What about love? - 5. fejezet

Meghoztam :D Ennek a résznek nem tudtam nevet adni, vagy csak lusta voltam gondolkodni, de a lényeg, hogy itt van :D

Enjoy :*

- Jana, még ma elkészülsz, vagy akár el is indulhatok nélküled?

- Nyugodj már meg. - húzta végig újra a pamacsot az orrán, ezzel felvíve még egy kis púdert az arcára.

- Gyönyörű vagy, csak induljunk.

- Tudom. - csapta össze a púderes dobozt. - Mehetünk. 

Nevetve megráztam a fejemet, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Barátnőm mellettem magabiztosan sétálva hagyta el a lakást. Mind a ketten beültünk a hófehér 2013-as modell Nissan Juke-ba és elindultunk Silverstone felé. Az úton leginkább csak Jana beszélt. Mesélt az Amerikában töltött napjairól, milyen új emberekkel ismerkedett meg, milyen izgalmas helyeken járt és a többi. Mosolyogva hallgattam barátnőm beszámolóját. Kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, együtt nőttünk fel, világéletünkben egymás közelében laktunk. Kettőnk közül mindig ő volt a bevállalósabb a bátrabb. Például most is tök egyedül vágott neki az Egyesült Államoknak fél évre dolgozni, nulla ismertséggel, de annál több költőpénzzel. Mindig is csodáltam a talpraesettségét, és hogy ő volt az, aki a jég hátán is vígan megélt. A nagy forgalom miatt nem tudtam olyan gyorsan haladni, ahogy szerettem volna, ezért az út is jóval inkább elnyúlt. A V.I.P. parkolóban felmutattam a kártyát, ami Jenson-től kaptam még pénteken, így be is mehettünk.
- Jut eszembe, neked is kell szerezni egy jegyet. - pillantottam legjobb barátnőmre. - Nehogy páros lábbal rúgjanak ki innen.
- Ugye nem hiszed, hogy én ezt megengedem? - nézett rám hitetlenül.
- Tudom, hogy nem. - nevettem. - De azért jobb félni, mint megijedni.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt indultunk el a brit istálló felé. Amikor beléptünk, Jenson épp versenymérnökével egyeztetett. Mind a ketten a kocsi mellett álltak és igazán elmélyültek a beszélgetésben. Nem akartam megzavarni őket ezért inkább barátnőmhöz fordultam.
- Akarsz találkozni Lewis-szal?
- Aha. - vigyorodott el szélesen a lány. - Jó rég láttam.
- Ahogy mindenkit, akit ismersz. - nevettem. - Na, gyere.
Belekaroltam a lányba és úgy indultunk el a német Mercedes istálló felé. Nem volt messze egymástól a két istálló, ezért sokat nem kellett sétálnunk. Bent már rengeteg ember sürgött forgott az autók körül, ugyan a rajt még igazán messze volt. Miközben tekintetemmel a brit pilótát kerestem, éreztem, ahogy Jana megbök a könyökével. A hirtelenségtől és a fájdalomtól kissé összegörnyedtem és rosszallóan pillantottam a lányra.
- Az ki? - bökött fejével előre.
Követettem a tekintetemmel és rájöttem, hogy barátnőm Nicora gondol.
- Nico Rosberg. Vele is voltam bulizni.
- Tudtam, hogy ismerős. De élőbe jobban néz ki.
Hangosan felnevettem.
- Gyere, bemutatlak neki. - odasétáltunk a látszólag gondolataiba mélyedő német-finn pilótához. - Szia, Nico.
A férfi egy kicsit összerezzent, valószínűleg tényleg nem figyelt. De felénk fordulva elmosolyodott.
- Szia, Ise. - közelebb hajolt és adtunk egymásnak két puszit, majd kezet nyújtott barátnőmnek. - Nico Rosberg.
- Jana Trask. - villantott rá Hollywood-i mosolyt a lány.
- Amúgy Nico, van egy videóm a tegnap előttről.
- Milyen videó? - vonta fel a szemöldökét a német.
- Az esésedről. - nevettem.
- Milyen esés? - rázta meg értetlenül a fejét.
- Nem emlékszel? - nevettem fel újra, majd kibányásztam a táskából a készüléket és elindítottam a videót.
A szőke halvány mosollyal figyelte a felvételt, majd amikor véget ért, felnevetett.
- Na látod ez teljesen kiesett. De akkor már megmagyarázza mitől vannak ezek a szépségek az oldalamon. - húzta fel a pólóját.
- Uhh... - a pilóta testét pár igazán szép zöld és lila folt díszítette. - Ez nem semmi. Nagyon fáj?
