Szárnybontogatások...

Nem garantálok és nem merek semmit sem ígérni, de.....

http://icefanfic.blogspot.hu

Maybe it's gone...

Nehéz szavak következnek, de nem tudok mit csinálni. 

Szerintem vége. Nehéz kimondanom, mert imádok írni és azt még jobban imádtam, ahogyan ti viszonyultatok hozzá, de... vége. Sok hülye hóbortom volt, amin egy-két évig kattogtam, majd felnőttem, kinőttem, és jött egy másik. Az írás azonban nem egy hülye hóbort és évek óta jelen van az életemben. Néha megosztottam a közönséggel, néha nem. Januárban szántam rá magamat, hogy akkor odarakom magam és megmutatom és bejött. Őszintén nem számoltam ilyen sikerrel, meglepett mennyien szerették Blance történetét, később pedig Issie-ét. Nagyon örültem a sok pipának, kommenteknek.

Rengeteg hullámhegy, ámbár inkább hullámvölgy volt jelen a regényben és gyakran készültem bedobni a törölközőt, de most úgy tűnik - ha nem is végleg - de hosszú időre bedobom. Fáradt vagyok, rengeteget tanulok, vagy más dolgom van, a vezetés is sok időt vesz el tőlem. Emellett ihlet sincs.

Nem akarok senkinek semmit sem a nyakába varrni, nem akarok vádaskodni és semmi. De én úgy vettem észre, hogy csökkent az érdeklődés irántam. Csökkent a látogatottság, a pipák és... és minden. Valószínűleg mindenkinek van egy szavatossága, és nekem elég gyorsan lejárt.... de hát ez biztos azért is van, mert már én se vagyok a régi és ezt pontosan tudom. Mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni. Hát ez nem jött össze. De valakinek a szakadékból kell integetnie... ez vagyok most én.

Elgondolkodom most így télre egy síugrós RÖVID kis fanfiction, de SEMMI nem biztos. Szóval nem merek ígérni, nem merek semmit sem mondani, mert akkor tuti nem jön össze.

Szóval nagyon nagyon SAJNÁLOM. Mást nem tudok mondani, nem vagyok boldog én sem. Írok, ha van valami fejlemény, ne haragudjatok rám :((

Életjel..

Nos, igazán meg voltam hallva mostanában és sajnálom :/ Igazából le vagyok lassulva, jön a tél, amit szeretek de ezt az átmeneti őszi, esős, lucskos rossz időt utálom... akkor már legyen hó ha hideg van... az legalább szép. Mindegy :DD A Forma-1 téli szünetre megy, és sok F1 rajongó hibernál... DE NEM ÉN! :DD Számomra továbbra is tele lesz a hétvége, hisz kezdődik a másik imádott sportom: SÍUGRÁS!!!

Amennyire nem bírom a Red Bullt a Forma-1ben, annyira bírom őket síugrásban. Az osztrákok a kedvenceim: Morgenstern(Morgi), Kofler, Loitzl, Koch <3

De bírom még Ammannt, Wellingert, Neumayert, Freundot és Freitagot :DD

Tudom, sokak számára ismeretlen nevek, de csak ajánlani tudom ezt a sportot, mert én hamar megszerettem és még hamarabb megtanultam mi a lényege is :D Szóval hajrá hajrá :DDDD

A szezon azonban végigért, legnagyobb bánatomra nem olyan eredménnyel, amit a Ferrari rajongók 4 éve várnak... de majd jövőre. Pár képpel búcsúztatnám ezt az évet.

Számomra a legszebb kép a mai napon:

Run, Grosjean, run!! :DDDD

Epic Webbo :DD <3 I'll miss this man so much...

I have ski jumping to watch from this weekend :DDD

JACKPOT! :D

HAHAHA :DD What they think during the photoshoot :)



Poor Daniel :DDDD

Poor Davide :D

Nothing to say...

Hahah :D LMFAO :D

Fernando be like: "All I want is a championship" :"D

Maybe...

HAHAHA :DDDD Loved this moment from Webbo.... <3

Let me show you have to do it :D

Like a f*cking boss, Hulk :D

Maybe you should :D

Ígérem, hamar jön a kövi rész :DDD

What about love? - 26. fejezet

Rövidke, meg nagyon nem történik sok minden :)) 

Enjoy :*

26. fejezet - Thank you

- Köszönöm szépen a figyelmet! - nézett fel a lapjából a kedves, idős ember, majd levette a szemüvegét. - Jó szórakozást kívánok mindenkinek. 

Alig vártam, hogy véget érjen a beszéd, mert fel akartam hívni Jenson-t. Előkutattam a táskámból és Fer-hez fordultam.

- Egy perc és jövök. 

- Hova mész? - fordult felém meglepetten.

- Fel kell... - mutogattam a készülékre, majd újra próbálkoztam. - fel kell hívnom valakit.

- Kit? - lépett közelebb. 

- Lauren-t. - feleltem rezzenéstelen arccal. - Hívott a beszéd alatt, és csak akkor hív, ha valami nagyon fontos. Mindjárt jövök. Itt megvársz?

- Öh, igen. Kérsz valamit inni?

- Valami erőset. 

- Jól van. - húzódott féloldalas mosolyra a szája, majd elindult a bárpult irányába.

Én, semerre sem nézve a mosdót vettem irányba, az egyetlen hely, amiben nyugodtan tudok telefonálni. Ahogy beértem, megtámaszkodtam a mosdó kagylón és párszor hosszan beszívtam, majd kifújtam a levegőt. Lehajtottam a fejemet, hosszú szőke hajam pedig teljesen eltakarta az arcomat. Úgy éreztem, össze kell szednem magamat, és ehhez idő kell. Nem kevés. Pár pillanat múlva egy kéz ért a vállamhoz, amitől összerezzent.

- Ne haragudj. - nézett rám ijedten nagy barna szemeivel az afro-amerikai lány. - De jól vagy?

- Igen, igen, persze. - igazítottam fülem mögé hajamat egyik oldalon és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Jól van akkor. - mosolyodott el ő is. - Csak láttam, hogy itt állsz, így. Gondoltam inkább rákérdezek, nehogy tényleg valami baj legyen.

- Minden rendben. - bizonygattam. 

- Oké. - mosolygott. - Szia.

- Szia.

Mikor a lány kilépett a mosdóból, egyből a telefonomhoz kaptam és tárcsáztam a jól ismert számot. Hátamat a hideg falnak döntöttem, miközben fülemhez emeltem a készüléket. 

