Nem bírtam várni, muszáj volt feltenni :DD Eddig sok pipát kaptam az előző részhez, aminek nagyon- nagyon örültem :D Ezek szerint nem rossz, a sztori :D Amúgy a csaj, aki a főszereplő, szerintem gyönyörű. Mikor megláttam a képeit, tudtam, ő kell nekem :DD Valóban énekesnő és valóban angol :D Szóval nem tértem el a tárgytól :DD Véleményeket továbbra is várok ;)
Puszi :*
2. fejezet - Let's get started
Követtem Jenson-t, aki előttem lépett be az ezüst színű mobile épületbe. Az ebédlőhelyiségbe mentünk, ahol pár szürke pólós alkalmazott falatozott és beszélgetett. Nem volt nehéz megismerni Jens egykori csapattársát, aki hamar ki is szúrt minket és széles mosoly terült szét az arcán.
- Hoztam neked egy Isleen-t. - vigyorgott testvérem és kezet fogott a másik brit férfivel.
- Szia, Ise. - lépett oda hozzám vigyorogva és adott két puszit. - Téged is látni erre felé?
- Szia. Hát, muszáj volt kivánszorognom, mert az imádott bátyám egy zsarnok.
A férfi hangosan felnevetett.
- Hát igen, azt én is tapasztaltam már. - vigyorgott és játékosan megpaskolta Jenson vállát. - Maradtok még?
- Az a helyzet, hogy én személy szerint rohanok, mert még ezer dolgom van és...
- Jens, én maradok. Mármint ha nem baj. - pillantottam testvérem tavalyi csapattársára, aki mosolyogva megrázta a fejét.
- Igen?
- Igen. Nem tudom mit csinálnék ott a boxnál, de itt van legalább Lewis.
- Legyen. Aztán nekem vigyázz rá, haver. - pillantott honfitársára, aki bólintott. - Jól van akkor. Ise, hívj, ha valami van.
- Jenson. Huszonhat éves vagyok, nem tizenhárom. Tudok vigyázni magamra, rendben? Higgadj le.
- Nyugodt vagyok! - tartotta fel a két kezét védekezőn a testvérem. - Na, de most már tényleg rohanok.
- Szia! - löktem meg finoman, hogy elindítsam az útján, majd leültem a Mercedes-esek asztalához. A négy személyes asztalnál én voltam a harmadik személy. Lewis-on kívül egy kék szempár vizslatott feltűnően.
- Jaj, Ise. Annyira hülye vagyok. Ő itt az új csapattársam és a legjobb barátom, Nico Rosberg. - csapott barátságosan hátára a német pilótának.
- Isleen Button. - nyúltam át az asztal felett és megráztam a mosolygós szőke srác kezét és kicsit előre hajoltam hogy két puszit tudjunk váltani.
- Nico Rosberg.
- És mi van veled azóta, hogy nem találkoztunk? - fordult felém a brit világbajnok.
- Megvagyok. Koncertezem, dalokat írogatok, turnézok, díjátadókra járok. Aztán pedig kegyetlen lusta természetem megmaradt. Ha nem dolgozom, akkor legszívesebben otthon fekszem, maximum este futok össze barátnőkkel, de ritka. Veled? Látom ebből több van. - böktem a szétvarrt jobb karjára.
- Ja, ezek? - felém nyújtotta a kezét hogy megszemlélhessem a mintákat.
- Tök jók. Hogy-hogy lettek?
- Tudod új csapat, új tetkók. - vonta meg a vállát mosolyogva a brit.
- Jók lettek.
- Köszi. Akarsz bulizni este?
- Ma? - lepődtem meg.
- Persze. - dőlt hátra széken. - Este elmegyünk valamerre Britney-vel. - paskolta meg nevetve a szőke srác hátát.
- Britney? - pillantottam értetlenkedve a német pilótára.
- Nagyon viccesnek hiszik magukat. - forgatta a szemét a srác, mire Lewis hangosan felnevetett.
- Csak ketten mentek?
- Pff... nem tudom. Lehet hogy jön Nando is... vagy valaki nem tudom.
Az alig pár perce ismert névtől kicsit összerezzentem.
- Meglátjuk. - vigyorogtam.
- De gyere már. Olyan rég nem buliztunk együtt.
- A Vodafone-os afterre gondolsz? - nevettem. - Nem is emlékszel rá, hagyjál már.
- De te se. - vigyorgott.
- Na ez igaz. Legyen. Elmegyek. De csak a nosztalgia kedvéért.
- Nagyon helyes.
