel vágtam be azt. Azonban az nem csukódott be, mert a férfi odatett a lábát, majd kitolta az ajtót és mikor belépett a lakosztályba, bezárta maga mögött. Karba tett kézzel álltam előtte.
- Elmehetsz. - feleltem hűvösen.
- Szerintem beszéljük meg. - ért a karomhoz, mire ellöktem a kezét.
- Ne merészelj hozzám érni. Amúgy mit szeretnél beszélni? Ja, már tudom. Az, hogy rám hajtottál, elvileg "összejöttünk" és ma szembesültem vele, hogy ja, bocs van barátnőd, akit megcsaltál velem. Számodra csak egy buta kis eldobható játék voltam. Hány ilyen kis babád van? Hm? Kettő, három? Tudod, én nem leszek a játékszered. Az pedig, hogy semmi szégyenérzeted nincsen, hogy ott van neked Dasha, közben mással játszol. Gyönyörű ember vagy Fernando. Tűnj innen. - löktem meg.
- Szerintem meg tudjuk beszélni.
- Dehogy tudjuk. Takarodj már. - kezdtem tolni az ajtó felé, de erősebbnek tűnt és nem sikerült a tervem.
A spanyol megfeszült és látványosan végigmért, majd elmosolyodott.
- Hát te hova készülsz?
- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá.
- Miért nem maradsz itt? Velem. - lépett közelebb és egy csókot lehelt a nyakamra. Egy pillanatra behunytam a szememet, majd bármennyire is nehéz volt, ellöktem.
- Undorodom tőled, Fernando. Egy percet se akarok veled egy szobában tölteni. Húzz el.
Kinyitottam az ajtót és kilökdöstem rajta a spanyol világbajnokot, és rávágtam az ajtót. Lecsúsztam a földre és kezemet a tenyerembe temettem. Hosszú percekig ültem ott, várva hogy megtisztuljon a terep és ki tudjak menni. Végül mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, miközben felkászálódtam a padlóról. Kiléptem a lakosztályból és a bár szintjére mentem. Leültem a bárpulthoz és rendeltem egy erős Kamikaze-t, ami gyorsan le is csúszott. Egymás után vagy négy ilyet megittam, csak úgy tudtam elnyomni magamba a fájdalmat, ami minden áron felszínre akart törni. Mikor már a csapos nem igen akart kiszolgálni, és Jules sem volt sehol, ezért úgy döntöttem, inkább felmegyek és sírok egy sort. Lekászálódtam a bárszékről, és botladozva indultam el a lift felé. A koktélok igen csak beütöttek, a járásom és a látásomon is meglátszott. Már épp összeakadtak a lábaim, és szépet taknyoltam volna, de valaki elkapta a derekamat és visszahúzott.
Kinyitottam az ajtót és kilökdöstem rajta a spanyol világbajnokot, és rávágtam az ajtót. Lecsúsztam a földre és kezemet a tenyerembe temettem. Hosszú percekig ültem ott, várva hogy megtisztuljon a terep és ki tudjak menni. Végül mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, miközben felkászálódtam a padlóról. Kiléptem a lakosztályból és a bár szintjére mentem. Leültem a bárpulthoz és rendeltem egy erős Kamikaze-t, ami gyorsan le is csúszott. Egymás után vagy négy ilyet megittam, csak úgy tudtam elnyomni magamba a fájdalmat, ami minden áron felszínre akart törni. Mikor már a csapos nem igen akart kiszolgálni, és Jules sem volt sehol, ezért úgy döntöttem, inkább felmegyek és sírok egy sort. Lekászálódtam a bárszékről, és botladozva indultam el a lift felé. A koktélok igen csak beütöttek, a járásom és a látásomon is meglátszott. Már épp összeakadtak a lábaim, és szépet taknyoltam volna, de valaki elkapta a derekamat és visszahúzott.
- Hé, hé, Ise.
Megfordultam és széles mosoly terült szét az arcomon.
- Hát Jules - a részegségemet le se lehetett tagadni - egész éjjel rád vártam. - bökdöstem a mellkasát.
- Ez igazán hízelgő. - vigyorgott. - Szerintem maximum húsz percet vártál. De látom lecsúszott egy kis alkohol.
- Csak egy egészen kicsi. - nyitottam ki a hüvelykujjam és a mutatóujjamat olyan két centi távolságra.
- Hát persze. - nevetett. - Na gyere, üljünk le.