- Vedd fel, vedd fel, vedd fel. - lehunytam a szememet és idegesen a hajamba túrtam. A hatodik csöngésre sem akarta felvenni, én pedig kezdtem kétségbeesni. Mindenképp beszélni akartam vele. Már épp letettem volna, mikor egy kissé türelmetlen hang szólt bele.
- Sürgős?
- Itt van. - vágtam bele a mondanivalómba kétségbeesetten.
- Micsoda? - élénkült fel a hangja.
- Itt van, Jens... hozzám ért... hozzám szólt.
- Csak lennék ott. Már nem élne. - tudtam, hogy Jenson-ben egy pillanat alatt felment a pumpa. - Mit mondott?
- Hogy hiányoztam neki, hogy gyönyörű vagyok és örül hogy lát.
- Az a mocsadék. - fortyogott a bátyám. - Ha még egyszer a közeledbe jön, hívd a biztonságiakat. Fer nincs veled? Nem tud megvédeni?
- De itt van... de... de ő nem tudja, hogy ő James.
- Miért nem tudja, Ise? Nem azt mondtad elmesélted neki?
- De igen. De az a paraszt azt mondta, hogy egy barátom.
- Hogy dögölne meg. - szisszent fel. - Jó, oké. Ise, most menj ki, minél gyorsabban keresd meg Fernado-t és mond el neki. Meg fog védeni. Nagyon szeretnék, de innen nem tudok mást csinálni.
- Jól van. - bólintottam nehezen. - Köszönöm.
- Nagyon vigyázz magadra, Ise. Hallod?
- Igen.
- Jól van. Szeretlek. Majd hívlak még.
- Szia. - nyomtam ki a telefont és némán figyeltem az elsötétült képernyőt.
Gyorsan megigazítottam a sminkemet és mély levegőt vettem, majd csak úgy hagytam el a mosdót. Kiléptem és tekintetemmel a spanyol pilótát kerestem, de a sötét teremben, halvány fények mellett, nem ismertem meg elsőre. Hirtelen valaki elkapta a karomat, mire összerezzentem és húzni kezdett kifelé. Rápillantottam a férfire, aki húzni kezdett, mire bestoppoltam.
- Engedj el! - kezdtem csapkodni a kezét, de erősebben szorított és megrángott. - Engedj már el! - rúgtam bele de nem hatotta meg.
James egy szót se szólt, csak tovább húzott.
- Ez fáj, de szerencsétlen. - próbáltam kirángatni a karomat a szorításából, de mivel nem engedett, úgy döntöttem, mástól kérek segítségét.
Egy pezsgőt felszolgáló, fiatal pincér srác karját kaptam el, aki megdöbbenve fordult felénk. És mivel szó szerint belekapaszkodtam a jó minőségű ingbe, James-nek is meg kellett állnia.
- Segíts! - könyörögtem.
- Van valami probléma? - ismerte fel azonnal a helyzetet a srác és közelebb lépett James-hez.
- Csak a női hiszti. - vigyorgott. - Tudod, milyenek.
A pincér rám pillantott, de mivel továbbra is görcsösen kapaszkodtam belé, nem tudott elmozdulni.
- Kösz a piát. - vett el egy üveg pezsgőt a tálcáról, mire látatlanul, de annál erősebben megrántott, mire kénytelen voltam elengedni.
Hátrafordultam és szótlanul formáltam az ajkaimmal a szavakat, a srácnak, akitől távolodtunk.
- Segíts! Hívj valakit!
A fiú mintha bólintott volna - bár nem voltam benne teljesen biztos -  és elsietett. James kilökött egy üveg ajtót és kihúzott rajta, majd elengedett, de olyan lendülettel mind ezt, hogy megtántorodtam. A hideg levegő megcsapott. Egy kis, kordonnal körülvett területen álltunk, a szabad ég alatt és nagy tábla hirdette: "Dohányzásra kijelölt terület". Rajtunk kívül senki nem volt ott, ami aggodalomra adott okot. A lehető legtávolabb akartam tőle kerülni, így nekitapadtam a fémkordonnak, majd a sötétben a szorítás helyét kezdtem vizsgálni. James eközben elővette az öltönye zsebéből a cigisdobozt és szájába tett egy szálat. Ahogy érzékelte, hogy figyelem, felemelte a tekintetét. Erre a mozdulatára elkaptam a szememet, és a karomat kezdtem dörzsölgetni, mert nagyon megéreztem most a hideget. Láttam, ahogy James leveti az öltönyét és elindul felém.
- Ne gyere közelebb! - tagoltam a szavakat lassan.
- De fázol. - lágyult el a hangja.
- Inkább megfagyok, minthogy te hozzám érj. - sziszegtem.
- Ise...
- Gyűlöllek! - emeltem meg a hangomat. - Látod ezt? - mutattam a karomra, ahol a férfi szorította. - Nem fogod megúszni, James.
- Ugyan. - nevetett fel. - Nem akarlak bántani.
- Nekem nem úgy tűnik. - nyeltem nagyot, mikor közelebb lépett.
- Csak... - finoman a vállamra helyezte az öltönyt, de én meg se mertem moccanni.
Mikor rám rakta, most sokkal finomabban, megfogta a karomat. Tüzetesen megvizsgálta a nyomot, majd megsimogatta a karomat. Az érintésétől kirázott a hideg és legszívesebben elhúzódtam volna és messze rohantam volna. De valami meggátolt.
- Sajnálom. - pillantott fel rám. - Nem akarlak bántani.
Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta és szinte teljesen elvesztem a barna szempárban.
- Már megtetted. - sikerült elszakítanom a tekintetemet az övétől és az ajtó felé indultam.
Fernando alakja tűnt fel az üveg ajtó túl oldalán és aggodalmat véltem felfedezni az arcán. Villámgyorsan lökte ki az ajtót és hozzám lépett.
- Jól vagy? - lépett közelebb hozzám és megfogta a kezemet.
- Igen. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- A pincér azt mondta, hogy bajban vagy.
- Ja, nem. - próbáltam mosolyogni.
A pilótán látszott, hogy egy szavamat sem hiszi, és óvatosan odébb húzta az öltönyt. Mikor meglátta az apró véraláfutást a karomon, lefagyott.
- Ez micsoda?
- Ja... a... a... - kerestem a szavakat, miközben zavartan a hajamba túrtam. - a mosdóban valami szerencsétlen rám nyitotta az ajtót.
- A karodra? Ennyire?
- Igen. - erősködtem.
- Jó. - bólintott nagy nehezen a férfi, de látszott, hogy nem hisz nekem. - Bemegyünk?
- Igen. - bólintottam most én is, és levettem a zakót.
Hátrafordultam, hogy visszaadjam a tulajdonosának. James azonban nekünk hátat fordítva, a fém kordonra támaszkodva szívta az utolsókat a cigarettájából. Odaléptem hozzá és rövid hezitálás után értem a vállához.
- Köszönöm.
A férfi felpillantott és felegyenesedett. Hosszan álltam átható tekintetét, miközben elszántan nyújtottam felé a zakót.
- Köszönöm. - ismételtem.
- Nincs mit. - futott végig halvány mosoly az arcán, miközben felvette a ruhadarabot. - Akkor... jó szórakozást az ezt hátralevő részére.
- Mész?
- Szerintem már minden dolgomat elvégeztem a mai napon, amit akartam.
- Igen, valószínűleg. - bólintottam röviden.
- Sziasztok. - közelebb hajolt és nyomott egy gyors puszit az arcomra, amitől kirázott a hideg és szótlanul figyeltem, ahogy minket megkerülve bemegy az épületbe.