. . .
Még nagyon hosszú ideig beszélgettem a két fiúval és annyira jól elvoltam velük, hogy fel sem tűnt, mennyire elrohant az idő. Nekik is dolguk volt, így egyedül battyogtam vissza a McLaren-hez. Péntekhez hűen ma kezdődtek a szabadedzések, amit én a boxból figyeltem. Az egyik csapattag volt olyan kedves és miközben a kocsik körözgetését figyeltem a monitoron, egyfolytában magyarázott. Igyekeztem figyelni rá, és úgy ahogy sikerült megértenem mi azaz alul kormányozottság, túl kormányozottság, leszorító erő, ideális ív és a többi. Azt is megtudtam, hogy a McLaren már bedobta a törölközőt az idei évvel kapcsolatban és igyekeznek 2014-re koncentrálni, aminek autója már készült a gyárban. Az első szabadedzés után együtt ebédeltem Jenson-nel és a csapatával ebédeltem a Motor Home-ban. A második szabadedzést is végignéztem és tovább tanultam az autókról, de egy idő után úgy éreztem, az agyam már nem tud befogadni ennyi infót. Miután Jens kiszállt a kocsiból eltűnt egy fél órára a sajtósával, valami kötelező interjúkra, de mikor visszajött hozzám mosoly húzódott végig a száján és felhúzott a székről.
- Na milyen volt az első Forma-1-es paddock napja, kisasszony?
- Eltelt. - vontam meg a vállamat, majd halvány mosoly húzódott a számra. - De rengeteg mindent tudtam meg. Még tanulnom kell, de már haladok.
- Ez az én húgom. - nevetett a férfi. - Felőlem mehetünk haza amúgy. Estére mi a terved?
- Megyek bulizni.
- Kivel? - lepődött meg.
- Lewis, Nico. Meg aki még jön.
- És mégis hova mentek?
- Jesszusom, Jens, mi vagy te?! Az apám? Mit kérdezősködsz? Amúgy is hazai terepen vagyok, tudom mit csinálok.
- Csak aggódom, Ise.
- Ezzel már elkéstél. Úgy tíz évet. Na, inkább vigyél haza, mert még készülnöm kell.
- Jó.
Visszasétáltunk a kocsihoz és csendben indultunk el hazafelé. Nem kapcsoltam be a rádiót, és nem is beszélgettünk. Valahogy most túl fáradt voltam jártatni a számat. Mikor Jenson megállt a lakás előtt, kicsit összeszorult a gyomrom. Nem akartam haragban elválni, mindig rossz érzésem van tőle. Felé fordultam az ülésen.
- Hé. Köszönöm szépen, hogy ma elrángattál. - mosolyogtam. - Nem hittem, de eléggé élveztem és jó volt megismerni pár új embert. Szóval, köszönöm, Jens. És ne utálj a kicsapongásaim miatt, tudod, hogy ilyen a természetem. Te tudod a legjobban.
- Semmi baj, kislány. - fordult felém halvány mosollyal az arcán. - Örülök, hogy eljöttél és annak pedig még jobban, hogy tetszett. E szerint megnyertem a fogadást?
- Várjuk ki a vasárnapot. - nevettem fel. - Attól még hogy tetszett nem mondom, hogy megismétlem.
- Hát jó. A féltésről még annyit. Felőlem lehetsz 26 vagy 66 éves, én akkor is aggódni fogok érted, mert a testvérem vagy és az egyetlen.
- Tudom. - kezdtem babrálni az ülésből kilógó cérnaszálat.
- Na, gyere ide. - áthajolt és megölelt. Mosolyogva hajoltam én is közelebb és átfontam karjaimmal. - Este pedig vigyázz magadra, rendben.
- Rendben. - motyogtam a vállába.
Rövid idő után elengedett én pedig kikászálódtam az autó üléséről. Miután átmentem a másik oldalra Jenson még lehúzta az ablakot, hogy válthassunk pár szót.
- Holnap reggel akkor jöjjek érted?
- Aha.
- Majd hívlak. Akkor jó bulizást.
- Köszi, szia.
Figyeltem ahogy a kocsi végighajt az utcán, majd bekanyarodik az utca végén balra. Mély sóhaj kíséretében fordultam sarkon és bevonultam a lakásba.
- Ise, itt vagyunk, gyere le. - hallottam Lewis hangját a telefonból.
- Na milyen volt az első Forma-1-es paddock napja, kisasszony?
- Eltelt. - vontam meg a vállamat, majd halvány mosoly húzódott a számra. - De rengeteg mindent tudtam meg. Még tanulnom kell, de már haladok.