- Reggel fájt, de már nem vészes. - igazította meg a pólót.
- Akkor jól van. Amúgy nem tudod, Lewis merre jár?
- Az előbb még itt volt. Ott jön. - mutatott a pilóta egy irányba, ahonnan csapattársa érkezett.
- Köszi.
Sarkon fordultunk és elindultunk a brit pilóta felé. Mikor Lewis észrevett minket, széles mosoly telepedett az arcára.
- Sziasztok, lányok. - lépett oda hozzám, és legnagyobb meglepődésemre átölelt.
- Hát, szia. - felvonta szemöldökkel, vigyorogva öleltem vissza a férfit. Pár pillanat múlva elengedtük egymást. - Emlékszel Jana-ra, ugye?
- Hogy a viharba ne? - nevetett fel és adott neki két puszit. - Mi a helyzet?  - fordult a lányhoz.
- Megvagyok. Amerikában dolgoztam most egy fél évet. Tegnap jöttem haza.
- Az nem semmi.  Figyeljetek lányok, tudunk beszélni a futam után? Mert még ezer dolgom lenn, mielőtt kocsiba ülök.
- Persze. - bólintottam.
- Köszi. Akkor futam után, és szorítsatok. - vigyorgott Lewis, majd hátat fordított és ott hagyott minket.
Mikor kisétáltunk a boxból, Jana egyből megállított.
- Na ez mi volt?
- Nem tudom. - rántottam meg a vállamat. - Nagyon jó arc, bírom.
- Ahogy látom, ő is eléggé bír téged. - vigyorgott a lány.
- Elég. - csaptam hasba nevetve. - Inkább még nézzünk be Fernando-hoz.
- Vagy inkább megmutathatnád hol lehet kényelmes bőrkanapékon elnyúlva koktélt szürcsölgetni. Azzal sokkal közelebb áll hozzám. - túrt bele a hajába a lány. - Hat hónapon keresztül két kis csaj után rohangáltam, heti egyszer tudtam kirúgni a hámból. Értesz engem, Isleen? Egyszer! Hát milyen világban élünk mi?
- Szörnyűben. - nevettem fel hangosan. Jana monológja igazán drámaira sikerült. - De, biztos van valami hely. Még nem voltam ott.
- Na jó, állj. - állított meg újra. - Hol van Isleen Button, és mit csináltál vele? Mielőtt elmentem, te voltál az, aki minden PR eseményen, divatbemutatón vagy díjátadón elsőként ültél le és már a kezedbe is volt valami koktél. Most meg három napja üldögélsz az unalmas boxban és nem tudod hol van koktél osztogató hely.
- Változnak az idők. - vontam meg mosolyogva a vállamat.
- Na de ennyire. - rázta meg a fejét. - Majd én visszahozlak az életbe.
- Feltétlenül. - nevettem.
A beszélgetésünk alatt el is értük az olasz istállót. Ugyanúgy, mint az eddig általunk meglátogatott boxokban, itt is nagy volt a sürgés- forgás, ahogy a rajt egyre közelebb került. A spanyol világbajnok az egyik szürke szekrénynek támaszkodott és úgy figyelte a szerelők munkáját.
- Ott van. - biccentettem fejemmel a pilóta felé.
- Hát akkor, mire várunk. - lökött meg finoman, mire elindultunk a spanyol felé.
A férfi sokáig elmerülten figyelte a kocsiját, nem is tűnt fel neki érkezésünk, csak amikor már pár lépésre voltunk, akkor nézett fel, és széles mosoly húzódott az arcára.
- Sziasztok. - mosolygott.
- Szia. - közelebb léptem hozzá és adtunk egymásnak két puszit. - Ő itt a legjobb barátnőm, Jana Trask.
- Fernando Alonso. - rázott kezet a férfi a lánnyal és adtak egymásnak két puszit, majd átkarolta a vállamat, ami igazán meglepett és Jana arcáról is leolvasható volt a döbbenet.  - Mi a helyzet?
- Megvagyunk. Kíváncsi vagyok a futamra. - mosolyogtam. - Jana személy szerint szívesebben szürcsölne koktélt. Van valami V.I.P. rész?
- Van. - pillantott barátnőmre a i spanyol. - Megmutassam?
- Van légkondi? Elég meleg van itt. - drámázott a lány.
A spanyol hangosan felnevetett, én pedig megforgattam a szememet.
- Jan, maximum 26 fok.
- Nekem már az is sok. - túrt bele a hajába.
- Van légkondi. - nyugtatta meg nevetve a pilóta barátnőmet.
Így, hárman indultunk el a V.I.P. részleg felé, Fernando-t nem zavarta a fotósok hada, nyugodtan pihentette karját a vállamon. Viszonylag szótlanul tettük meg az utat a paddockban egészen a hatalmas épületig. Ahogy beléptünk megcsapott minket a kellemes hőmérséklet.