Just found it :DD

Igazi kis csemege, szerintem :DD Én személy szerint mindig örülök, mikor együtt látom őket, tetszik hogy ennyire jóba vannak :)

What about love? - 25. fejezet

Meghoztam :DD Beleragtam egy szereplőt, akivel még később találkozunk :DD Kiváncsi vagyok mit szóltok hozzá ;) Amúgy a karakter, akit választottam a szerepére, nem rossz :DDD felkerül a "Crushes" listára ;) 

Enjoy :*

25. fejezet - You're beautiful

- Ha már bebuktunk a világ körüli turnéval ez a minimum, hogy erre a jótékonysági eseményre elmész. 

- Jó, Lauren, ha nem hozod fel még hússzor ezt a témát, akkor is emlékszem. - léptem be a gardróbomba és felkapcsoltam a villanyt.

- Jó, bocsánat. De mióta lemondtad a turnét, ezer és egy újságíró kérdezget, hogy akkor mi is van. Mellesleg Paul nem túl kedvesen nyilatkozik. Neked is le kéne adnod valamit normális nyilatkoztatott, hogy miért nem mész velük, mert az az ember el tudja vágni a karrieredet egy életre. Szóval...

- Jó... - sóhajtottam. - De nem tudom mit vegyek fel... a legtöbb estélyimet már megmutattam. 

- Küldetek neked pár ruhát. Van pár új tervező, akik mikor meghallották, hogy téged is meghívtak, már csörgött a telefon, hogy örülnének, ha az ő ruháját viselnéd. Van egy csaj, nagyon jó stílusa van, tőle küldök kettőt. Szerintem tetszeni fog.

- Küld. Mikor jön Jenna és Evie?

- Nyolckor van a vörösszőnyeges bevonulás, fél nyolcra megy érted a kocsi. Az jó ha, ha hatra jönnek a lányok?

- Tökéletes. - léptem a cipős polchoz.

- Fernandonak remélem van valami normális öltönye meg nadrágja.
- Őt is meghívták? - rogytam le a gardrób közepén lévő puffra.
- Persze. - háborodott fel a menedzserem. - Nem gondoltad, hogy egyedül fogsz megjelenni a vörös szőnyegen, mikor egy Forma-1-es pilóta a szerelmed.
- Ja, bocs.
- Szólj neki is, hogy csípje ki magát. A ruha érkezik ötkor, hogy legyen időd válogatni. Legyetek pontosak, még beszélünk. - azzal Lauren le is rakta a telefont én pedig tovább ücsörögtem a fekete puffon.
Pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtóban csörög a kulcs, ezért felálltam, hogy üdvözöljem a futásból visszatért pilótát.
- Szia. - pillantott rám meglepetten.
- Szia. - mosolyogtam.
- Látom, hogy van valami. Mesélj.
- Ja, ma este. Szóval van valami jótékonysági est, amire minden évben meghívtak, de úgy volt, hogy idén nem megyek a turné miatt. Most azonban Lauren erőlteti, mert mióta lemondtam a turnét nem nyilatkoztam, és már ő se nagyon tudja tartani az újságírókat. Azt mondta, muszáj lenne mennem.
- És?
- Te is meg vagy hívva idén.
- Oké. Mikor?
- Akarsz menni? - lepődtem meg.
- Nem mondom, hogy nem tudok jobb programot ma estére, de nem akarlak cserben hagyni. Viszont nagyon elegáns nincs nálam.
- Felhívom akkor Lauren-t, mert nekem is hoznak ruhát.
- Öh, oké. Meddig tart?
- Nem tudom. Megmutatjuk magunkat nyolckor, kilenckor kezdődnek a jótékonysági koncertek, tíz körül leléphetünk, ha akarod.
- Nem hangzik rosszul. - vigyorgott és magához húzott.
- Ne, izzadt vagy. - toltam el nevetve.
- Ne mond, hogy nem szereted. - karolt át szorosan és vigyorogva szorított magához.
- Neeemmmm! - vinnyogtam és a mellkasát kezdtem csapkodni.
- Ne nyifogj már. - tapasztotta be a számat egy hosszú csókkal, mire mosolyogva engedtem el.
- Meggyőztél. - suttogtam.
- Meg vannak a módszereim. - nevetett fel, és újra megcsókolt.

.       .       .