- Ez az én húgom. - nevetett a férfi. - Felőlem mehetünk haza amúgy. Estére mi a terved?
- Megyek bulizni.
- Kivel? - lepődött meg.
- Lewis, Nico. Meg aki még jön.
- És mégis hova mentek?
- Jesszusom, Jens, mi vagy te?! Az apám? Mit kérdezősködsz? Amúgy is hazai terepen vagyok, tudom mit csinálok.
- Csak aggódom, Ise.
- Ezzel már elkéstél. Úgy tíz évet. Na, inkább vigyél haza, mert még készülnöm kell.
- Jó.
Visszasétáltunk a kocsihoz és csendben indultunk el hazafelé. Nem kapcsoltam be a rádiót, és nem is beszélgettünk. Valahogy most túl fáradt voltam jártatni a számat. Mikor Jenson megállt a lakás előtt, kicsit összeszorult a gyomrom. Nem akartam haragban elválni, mindig rossz érzésem van tőle. Felé fordultam az ülésen.
- Hé. Köszönöm szépen, hogy ma elrángattál. - mosolyogtam. - Nem hittem, de eléggé élveztem és jó volt megismerni pár új embert. Szóval, köszönöm, Jens. És ne utálj a kicsapongásaim miatt, tudod, hogy ilyen a természetem. Te tudod a legjobban.
- Semmi baj, kislány. - fordult felém halvány mosollyal az arcán. - Örülök, hogy eljöttél és annak pedig még jobban, hogy tetszett. E szerint megnyertem a fogadást?
- Várjuk ki a vasárnapot. - nevettem fel. - Attól még hogy tetszett nem mondom, hogy megismétlem.
- Hát jó. A féltésről még annyit. Felőlem lehetsz 26 vagy 66 éves, én akkor is aggódni fogok érted, mert a testvérem vagy és az egyetlen.
- Tudom. - kezdtem babrálni az ülésből kilógó cérnaszálat.
- Na, gyere ide. - áthajolt és megölelt. Mosolyogva hajoltam én is közelebb és átfontam karjaimmal. - Este pedig vigyázz magadra, rendben.
- Rendben. - motyogtam a vállába.
Rövid idő után elengedett én pedig kikászálódtam az autó üléséről. Miután átmentem a másik oldalra Jenson még lehúzta az ablakot, hogy válthassunk pár szót.
- Holnap reggel akkor jöjjek érted?
- Aha.
- Majd hívlak. Akkor jó bulizást.
- Köszi, szia.
Figyeltem ahogy a kocsi végighajt az utcán, majd bekanyarodik az utca végén balra. Mély sóhaj kíséretében fordultam sarkon és bevonultam a lakásba.
. . .
- Ise, itt vagyunk, gyere le. - hallottam Lewis hangját a telefonból.
- Megyek. - kinyomtam a telefont és pár dolgot bedobáltam az arany színű clutchba, majd kiléptem a lakásból és bezártam az ajtót. A lift hamar leért a földszintre én pedig már a szürke Mercedes felé gyalogoltam. Az vezető ülésről már a brit pilóta vigyorgott rám messziről. Az anyósülésen felfedeztem a szőke srácot, Nico-t, akivel megismerkedtem.
- Sziasztok. - nyitottam ki a hátsó ajtót, viszont kicsit meglepődtem, mikor még egy pilóta üldögélt hátul.
- Szia. - vigyorgott a spanyol, mikor beültem mellé a bőr ülésre. - Mondtam, hogy még találkozunk ma.
- Ti már ismeritek egymást? - fordult hátra Lewis.
- Igen, összefutottunk miközben mentünk hozzátok. - vigyorogtam rá a pilótára.
- Szóval már nincs olyan pilóta, akit nem ismersz, értem. - fordult előre újra.
- Hát azért szerintem még van.
- Majd szombaton kiderül. Na jó, hova menjünk. Ise? Te vagy hazai pályán. - pillantott rám a visszapillantóból a brit világbajnok.
- Ministry of Sound.
- Az mi?
- Főleg elektro és house a kínálatuk.
- Á, elektrot ne. - rázta meg a fejét Nico. - Attól hamar szét megy a fejem.
- Ja, azt én se csípem. - kontrázott rá mosolyogva Fernando.
- Hát kislányokkal jöttem bulizni? Jézusom. Na jó akkor... Hmm... East Village. Két szintje van. A fenti szinten egymást váltják a pop és rock feltörekvő csillagok, ott régen én is felléptem, a karrierem kezdetén. Az alsó szint egy kicsit kisebb, ott pedig éjféltől körülbelül játszanak DJ-k. Jó hely.