A derekamnál fogva finoman terelt egy csendesebb sarok felé és segített, hogy épségben leüljek.
- Mondanám hogy mit kérsz inni, de látom, már jól vagy.
- Nem vagyok részeg. - csaptam az asztalra és kicsit hangosabban kiáltottam, mint ahogy kellett volna.
- Ssss... - fogta le nevetve az asztalt csapkodó kezemet a francia. - Először hozzunk egy kis vizet, jó?
A pilóta rendelt magának valami inni valót, majd felém fordult.
- Szóval?
- Akarod tudni mi a bajom? - fordultam felé és próbáltam kiigazítani a hajamat az arcomból, de inkább csak hadonásztam, mint hogy elérjem a célom.
- Hé, kislány. - fogta le a hadonászó kezeimet, majd kifésülte a hajamat az arcomból. - Így már jó.
Egy pillanatra tovább figyeltem az arcát. Tanulmányoztam a vonásait. Délelőtt, mikor nem láttam a könnyektől, nem volt rá alkalmam. A francia is ugyanolyan hosszú pillantott rám vissza. Majd végül ő fordult el először és halvány mosollyal kortyolt bele a poharába.
- Elmondod a problémát?
- Ja igen. - kivettem a kezéből a koktélt és meghúztam.
A pilóta hitetetlen mosollyal figyelte a tevékenységemet, majd inkább rendelt magának még egy italt.
- A bajom, Fernando. - csaptam le az üres üveget az asztalra és a fiatal francia felé fordultam.
- Mármint?
- Fernando Alonso.
Látszólag ez a név felkeltette az érdeklődését és ő is felém fordult és rendelt nekem is még egy italt.
- Hallgatlak.
- Szóval... mikor megismerkedtem vele a brit nagydíjon, nagyon rendes volt. Péntek este elmentem vele, Nico-val és Lewis-szal bulizni. Továbbra is tök rendes volt, szombaton egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és elhívott vacsorázni. Nagyon kedves volt... és a végén smároltunk. Aztán másnap megbeszéltük, hogy jó, akkor próbáljuk meg. Eddig minden tök jó volt. Aztán ma kiderült, hogy ja barátnője van. És velem csalja.
Jules figyelmesen hallgatta a monológomat, majd végül megrázta a fejét.
- Emiatt sírtál? Felesleges. Senki nem érdemli, hogy ezekből a gyönyörű kék szemekből könnyek potyogjanak.
- Ez egy bók volt? - vigyorogtam.
- Az akart lenni. - nevetett. - Sikerült?
- Eléggé. - kortyoltam bele az italba, majd hirtelen egy ötlet villant az eszembe. - Tudod mi lenne a tökéletes bosszú?
- Na, mi? - nevetett fel.
- Ha ő játszott, én is játszom. Bele megyek a hülye játékába, de én írom a szabályokat.
- Hallgatlak. - pillantott rám érdeklődve.
- Meg vannak azért nekem is a módszereim. - egy pillanatra elgondolkodtam és az asztalon lévő poharakat szemléltem. Mikor eszembe jutott a terv, mosolyogva pillantottam a mellettem ülő pilótára. - De... leszel a játszó pajtásom?
- Miért is ne? - bólintott halvány mosollyal a pilóta.
- Meg vannak azért nekem is a módszereim. - egy pillanatra elgondolkodtam és az asztalon lévő poharakat szemléltem. Mikor eszembe jutott a terv, mosolyogva pillantottam a mellettem ülő pilótára. - De... leszel a játszó pajtásom?
- Miért is ne? - bólintott halvány mosollyal a pilóta.
. . .
A kicsit hosszúra nyúlt italozás után reggel egyedül ébredtem a szobámba. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és kezdtem valamit a hajammal, majd elkészítettem a sminket. Mikor éppen a bőröndbe kezdtem el pakolgatni, kopogtattak. Mély sóhajjal indultam el ajtót nyitni, és mikor megláttam, ki is áll ott, majdnem rávágtam, de erősnek mutattam magam. Ráadásul már eldöntöttem, hogy végigjátszom az én játékomat.
- Szia. - a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Hát. Szia. Gyere be. - nyitottam ki az ajtót.
Láttam rajta, hogy meglepődik, de azért elfogadja a felajánlást és belépett a lakosztályba, majd becsukta az ajtót. Visszamentem a hálószobába és tovább rendezgettem a cuccaimat.