 - Isleen, Isleen! - hallottam ezer felől a nevemet és nem tudtam már hova mosolyogjak. Inkább csak széles mosollyal álldogáltam tovább Fernando oldalán. A pilóta kihúzta magát mellettem, és szorosan tartotta a derekamat, miközben rezzenéstelenül, mosollyal az arcán álldogált tovább. Pár perc múlva jeleztem neki, hogy, menjünk tovább, de egy fotós megkért, hogy egyedül is pózoljak. Kissé kelletlenül engedtem el Fer kezét és ismét megálltam. A gépek újra felzúgtak és még több kép készült rólam. Mikor meguntam, dobtam még puszit, majd a pilóta után siettem, aki kinyújtotta a kezét. Mikor átértünk a fotósokon, az egyik divatlap fiatal riporter nője lépett oda hozzánk mosolyogva.
- Sziasztok. Isleen, gyönyörű vagy ma este.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Megkérdezhetem mit viselsz ma? - tartotta oda a mikrofont a lány.
- Természetesen. A ruha egy Tadashi Shoji kreáció. Nagyon tetszik itt a felső része, meg az oldala. - mutattam a ruhára. - Az esése is nagyon megfogott mikor megláttam ma délután. Gondolkodás nélkül döntöttem mellette. A cipőm a kedvenc Charlotte Olympia cipőm, amit már sokszor láthattatok rajtam, nem csak különleges alkalmakkor. Szívesen hordom hétköznapokon is, mert amellett hogy jól nézz ki, hihetetlen kényelmes. Az egyik legjobb cipőm, és meg van belőle a fekete változata is.Úgy gondoltam, hogy ez a ruha nem kíván túl sok kiegészítőt, mert a cipő is eléggé feldobja, ezért csak ezt az egyszerű Ginette_Ny gyűrűt választottam. Lehet, hogy most sokakat meglepek, de a kis táskám H&M. Nem olyan régen dolgoztam velük, és mikor a showroomban megláttam ezt a táskát, megmondtam, hogy kell. Öhh... - néztem magamon végig. - Ennyi. A sminket és a hajamat a mindig tökéletes csapatomnak, Jenna-nak és Evie-nek köszönhetem. Hibátlan munkát végeznek évek óta és nagyon hálás vagyok neki évek óta.
- Tökéletes választás. - bólintott. - Most sem fordultál stylelisthoz, igaz?
- Még szép volt. - vigyorogtam. - Soha.
- Köszönöm szépen, további jó szórakozást nektek estére.
Pár lépéssel odébb Fernando kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Nagyon rutinos vagy.
- Csak az évek. - nevettem fel.
- Ügyes kislány. - nyomott egy puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.
- Igyunk először valamit. - álltunk meg egy magas, kerek asztalnál, én pedig letetettem a táskámat az asztalra.
- Pezsgő?
- Jó lesz. - mosolyogtam, majd kivettem a telefonból a táskámból és elkezdtem nyomkodni. Pár perc múlva Fer még mindig nem tért vissza, és mikor felpillantottam, megláttam ahogy a pilóta egy producerrel beszélget. Mosolyogva merültem el újra a készülékben, azonban meghallottam magam mögül, egész közelről valakit, akitől rosszul lettem.
- Gyönyörű vagy ma.
Rettegve fordultam meg és a férfi szemébe pillantottam.
- Jó, hogy itt találkozunk. - mosolygott a férfi, de a testem remegni kezdett. Az ajkaim felmondták a szolgálatot és egy pillanat alatt lesápadtam. - Mi a baj, Issie?
Továbbra sem tudtam megszólalni, a velem szemben álló ember pedig sármos mosolyt villantott rám, amitől - ha nem ismerném olyan jól - elolvadtam volna.
- Reméltem, hogy ma találkozunk. - hajolt közelebb, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, mire kissé ijedten húzódtam hátrébb. - Hiányoltalak egy ideje.
Hozzám akart érni, de hátraléptem, azonban így az asztalnak ütköztem.
- Nem... - remegtek az ajkaim és nem tudtam beszélni, ezért újra megpróbáltam. - nem jöhetsz a kétszáz méteres körzetembe.
- Ugyan, Issie. - felém nyúlt, de újra hátrébb léptem, majdnem el is estem a ruhám szélében. - Hopp, hopp, el ne ess szépségem. - vigyorgott, majd rám kacsintott.
- Ne merészelj hozzám érni, vagy akár csak egy lépéssel közelebb jönni, James. Ha ezt megteszed, azonnal hívom a rendőröket.
- Felfújod ezt az egészet. - rázta a fejét a férfi nevetve. - Voltak hibáim... ahogy neked is. De... lépjünk túl ezeken a zörrenéseken. Biztos megváltoztál mára, ahogy én is.
- Felfújom, James? Komolyan? - tettem csípőre a kezemet. - Nem tudom mit fújok fel azon, hogy kórházba kerültem miattad.
- Baleset volt.
- Takarodj.
- Minden rendben? - karolta át valaki a derekamat, de már a hangja és az érintése is megnyugtatott.
- Oh. - lepődött meg James. - Szóval őt is elhoztad. - nézett rám. - Azt hittem a ti kis románcotoknak már vége.
- Ki ez, Ise? - húzott közelebb magához a spanyol pilóta.
- Egy barát. - pillantottam a férfi szerelmemre, majd rám is nézett és kezet nyújtott a férfinek. - Egy igazán JÓ barát. - nyomtam meg a szót és tekintetét az enyémbe fúrta, mire elkaptam a tekintetemet.
- Khm... - hallottam a mikrofonban egy hangot, mire mind a hárman megfordultunk.
- Kezdődik a nyitóbeszéd. Menjünk előrébb. - fogtam meg egy kicsit erősebben Fer kezét és előre húztam.
- Oké. - vonta fel a szemöldökét a pilóta, de azért követett.
Pár lépésre a színpadtól megálltunk, de szívem továbbra is a torkomban dobogott. A légzésemet igyekezet visszalassítani. Éreztem a  tekintetet a hátamon, ami szinte átfúrta a bőrömet és egészen a csontomig hatolt. Megborzongtam tőle és félve hátrapillantottam a vállam felett. James ugyanott állt, ugyanannál az asztalnál, amitől az előbb elrángattam Fernando-t. Elvette az asztalról az egyik pezsgős poharat, amit a pilóta hagyhatott ott. Vigyorogva megemelte és biccentett, majd belekortyolt a buborékos italba, de közbe végig tartotta velem a szemkontaktust. Lenyelte az alkoholt, majd a poharat letette az asztalra.
- Jó szórakozást. - formálta a szavakat hangtalanul, de le nem fagyott az arcáról a mosoly.
Megborzongva fordítottam el a fejemet és közelebb húzódtam a spanyol pilótához.

What about love? - 24. fejezet

Elég rövid és elég sokat kellett várni, de remélem tetszik :)

Gyors kérdés:

Végig írjam az egész évet, hogy a brazil nagydíjjal záródjon a történet, vagy fejezzem be korábban, nem kell elmennem a végig.

24. fejezet - Stop it!

- Akadnak. - léptem be a szórakozó hely V.I.P. részére, ahol már rengetegen táncoltak az aktuális DJ zenéjére. 

Láttam a fintort Fernando arcán, nem igazán nyerte el a tetszését a fiatalok tuc-tuc stílusa.

- Ugyan már. - böktem oldalba és odahajoltam a füléhez, hogy hallja amit mondok. - Ne mond, hogy nem tetszik.

- Öhh... - rázta meg a fejét. - inkább igyunk.