- Jól hangzik. - bólintott Lewis. - Merre van?
- Great Eastern Street 89.
- Nincs is olyan messze. Srácok, megfelel? - fordult először a német, majd a spanyol pilótához.
Mivel mind a ketten bólintottak, ezért a brit pilóta beindította a motort és elindultunk London kacskaringós utcáin. Az úton kellemesen elbeszélgettünk így négyen, mindenféle téma felvetődött. Nem volt nagy forgalom, ezért hamar oda is értünk. Mikor kiszálltunk a klub előtt várakozó fiatalok sikítozni kezdtek a Forma-1-es pilóták láttán, de őket annyira nem érdekelte, látszólag csak be akartak jutni. Tényleg elég nagy tömeg volt, péntekhez híven, mindenki egy kis lazulásra vágyott. Mikor az őrök meglátták kis csapatunkat, be is lettünk engedve a V.I.P. részlegre. Mivel még igazán korán volt, ezért a felső szinten álltunk meg és ültünk le egy négy személyes asztalhoz.
- Elmegyünk, körülnézünk valami pia ügyben. - hajolt közelebb Lewis, hogy halljam, amit mond, mert az első banda már kezdett. - Mit kérsz?
- Hozz egy Green Russian-t. De sok vodka legyen benne. Külön szóljál.
A brit férfi bólintott, majd Fernando-hoz fordult, hogy ő mit kér. A spanyol pilóta whisky mellett döntött, tisztán. Mikor a két csapattárs elvonult, a spanyol pilóta felém fordult.
- Hogy-hogy téged még nem láttalak futamon?
- Kedvem nem volt nagyon, de az időm se engedte. Ha akartam volna, se tudtam volna kijönni.
- Miért mit dolgozol?
- Ha hiszed ha nem, énekesnő vagyok.
- Ne. - vigyorodott el.
- De bizony. Lassan tíz éve.
- Olyan korán kezdted?
- Hány évesnek nézel te engem? - nevettem fel. - De elég korán fedeztek fel, ja.
- Tippeljek egy kort?
- Én is tippelek, ha te megteszed.
- Legyen. Én mondok ránézésre egy húszast. Maximum huszonegy.
- Mellé. - nevettem.
- Kevesebb? - vonta fel a szemöldökét.
- Több.
- Több?! Az lehetetlen.
- De bizony. Na, gyerünk.
- Huszon... az jó?
- Még szép.
- Huszonnégy.
- Plusz kettő. - mosolyogtam.
- Huszonhat éves vagy? - lepődött meg. - Nem nézel ki annyinak.
- Ezt most egy bók volt vagy? - nevettem fel.
- Valami olyasmi akart lenni. Na jó, te jössz.
- Hm... - húztam össze a szememet. - Mondok egy harmincat.
- Plusz kettő. - vigyorgott ő is. - Ennyire öregnek nézek ki?
- Ez a szakáll- bajusz kombó valljuk be, nem fiatalít. - nevettem.
- Rossz?
- Én ezt egy szóval se mondtam. - tartottam fel védekezően a kezeimet. - Rajtad az látszik, hogy úgy nézel ki, amennyi vagy. Ezzel nincs semmi baj. Én fiatalabbnak látszom. Az még később jól jön.
- Az is biztos.
Mikor újra felpillantottam, Nico és Lewis már a kezükben a poharakban tértek vissza.
- A Russian - tette le elém a brit világbajnok a zöld italt - és a whisky. Tisztán. Neked Ise, pedig a pohár feléig vodka, szóval ha nem üt ki, fejet hajtok előtted.
- Na figyelj, és tanulj egy vérbeli angol leányzótól. - vigyorogtam, és koccintottam mind a három fiúval. - Akkor kezdjük az estét.
- Sziasztok. - nyitottam ki a hátsó ajtót, viszont kicsit meglepődtem, mikor még egy pilóta üldögélt hátul.
- Szia. - vigyorgott a spanyol, mikor beültem mellé a bőr ülésre. - Mondtam, hogy még találkozunk ma.
- Ti már ismeritek egymást? - fordult hátra Lewis.
- Igen, összefutottunk miközben mentünk hozzátok. - vigyorogtam rá a pilótára.
- Szóval már nincs olyan pilóta, akit nem ismersz, értem. - fordult előre újra.
- Hát azért szerintem még van.