- Csak azért jöttem, mert tegnap nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat.
- Nincs mit megbeszélni. - sóhajtottam és beraktam egy újabb pár cipőt.
- Figyelj, már. - Fer lehajolt és felhúzott a földről. - Képes lennék miatt szakítani Dasha-val, ha ezt akarod.
- Ó, hogyne. - nevettem fel hitetlenül. - Nem elég, hogy tegnap összetörted a szívemet, még érezzem is szarul magamat azért, hogy miattam szakítasz egy olyan lánnyal, akivel két éve jársz. Igen, kiváló ötlet Fernando. - tapsoltam. - Rohadt jó fej vagy, mondhatom. És mégis mit mondtál neki, hol vagy most?
- Hogy a repülőt intézem.
- Hát tudod... nem csalódtam. Ezek után, amit azzal a lánnyal teszel, ha ESETLEG összejönnénk, sem tudnék bízni benned, mert mi rá a garancia, hogy velem nem teszed meg ugyanezt egy még szebb lányért?
- Soha nem tenném meg veled.
- Aha. - pillantottam a padlóra.
- Hé. - fogta meg finoman a karomat, mire felnéztem a barna szempárba.
A pilóta közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de ellöktem.
- Ne legyél már ostoba. - förmedtem rá a meglepődött spanyolra, mikor kopogtattak.
Ott hagytam a pilótát, hogy ajtót nyithassak. Legnagyobb megnyugvásomra a felmentésem állt az ajtóban.
- Szia. - suttogtam halkan a franciának. - Itt van.
- Akkor? - hajolt egy kicsit befelé.
- Játszunk. - vigyorodtam el és megfogtam a fiatal pilóta kezét, hogy behúzzam a lakosztályba.
Mikor Jules belépett, Fer már elhagyta a hálót, de mikor meglátta versenytársát, megdöbbent.
- Szia. - nyújtott kezet a fiatalabb pilótának a spanyol, aki vigyorogva megrázta azt, majd felém fordult és hosszan megcsókolt. - Mehetünk?
- Hát persze, csak hozom a táskámat. - nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára, majd újra a háló felé vettem az irányt.
Hallottam, ahogy Fernando léptei közelednek és mikor utolért, elkapta a karomat.
- Ne érj hozzám. - rántottam ki a karomat a szorításából.
- Ez mégis mi a halál volt? - förmedt rám.
- Oh - fordultam felé ártatlan képet vágva. - Csak nem féltékeny vagy? Ha jól tudom nem járunk, szóval...
Felkaptam a fekete Bao Bao clutchot és ott hagytam a ledöbbent spanyolt.
- Maradsz? - fordultam még hátra az előszobából, már Jules mellett állva. - Mert mi effektíve mennénk, szóval jó lenne, ha nem tartanál fel.
A pilóta hitetlen mosollyal megrázta a fejét, majd elhagyta a lakosztályt és szinte végigdübörgött a folyosón. Ahogy befordult a sarkon, kitört belőlem a nevetés.
- Láttad az arcát. - karoltam bele elégedetten a franciába. - Életem alakítása volt. Szerintem inkább színészi karrierre kéne pályáznom az énekesi helyett.
- Hát az biztos, hogy majd megpukkadt a méregtől. - mosolyodott el Jules és együtt indultunk a lift felé. - Mi a következő lépés?
- Kivárásra játszunk. Figyeld meg, böki a csőrét, hogy én már "tovább léptem" és nem jöhet hozzám bármikor. Azt hiszi, csak ő játszhatja az ostoba játékait.
- Mi a cél?
- Majd eldől. De... te viszont remek pajtás vagy. - fordultam a fiatal pilóta felé.
- Ez valami bók akart lenni? - nevetett.
- Próbálkozni ér. - vigyorogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Szia. - a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Hát. Szia. Gyere be. - nyitottam ki az ajtót.
Láttam rajta, hogy meglepődik, de azért elfogadja a felajánlást és belépett a lakosztályba, majd becsukta az ajtót. Visszamentem a hálószobába és tovább rendezgettem a cuccaimat.
- Csak azért jöttem, mert tegnap nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat.
- Nincs mit megbeszélni. - sóhajtottam és beraktam egy újabb pár cipőt.
- Figyelj, már. - Fer lehajolt és felhúzott a földről. - Képes lennék miatt szakítani Dasha-val, ha ezt akarod.
