XVII. fejezet - The Party

-          Szia. – mosolygott rám a férfi, mire felálltam és két puszival köszöntöttem. – Hát te hogy- hogy itt?

-          Én itt lakom. – mosolyogtam. – De, te?

-          Egyik főszereplő vagyok.

-          Komolyan? Nem is tudtam.

-          Pedig ott van. De te hogy vagy? Hónapok óta nem találkoztunk.

-          Hazajöttem. Most pedig itthon dolgozom. Egész héten. Hétvégén meg utazgatom.

Egy kar fonódott a derekam köré miközben Jake-kel beszélgettem. A nélkül is tudtam ki az, hogy megfordultam volna. Nem pillantottam Fernando-ra, csak tovább beszéltem a férfivel.

-          Ő ki? – motyogta.

-          Kérdezd meg tőle. – húzódtam el egy kicsit tőle, mert még haragudtam rá.

-          Jake Gyllenhaal. – nyújtott kezet a férfi.

-          Fernando Alonso. – fogadta el nagy nehezen a felé nyújtott jobbot.

-          Hé, Blance. Premier után lenne kedved meginni valamit? – fordult hozzám újra a színész.

-          Persze.

-          B., beszélhetnénk egy percre. – éreztem, hogy Fer elég ideges.

-          Kezdődik a film. – vetettem rá gyilkos pillantásokat, mert tudtam, mire fog kimenni ez a beszélgetés.

-          Egy perc. – nyomta meg a spanyol az első szót.

Sóhajtottam, de azért engedelmeskedtem és követtem a pilótát ki a lépcsőkhöz. 

-          Mi van? – fontam keresztbe a karjaimat.

-          Ez ki?

-          Tudod, nem?

-          Tudod, hogy értem.

-          Amerikában találkoztunk. Sokat dolgoztunk együtt, voltam film premierjén is. Reklámfilmben is szerepeltem vele.

-          Aha.

-          Egy barát, Fernando. Ahogy Alexander, ahogy Jules, vagy Jaime.

-          Akkor az már rég rossz.

-          Elég lesz mára szerintem jó. – paskoltam meg a vállát és hátat fordítottam neki, majd elindultam vissza a székekhez.

A spanyol követett és szótlanul levágta mellém magát. Pár pillanatig szótlanul néztük az előzeteseket, majd halvány mosollyal az arcomon az ölébe raktam a kukoricát. 

-          Egyél egy kis kukoricát a részegségedre. 

Fer halkan felnevetett, majd elkezdte betömni a nasit. Elmosolyodtam, majd teljesen elhalványodtak a fények és kezdődött a film. A történet egy tipikus romantikus komédia volt, egy a sok közül, de egész élvezhető volt. Mikor Jake megjelent a képernyőn éreztem, hogy Fernando néha megfeszül, de igyekeztem nem törődni vele. Ahogy vége lett a filmnek, még a színészek levonultak és a rendező megosztott velünk pár infót. Hatalmas tapsvihar keretében vonultak ki. A spanyol mellettem már a beszélgetés alatt is fészkelődött, és amikor vége lett, az elsők között volt, aki felpattant. Hatalmasat nyújtózott majd sürgetően pillantott, hogy ideje lenne indulni. Felálltam, megigazgattam a ruhámat, majd tekintettem Jake-et kerestem. A férfi már igyekezett felfelé a lépcsőn felém. Széles mosollyal az arcomon kifurakodtam magamat a sorból és lefelé indultam. Útközben találkoztam a színésszel.

-          Jackie, ez nagyszerű volt. – mosolyogtam és megöleltem. – Imádtam.

-          Köszönöm. Örülök, hogy itt voltál. – simította meg a karomat.

Fernando egyből mellettem termett, karjait védelmezően fonta derekam köré. Megforgattam a szemeimet az ösztönöz, védelmező mozdulatára, de inkább tovább mosolyogtam a színészre.

-          Hé, lesz egy kis After Party egy jachton. Nem akartok jönni?

-          De szívesen.

