XLVI. fejezet - I told you

Most láttam, hogy már három napja tettem fel a részt :D Nem tűnt annyinak :) Ezért most itt van az új :) A végén van egy elég nagy meglepi :DDD Remélem tetszik :D

Enjoy :*

Miközben a spanyol világbajnokra várakoztam, nem tudtam megnyugodni. Fel-alá járkáltam, újra és újra körbejártam a tűzpiros gépet. A szerelők annak ellenére dolgoztak az autón, hogy az indulás nem volt biztos. Néha megpróbáltam leülni a jól ismert piros bőrfotelbe, de nem tudtam ott tölteni öt másodpercet is, már ugrottam fel. Nagyon reménykedtem benne, hogy az olasz csapatfőnök nem enged Fernando makacsságának. Hosszú percek teltek el várakozással, míg végül megpillanthattam a jól ismert alakot. Hosszú léptekkel indultam el felé és mikor meglátott széles mosoly terült szét az arcán, mire kételkedően vontam fel a szemöldökömet.

-          Na, mit mondott?

-          Beülhetek. – vigyorodott el szélesebben és két karját a derekam köré fonta, hogy megcsókoljon.

-          Mi? – kezemet a mellkasára fektettem, így tolva el.

-          Most mi van? – lepődött meg.

-          Na vajon mégis mi? – lefejtettem a karjait a derekamról. – Hogy vetted rá?

-          Megmondtam, hogy én személy szerint remekül érzem magam, semmi nem akadályoz abban, hogy ma részt vegyek a futamon. Emellett szükség van minden egyes megszerzett pontra is. Kicsit győzködnöm kellett, de végül belement.

-          Hát ez csodás. – lehajtottam a fejemet és elfordultam tőle.

-          Hé. – kapta el a karomat és visszahúzott. – Most mi a baj?

-          Az, hogy délelőtt baleseted volt és hogy külön kértelek, ne ülj bele abba az átkozott kocsiba.

-          B. Tizenegy év van mögöttem. Tudom, mit csinálok. Kérlek, bízz bennem.

Kézfejével végigsimította az arcomat és államnál fogva finoman emelte meg a fejemet, hogy szemembe tudjon nézni. Nagy nehezen felpillantottam a barna szempárba és halványan elmosolyodtam. Mikor a férfi ezt észrevette az ő arcára is széles mosoly költözött és finom csókot lehelt ajkaimra.

-          Öltözöm. – suttogta úgy, hogy csak én halljam.

-          Tedd azt. – mosolyodtam el.

-          Szeretlek.

-          Én is téged, nagyon.

Még egy utolsó csókot váltottunk, majd a pilóta elindult átöltözni. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy visszaültem a jól ismert fotelbe. Tekintetemmel követtem a spanyol tevékenységét mikor visszatért. Miután beszélt Andreavál és volt pár perce, odasétált hozzám, széles vigyorral az arcán.

-          És én mégis hova üljek, kisasszony?

-          Van hely a földön. – néztem fel rá mosolyogva.

-          Milyen szemtelenek vagyunk. – nevetett fel. – Na, tessék felállni.

-     Nem. – nevettem, miközben Fer megfogta a karomat és próbált felhúzni a székből, de másik kezemmel igyekeztem kapaszkodni.

Rövid hadakozás után Fernando egy óvatlan pillanatban már a székben ült.

-          Hé. – játszottam a sértődöttet.

-          Na, gyere. Ülj ide. – paskolta meg a combját vigyorogva a férfi.

-          Nyilván. Nem 2010-ben vagyunk.

-          Na. Gyere már. – előrehajolt és derekamnál fogva húzott vissza, így szó szerint beleestem az ölébe.

-          Te hülye vagy? – nevettem.

-          A régi szép időkre. – hajolt közelebb mosolyogva.

-          Azokra. – mosolyogtam. – És a mostaniakra.

-          A mostaniakra. – vigyorgott, majd röviden megcsókolt.

Alig negyed óráig tartott az idill, amit az ölében ülve töltöttem, mert utána már be kellett ülni és lassan el is lehetett hagyni a bokszutcát. Felvettem egy fülhallgatót és miután a tűzpiros gép elhagyta az istállót, tekintetemet le se vettem a képernyőről. Most nem mentem ki a rajtrácsra, hisz tudtam Fernandonak egy szabad pillanata sem lesz és nem volt kedvem mellette álldogálni. A pilóták hamarosan beültek a kocsikba és másra már nem is összpontosítottak, csak a rajtra. A melegítőkör megkezdésekor az egész gárda visszasietett a boxokba és mindenki elfoglalta a helyét. Ki a pitwallon ki a garázsban. Mire a kocsik visszaértek a rajtrácsra, már minden csapattag a képernyőt figyelte. A szívdobogásom felgyorsult, ahogy az öt jelző lámpa sorra kigyulladt, majd elaludt és a mezőny pedig kilőtt. Fernek nem sikerült olyan jól elkapni az amúgy is kissé zűrös rajtot, de egyáltalán örültem, hogy senkivel nem ment össze. Azonban ez nem volt elmondható Felipéről, aki defektet kapott az első körben, így már a második körben a bokszutcába kellett hívni és az utolsó helyen hagyta el. Az első és második helyezet, Sebastian és Lewis szépen kezdett meglépni az üldözők elől és verték rájuk a tized és ezredmásodperceket, ami nem volt olyan jó hír. Fernando egyelőre nem tudott támadni így az ötödik helyen autózott tovább.  Ellentétben a brazil csapattársával, aki életre kapott és a hatodik körben megfutotta a leggyorsabb kört, jobbat, mint az élen autózó két versenyző, igaz ő az utolsó helyen tette ezt. A hetedik körben kicsit visszaesett a brit és a német pilóta tempója, így Jenson kezdett hozzájuk felzárkózni. A spanyol világbajnokot először a tízedik körben szedték ki kerékcserére az ötödik helyről. 

A tizenhatodik körben Fer könnyedén előzte meg Hulkot, aki még nem volt kint kerékcserén, de így is csak az ötödik helyre ért vissza. A spanyol pilóta a huszonkettedik kör környékén kel igazán életre, amikor elkezd körönként 1-1,7 másodperceket hozni körönként a vezető Lewison, akihez tíz másodpercen belülre kerül. A huszonharmadik körben pedig megtörténik az, aminek a brit csapat nem igazán örül. Hamilton alatt megáll az autó, bedöglik a váltó. Ez egy részből jó a Ferrari csapatnak, hogy így Lewis nem kerül közelebb a pontversenyben Fernandohoz, ám azonban mégiscsak előttem van Valery és az egész McLaren csapat csalódottsága. A spanyol így a negyedik helyen autózhat tovább. Mikor a harmincadik körben újra kiszedik, már szuper lágy kereket kap. Azonban a Williams igazán ügyesen oldotta meg, hogy Fer eléjük vághasson. Ugyan 7. helyre ért vissza, egyből támadja is a szintén friss gumikon autózó Maldonadot. A 33. körben azonban Karthikeyan odavágta a kocsiját így beküldik a biztonsági autót, ami újra összerázza a mezőnyt. A 36. körben Fenando már a harmadik helyen autózik a Safety Car mögött. Azonban ahogy a 38. körben kijön az autó, nem telik el sok idő, hogy a német világbajnok, Schumacher hátulról fel ne nyaljon a francia Vergne kocsijára, ezzel mindkettőjük kiesését okozva. Mivel rengeteg a törmelék a biztonsági autó újra a pályára hajt. 43. körben újraindítás van, és most a másik Ferraris, Felipe támadja az előtte autózó Sennát. Meg is sikerült előznie a másik brazilt, aki azonban rászorítja a falra, de Massa valami hihetetlen bravúrral ússza meg az ütközést. Nem mindenki tudta volna abból a helyzetből visszahozni a kocsit, a csapat hatalmas tapssal jutalmazza a manővert.  Nagyon belejön az előzgetésbe, mert pár körre később már a nyolcadik helyen autózik megelőzve az ausztrál Ricciardot. Fer számára azonban egyre távolabbinak tűnik az a bizonyos második vagy első hely, mert már öt másodpercre van Buttontől, amit nem túl jó látni. Mindennek ellenére azért imádkozom, hogy a verseny végéig semmi gond ne legyen. A két Safety Car miatt is már nem a köröket, hanem az időt számolják. Összesen 11 perc van hátra a két órás futam időlimitből. Végül az 59. körben intik le a versenyt és Fernando a harmadik helyen ér át a célvonalon, amit a csapat tapssal jutalmaz. Mikor a piros gép áthalad, a célvonalon mély sóhaj szakad fel a mellkasomból. Ahogy az első autók bekanyarodnak a bokszutcába, a csapat megindul a pódium felé így én is velük tartok. Mindenkinek elég jó kedve van, mert annak ellenére, hogy Fernek reggel balesete volt, mégis sikerült egy ilyen versenyt összehozni. Mikor odaértünk, Fernando épp kiszállt a kocsiból. Mindenki Vettelt éltette a győzelme miatt, a csapattunk azonban csak a spanyol pilótával törődött. Már mindenki tudta az olaszoktól mi ilyenkor a procedúránk, így odaengedtek a korláthoz. Mikor a világbajnok levette a sisakját kényelmesen odasétált hozzánk.