- Na, erről beszéltem. - biccentett elismerősen vigyorogva a lány. Elvett két pohár pezsgőt az egyik pincér tányérjáról és leült a hófehér bőrkanapéra. - Isleen?
Felém nyújtotta az egyik üveg poharat, amiben az alkoholos, buborékos folyadék lötyögött. Habozva nyúltam az italért. Valahogy nem volt kedvem inni.
- Nem maradsz itt velem? - paskolta meg maga mellett az ülést.
- Nem tudom. - pillantottam rá a mellettem álldogáló spanyol pilótára.
- Leen. - szólalt meg Jana mielőtt Fer bármit is mondhatott volna. - Nagyon sok mindent meg kéne beszélnünk. - nyomott meg minden egyes szót. - Szóval maradj.
Újra Fernando-ra pillantottam. Nem nagyon volt kedvem itt maradni, inkább bóklásztam volna a boxok között és beszélgettem volna a srácokkal. Emellett a rajtot a boxfalról akartam nézni.
- Maradj csak nyugodtan. - engedett el a világbajnok. - Biztos tényleg sok dolgot kell megbeszélni. Majd beszélünk futam után.
- Jól van. - adtam be nagy nehezen a derekamat. - De nem sokat.
- Dehogy is. - emelte meg a poharat barátnőm.
- Hát akkor, jó szórakozást lányok. - mosolygott még ránk Fer, majd elhagyta a helyiséget. Ahogy a férfi kikerült a látótérből, Jana egyből felém fordult.
- Na jó, kijössz egy hétvégére és egyből két pilótát is az ujjad köré csavarsz. Nem akarok belegondolni, hány pilóta lenne már a listádon, hogyha évek óta járnál ki.
- Te mégis miről beszélsz? - lepődtem meg.
- Ugyan már. - nevetett barátnőm, majd belekortyolt a pezsgőbe. - Ne mond, hogy nem veszed észre, hogy mind Lewis, mind Fernando már most a lábad előtt hever.
- Ugyan kérlek... Lewis csak egy barát... Fernando meg. Hát.
- Egy dolog mit hiszel, egy dolog a srác mit érez és a harmadik dolog, kívülről mi látszik. Most Fer-rel úgy vonultatok végig a paddockban mint valami párocska, ez a szemezés ami itt lefolyt két másodperccel ezelőtt... hát... - kortyolt bele újra az italba.
- Jana, mindig kikészítesz. - túrtam bele a hajamba, majd én is beleittam a pezsgőbe.
- Tudom. De ezért is imádsz. Amúgy csak egy jó tanács. Ne hagyd, hogy birtokoljon.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Látszik rajtad, hogy oda meg vissza vagy érte, ahogy ő is érted. De ne higgye azt, hogy bármit mond, te már a lábai előtt heversz. Ebbe a hibába már beleestél, és tudod, hogy nem lett jó vége.
- Nem akarom azt, hogy ez az ember csak az eszembe jusson, Jana. Megértetted? - váltottam komolyra.
- Jézusom, ne harapj! - tette fel védekezően a kezét. - Csak jót akarok.
- Jó. De abban az időszakban hibát hibára halmoztam, és nem akarom, hogy erre bárki emlékeztessen.
- Jó, elnézést. - vonta fel a szemöldökét, majd elvett egy koktélt és beleivott. -Amúgy döntöttél a vacsoráról?
- Randinak fogom venni.
- Helyes, nagyon helyes. - bólintott a lány.
Nevetve megráztam a fejemet, majd újra belekortyoltam az alkoholos italba.

.   .   .