- Ó, hogyne. - nevettem fel hitetlenül. - Nem elég, hogy tegnap összetörted a szívemet, még érezzem is szarul magamat azért, hogy miattam szakítasz egy olyan lánnyal, akivel két éve jársz. Igen, kiváló ötlet Fernando. - tapsoltam. - Rohadt jó fej vagy, mondhatom. És mégis mit mondtál neki, hol vagy most?
- Hogy a repülőt intézem.
- Hát tudod... nem csalódtam. Ezek után, amit azzal a lánnyal teszel, ha ESETLEG összejönnénk, sem tudnék bízni benned, mert mi rá a garancia, hogy velem nem teszed meg ugyanezt egy még szebb lányért?
- Soha nem tenném meg veled.
- Aha. - pillantottam a padlóra.
- Hé. - fogta meg finoman a karomat, mire felnéztem a barna szempárba.
A pilóta közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de ellöktem.
- Ne legyél már ostoba. - förmedtem rá a meglepődött spanyolra, mikor kopogtattak.
Ott hagytam a pilótát, hogy ajtót nyithassak. Legnagyobb megnyugvásomra a felmentésem állt az ajtóban.
- Szia. - suttogtam halkan a franciának. - Itt van.
- Akkor? - hajolt egy kicsit befelé.
- Játszunk. - vigyorodtam el és megfogtam a fiatal pilóta kezét, hogy behúzzam a lakosztályba.
Mikor Jules belépett, Fer már elhagyta a hálót, de mikor meglátta versenytársát, megdöbbent.
- Szia. - nyújtott kezet a fiatalabb pilótának a spanyol, aki vigyorogva megrázta azt, majd felém fordult és hosszan megcsókolt. - Mehetünk?
- Hát persze, csak hozom a táskámat. - nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára, majd újra a háló felé vettem az irányt.
Hallottam, ahogy Fernando léptei közelednek és mikor utolért, elkapta a karomat.
- Ne érj hozzám. - rántottam ki a karomat a szorításából.
- Ez mégis mi a halál volt? - förmedt rám.
- Oh - fordultam felé ártatlan képet vágva. - Csak nem féltékeny vagy? Ha jól tudom nem járunk, szóval...
Felkaptam a fekete Bao Bao clutchot és ott hagytam a ledöbbent spanyolt.
- Maradsz? - fordultam még hátra az előszobából, már Jules mellett állva. - Mert mi effektíve mennénk, szóval jó lenne, ha nem tartanál fel.
A pilóta hitetlen mosollyal megrázta a fejét, majd elhagyta a lakosztályt és szinte végigdübörgött a folyosón. Ahogy befordult a sarkon, kitört belőlem a nevetés.
- Láttad az arcát. - karoltam bele elégedetten a franciába. - Életem alakítása volt. Szerintem inkább színészi karrierre kéne pályáznom az énekesi helyett.
- Hát az biztos, hogy majd megpukkadt a méregtől. - mosolyodott el Jules és együtt indultunk a lift felé. - Mi a következő lépés?
- Kivárásra játszunk. Figyeld meg, böki a csőrét, hogy én már "tovább léptem" és nem jöhet hozzám bármikor. Azt hiszi, csak ő játszhatja az ostoba játékait.
- Mi a cél?
- Majd eldől. De... te viszont remek pajtás vagy. - fordultam a fiatal pilóta felé.
- Ez valami bók akart lenni? - nevetett.
- Próbálkozni ér. - vigyorogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
. . .
Egyfolytában kapcsolgattam a TV-t. Nem tudtam lekötni magamat, minden csatornán valami szenny ment. A zenecsatornák sem tudtam lefoglalni. Kezdtem egyre jobban elfolyni a kanapén és éreztem ahogy elpunnyadok. Hirtelen kopogtattak, amitől összerezzentem. Morogva, mérgelődve álltam fel a kanapéról és az ajtóhoz csoszogtam.
Egyfolytában kapcsolgattam a TV-t. Nem tudtam lekötni magamat, minden csatornán valami szenny ment. A zenecsatornák sem tudtam lefoglalni. Kezdtem egyre jobban elfolyni a kanapén és éreztem ahogy elpunnyadok. Hirtelen kopogtattak, amitől összerezzentem. Morogva, mérgelődve álltam fel a kanapéról és az ajtóhoz csoszogtam.