Kezdett el határozottan húzni a bárpult felé, ahova egy sorban rengeteg pohár volt lerakva, benne pedig áttetsző folyadék, a V.I.P. vendégek részére.
- Ez már nekem is jobban tetszik. - nevettem fel, de nem engedtem egy ideig, hogy tovább menjen. - Várj, várj!
- Mi az? - fordult felém értetlenül, mire magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam a pilótát.
Miután elengedtem, arcunk között pár centi volt továbbra is.
- Ezt most miért kaptam? - vigyorgott.
- Nem tetszett? - játszottam a csalódottat, mire nevetve vissza húzott és most ő csókolt meg, hosszabban.
- Még szép, hogy de. - mosolygott.
- Amúgy azért, mert nem emlékeztem, hogy mondtam-e a hétvége folyamán, hogy szeretlek és örülök, hogy vagy nekem.
- Csak úgy százszor. - vigyorgott és nyomott egy puszit az arcomra, majd úgy haladtunk tovább, hogy átkarolta a vállamat.
Mielőtt elértük volna a bárpultot valaki hátulról jó erősen rávágott Fernando hátára, amitől a spanyol pilóta összerezzent. Egyszerre fordultunk hátra a brit férfihez, aki széles mosollyal üdvözölt minket.
- Lewis! - léptem oda hozzá és adtam neki két puszit, Fer pedig kezet fogott vele.
- Sziasztok. - vigyorgott. - Ti vagytok az elsők, akik ideértek.
- Korán jöttünk? - pillantott barátjára a spanyol, majd rám nézett. - Mondtam, hogy korán indultunk el.
- Ne hisztizz már. - csaptam rá nevetve a mellkasára. - Rosszabb vagy, mint én.
- Téged nehéz túl szárnyalni. - vigyorgott rám.
- Neked még is sikerül. - bökdöstem nevetve.
- Na. - hívta fel magára a figyelmet Lewis. - Iszunk még ma, vagy az tilos?
Immáron hárman érkeztünk meg a bárpulthoz, és leültünk a bárszékekre.
- Mire igyunk először? - vettem el az első kis pohárkát.
- Mondjuk először ránk. - nyomott ajkaimra egy rövid csókot, amit vigyorogva fogadtam.
- Nekem tetszik.
- Bleeh... - fújogatott a brit pilóta. - Ennél nyálasabbak már nem lehetnétek.
- Csak igyál ránk. - nyomtam oda neki a poharat nevetve.
- Cheers! - koccintottam először Fer-rel, majd Lewis-szal és egyszerre húztuk le a rövid italt. Miután lenyeltem, eltorzult arccal csaptam le a pultra a pohárkát. - Uhh.
- Mi van, Issie? - vigyorgott rám a Mercedes pilótája és oldalba bökött. - Nem bírja az angol kis lelked az erőset?
- Te csak ne magyarázz nekem! - nevettem fel. - Te is angol vagy.
- De a jobbik fajtából. - csipkelődött tovább.
- Álmodozz. - vigyorogtam.
- Befejeztétek? - hajolt előre Fer és elvett egy újabb pohár alkoholt, mire mi is így tettünk.
Mindig volt valami, amire lehetett inni, így hamar lenyomtunk három-négy kis pohárkát.
- Én jól vagyok. - tette le az utolsó poharat Lewis, majd felállt és pár bizonytalan lépést tett előre, majd majdnem elesett.
- Azt láttom. - nevettem fel hangosan és Fernando felé fordultam, aki szintén vigyorogva figyelte barátját.

- Komolyan. - legyintett a brit pilóta, majd mikor sikeresen megállt a tömeget kezdte szuggerálni. Láthatólag kiszúrt valakit és összehúzott szemekkel vizslatta az érkezőt, abban reménykedve, hogy ittas állapotban is felismeri. Követtem a tekintetét, és Lewis legjobb barátját, Nicot pillantottam meg, aki az embereken átverekedve próbált odaérni hozzánk. Látszólag a brit pilóta nem volt a helyzet magaslatán, így lemásztam a bárszékről, és odasétáltam hozzá.
- Szia, Nico. - adtam neki két puszit.
- Szia, Issie. - mosolygott rám, majd csapattársára pillantott, aki éppen azzal bajlódott, hogy lekászálódjon a székről. - Mennyit engedtél neki?
- Annyit ivott, amennyit mi. - mutattam magamra és Fernandora, majd védekezően felemeltem a kezem. - Egy korttyal se többet.
A brit pilóta addigra odavergődött hozzánk és ki tárta a karját, hogy megölelje barátját, de a szőke srác csak kérdő fejjel odébb lépett.
- Kösz, Britney. - morgolódott.
- Gyere, én megölellek. - vigyorogtam és kitártam a karomat, mire Lewis átölelt.
Éreztem, hogy nehezedik rám, ezért gyorsan csapkodni kezdtem a férfi hátát.
- Rám ne ess.
Fernando sietett segítségemre és finoman hátrébb húzta a pilótát.
- Köszönöm. - pillantottam rá hálásan, mire csak mosolyogva bólintott és megveregette egykori csapattársa vállát.
- Lewis, menj haza, ki vagy már.
- Hülye vagy? - lépett hátra. - Együtt a szuper csapat. - mutatott négyünkre. - Mint Londonban.
Hangosan felnevettem a brit pilóta felvetésén, majd hátrafordultam és elvettem három darab feles poharat, egy-egyet Nico és Fernando kezébe nyomtam, a harmadikat pedig megtartottam.
- Hol az enyém? - értetlenkedett Lewis.
- Te már megittad az egész estit. - vigyorgott rá csapattársa. - Oszt be!

.    .    .

Leraktam az utolsó tányért is asztalra és már épp indultam volna ébreszteni a hálóban szundikáló spanyol pilótát, mikor csöngettek. Értetlenkedve indultam el az ajtó felé, közben pedig futólag végigmértem magamat a tükörben. A kinyúlt, fakó póló és egy rövid pamut nadrág képezte az alvó ruhámat. A felkontyolt haj és a smink nélküli arc nem volt túl biztató látvány, de úgy voltam vele, aki ilyen korán zavar, nem érdekel, hogy lát. Azonban mikor kinyitottam az ajtót, meglepődtem. 

- Paul! Te mit keresel itt? - lepődtem meg, de oda hajoltam, hogy adjak neki két puszit.

- Jöttem meglátogatni téged. 

- Oh, ez kedves. - mosolyodtam el halványan. 

- Bejöhetek, vagy?

- Öh.... - nem voltam benne teljesen biztos, hogy ez jó ötlet. 

- Ne már. - vigyorgott és betolta az ajtót és belépett mellettem. 

- Jó. - csuktam be az ajtót mögötte. 

Paul besétált a konyhába és mikor meglátta, hogy a pulton ki van rakva a reggeli, le is ült az egyik bőrszékre. 

- Reggelizni készültél? 

- Igen, de... 
Felpillantottam és megláttam a szobából éppen kilépő kissé még álmoskás Fernando-t. A pilóta láthatólag lefagyott ahogy meglátta, ki ül a bárpultnál, de egyből fel is ébredt. Kérdőn pillantott rám, mire röviden megráztam a fejemet. Paul valószínűleg nem látta, mit csinálok, és a pilóta érkezését sem érzékelte. A spanyol az ujját a szája elé helyezte, jelezve ne szólaljalak meg és lassan közelebb lépett az énekeshez. 

- Ott én szoktam ülni. 
A férfi a hangra összerezzent, látszólag nem számított rá, hogy más is van lakásban rajta és rajtam kívül.
- Akartam is kérdezni, hogy miért két főre terítettél. - nézett rám, de megfordult a székkel és farka szemet  nézett a spanyol pilótával. - De végül is számíthattam volna rá, hogy haza hozod. Mond csak, milyen szánalmas dumával édesgettek vissza magadat Isleen kegyeibe. Fogadok, hogy hason csúsztál előtte a porban, ahová való vagy.
- Uuuh, ez most aztán vérig sértett. - vigyorgott gúnyosan a férfi. 
- Reméltem. - bólintott Paul. - Amúgy ezt - mutatott az orrára. - neked köszönhetem. 
- Még hogy így átrendeztem, se vagy tűrhetőbb. Nem csoda, hogy Issie engem választott helyetted. 
Erre az utolsó mondatra gyilkos pillantásokat lövelltem a pilóta felé, aki csak egy futó pillantásra méltatott, majd tekintetét kíméletlenül fúrta Pauléba.
- Szóval így játszunk... bele keverjük őt is. Nem tudom, ki állt mellette és vigasztalta a kis szívét amit te olyan kíméletlenül széttapostál.
- Épp ez az... nem vagy te jó másra, csak barátnak. Soha nem kaptad volna meg... egy senki vagy a szemében. - szegte fel a fejét a pilóta, és már láttam, hogy Paul keze ökölbe szorul.
- Dögölnél meg. - azzal neki esett a spanyolnak. 
- Paul! - sikítottam, ahogy láttam, hogy földre löki Fernando-t. - Fejezd be!
Próbáltam a vállánál visszarángatni az énekest, de én vajmi kevés voltam ehhez egyedül. Végül Fernandonak is sikerült valahogy felülkerekednie és ellökte. Gyorsan közéjük álltam mielőtt folytatnák, amit elkezdtek. A spanyol pilótának felrepedt a szája és valószínűleg a nyelvét is elharapta, míg Paul arcán csúnya foltok éktelenkedtek. 
- Ti egyszerűen nem vagytok normálisak. - pillantottam rájuk. 
- Isleen, most kell döntened. - Paul nem igazán nekem beszélt. - Vagy én, és a világ körüli turné, vagy ez. - köpte a szavakat, miközben végigmérte a pilótát. - Most. 
- Paul.... - próbáltam csitítani az énekest. 
- Most! - szólalt meg erélyesebben és végre rám nézett. 
Kissé megijesztett a férfi efelé fellépése és hátrébb léptem, Fernando mellé. 
- Sajnálom. 
- Pfff.... ez gyönyörű. - Paul eltrappolt az ajtóig, majd mikor kiment, olyan erősen vágta be, hogy az egész lakás beleremegett. 
- Jesszus. - fújtam ki a levegőt pár perccel később.
- Ez az ember idegbeteg. - fordult felém a spanyol pilóta és már magához akart húzni. 
- Te meg hülye vagy. - toltam el és visszamentem a pulthoz. - Mi a halálnak húzód? Mit gondoltál, mit fog csinálni?
Bevizeztem egy törölközőt és a háttal neki támaszkodtam a mosogatónak, Fer pedig megállt előttem alig húsz centire tőlem. 
- Meg kellett védenem téged. - hajolt közelebb.
- Hát rohadt jól megvédtél. - ráztam a fejemet, és inkább elkezdtem letörölgetni a vért. Láthatólag erre nem számított, de elmosolyodott. - Elharaptad a nyelvedet?
- Ja. Mikor meglökött. 
- Ajj, te. - kiöblítettem a törölközőt, miután megtisztítottam a vértől arcát. 
- Viszont nagyon örültem, hogy engem választottál. - vigyorgott. 
- Őszintén. Volt más választásom? - nevettem. - Az az én legnagyobb hibám, hogy túlságosan szeretlek.
- Gyere, ide. - húzott magához, hogy megcsókoljon. 
- Engem meg ne csókolj ilyen szájjal. - utaltam a vérre. 
- Ugyan már. - nevetett fel és ismét magához húzott, de most már meg is csókolt. 
- Neeee.... - próbáltam szabadulni nevetve, de éreztem, hogy erősebben húz magához. Egy pillanatra elengedett, mire mélyen a szemébe néztem. - Ha nem mondtam volna....
- Szeretsz?
- Nem azt akartam mondani... - húztam a számat. 
- Akkor? - játszotta a meglepetett.
- Nagyon szeretlek. - komolyodtam el. 
- Én is téged. 
- El is vártam. - mosolyodtam el, és most én húztam magamhoz, hogy megcsókoljam. 

Tartozom nektek...

... egy elmaradt résszel és egy indokkal, amiért ez nem érkezett meg.

Szóval, az én jelenlegi tartozkodási helyem: Olaszország, Róma.

Innen írom nektek szerény kis jelentésemet és szánom-bánom hogy nem szóltam délután, hogy este utazom a Ferrari hazájába.

Számomra különösen kedves ez az ország. Kisebb koromban rengeteget jártam oda és sok részén megfordultam ennek az országnak: Nápoly, Toscana, Szicília, Velence. De Rómába még sose voltam és ledöbbentett ez a város. Nagyon szép egyes részein és nagyon jó az idő. Az emberek kedvesek, mosolygósak és minden remek. Tegnap voltunk a Colosseumban és annak környékén, ma pedig a Vatikánban. Holnap felkerekedünk kocsival és kicsit autózunk valamerre.

Szombaton éjfélkor száll le a gépem Ferihegyen, szóval vasárnap AKÁR már hozhatom is a részt.

A másik nem titkolt ok az a vasárnap reggel. Igazából nem lepődtem meg az eredményen, nem is értem miért vártam csodát... de hát mindegy is. Nem tudom, én egyszerűen nem tudom szeretni ezt az embert. Talán azért, mert unom ezt a négy éve tartó dicsőséget, talán mert az egéz Red Bull csapat Webber kivételével úgy nem szimpatikus ahogy van, talán mert egy kicsit elvakult Ferrari fan vagyok és azt akarom, hogy ők nyerjenek. Nem tudom. Én csak halkan mormolom az imákat, hogy kapja vissza az olasz csapat a rég elvesztett kis szerencséjét.