-          Ugye megmondtam? – vigyorgott rám. – Tudom, mit csinálok.

-          Igen, igen. Megmondtad. – mosolyogtam. – Na, gyere ide.

Az overálján fogva húztam közelebb és hosszan megcsókoltam. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd visszacsókol. Pár pillanat múlva elengedett, majd lecsapizott pár csapattaggal és eltűnt az épületben.

…

-          De menjünk már el. – feküdtem le mellé az ágyra és kivettem a kezéből a telefont.

-          Add már vissza. – nyúlt a készülékért.

-          Nem, nem. Folyton ezt nyomkodod. Kéne neked egy elvonó kúra. Le se te tudod tenni. Ettől függ az életed.

-          Meg tőled. – vigyorgott.

-     Igen, akkor két terápiára kéne menned. – játszottam a komolyat. – Egyiken megszabadulsz a telefontól, másikon tőlem.

-          De hülye vagy. – nevetett fel és hosszan megcsókolt.

-        Figyelj, valamit el akarok mondani. – finoman eltoltam és felültem. – Ma, amikor baleseted volt… én teljesen sokkot kaptam. De tényleg minden egyes alkalommal mikor valami rossz történik vagy a pályán vagy az életben én megijedek. Mert nagyon szeretlek. És mindent megtennék érted… igazából már elég régóta gondolkodom, de ma jutottam végső döntésre. – lehunytam a szememet és mély levegőt vettem, hogy még egyszer, utoljára végiggondoljam, jó döntése-e az, amit most ki akarok mondani. – Szóval. Leállok a tablettákkal.

-          Mi? – ült fel ő is hitetlenül.

-          Gyereket szeretnék tőled. – mosolyodtam el halványan. – Ha te is szeretnéd.

-          Hát, persze, hogy szeretnék. – szorosan magához ölelt, úgy nézett ki el se hiszi. – Komolyan mondod? De, miért vagy? Vagy, hogy? Mi lesz a karriereddel?

-          Igazából beszéltem Meredith-szel és azt mondta, hogyha a terhesség alatt is vigyázok az alakomra, akkor utána simán folytathatom a modellkedést. Meg hogy még fiatal vagyok, ha esetleg nem sikerül annyira jó formában maradnom, könnyen vissza tudom nyerni kemény edzéssel.

-          Annyira szeretlek. – ölelt meg újra a férfi, majd megcsókolt.

-          De biztos szeretnéd?

-          Már hogy ne szeretném? – mosolygott rám.

-          Készen állunk mi erre? – újra kezdtem egy kicsit elbizonytalanodni.

-          De még mennyire készen. Ne hogy nekem itt meghátrálj. – húzott közelebb magához és újra megcsókolt. – Hallasz engem? Minden a legnagyobb rendben lesz. Szeretlek.

-          Én is nagyon szeretlek. – mosolyodtam el halványan és megcsókoltam.