Jana nem volt hajlandó megmozdulni, viszont én mindenképpen a pitwallról akartam nézni a rajtot, így egyedül battyogtam el odáig és nem messze az első rajtkockától, figyeltem a kocsik. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a kocsik felbőgtek, majd mikor mind az öt lámpa kialudt, a kocsik elindultak. Még a fülemben lévő hangtompítón át is elég hangosnak hatott az élmény. Az első két- három kört még onnan követtem, majd visszamentem a V.I.P. részlegre, barátnőmhöz. Őt, ahogy sok másik embert ezen a helyen, egy cseppet sem érdekelte a verseny. Inkább iszogattak méregdrága pezsgőt, csipegetett füstölt lazacot és kényelmesen elnyújtózkodtak a kanapén. Szinte én voltam az egyetlen, aki közel ült a TV-hez és feszülten figyelte a futamot. Kicsit sajnáltam, hogy nem a boxból nézhetem és nem láthatom testközelből a kerékcserét, de Jana túlságosan beélte magát ide és ki sem lehetett mozdítani ebből a környezetből. Így itt néztük végig a futamot.  Jobban mondva csak én néztem, barátnőm inkább barátkozott és koktélt iszogatott. Igazán jó dobogó alakult ki: Nico megnyerte a futamot, a második lett az ausztrál Mark Webber, akinek Jenson szintén bemutatott, de még nem tudtunk sokat beszélni és Fernando is felért a dobogóra harmadiknak. Lewis pedig negyedikként szelte át a célvonalat. Lehetett volna ő első is, ha nincs a nyolcadik körben a defektje.  Miután lement a pódiumos interjú és a tömeg is oszlani kezdett, elkezdtem siettetni barátnőmet.
- Jana. Oda kéne mennünk Jens-hez, meg a többiekhez.
- Miért, már vége van? - pillantott rám érdeklődve. Szóval neki az elmúlt körülbelül másfél óra fel se tűnt.
- Igen, Jan. Úgy egy húsz perce. - forgattam a szememet.
- Hát akkor menjünk. - itta ki az utolsó cseppet a poharából.
- Nem értem hogy tudsz meginni ennyi piát és sosincs semmi bajod. - ráztam a fejed.
- Hát... az évek.
- Hát persze. - nevettem. - Na, haladjunk.
Először a McLaren istállóját céloztuk meg. Igazából elég nehézkesen haladtunk, mert rengeteg ember volt a boxutcában. Átverekedtük magunkat a tömegen és megkönnyebbült sóhaj tört fel a mellkasomból, mikor átléptük a brit istálló küszöbét. Jenson még nem volt sehol, ahogy csapattársa sem, szóval valószínűleg a kötelező interjúk foglalták le őket. A kocsik azonban már a garázsban voltak. Bátyám nem tűnt valami boldognak, annál inkább fáradtnak. A csapat is csendesen pakolászott, ha valakinek, akkor nekik nem volt okuk ünnepelni. Míg Sergio defektet kapott, Jenson csak a 13. helyen, pontok nélkül fejezte be a futamot.
- Jens. - léptem oda a férfihoz, aki hozzám fordult.
- Sziasztok. - költözött fáradt mosoly az arcára, majd megölelt. - Hol voltatok?
- Ismered Jana-t. - forgattam a szemöldökömet, miközben adtak egymásnak két puszit. - Természetesen a V.I.P. részlegen. Viszont a rajtot a pitwall-ról néztem.
- Az enyémet felesleges volt nézni. Nem lett túl jó. De ez idén nem is csoda.
- Ugyan már. - paskoltam hátba. - Jó volt. Legalább nem volt defekted.
- Ez legyen a vigaszom?
- Ha más nem. - mosolyogtam rá.
- Jöttök este a buliba? - pillantott hol rám, hol Jana-ra Jenson. Mély levegőt vettem és eldöntöttem, ha törik ha szakad, de elmondom, hova megyek inkább este.
- Én nem... mert...más programom van.
- Mégis mi? - vonta fel a szemöldökét bátyám. - Azt hittem élsz halsz ezekért a bulikért.
- Ez igaz. De vacsorázni megyek valakivel.
- Kivel?
- Nem lehet mérges, és nem haragudhatsz meg rám. - szögeztem le.
- Fernando. - találta ki egyből.
- Igen. De csak egy baráti vacsora. - egy kis füllentés nem árt. Azonban látszott Jenson-ön, hogy nem hiszi el.
- Tudod, mit? Tanultam. Nem mondok erre semmit. Azt csinálsz, amit szeretnél. Csak egy dolog. Rám számíthatsz, bármi történjék.
- Na. - vontam fel nevetve a szemöldökömet. - Mi történt?
- Rájöttem, hogy ennyi idősen én is ejtettem sok hibát, és ezeket a hibákat neked is meg kell ismerned, hogy megtanuld, nem követheted el újra.
- Miről beszélsz? - ráztam hitetlenül a fejem.
- Semmiről. - nyomott puszit a fejem búbjára. - Jó szórakozást.