- Majd szombaton kiderül. Na jó, hova menjünk. Ise? Te vagy hazai pályán. - pillantott rám a visszapillantóból a brit világbajnok.
- Ministry of Sound.
- Az mi?
- Főleg elektro és house a kínálatuk.
- Á, elektrot ne. - rázta meg a fejét Nico. - Attól hamar szét megy a fejem.
- Ja, azt én se csípem. - kontrázott rá mosolyogva Fernando.
- Hát kislányokkal jöttem bulizni? Jézusom. Na jó akkor... Hmm... East Village. Két szintje van. A fenti szinten egymást váltják a pop és rock feltörekvő csillagok, ott régen én is felléptem, a karrierem kezdetén. Az alsó szint egy kicsit kisebb, ott pedig éjféltől körülbelül játszanak DJ-k. Jó hely.
- Jól hangzik. - bólintott Lewis. - Merre van?
- Great Eastern Street 89.
- Nincs is olyan messze. Srácok, megfelel? - fordult először a német, majd a spanyol pilótához.
Mivel mind a ketten bólintottak, ezért a brit pilóta beindította a motort és elindultunk London kacskaringós utcáin. Az úton kellemesen elbeszélgettünk így négyen, mindenféle téma felvetődött. Nem volt nagy forgalom, ezért hamar oda is értünk. Mikor kiszálltunk a klub előtt várakozó fiatalok sikítozni kezdtek a Forma-1-es pilóták láttán, de őket annyira nem érdekelte, látszólag csak be akartak jutni. Tényleg elég nagy tömeg volt, péntekhez híven, mindenki egy kis lazulásra vágyott. Mikor az őrök meglátták kis csapatunkat, be is lettünk engedve a V.I.P. részlegre. Mivel még igazán korán volt, ezért a felső szinten álltunk meg és ültünk le egy négy személyes asztalhoz.
- Elmegyünk, körülnézünk valami pia ügyben. - hajolt közelebb Lewis, hogy halljam, amit mond, mert az első banda már kezdett. - Mit kérsz?
- Hozz egy Green Russian-t. De sok vodka legyen benne. Külön szóljál.
A brit férfi bólintott, majd Fernando-hoz fordult, hogy ő mit kér. A spanyol pilóta whisky mellett döntött, tisztán. Mikor a két csapattárs elvonult, a spanyol pilóta felém fordult.
- Hogy-hogy téged még nem láttalak futamon?
- Kedvem nem volt nagyon, de az időm se engedte. Ha akartam volna, se tudtam volna kijönni.
- Miért mit dolgozol?
- Ha hiszed ha nem, énekesnő vagyok.
- Ne. - vigyorodott el.
- De bizony. Lassan tíz éve.
- Olyan korán kezdted?
- Hány évesnek nézel te engem? - nevettem fel. - De elég korán fedeztek fel, ja.
- Tippeljek egy kort?
- Én is tippelek, ha te megteszed.
- Legyen. Én mondok ránézésre egy húszast. Maximum huszonegy.
- Mellé. - nevettem.
- Kevesebb? - vonta fel a szemöldökét.
- Több.
- Több?! Az lehetetlen.
- De bizony. Na, gyerünk.
- Huszon... az jó?
- Még szép.
- Huszonnégy.
- Plusz kettő. - mosolyogtam.
- Huszonhat éves vagy? - lepődött meg. - Nem nézel ki annyinak.
- Ezt most egy bók volt vagy? - nevettem fel.
- Valami olyasmi akart lenni. Na jó, te jössz.- Hm... - húztam össze a szememet. - Mondok egy harmincat.
- Plusz kettő. - vigyorgott ő is. - Ennyire öregnek nézek ki?
- Ez a szakáll- bajusz kombó valljuk be, nem fiatalít. - nevettem.
- Rossz?
- Én ezt egy szóval se mondtam. - tartottam fel védekezően a kezeimet. - Rajtad az látszik, hogy úgy nézel ki, amennyi vagy. Ezzel nincs semmi baj. Én fiatalabbnak látszom. Az még később jól jön.
- Az is biztos.
Mikor újra felpillantottam, Nico és Lewis már a kezükben a poharakban tértek vissza.
- A Russian - tette le elém a brit világbajnok a zöld italt - és a whisky. Tisztán. Neked Ise, pedig a pohár feléig vodka, szóval ha nem üt ki, fejet hajtok előtted.
- Na figyelj, és tanulj egy vérbeli angol leányzótól. - vigyorogtam, és koccintottam mind a három fiúval. - Akkor kezdjük az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése