What about love? - 8. fejezet

 Háát, szégyenlem magam :/ Elég sokat ültem ezen a részen, nem is annyira érzem jónak.. Nem tudom :/ Majd ti eldöntitek :)
Enjoy :*

8. fejezet - Is that true?

Karba tett kézzel álldogáltam és figyeltem a monitort. A hőség egyre elviselhetetlenebb volt, ahogy a feljebb vánszorgott az égen és ez érezhető volt a pályán is, a pilótákon is a kocsikon is. Tovább figyeltem a kivetítőt, míg nem hirtelen az én és a mellettem álldogáló Jessica arca tűnt fel a monitoron. Vigyorogva pillantottam az minket vevő ember felé, és dobtam egy puszit a kamerába, majd tekintetemet a száguldó autókra vetettem. Már csak pár másodperc volt az időmérő végig és szorosan összekulcsoltam az ujjaimat, ahogy azt figyeltem, hogy Lewis ráfordul a célegyenesre. Boldogan sóhajtottam fel, mikor a brit pilóta átvette a vezetést. A McLaren bokszban már szinte én voltam az egyetlen, aki futamot nézte. Pár szerelő rég Jens holnapi beállításain dolgoztak, Sergio emberei pedig már készültek fogadni a hamarosan érkező másik kocsira figyeltek. Mikor kiírták a végeredményt, tekintetemmel már Fernando nevét kerestem. Ahogy láttam, holnap az ötödik pozícióból várhatta a rajtot. Mindenképpen oda akartam menni hozzá, de tudtam, még várni kell az interjúval. Mivel Jenson már végzett ezekkel, így odsétált hozzánk és átkarolta barátnője derekát.
- Hé, Ise. Este nincs kedved bejönni velünk a városba?
- De tegnap este voltunk. - vigyorogtam rá.
- És?
- Azt hittem ti ketten - mutattam bátyámra és barátnőjére. - túl érettek vagytok hozzám.
- Hé, hé, hé. - tiltakozott hevesen a félig japán lány. - Én csak három évvel vagyok idősebb. Öregezd le az imádott bátyádat. - csapkodta meg nevetve Jess Jenson arcát.
- Jól van. - kapta el Jessica kezét vigyorogva a bátyám. - Akkor jössz vagy nem?
- Megnézem a naptáramat. - vigyorogtam.
- Na. - nevetett fel Jens és játékosan meglökte a vállam. - Te és a csodás időbeosztásod.
- Nyugi már. - nevettem. - Meglátom. De szerintem igen.
- Helyes. - biccentett. - Nekem még van egy kis dolgom, de ti szórakoztassátok egymást. - engedte el a lány derekát majd hátat fordított.
- Ez igazán kedves. - pillantottam bátyám után. - Akarsz valamit inni a paddockban? - fordultam a modell felé. - Nekem már sivatag van a számban.
- Persze. Menjünk. - bólintott a lány, mire elhagytuk a boxot.
Miközben az ezüst színű mobil épület felé sétáltunk, szembe jött valaki, aki automatikusan mosolyt csalt az arcomra. Ő azonban nem tűnt túl elégedettnek. Mikor meglátott minket, egyből oda is jött.
- Sziasztok. - adott két puszit mindkettőnknek, majd jelentőség teljesen pillantott rám.
- Ise, beszélhetnénk?
- Persze. - majd Jessica-ra pillantottam, hogy nem probléma-e, ha én most lelépek. A lány egyből értette és halvány mosollyal megrázta a fejét.
- Menjetek csak. 
Megfordultam és Fernando mellett sétáltunk az olasz csapat épülete felé. Egészen addig nem beszéltünk, míg be nem értünk a Motor Home-ba, fel az emeleten és egyenes az ő öltözőjéig. Miután leültem, ő behúzta az ajtót és lerakta az asztalra a napszemüvegét.
- Miről szeretnél beszélgetni? - dőltem hátra vigyorogva.
- Ugyan már. - nevetett fel, és felhúzott az ágyról, karjait szorosan a derekam köré fonva megcsókolt. Vigyorogva karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókjait. Hosszú csókjainkat határozott kopogtatás zavart meg, majd már nyílt is az ajtó. Pillanatok alatt engedtük el egymást és visszahuppantam az ágyra. Az ajtóban egy igazán meglepődött Luis állt.
- Megzavartam valamit? - pillantott hol rám, hol Fernando-ra a menedzser, majd széles mosoly költözött az arcára.
Nem tudtam állni a kérdő tekintetet, inkább a falon függő zászlókat kezdtem figyelni.
- Semmit. - rázta meg a fejét a pilóta. - Történt valami?
- Beszélnünk kéne.
- Jó, gyere csak. - pillantott rám Fer. - Isleen épp menni készült.
- Pontosan. - bólintottam, majd felálltam az ágyról és a hajamba túrtam. - Akkor majd... beszélünk.
- Igen. - bólintott a spanyol pilóta és igyekezte visszafojtani a mosolyát. - Beszélünk.
Kisurrantam az öltözőből és behúztam magam mögött az ajtót.

.   .   .

Újabb ruhát dobtam az ágyon fekvő három-négy értékes darab közé. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, mi lenne a tökéletes a vasárnapi after partyra, ami még igazán messze volt. Mikor már éppen eldöntöttem, hogy a tökéletes ruha egy kréta-arany színű Sunstone mini ruha lesz, Needle & Thread-től, kopogtattak. Kezemben a csodálatos ruhával indultam el ajtót nyitni. Szélesre tártam azt és el is vigyorodtam, mikor megláttam ki áll ott. A férfi nem sokat teketóriázott, azonnal magához húzott és megcsókolt. Finoman eltoltam.

- Nem hiszem, hogy ezt a folyosón kéne csinálni. - mosolyogtam.

- Elnézést... - vigyorgott, majd mikor félreálltam, besétáltam mellettem a lakosztályba. - Mit csinálsz ma este? - ült le a kanapéra.

- Jenson-nel és Jessica-val bemegyek a városba.

- Ebben a ruhában? - mutatott a még mindig kezemben lévő minire.

- Ja, nem. Ez az afterre lesz.

- Te akarsz menni? - vonta fel a szemöldökét.

- Miért ne? 

- Senki nem lesz ott. Lewis is este megy haza... mindenki elhúz. Nehogy már maradni akarj. 

- És te? - ültem le mellé. 

- Nem tudom. Nincs sok kedvem.

- Ne már. - hajtottam a fejemet a vállára. 

- Amúgy sem tudunk együtt menni, ugye tudod?

- Tudom. - sóhajtottam és felálltam, hogy bevigyem a ruhát a szobába, mikor kopogtattak. Hirtelen kővé dermedtem és Fernando-ra pillantottam. 

A spanyol már tudta, ezért gyorsan felpattant és el is tűnt a szobában. Leraktam a minit a kanapéra és úgy indultam az ajtó felé. Jenson álldogált az ajtóba.

- Szia. - mosolygott. - Csak azért jöttem, hogy megbeszéljük jössz-e este?

- Szerintem igen. - bólintottam.

- Mi a baj? - kereste a tekintetemet a bátyám. - Idegesnek tűnsz. 

- Nem. - erőltettem mosolyt az arcomra, de eléggé elálltam az utat az ajtóban, ami neki is feltűnt.

- Bemehetek... vagy?

- Az a helyzet, hogy kupi van... szóval nem hiszem, hogy...

- Hugica. Röpke 14 évet éltünk egy fedél alatt. Azt hiszem, láttam már ezt azt. - vigyorgott és beljebb lökte az ajtót, hogy beléphessen. Lassú léptekkel járta körbe a lakosztályt, majd felemelte a kanapéra rakott fehér ruhát. 

- Ez lesz az esti szerelésed?

- Vasárnapra. 

- Ise, mi akkor már megyünk haza.

- Mi? - fakadtam ki. - Miért nem akar senki sem maradni estére.

- Mi az, hogy senki?

- Lewis se. - vágtam rá csípőből, és csodálkoztam hogy ilyen könnyen válaszoltam a kérdésre, ami meglepett.

- Tudod, hogy neki most nehéz. Ne várd el tőle. Szóval, akkor jössz?
- Igen.
Jenson elindult a hálószoba felé, amitől kissé levert a víz és elé ugrottam.
- Jens, ne már. - kaptam el a karját.
- Ise, kezdem azt hinni, hogy rejtegetsz valakit. - pillantott rám kételkedően, mire mélyet sóhajtottam.
A férfi lenyomta a kilincset és belépett a szobába. Nem mertem utána menni, csak lehunyt szemmel vártam hogy kitörjön a harmadik világháború.
- Huh, Islenn. Anya nem lenne büszke, ha látná ezt a kupit.
Kipattantam a szemem és összevont szemöldökkel mentem be utána a szobámba. Minden ugyanúgy volt, ahogy hagytam, Fernando pedig sehol. Viszont a fürdőszoba ajtaja zárva volt. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasomból.
- Azért összepakolhatnál. - borzolta össze a hajamat, mire erőltetett mosollyal igazítottam meg. - Na jó, akkor jövök még este felé.
- Mindenképp. - bólintottam és elkísértem az ajtóig, majd bezártam mögötte.
Visszasétáltam a fürdőszobához, ahonnan a spanyol világbajnok lépett ki. Kitártam a karjaimat és átöleltem.
- Hát ez... a pulzusom az egekben. - nevettem.
- Necces volt. De ez amúgy így nagyon gáz.
- Tudom.
- Miért nem vállaljuk fel?
- Talán mert két hete szakítottál Dasha-val, aztán Jenson mind a kettőnk nyakát kitekerné, a média konkrétan leribancozna, és ha Dasha megtudja, hogy miattam mentetek szét, engem is megtép. Túl szép a hajam, hogy hosszú körmök áldozatául essenek. - túrtam bele szőke tincseimbe.
- Jól van, Rapunzel. - nevetett és hosszan megcsókolt. - Akkor még titkoljuk. De úgy tudtam, nem igazán érdekel mások véleménye.
- Vannak olyan helyzetek, amikor de.
- Megmentselek téged az estétől?
- Milyen estétől?
- Lennél inkább velem, mint Jenson-ékkel, nem? Velem is bejöhetsz a városba.
- Hogyne. - nevettem fel. - Még mit nem.
- Ne már, királylány. - nyomott csókot a nyakamra. - Tudom, hogy akarod.
Vigyorogva tűrtem, ahogy újabb és újabb csókot nyom a nyakamra. Végül megadóan toltam el magamtól.
- Jól van, jól van. Hát lehet neked nemet mondani? - vigyorogtam. - Legyen.
A spanyol pilóta arcára széles mosoly költözött, majd szorosan magához húzott egy hosszú csókra.

.   .   .

- Most mond, hogy nem érte meg. - nézett végig Fernando jelentőség teljesen a gyönyörű kilátáson. 

- Jó, nem rossz. - nevettem fel, majd a vállára hajtottam a fejemet. - Tényleg gyönyörű.

Hosszú percekig üldögéltünk a padon a várost szemlélve, majd elindultunk egy kis éjszakai felfedező túrára. Éjszakába nyúlóan sétálgattunk Budapest belvárosában, élvezve a nyüzsgést. Egy óra körül azonban még is csak kénytelenek voltunk visszatérni a hotelbe, hogy Fernando eleget tudjon pihenni a holnapi versenyre. A hotel elé együtt érkeztünk meg, és úgy terveztük el, hogy én megyek be először.
- Hát akkor... - döntöttem a hátamat a falnak. - Köszönöm ezt a szép estét.
- Jobb programot kerítettem neked, Rapunzelem?
Hangosan felnevettem a spanyol világbajnok által választott beceneven.
- Ha én vagyok Rapunzel, te vagy Flynn? Igaz, a borostád mindig meg van hozzá. - simítottam végig az arcát. - És hol van a te barátod, Maximus.
- Kint alszik a pályán, letakarva. - szállt be a játékba vigyorogva a játékba a férfi.
- Értem. - bólintottam komoly arccal. - Akkor minden rendben van vele.
- Majd holnap délután kiderül. - biccentett. - És, Rapunzel. Felenged a szobájába, vagy a gyönyörű haján kell felmásznom.
- Aha. - nevettem fel. - Tudod mikor. - túrtam bele a hajamba.
- Akkor?
- Gyere egy húsz perc múlva, hozzám. Beszélhetünk a feltételekről. - nevettem.
- Aj, te lány. - húzott közelebb magához vigyorogva és hosszan megcsókolt.

.  .   . 

Vasárnap délelőtt Jessica-val mentem ki a pályára, mert Jenson-nek korán ki kellett mennie. Mivel ő az edzőjével ment ki, ezért rám hagyta a koromfekete McLaren kulcsát. Ez nagy szó volt, mivel soha senki nem vezethette a féltett kincsét, még én is csak egyszer ülhettem be vezető ülésen. Mikor már mind a ketten a kocsiban ültünk, kihajtottam a parkolóból. Egy kicsit nehéz volt megszokni a nagy Nissan után a finom és érzékeny autót. Jessica a harmadik bénázásom után vigyorogva fordult felém.

- Ha összetöröd, Jens kinyír.

- Tudom. - álltam meg morogva egy piros lámpánál. - De ez a kocsi kegyetlen. Picit megmozdítod a kormányt, már el is tépett jobbra vagy balra. Az én kis megbízható Nissanom normális. Ráadásul azért elég rossz itt a közlekedés.

- Vettem észre. - vigyorgott rám a lány. - Csak hússzor dudáltak ma le.

- Jól van Jess, felőlem vezethetsz te is. - pillantottam rá.

- Vezess csak, meg se szólalok. - nevetett fel. - Viszont lenne egy kérdésem.

- Ha nem a vezetésemmel kapcsolatos, hallgatlak.

- Mióta vagytok együtt Fernando-val? - olyan hirtelen fékeztem le az újabb pirosnál, hogy kicsit mind a ketten előrelendültünk. - Jesszus, Ise. Nyugi.

- Hogy kivel mióta vagyok együtt? - fordultam hitetlenül a japán modell felé.

- Jól hallottad. Leen, engem ne akarj átverni. Látom. 

- Nem vagyunk együtt. - pillantottam mereven előre.

- Édesem. A szememet kiszúrta a tegnapi és a pénteki "beszélgető délután". Tudod, hogy nekem elmondhatod. - tette a kezét a karomra. - Komolyan. Nem mondom el senkinek. 

- Jenson-nek se?

- Neki pláne nem. 

- Jó. - fújtam ki a levegőt.

Miközben lenyomtam a gázt és újra elindultunk, elkezdtem mesélni. Hogyan lettünk barátok, hogyan lett egy kicsit több is ebből, hogyan jöttünk össze, rá egy hétre hogyan törte össze a szívemet. Miért bocsátottam meg neki egy héttel később és hogy miattam dobta ki Dasha-t két hete. Emellett hogyan találkozgatunk már két hete titokban, nyilvánosság elől megbújva és csak Jana az, aki tud rólunk.

- Hu... - látszott Jessica-n, hogy eléggé meglepődött. - Ez nem semmi.

- Ne is mond. - ráztam a fejemet. 

- De értem miért nem akarok elmondani Jenson-nek. - biccentett.

- Ha megtudná... - sóhajtottam. - Egyikünk sem élne már.

- De ugye tudod, hogy közölnöd kell vele. Hamarosan. - nyomta meg az utolsó szót. - Nem az esküvői meghívóban kéne megtudnia, kit választottál.

- Ilyenről szó sincs. - nevettem.

- Jól van. Azért örülök, hogy elmondtad.

- Örülök, hogy meghallgattál. - mosolyogtam rá.

Hamarosan megérkeztünk a pályára és beparkoltunk oda, ahol a pilóták civil kocsijai álltak. Mikor kiszálltunk a gyönyörű járműből, meghallottam a nevemet és arra kaptam a fejemet. Öt-hat riporter száguldott felém a nevemet, mire megálltam és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Ms. Isleen, igaz a hír? - kérdezték egymás szavába vágva. 

- Mégis milyen hír? - ráztam meg értetlenül a fejemet és Jessica-ra pillantottam, aki szintén nem értette, mi van.

- Az, hogy egy párt alkot Fernando Alonsoval.

Ahogy a riporter kimondta ezt a mondatot, lesokkolódtam. Mégis honnan tudhatta meg a média. Ha az újságírók tudták, akkor az azt jelenti, hogy már egy nagyon mérges és igencsak felvilágosult Jenson Button vár rám a boxban. Annyira ledöbbentem, hogy nem is hallottam szinte, amiket a riporterek kérdezgetnek. Jess lépett mellém és igyekezett elterelni az újságírokat.

- Kérem, hagyják most békén Isleen-t. 

- Még egy utolsó kérdés. - erőlködött az egyik. Nem mintha az eddigi kérdésekre válaszoltam volna. - Hallotta, mit reagált Jenson Button, mikor meghallotta a hírt?

- Nem érdekelni. - lépett fel igen határozottan Jessica és finoman tolni kezdett maga előtt. Hallottam, ahogy halkan a fülembe motyog. - Figyelj, te most ne gyere a McLaren-hez. Biztos, hogy Jenson felrobban az idegtől, megpróbálom lenyugtatni jó. Te pedig ma került el Fernando-t, én addig kiderítem honnan veszik ezeket az infókat, és ha nem látnak titeket ma együtt, könnyebb lesz titeket kihalászni ebből a helyzetből. Menj a Mercedes-hez, kerülj minden újságírót és riportert, ne válaszolj semmilyen Fer-rel kapcsolatos kérdésre. Majd jövök, jó?

- Jó. - bólintottam nagyot nyelve és a német istálló felé vettem az irányt.

Szombat

Szombat este