-          Blance, egy percre. – húzott odébb a pilóta.

-          Mi?

-          Nem akarunk menni. – szorította össze a száját.

-          De, akarunk. – bólintottam.

-          Tegnap voltunk bulizni, nem volt elég.

-          Csak ezt az egy estét kértem tőled! – mutattam fel a mutató ujjam, hogy nyomatékosítsam mondanivalóm. – Csak ezt az egyet. Rengeteg új kapcsolatot szerezhetek.

-          Nem szeretnél már eleget?

-          Sosincs elég. Megyünk. Vita lezárva.

Fer hosszú pillanatig állta a szemkontaktust, de végül nagy nehezen bólintott.

-          De ha az a Jake gyerek rád mászik, leverem.

-          Felesleges. – a kezéért nyúltam és visszamentünk a várakozó férfihez. – Megyünk, Jackie.

-          Oké, akkor tíz perc múlva kint. Limóval megyünk.

-          Csodás. Tíz perc. – mosolyogtam a férfire, aki lesietett a lépcsőn.

-          Ne hívd már, Jackie-nek. – fintorgott a spanyol.

-          Világéletemben így hívtam. Amúgy pedig Jacob.

-          Akkor hívd úgy. Ez a Jackie olyan idegesítő becézés mintha egy pár lennétek.

-          Köszöntem, hogy megint megmondod, mit csináljak. – forgattam a szemeimet. – Inkább menjünk bulizni.

Tekintetemmel Valery-t és Lewis-t kerestem, akik még mindig a helyükön ültek és valamin nagyon jól szórakoztak. Felsiettem hozzájuk.

-          Party van! – kiáltottam nevetve.

Val felugrott, bár kicsit kételkedett abban, hogy már megbocsájtottam, de csak rávigyorogtam, tudatva vele, már minden rendbe köztük. Ő is szélesen elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-          Bocsi, hogy kínos helyzetbe hoztunk.

-          Soha többet.

-          Helyes.

-          Hol van buli?

-          Jake meghívott minket egy jachtra az After Partyra.

-          Milyen Jake?

-          A színész. Jake Gyllenhaal.

-          Jézus! Te ismered?

-          Persze. Együtt dolgoztam vele nagyon sokáig.

-          Ezt eddig miért nem mondtad?

-          Mert nem kérdezted. – vigyorogtam.

-          Na, akkor ne várassuk meg. Menjünk. – rángatta fel barátját a székből, akit láthatóan kicsit lelassított a sok feles. 

Fer eléggé hidegen viselkedett, mikor visszamentem hozzá. Átkaroltam a vállát és a nyakába csókoltam. 

-          Ne legyél már ilyen. – duruzsoltam a fülében. -  Megyünk bulizni.

Nem volt túl nehéz megtörni. Szembe fordult velem és hosszan megcsókolt. Elmosolyodtam, és visszacsókoltam. Pár pillanat múlva azonban eltoltam.

-          Menjünk, mert várnak.

A mozi előtt már egy fekete limuzin parkolt és az ajtó nyitva volt. Jake-en kívül voltak páran. Mikor beszálltunk boldog ujjongás fogadott minket. Volt pár ismerős lány, nekik köszöntem, de mindenkinek bemutatkoztunk. Valery és én nagyon könnyedén feloldódtunk a társaságban, Jake segítségével. Lewis eléggé le volt pörögve, a telefonját nyomkodta egész út alatt, nem volt buli hangulatban. Fernando sem volt igazán jó hangulatban, morogva figyelte hogy mennyire jól beleolvadtam Jake társaságába. Az út alig volt húsz perc, a limuzin már egyből a luxus jachtra parkolt fel. Rengetegen voltak már ott, és mi csak fokoztuk a tömeget, amikor kikászálódtunk a kocsiból. Remek hangulatban igyekeztünk fel a jacht felső szintjére, mikor valaki elkapta a karomat. 

-          Blance, én hazamegyek. – motyogta Fer.

-          Mi, miért? – léptem oda hozzá és kezeimet a mellkasára fektettem.