- Party. - lökte be az ajtót Jana, ahogy elfordítottam a zárat.
- Jesszusom. - csuktam be mögötte az ajtót vigyorogva.
- Te mégis mit művelsz? - mért végig.
- Fáradt vagyok. Tegnap és ma össze-vissza rohangáltam, szeretnék ma még pihenni is.
- Tegnap elfogattam, hogy lekoppintottál, de ma már nem. Gyerünk, egy kettő. - lökdösött a hálószoba felé.
Nagy nehezen beadtam a derekamat és bementem a gardróbba. Kedvet kaptam az öltözködéshez ezért belevetettem magamat a színkavalkádba. Mikor kiválasztottam a cuccokat, elosontam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, majd megcsináltam a sminkemet és hajamba nagy loknikat sütöttem. Mikor kiléptem, Jana egyből felém kapta a tekintetét és végigmért.
- Na erről beszélek. Ez már szett. - vigyorgott.
- Adjuk meg a módját. - pördültem meg a tengelyem körül nevetve.
- Helyes. Akkor... Jalouse vagy Modiva?
- Ajj... - nyöszörögtem. - Egyik se. A Modiva tuti zsúfolásig lesz, a Jalouse-t pedig utálom. Cuckoo?
- Cuckoo biztos nem.
- Ja tényleg - nevettem fel. - ott volt az a bizonyos incidens.
- Jó inkább mondjál egy utolsó lehetőséget és oda megyünk.
- Maddox.
- Na végre egy jó ötlet. - csapott a bárpultra a lány, majd lehajolt és kivett a hűtőből egy üveg lime-os Finlandiát és négy feles poharat. Sorra mindegyiket teletöltötte és átnyújtott egyet. - Ezeket igyuk meg és indulhatunk.
- Cheers, kedves. - koccintottam hozzá a poharamat az övéhez.
- Cheers. - vigyorogva a szájához emelte a poharat és ledöntöttük az italt. Leraktuk az asztalra és a másik két pohárból is elfogyasztottuk az alkoholt.
- Hát ez... - ráztam meg a fejemet vigyorogva. - Jó volt.
- Ugye? Tök jó az íze. Amerikában csak mangósat ittam.
- Miért nem olyat hoztál?
- Mert az nem volt olyan jó. Örülj, hogy hoztam. - játszotta a sértődöttet.
- Inkább induljunk. - nevettem és belekaroltam a lányba.
Az utcán fogtunk egy taxit, ami elvitt London egyik legjobb éjszaki klubjába, a Maddox-ba. Mivel még alig múlt kilenc óra, nem annyira dübörgött a zene és még az emberek is csak lézengtek.
- Leülsz? - bólintott Jana fejével az egyik két személyes asztal felé. - Hozok még inni.
- Jól van.
Elindultam a bőrkanapék felé és ledobtam magamat az egyik sarokba. Míg arra várakoztam, hogy Jan visszatérjen, előbányásztam a telefonomat és nyomkodni kezdtem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki levágja velem szembe magát.
- Na végre, azt hittem sose hozod a piát. - pillantottam fel a telefonból, de aki velem szemben ült, az nem barátnőm volt.
- Hozhatok, ha gondolod. - hajolt közelebb vigyorogva Fernando.
Az egész héten SMS-ekkel bombázott, de nem írtam vissza neki.
- Nem kell, már Jana hozza. - mosolyodtam el. Jules nélkül elég nehéz lesz eljátszani a szerepemet. - Hogy kerülsz ide, amúgy?
- Erre felé volt dolgom.
- Aha. - bólintottam kételkedve. - Egy éjszaki klubban, este kilenckor. Miféle dolgod?
- Az, hogy van egy lány. Szoktam neki írogatni SMS-t, de furcsa mód nem válaszol. Közben most is a telefonját szorongatja.
- Dolgoztam. Tudod, nekem is van munkám. - villantottam rá elragadó mosolyt.
- Aha. De a telefonod működik, nem? - vette ki a kezemből a készüléket.
- De. - átnyúltam az asztal felett, hogy elvegyem a telefont, de elkapta a karomat és közelebb húzott.
- Hol a barátod? - kérdezte vigyorogva. Kirántottam a kezemet a szorításából és visszaültem a helyemre. A karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt. - Hol van? - ismételte a kérdést.
- Dolgozik. - villantottam rá mosolyt.
- Ja... értem. - bólintott. - Vele is SMS-ezel?
Kezdte el nyomkodni a telefonomat, mire utána kaptam, de nevetve elrántotta.
- Hé, hé, ne olyan harciasan.
- Add vissza. - nyomtam meg a szavakat.
- Különben? - nevetett.
- Tudod mit? - ültem vissza és felkaptam a clutchot. - Tartsd meg.
Felpattantam az asztalhoz és a bárpulthoz sétáltam. Nem véletlenül nem érkezett meg még az asztalhoz Jana. Épp nagyban flörtölt a pultos sráccal. Azonban mielőtt elértem volna a lányt, valaki elkapta a karomat.
- Várj már. - húzott vissza Fernando.
Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ő odébb húzott egy folyosóra.
- Mégis mire? - döntöttem a hátamat a falnak.- Egy okot mondj, hogy ne rohanjak ki ebből az épületből.
- Mert fontos vagy nekem.
- Fontos! - nevettem fel hitetlenül. - Jézusom, Fernando. Azért találj már ki valami jobb indokot.
- Komolyan beszélek?
- Aha. Egy dolgot árulj már el. Minden csajnak ezt mondod, akivel csalod a barátnődet, vagy külön- külön előre megírt kis párbeszédeid vannak.
- Mi? Nem csalom Dasha-t.
- Értem. Hát ez remek. Remélem nincs több mondani valód.
El akartam lépni mellette, de a spanyol visszahúzott és újra a falhoz ért a hátam. A következő pillanatban már éreztem, ahogy ajkai az enyémhez érnek. Lehunytam a szememet és a pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz és viszonoztam a csókjait. Hosszú percekig foglaltuk le egymást, majd végül nagy nehezen eltoltam. A pilóta arcára széles mosoly ült ki.
- Elég jó ok?
- Hát. - vigyorogtam. - Nem rossz.
Újra meg akart csókolni, de leállítottam.
- Várj, várj. Ezt így nem csinálhatjuk. Nem lehet.
- Értem. - biccentett.
- Neked kell döntened. - simítottam meg a karját. - De... amit mondtál igaz?
- Melyik része?
- Az a része, hogy fontos vagyok.
- Minden szava. - mosolygott halványan.
- Hát akkor.... - paskoltam meg a vállát. - Mutasd meg.
Fernando felnevetett, majd újra magához húzott egy hosszú csókra. Vigyorogva toltam el.
- Nem így gondoltam. - nevettem fel.
- Nem jó így?
- De. De mást is meg kell még tenned, ugye tudod.
- Tudom, de előbb... - újra magához húzott, hogy hosszan megcsókoljon. Vigyorogva karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókjait.
- Adjuk meg a módját. - pördültem meg a tengelyem körül nevetve.
- Helyes. Akkor... Jalouse vagy Modiva?
- Ajj... - nyöszörögtem. - Egyik se. A Modiva tuti zsúfolásig lesz, a Jalouse-t pedig utálom. Cuckoo?
- Cuckoo biztos nem.
- Ja tényleg - nevettem fel. - ott volt az a bizonyos incidens.
- Jó inkább mondjál egy utolsó lehetőséget és oda megyünk.
- Maddox.
- Na végre egy jó ötlet. - csapott a bárpultra a lány, majd lehajolt és kivett a hűtőből egy üveg lime-os Finlandiát és négy feles poharat. Sorra mindegyiket teletöltötte és átnyújtott egyet. - Ezeket igyuk meg és indulhatunk.
- Cheers, kedves. - koccintottam hozzá a poharamat az övéhez.
- Cheers. - vigyorogva a szájához emelte a poharat és ledöntöttük az italt. Leraktuk az asztalra és a másik két pohárból is elfogyasztottuk az alkoholt.
- Hát ez... - ráztam meg a fejemet vigyorogva. - Jó volt.
- Ugye? Tök jó az íze. Amerikában csak mangósat ittam.
- Miért nem olyat hoztál?
- Mert az nem volt olyan jó. Örülj, hogy hoztam. - játszotta a sértődöttet.
- Inkább induljunk. - nevettem és belekaroltam a lányba.
Az utcán fogtunk egy taxit, ami elvitt London egyik legjobb éjszaki klubjába, a Maddox-ba. Mivel még alig múlt kilenc óra, nem annyira dübörgött a zene és még az emberek is csak lézengtek.