Na mindegy, nem bőgök nektek tovább, inkább élvezem az olaszok vendégszeretetét :DD Csókollak titeket és majd írok ;)

Little Things

Remélem tetszett az előző résznél lévő Zac Efron gif :DDDDD Elhatároztam, hogy minden egyes résznél hozok neked egy nyálcsorgatós gifet a kedvenc színészeimről vagy énekeseimről :D De egy kis ízelítő :D

MY CRUSHES /ALWAYS AND FOREVER :DD/

Ahh, örök és halhatatlan szerelem :DDDDDDD <333

Nincs mit mondanom :DDD

Sírnék egy sort :DDD

;)

És még az állatokat is szereti :DDD hát lehet neki nemet mondani? :D

Mr. Sparrow ;)

 Tegye fel a kezét, akinek nem jön be :DDDDDDD

Ms. Cyrus élete legnagyobb hibája volt, hogy engedte kicsúszni a kezei közül...

Vétek kihagyni a testvért a sorból :DDD

A másik Salvatore :DD

Ha már vámpíroknál tartunk legyünk alaposak :DDDDD

Na jóóó :DDDDD

Legyünk őszinték :DD

Se vége se hossza annak a listának, ami életem szerelmeit sorolja fel, de ők a fők :D
Remélem tetszik és ti is megtaláltátok itt azt, akihez már ma hozzámennétek feleségül :D A rész holnap jön D
CSÓK :DDDD

What about love? - 23. fejezet

Kicsit rövid, kicsit sokat kellett várni rá :DD Pénteken akartam volna felrakni, csak hát khm kicsit iszogattunk :"DDD és hajnal 5-re értünk haza :"DDD de az a lényeg, hogy most itt van. Amúgy csak ámultam, bámultam a 22. fejezet utáni nézettségen :D 243 volt :DD Nagyon meglepődtem de nagyon örültem :D Rég nem volt ilyen magas, SŐT megkockáztatom sose volt ilyen :DDD Köszönöm <3  Találtam egy gifet, ami ugyan nem F1-es, de én KICSIT padlót fogtam :"DDDD

23. fejezet - Love you, dad

Roberta kérése szerint igazán szűkszavúan és megfontoltam válaszolgattam. A riporterek nem voltak elégedettek a válaszommal, mert nem annyit meséltem, amennyit ők szerettek volna. Széles mosollyal léptem be a woking istállóba. El akartam mesélni Jensnek a jó hírt, ezért a keresésére indultam. A férfi épp versenymérnökével beszélgetett egy tárolószekrénynek támaszkodva. Mikor észrevett, jelzett a mérnöknél, és odasétált hozzám. Nem tűnt valami boldognak, és ahogy közeledett hozzám, az én arcomról is lefagyott az arcomról. 

- Mi van, Jenssie? - vizslattam kissé aggódva az arcát. 

- Gyere. - finoman megfogta a karomat és odébb húzott. - Mit csináltál apuval?

- Mi az, hogy mit csináltam vele? 

- Nagyon megbántottad! Teljesen maga alatt van.

- Ő van maga alatt? - nevettem fel gúnyosan. 

- Igen, Issie. Nagyon szeret téged, te pedig megbántottad.

- Oh, Jens. Olyan kis naiv vagy. - simogattam meg nevetve a vállát. - Gondolom hatalmas szemekkel adta ezt be neked és még egy könnycseppet is elmorzsolt. 

- Hogy beszélhetsz így róla?! Ő az apánk. 

- Maximum a tiéd, Jenson. Az enyém el tűnt 26 éve és úgy 4 éve meghalt. Nekem egyetlen szülőm volt, és az anya. 

- Hah. - szisszent fel bátyám. 

- Hagyj kérdezzelek meg valamiről? Ki volt ott a kórházban, mikor magamhoz tértem James ütése után? Hm, Jens? Ki húzott ki a gödörből, mikor már elástam magamat a legmélyebbre? Jens, nem hallom. Elmondom ki volt és ki a családom még most is. Te, Jana és anya. Ennyi. Az én édesapám szépen megpattant, mikor a lánya drogokhoz nyúlt, mert én besározom a Button hírnevet. Bezzeg te, aki bajnokságot nyer, meg nagydíjakat, meg csak jó dolgokkal van a címlapon és ő csupa szív- szeretet. Csak rád büszke. 

A bátyám csípőre tett kézzel állt és többször is mély levegőt vett, mielőtt megszólalt. 

- Apa azért jött főleg, mert mondtam hogy itt leszel. Nagyon megbánta a dolgokat, és szeretne tőled bocsánatot kérni.

- Huszonhat év után. Lehet, hogy kicsit elkésett. 

- Soha nem adsz neki esélyt.

- Mert nem akarok.

- Az apánk. Nem lesz másik. Mit fogsz tenni, ha egyszer esetleg... esetleg elveszted?

- Ohohó... az maximum neked trauma. Mert mint mondtam, nekem sose volt.

- És mi lenne... - tett egy utolsó próbát. - ha elfelednétek mindent. Ő is képes elfeledni a drogokat, mert tudja, már más vagy mint régen. És te is elfelejthetnéd azokat amiket tett... vagy éppenséggel nem tett.

Felpillantottam a vizslató hideg kék szemekbe és mélyen beszívtam a levegőt.

- Én már megpróbáltam.

- Akkor próbáld újra. - erősködött. - A kedvemért. - enyhült meg a hangja.
Mélyet sóhajtottam, majd nagy nehezen bólintottam.
- De csak miattad. És nem ígérek semmit.
- Köszönöm. - ölelt át Jenson. - Amúgy láttam rajtad, hogy mondani akartál valamit.
- Igen. - engedtem el és mosolyogva folytattam. - Én... újra együtt vagyok Fernandoval.
- Komolyan? - döbbent le a bátyám.
- Azt hittem azért kicsit jobban örülsz. - húztam el a számat.
- Jaj, dehogy nem örülök. - vigyorodott el a férfi. - De hogy-hogy? Pár órája még utáltad.ű
- Sose utáltam eléggé. - nevettem. - De már úgy jöttem ide, hogy nekem kell. Mert szeretem. És... ugyan egy meglepő fordulattal, de újra együtt vagyunk.
- Hát... örülök. - mosolygott őszintén bátyám. - Beszélsz akkor apával?
- Jó, ha szabadedzés után. Visszamennék Fernandohoz most.
- Jó. - sóhajtott. - Na menj, te szerelmes.
- Itt se vagyok. - nyomtam puszit az arcára, majd elhagytam a woking istállót.

.     .     .

- Szóval... - doboltam az asztalon. 

- Köszönöm, hogy adtál még esélyt, Leena.

Ahogy kiejtette az utolsó szót, megfagytam. Régen ezer és egy éve, ő adta nekem ezt a becenevet. Nagyon kicsi lehettem, olyan hét éves, mikor kitalálta, így fog hívni, de pontosan emlékszem életem egyik legfontosabb napjára.

" - Jól van. - guggolt le a férfi velem szembe és emlékszem ahogy kék szeméből merő megnyugtatás áradt. - Nagyon ügyes leszel. Annyira büszke vagyok rád. Te vagy itt a legszebb kis lány, és neked van a legszebb hangod. Nem téged választottak erre a szerepre. 

- De... apa... apa én félek.

- Semmi baj, Leena. Minden rendben lesz. Bízom benned. Tudom, hogy megcsinálod. 

- De... de mi lesz ha elrontom? 

- Nem fogod. - simította meg az arcomat. - Nagyon ügyes vagy. Egy igazi Button lány. Tartsd a tenyered.

Kinyitottam a tenyeremet, mire apa kivett a zsebéből egy fura alakú kitűzőt, amit egyből felismertem, de a jelentését akkor még nem tudtam. 

- Mi ez?

- Emlékszel rá? 

- Persze. Tavaly vettük Indiában.

- Pontosan. És tudod mi ez?

- Nem.

- Ez egy Om. Ez egy ősi tibeti jel, ami a legszentebb mágikus hang és minden mantra közül a leghatalmasabb. Ez vagy te. Egy kicsi testben egy hatalmas hang, hatalmas szív és még nagyobb lélek. Amíg ez nálad van, addig soha nem fogod elrontani az éneklést. 

- Köszönöm, apa. - mosolyodtam el és megöleltem a férfit. 

- Szívesen, Leena. 

- Mostantól ez lesz a nevem?

- Ha tetszik. - simogatta a hátam.

Elengedtem és kék szemeibe néztem. 

- Imádom. "

- Leena? - hallottam John hangját, ami kőkeményen rántott vissza a valóságba, és ettől megborzongtam. 

- Igen?

- Láttam emlékszel. - lágyult el és halvány mosoly költözött az arcára. 

- Az volt az első énekes fellépésem. 

- És milyen csodálatos hangod volt, Leena. Már hét évesen megcsillogtattad a tudásodat és mindenkinek ott leesett az álla. És én voltam a legbüszkébb apa az egész világon.

- Komolyan? - pillantottam fel rá halvány mosollyal az arcomon.

- Még szép. De nem csak akkor voltam büszke. Az egész életembe. Két gyönyörű, egészséges gyermekem van, akik egymás után halmozzák a sikereket és mindenki elismeri munkásságukat. Nincs nálam büszkébb apa. Komolyan. - nézett mélyen a szemembe. Ugyanúgy, ahogy sok-sok évvel ezelőtt a fellépésem előtt. 

Hirtelen minden haragomat és minden neheztelésemet elfelejtettem vele kapcsolatban és kezdtem feltörni belőlem az érzelmek. Nem tudtam magamon uralkodni, leszálltam a székről és odasétáltam hozzá. Ő is felállt én pedig átöleltem. Szorosan zárt a karjába, én pedig vállára hajtottam a fejemet és hagytam, hogy folyjanak a könnyeim.

- Szeretlek, Leena. Mindig is szerettelek. 

A szavaktól még jobban patakzottak a könnyeim és tovább szipogtam. Kicsit elengedtem és bocsánatkérően pillantottam a férfire. 

- Összekenem ezt a drága ingedet. - igyekeztem leporolni a váll részét.

- Tudod mit? Felőlem az egész ruhatáramat összekenhetnéd, az se érdekelne. Na gyere ide. 

Felnevettem a megszólalásán és újra átöleltem. 

- Én is szeretlek, apa. - sóhajtottam. Éreztem, hogy még erősebben ölel magához ezután a kijelentésem után.

.     .     .

A tűzpiros bőrfotelben ülve figyeltem a képernyőt, miközben rezegni kezdett a telefonom. Értetlenkedve nyúltam a tigris fejjel ellátott fekete kis táskáért, és kivettem belőle a készüléket. A kijelzőn Paul neve villogott. 

- Szia, Paul. - szóltam bele mosolyogva a telefonba.

- Igaz? - kezdte minden köszönés nélkül, ami ledöbbentett. 

- Micsoda? 

- Pontosan tudod. - türelmetlenkedett, ami meglepett. - Összejöttél vele? 

- Igen. - válaszoltam egyszerűen. - De miért zavar?

- Az az ember bántott téged Issie. Már elfelejtetted?

- Nem, nem, dehogy.... csak nagyon szeretem. 

- Aha. - válaszolt nem túl meggyőzően az énekes. - Mit fogsz csinálni, ha újra bántani támad kedve?
- Többé nem fog. - pillantottam fel a képernyőre, ahol a spanyol pilótát mutatták, ahogy a kocsija mellett álldogál.
- Azt csinálsz, amit akarsz. - a hangja lekezelő volt.
- Oké. - vontam fel a szemöldökömet. - De Paul, most mennem kéne.
- Jól van, szaladj hozzá. - nyomta ki a telefont.
Meglepődve tettem le a készüléket és felálltam a fotelből. Felvettem a fülhallgatót, amit az egyik szerelő adott nekem még pár perce. Úgy döntöttem a rajtot a pitwallról szeretném megnézni, mert régóta nem csináltam ilyet. Fernando a hetedik helyről rajtolt, és az ő kocsija volt közelebb a rácshoz, aminél megálltam. Megtámaszkodtam a beton falon és vártam, hogy észrevegyen. Valószínűleg Andrea szólt neki, mert a pilóta végig háttal állt nekem és csak az olasz versenymérnökének mutogatására fordult hátra. Mikor meglátott, széles mosollyal hagyta ott az autót és a szerelőket és odajött hozzám.
- Na mi van, te? - mosolyogva nyúlt a kezemért.
- Nem sok jó. - pillantottam oldalra.
- Mert? - értetlenkedett a férfi.
- Paul felhívott, hogy igazak-e a hírek, hogy együtt vagyunk. Mondtam, hogy igen. Kicsit kiakadt.
- Csodálkozol? - nevetett fel gúnyosan a pilóta. - Annyira akart téged. Azt csodálom, hogy nem kötözött a székhez, hogy ne gyere el ide.
- Azért azt nem.
- Ki tudja. - rántotta meg egyszerűen a vállát.
- Na jól van. - hajolt közelebb és nyomott egy puszit a homlokomra. - Megyek.
- Ügyes legyél. - mosolyodtam el.
- Mikor csalódtál bennem?
- Soha. - ráztam meg nevetve a fejemet, majd mélyen a szemébe néztem. - Nyerd meg.
- Igyekszem. - nevetett fel, majd hosszan megcsókolt.
Miután elengedtük egymást, ő visszament a kocsihoz én pedig ott maradtam és megtámaszkodtam a betonfalon és onnan vártam tovább a rajtot.