-          Nincs kedvem. Rajtatok kívül senkit nem ismerek itt. Tegnap jót buliztunk, ma már nincs sok kedvem. Fáradt vagyok.

-          Ne már. – nyaggattam. – Maradjunk csak egy órát. Utána leléphetünk. Igyatok valamit Lewis-szal. Pörgesd fel. 

-          Miért nem tudok neked nemet mondani? – vágott szenvedő képet a spanyol és megcsókolt.

-          Mert ellenállhatatlan vagyok. – nevettem és viszonoztam a csókját. – Na, gyere.

Ujjaink összefonódtak, úgy mentünk fel a társasághoz. Hamar beindult a zene, a DJ beállt a pult mögé. Valery-vel egyből a parkettre siettünk. Megállás nélkül roptuk és szinte már a cipő sarkát letáncoltuk. Pár szám után azonban a spanyol keresésére indultam. Eléggé rosszul éreztem magamat, hogy ismét egyedül hagytam szerelmemet, így minél több szobába nyitottam be, és minél több helyiséget találtam üresen, annál rosszabbul éreztem magamat. Az egyik nappaliba mikor benyitottam, épp két fiatal térképezte fel egymás száját.

-          Bocsi. – már épp fordultam volna ki, mikor valaki megszólított.

-          Blance. – Jake volt a férfi, aki ott szórakozott. Eltolta magától a szőke lányt és felpattant. Hozzám sietett.

-          Nem láttad Fernando-t?

-          Mintha láttam volna elmenni pár perce. Motorcsónakkal kivitette magát.

-          Komolyan? Akkor szerintem én is lépek. Szarul érzem magam.

-          Ne, ne maradj. – kapta el a karomat.

-          Jake, tényleg muszáj mennem. 

A férfi közelebb lépett hozzám és egyik csuklómat finoman megfogta, másik kezével pedig kiigazította a hajamat az arcomból. Arca vészesen közelített az enyémhez, és amikor már csak 5 centi volt köztünk, felvillant a vészjelző, ezért gyorsan elfordítottam az arcomat és elléptem.

-          Jake. Nem. – kiszabadítottam a karomat.

-          Maradj egy kicsit. – újra hozzám akart érni, de ellöktem.

-          Mennem kell.

Amilyen gyorsan csak tehettem, kiszáguldottam a hálókörletből.

A Jacht 

 

 

 

XVI. fejezet - Old Friend

A hetem zsúfolásig megtelt. Reggeltől estig dolgoztam, fotóztak, vagy éppen valamilyen reklámfilmet forgattam.  Péntek délután egy tervezőnek kellett népszerűsíteni a kollekcióját, ezért reklámfilmet forgattak velem és még három lánnyal. Mikor vége volt a forgatásnak átöltöztem és haza akartam indulni, de belebotlottam valakibe.

-          Szia, B. – köszönt főnököm.

-          Szia, Dith. – mosolyogtam a nőre. Két puszival köszöntött. Nagyon összebarátkoztunk a közös munka alatt, inkább barátnő volt, mint főnök.

-          Holnap este szabad vagy?

-          Igen, miért?

-          Lesz egy film premier. A rendező egyik jó barátom, és meghívott engem, meg pár modellt, hogy dobjuk fel az este fényét. Van kedved eljönni? Vagy ha Fernando itt van, őt is szívesen várom.

-          Komolyan?

-          Igen. Úgy gondoltam te, Allene és Jodi lenne a legmegfelelőbb erre az estére.

-          Ez nagyon nagy megtisztelés. Természetesen megyünk.

-          Köszönöm. – mosolygott a nő.

-          Én köszönöm. Mennyire kell kiöltözni?

-          Ezt rád bízom. Tudom, hogy csinos leszel. Vörös szőnyeghez mérten öltözz, de mégse kell kisestélyi.

-          Okés.

-          Akkor, holnap este, hétre gyertek, nyolckor kezdőik.

-          Rendben, köszönöm még egyszer.

-          Szia.

-          Várj. – jutott eszembe még valami.

-          Igen? – fordult vissza a nő.

-          Valery-t is elhozhatom?

-          Természetesen.

-          Köszönöm. Valószínűleg Hamilton is jön vele.

-          A F1-es? Lewis?

-          Igen.

-          Ez esetben ők is vörös szőnyegesek.

-          Megmondom. – nevettem.

-          Na, most már tényleg rohanok.

-          Szia.

Boldogan autóztam hazafelé. Amerikában, Japánban és Angliában is rengeteg díjátadóra és hivatalos, vörös szőnyeges eseményre voltam hivatalos, amikor egy-egy divatcéget vagy márkát képviseltem. De az első itthoni meghívásom. Mikor beléptem a lakásba, kulcsomat az asztalon lévő üvegtálba dobtam.  Hangos nevetés és zörgés hallatszott ki a konyhából. Kibújtam a cipőmből és a hang irányába indultam. Meglepett a látvány, ami elém tárult.

- Bocs, ha megzavartam valamit.

Lewis és Valery épp egymás száját térképezték fel. Mind a kettejük arca csupa liszt és tészta volt. A hangomra kicsit megrezzentek és elhúzódtak egymástól.

- Ti mi szépet csináltok? - léptem beljebb és a pultot fürkésztem. Felemeltem egy kék műanyag tálat, amiben valami massza volt.

- Főzünk. - vigyorgott Val rám, majd Hamiltonra.

- Azt látom. De ez ehető? Inkább dobjátok ki. - beletúrtam egy kanállal és elhúztam a számat. - Am, szia, Lewis. - odaléptem a brithez és két puszival köszöntem neki. - Holnapra vörös szőnyeges meghívásunk van. 

- Komolyan? - képedt el legjobb barátnőm. A McLaren-est nem annyira sokkolta a hír, ő már hozzá van szokva ehhez.

- Igen. Az egyik film bemutatója lesz és Meredith meghívott minket.

- Ez tök szupi, úgy megyünk? - fordult barátnőm Lewis felé és boci szemeketett vetett rá.

- Jó. - egyezett bele nehezen a brit, majd megcsókolta a lányt.

Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Egyszer azonban két erős kar fonódott a derekam köré. Annyira nem figyeltem és annyira a párra figyeltem, hogy nagyon megijedtem. Hatalmasat sikítottam.

- Hé, édes. Nyugi. - Fernando a nyakamba csókolt.

- Nagyon megijesztettél. - megfordultam, hogy szembe kerüljek a spanyollal. - Te hogy kerülsz ide.

- Azt hittem, azért kicsit jobban örülsz majd. - játszotta a sértődöttet a pilóta.

- Jaj, de nagyon örülök. - mosolyogtam és hosszan megcsókoltam Fer-t. - Nem úgy volt, hogy reggel érkezel.

- De. Csak Lewis hívott, hogy ő már ma jön, ezért gondoltam spóroljunk kerozint.

- Nagyon hiányoztál. 

- Te is nekem. - vigyorgott a férfi és újra megcsókolt.

- Na, annak örömére, hogy így összegyűltünk, itt az ideje egy kis partynak. - kiáltotta el magát a brit, mire elhúzódtunk egymástól és rámosolyogtunk a felpörgött férfira.

Mindannyian elindultunk készülődni. Miközben a gardróbban válogattam a ruhák között, Fernando is készülődött.

- Holnap hivatalosak egy vörös szőnyeges premierre.

- Az csúcs. - felelte szerelmem nem túl nagy lelkesedéssel.

- Azért holnap vágj hozzá jobb képet. Nekem ez sokat jelent. 

- Jó, persze, persze.

- Most komolyan. Ott lesz Meredith is, az egyik főnököm. Lehetnél vele kedves.

- Meglátjuk mit tehetek. - lépett oda hozzám Fer és hosszan megcsókolt. - De érted bármit. 

- Na azért. Készülődj. - simítottam meg a karját, majd én is elvonultam a fürdőbe.

...

Másnap reggel a telefonom csörgése ébresztett. Fáradtan kutattam érte az éjjeli szekrényen, miközben lefejtettem magamról Fernando karjait. Nagy nehezen végre sikerült megtalálnom a készüléket és a fülemhez emeltem.

- Haló. 

- Szia, B. Itt Meredith? Hol vagy?

- Mi?

- Ma van a második napja a reklám film forgatásnak?

- Mi? - úgy meglepődtem, hogy nagy lendülettel ültem fel az ágyban.

- De megbeszéltük. 

- Basszus. Fél óra és ott vagyok.

- Nagyon siess. Megvárunk.

- Oké, bocsi.

Mint a szél viharzottam be a fürdőbe. Ahogy a tükörbe pillantottam, majdnem ki is fordultam volna onnan. Hatalmas karikák a szemem alatt, a hajam csapzott, az egész arcom pedig elnyűtt az egész esti bulizástól és a másnaposságtól. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, egy kis sminket felvittem, hajamat összefogtam és már rohantam volna a konyhába, mikor Fer utánam szólt.

- Hát te hova szaladsz?

- Dolgoznom kell.

- Ma? 

- Igen. Teljesen kiment a fejemből. Oda jössz kicsit később?

- Persze. Írd meg SMS-ben a címet.

- Imádlak. Várlak. - odasiettem hozzá, hosszan megcsókoltam, majd rohantam kifelé.

Útközben ittam meg a kávémat és vettem be a két gyógyszert  a másnaposság ellen. Ahogy odaértem, sűrű bocsánatkérések közepette bevágódtam a sminkszékbe. Egész gyorsan megcsinálták a sminkem és a hajamat, majd felvettem a fürdőruhát és folytatódhatott a forgatás. Mint megtudtam, három reklámot forgattunk, egy termékhez, amit különböző időkben adnak le. A forgatási szünetben írtam egy sms-t Fernando-nak, aki a második órában meg is érkezett és figyelemmel követte a maradék egy órát. Mikor végeztem, hozzá siettem.

- Na, milyen voltam?

- Gyönyörű, mint mindig. - hosszan megcsókolt.

- Köszönöm.

- Mehetünk?

- Persze.

- Mielőtt hazamegyünk, eszünk valamit?

- Az nem lenne rossz.

Hazafelé megálltunk egy kellemes kis étteremben, ahol megebédeltünk. Végigbeszélgettük az egész étkezést, volt mit megbeszélni egy hét alatt. Miután hazaértünk, körülbelül el is kezdtem készülődni. Egy ilyen eseményre nem lehet akárhogy megérkezni, ezt már tapasztalatból tudom. Ha valami nem klappol, a sajtó szétszed. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, megcsináltam a sminkemet, majd a hajamat. Nem siettem, volt időm, így nagy gondot fordítottam a készülődésre. Hét előtt húsz perccel szólt a kapu telefon. Értetlenkedve sétáltam oda és beleszóltam.

- Igen?

- Ms. Genger? - hallottam meg a portás hangját.

- Igen, Fred?

- Egy limuzin vár önökre idelent?

- Egy limuzin? - ugrott fel a szemöldököm.

- Igen. A sofőr azt mondja, M. küldte őt. Azt mondta, Ön tudni fogja.

- Meredith. - nevettem fel. - Köszönöm, Fred. Azonnal megyünk.

Ahogy letettem a telefont, visszafordultam a hallban készülődő három emberhez.

- Az imádni való főnököm egy limot küldött értünk. - közöltem vigyorogva.

A két fiút nem hatotta meg annyira a hír, de mi Valeryvel igazán izgatottá váltunk. Lesiettünk a lakásból és bevágódtunk a hófehér limuzin hátsó ülésére.

- Ki kér egy kis pezsgőt? - vett elő Lewis a jégbe hűtött alkoholból.

- Nekem jöhet. - tartottam oda a poharamat.

- Biztos jó ötlet? Nem kéne spiccesen megjelenni a szőnyegen.

- Nyugi már. - nevettem Fer-re. - Igyál te is.

A rövid út alatt igazán jó kis hangulat alakult ki, de mire odaértünk a mozihoz, visszavettünk, nehogy azt higgyék, egy rakás, viselkedni nem tudó fiatal érkezik a premierre. Fernando szállt ki először és azonnal kattogni kezdtek a gépek. Egyből engem is kisegített és a fotósok feléledtek. Lassan vonultunk végig a szőnyegen, Fer átkarolta a derekamat és úgy sétáltunk. Meg-meg álltunk pár pillanatra pózolni, majd folytattuk az utunkat a végtelennek tűnő szőnyegen. Ha ezer kép nem készült rólunk, akkor egy se. Lewisék is kaptak bőven a fotósok vakuiból, de Valery-re is nagyon ráakadtak. Hosszú időbe telt, mire végre elértük a szőnyeg végét. Meredith sietett oda hozzánk.

- B., tudtam, hogy gyönyörű leszel. - vigyorgott főnököm és megölelt. - Szia, Fernando.

Szerelmem két puszival köszönt a nőnek. Már bemutatkoztak egymásnak a fotózáson, így most mint egy régi ismerős úgy köszöntötték egymást. Mikor Valery-ék beértek minket, őket is bemutattam a főnökömnek, majd beszélgetni kezdtünk. Rengeteg ember jött oda köszönni a nőnek. A főnököm egytől egyig mindenkinek bemutatott és pár szót válthattam velük. Voltak ott rendezők, modellek, színészek, színésznők, producerek, managerek. Egy órán keresztül Meredith oldalán álldogáltam és tüneményesen mosolyogtam minden új emberre. Fernando, Valery és Lewis nem jöhetettek velem mindenhova. Az elején Fer még hősiesen mindenkihez követett, bemutatkozott és bőszen mosolygott, de ezt kb. fél óra alatt megunta és lelépett. Tíz perccel a premier előtt Tíz perccel a premier előtt M. elengedett így én elindultam megkeresni a társaságomat. Nem volt nehéz, mivel a hangjukat meghallottam még a nagy morajon keresztül is. A három barátom épp a pultot támasztotta. Ahogy az üres poharakat néztem előttük, rájöttem, megunták a várakozást és lecsúszott már pár feles. Haragra gyúltam, mikor észrevettem, hogy Fernando nem törődve a lesifotósokkal és a riporterekkel, emelt hangon kiabálni és hadonászni kezd. Valery és Lewis hangosan nevettek. 

- Mi a fenét művelsz. - léptem oda és lefogtam a karjait. - Tudod, hogy fontos nekem ez az este. Ne égess le.

- Blance, de jó látni. - kiabált tovább Fer.

- Halkabban már. - szorítottam össze a számat. - Nem hiszlek el. Muszáj ezt? Ti pedig - fordultam Val-hoz és Hamilton-hoz. - Azért jöttetek hogy igyatok? Azért hívtalak titeket, mert azt hittem jó buli lesz, de csak leégettek.Köszi. Vagy tudtok viselkedni, vagy húzzatok haza. Most.

Látszólag barátnőm megértette, mennyire fontos nekem ez az egész, ezért egy kicsit bűnbánóan bámult rám, de Lewis nem érzékelte a dolog súlyát, így átkarolta a vállam.

- Ne legyél már ilyen merev. Lazíts egy kicsit.

- Nem. - löktem el a karját. - Öt percetek van összeszedni magatokat, vagy húzzatok a fenébe. 

A hajamba túrtam, majd elindultam a terem felé, ahova már szállingóztak be az emberek. Felsiettem az sorunkhoz és leültem a helyünkre. Mellettem három hely szabad volt. Az emberek igyekeztek beljebb menni, így feljebb húztam a lábaimat. Az egyik férfi azonban megállt mellettem.

- Blance?

Annyira felhúztak Fernandoék, hogy elmerültem a gondolataimban és csak lassan kapcsoltam a megszólításra. Felpillantottam a kék szemű, feketés hajú srácra.

- Jake?

4