- Leülsz? - bólintott Jana fejével az egyik két személyes asztal felé. - Hozok még inni.
- Jól van.
Elindultam a bőrkanapék felé és ledobtam magamat az egyik sarokba. Míg arra várakoztam, hogy Jan visszatérjen, előbányásztam a telefonomat és nyomkodni kezdtem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki levágja velem szembe magát.- Na végre, azt hittem sose hozod a piát. - pillantottam fel a telefonból, de aki velem szemben ült, az nem barátnőm volt.
- Hozhatok, ha gondolod. - hajolt közelebb vigyorogva Fernando.
Az egész héten SMS-ekkel bombázott, de nem írtam vissza neki.
- Nem kell, már Jana hozza. - mosolyodtam el. Jules nélkül elég nehéz lesz eljátszani a szerepemet. - Hogy kerülsz ide, amúgy?
- Erre felé volt dolgom.
- Aha. - bólintottam kételkedve. - Egy éjszaki klubban, este kilenckor. Miféle dolgod?
- Az, hogy van egy lány. Szoktam neki írogatni SMS-t, de furcsa mód nem válaszol. Közben most is a telefonját szorongatja.
- Dolgoztam. Tudod, nekem is van munkám. - villantottam rá elragadó mosolyt.
- Aha. De a telefonod működik, nem? - vette ki a kezemből a készüléket.
- De. - átnyúltam az asztal felett, hogy elvegyem a telefont, de elkapta a karomat és közelebb húzott.
- Hol a barátod? - kérdezte vigyorogva. Kirántottam a kezemet a szorításából és visszaültem a helyemre. A karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt. - Hol van? - ismételte a kérdést.
- Dolgozik. - villantottam rá mosolyt.
- Ja... értem. - bólintott. - Vele is SMS-ezel?
Kezdte el nyomkodni a telefonomat, mire utána kaptam, de nevetve elrántotta.
- Hé, hé, ne olyan harciasan.
- Add vissza. - nyomtam meg a szavakat.
- Különben? - nevetett.
- Tudod mit? - ültem vissza és felkaptam a clutchot. - Tartsd meg.
Felpattantam az asztalhoz és a bárpulthoz sétáltam. Nem véletlenül nem érkezett meg még az asztalhoz Jana. Épp nagyban flörtölt a pultos sráccal. Azonban mielőtt elértem volna a lányt, valaki elkapta a karomat.
- Várj már. - húzott vissza Fernando.
Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ő odébb húzott egy folyosóra.
- Mégis mire? - döntöttem a hátamat a falnak.- Egy okot mondj, hogy ne rohanjak ki ebből az épületből.
- Mert fontos vagy nekem.
- Fontos! - nevettem fel hitetlenül. - Jézusom, Fernando. Azért találj már ki valami jobb indokot.
- Komolyan beszélek?
- Aha. Egy dolgot árulj már el. Minden csajnak ezt mondod, akivel csalod a barátnődet, vagy külön- külön előre megírt kis párbeszédeid vannak.
- Mi? Nem csalom Dasha-t.
- Értem. Hát ez remek. Remélem nincs több mondani valód.
El akartam lépni mellette, de a spanyol visszahúzott és újra a falhoz ért a hátam. A következő pillanatban már éreztem, ahogy ajkai az enyémhez érnek. Lehunytam a szememet és a pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz és viszonoztam a csókjait. Hosszú percekig foglaltuk le egymást, majd végül nagy nehezen eltoltam. A pilóta arcára széles mosoly ült ki.- Elég jó ok?
- Hát. - vigyorogtam. - Nem rossz.
Újra meg akart csókolni, de leállítottam.
- Várj, várj. Ezt így nem csinálhatjuk. Nem lehet.
- Értem. - biccentett.
- Neked kell döntened. - simítottam meg a karját. - De... amit mondtál igaz?
- Melyik része?
- Az a része, hogy fontos vagyok.
- Minden szava. - mosolygott halványan.
- Hát akkor.... - paskoltam meg a vállát. - Mutasd meg.
Fernando felnevetett, majd újra magához húzott egy hosszú csókra. Vigyorogva toltam el.
- Nem így gondoltam. - nevettem fel.
- Nem jó így?
- De. De mást is meg kell még tenned, ugye tudod.
- Tudom, de előbb... - újra magához húzott, hogy hosszan megcsókoljon. Vigyorogva karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókjait.
Vasárnap este
Klubban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése