What about love? - 8. fejezet

 Háát, szégyenlem magam :/ Elég sokat ültem ezen a részen, nem is annyira érzem jónak.. Nem tudom :/ Majd ti eldöntitek :)
Enjoy :*

8. fejezet - Is that true?

Karba tett kézzel álldogáltam és figyeltem a monitort. A hőség egyre elviselhetetlenebb volt, ahogy a feljebb vánszorgott az égen és ez érezhető volt a pályán is, a pilótákon is a kocsikon is. Tovább figyeltem a kivetítőt, míg nem hirtelen az én és a mellettem álldogáló Jessica arca tűnt fel a monitoron. Vigyorogva pillantottam az minket vevő ember felé, és dobtam egy puszit a kamerába, majd tekintetemet a száguldó autókra vetettem. Már csak pár másodperc volt az időmérő végig és szorosan összekulcsoltam az ujjaimat, ahogy azt figyeltem, hogy Lewis ráfordul a célegyenesre. Boldogan sóhajtottam fel, mikor a brit pilóta átvette a vezetést. A McLaren bokszban már szinte én voltam az egyetlen, aki futamot nézte. Pár szerelő rég Jens holnapi beállításain dolgoztak, Sergio emberei pedig már készültek fogadni a hamarosan érkező másik kocsira figyeltek. Mikor kiírták a végeredményt, tekintetemmel már Fernando nevét kerestem. Ahogy láttam, holnap az ötödik pozícióból várhatta a rajtot. Mindenképpen oda akartam menni hozzá, de tudtam, még várni kell az interjúval. Mivel Jenson már végzett ezekkel, így odsétált hozzánk és átkarolta barátnője derekát.
- Hé, Ise. Este nincs kedved bejönni velünk a városba?
- De tegnap este voltunk. - vigyorogtam rá.
- És?
- Azt hittem ti ketten - mutattam bátyámra és barátnőjére. - túl érettek vagytok hozzám.
- Hé, hé, hé. - tiltakozott hevesen a félig japán lány. - Én csak három évvel vagyok idősebb. Öregezd le az imádott bátyádat. - csapkodta meg nevetve Jess Jenson arcát.
- Jól van. - kapta el Jessica kezét vigyorogva a bátyám. - Akkor jössz vagy nem?
- Megnézem a naptáramat. - vigyorogtam.
- Na. - nevetett fel Jens és játékosan meglökte a vállam. - Te és a csodás időbeosztásod.
- Nyugi már. - nevettem. - Meglátom. De szerintem igen.
- Helyes. - biccentett. - Nekem még van egy kis dolgom, de ti szórakoztassátok egymást. - engedte el a lány derekát majd hátat fordított.
- Ez igazán kedves. - pillantottam bátyám után. - Akarsz valamit inni a paddockban? - fordultam a modell felé. - Nekem már sivatag van a számban.
- Persze. Menjünk. - bólintott a lány, mire elhagytuk a boxot.
Miközben az ezüst színű mobil épület felé sétáltunk, szembe jött valaki, aki automatikusan mosolyt csalt az arcomra. Ő azonban nem tűnt túl elégedettnek. Mikor meglátott minket, egyből oda is jött.
- Sziasztok. - adott két puszit mindkettőnknek, majd jelentőség teljesen pillantott rám.
- Ise, beszélhetnénk?
- Persze. - majd Jessica-ra pillantottam, hogy nem probléma-e, ha én most lelépek. A lány egyből értette és halvány mosollyal megrázta a fejét.
- Menjetek csak. 
Megfordultam és Fernando mellett sétáltunk az olasz csapat épülete felé. Egészen addig nem beszéltünk, míg be nem értünk a Motor Home-ba, fel az emeleten és egyenes az ő öltözőjéig. Miután leültem, ő behúzta az ajtót és lerakta az asztalra a napszemüvegét.
- Miről szeretnél beszélgetni? - dőltem hátra vigyorogva.
- Ugyan már. - nevetett fel, és felhúzott az ágyról, karjait szorosan a derekam köré fonva megcsókolt. Vigyorogva karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókjait. Hosszú csókjainkat határozott kopogtatás zavart meg, majd már nyílt is az ajtó. Pillanatok alatt engedtük el egymást és visszahuppantam az ágyra. Az ajtóban egy igazán meglepődött Luis állt.
- Megzavartam valamit? - pillantott hol rám, hol Fernando-ra a menedzser, majd széles mosoly költözött az arcára.
Nem tudtam állni a kérdő tekintetet, inkább a falon függő zászlókat kezdtem figyelni.
- Semmit. - rázta meg a fejét a pilóta. - Történt valami?
- Beszélnünk kéne.
- Jó, gyere csak. - pillantott rám Fer. - Isleen épp menni készült.
- Pontosan. - bólintottam, majd felálltam az ágyról és a hajamba túrtam. - Akkor majd... beszélünk.
- Igen. - bólintott a spanyol pilóta és igyekezte visszafojtani a mosolyát. - Beszélünk.
Kisurrantam az öltözőből és behúztam magam mögött az ajtót.

.   .   .

Újabb ruhát dobtam az ágyon fekvő három-négy értékes darab közé. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, mi lenne a tökéletes a vasárnapi after partyra, ami még igazán messze volt. Mikor már éppen eldöntöttem, hogy a tökéletes ruha egy kréta-arany színű Sunstone mini ruha lesz, Needle & Thread-től, kopogtattak. Kezemben a csodálatos ruhával indultam el ajtót nyitni. Szélesre tártam azt és el is vigyorodtam, mikor megláttam ki áll ott. A férfi nem sokat teketóriázott, azonnal magához húzott és megcsókolt. Finoman eltoltam.

- Nem hiszem, hogy ezt a folyosón kéne csinálni. - mosolyogtam.

- Elnézést... - vigyorgott, majd mikor félreálltam, besétáltam mellettem a lakosztályba. - Mit csinálsz ma este? - ült le a kanapéra.

- Jenson-nel és Jessica-val bemegyek a városba.

- Ebben a ruhában? - mutatott a még mindig kezemben lévő minire.

- Ja, nem. Ez az afterre lesz.

- Te akarsz menni? - vonta fel a szemöldökét.

- Miért ne? 

- Senki nem lesz ott. Lewis is este megy haza... mindenki elhúz. Nehogy már maradni akarj. 

- És te? - ültem le mellé. 

- Nem tudom. Nincs sok kedvem.

- Ne már. - hajtottam a fejemet a vállára. 

- Amúgy sem tudunk együtt menni, ugye tudod?

- Tudom. - sóhajtottam és felálltam, hogy bevigyem a ruhát a szobába, mikor kopogtattak. Hirtelen kővé dermedtem és Fernando-ra pillantottam. 

A spanyol már tudta, ezért gyorsan felpattant és el is tűnt a szobában. Leraktam a minit a kanapéra és úgy indultam az ajtó felé. Jenson álldogált az ajtóba.

- Szia. - mosolygott. - Csak azért jöttem, hogy megbeszéljük jössz-e este?

- Szerintem igen. - bólintottam.

- Mi a baj? - kereste a tekintetemet a bátyám. - Idegesnek tűnsz. 

- Nem. - erőltettem mosolyt az arcomra, de eléggé elálltam az utat az ajtóban, ami neki is feltűnt.

- Bemehetek... vagy?

- Az a helyzet, hogy kupi van... szóval nem hiszem, hogy...

- Hugica. Röpke 14 évet éltünk egy fedél alatt. Azt hiszem, láttam már ezt azt. - vigyorgott és beljebb lökte az ajtót, hogy beléphessen. Lassú léptekkel járta körbe a lakosztályt, majd felemelte a kanapéra rakott fehér ruhát. 

- Ez lesz az esti szerelésed?

- Vasárnapra. 

- Ise, mi akkor már megyünk haza.

- Mi? - fakadtam ki. - Miért nem akar senki sem maradni estére.

- Mi az, hogy senki?

- Lewis se. - vágtam rá csípőből, és csodálkoztam hogy ilyen könnyen válaszoltam a kérdésre, ami meglepett.

- Tudod, hogy neki most nehéz. Ne várd el tőle. Szóval, akkor jössz?
- Igen.
Jenson elindult a hálószoba felé, amitől kissé levert a víz és elé ugrottam.
- Jens, ne már. - kaptam el a karját.
- Ise, kezdem azt hinni, hogy rejtegetsz valakit. - pillantott rám kételkedően, mire mélyet sóhajtottam.
A férfi lenyomta a kilincset és belépett a szobába. Nem mertem utána menni, csak lehunyt szemmel vártam hogy kitörjön a harmadik világháború.
- Huh, Islenn. Anya nem lenne büszke, ha látná ezt a kupit.
Kipattantam a szemem és összevont szemöldökkel mentem be utána a szobámba. Minden ugyanúgy volt, ahogy hagytam, Fernando pedig sehol. Viszont a fürdőszoba ajtaja zárva volt. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasomból.
- Azért összepakolhatnál. - borzolta össze a hajamat, mire erőltetett mosollyal igazítottam meg. - Na jó, akkor jövök még este felé.
- Mindenképp. - bólintottam és elkísértem az ajtóig, majd bezártam mögötte.
Visszasétáltam a fürdőszobához, ahonnan a spanyol világbajnok lépett ki. Kitártam a karjaimat és átöleltem.
- Hát ez... a pulzusom az egekben. - nevettem.
- Necces volt. De ez amúgy így nagyon gáz.
- Tudom.
- Miért nem vállaljuk fel?
- Talán mert két hete szakítottál Dasha-val, aztán Jenson mind a kettőnk nyakát kitekerné, a média konkrétan leribancozna, és ha Dasha megtudja, hogy miattam mentetek szét, engem is megtép. Túl szép a hajam, hogy hosszú körmök áldozatául essenek. - túrtam bele szőke tincseimbe.
- Jól van, Rapunzel. - nevetett és hosszan megcsókolt. - Akkor még titkoljuk. De úgy tudtam, nem igazán érdekel mások véleménye.
- Vannak olyan helyzetek, amikor de.
- Megmentselek téged az estétől?
- Milyen estétől?
- Lennél inkább velem, mint Jenson-ékkel, nem? Velem is bejöhetsz a városba.
- Hogyne. - nevettem fel. - Még mit nem.
- Ne már, királylány. - nyomott csókot a nyakamra. - Tudom, hogy akarod.
Vigyorogva tűrtem, ahogy újabb és újabb csókot nyom a nyakamra. Végül megadóan toltam el magamtól.
- Jól van, jól van. Hát lehet neked nemet mondani? - vigyorogtam. - Legyen.
A spanyol pilóta arcára széles mosoly költözött, majd szorosan magához húzott egy hosszú csókra.

.   .   .

- Most mond, hogy nem érte meg. - nézett végig Fernando jelentőség teljesen a gyönyörű kilátáson. 

- Jó, nem rossz. - nevettem fel, majd a vállára hajtottam a fejemet. - Tényleg gyönyörű.

Hosszú percekig üldögéltünk a padon a várost szemlélve, majd elindultunk egy kis éjszakai felfedező túrára. Éjszakába nyúlóan sétálgattunk Budapest belvárosában, élvezve a nyüzsgést. Egy óra körül azonban még is csak kénytelenek voltunk visszatérni a hotelbe, hogy Fernando eleget tudjon pihenni a holnapi versenyre. A hotel elé együtt érkeztünk meg, és úgy terveztük el, hogy én megyek be először.
- Hát akkor... - döntöttem a hátamat a falnak. - Köszönöm ezt a szép estét.
- Jobb programot kerítettem neked, Rapunzelem?
Hangosan felnevettem a spanyol világbajnok által választott beceneven.
- Ha én vagyok Rapunzel, te vagy Flynn? Igaz, a borostád mindig meg van hozzá. - simítottam végig az arcát. - És hol van a te barátod, Maximus.
- Kint alszik a pályán, letakarva. - szállt be a játékba vigyorogva a játékba a férfi.
- Értem. - bólintottam komoly arccal. - Akkor minden rendben van vele.
- Majd holnap délután kiderül. - biccentett. - És, Rapunzel. Felenged a szobájába, vagy a gyönyörű haján kell felmásznom.
- Aha. - nevettem fel. - Tudod mikor. - túrtam bele a hajamba.
- Akkor?
- Gyere egy húsz perc múlva, hozzám. Beszélhetünk a feltételekről. - nevettem.
- Aj, te lány. - húzott közelebb magához vigyorogva és hosszan megcsókolt.

.  .   . 

Vasárnap délelőtt Jessica-val mentem ki a pályára, mert Jenson-nek korán ki kellett mennie. Mivel ő az edzőjével ment ki, ezért rám hagyta a koromfekete McLaren kulcsát. Ez nagy szó volt, mivel soha senki nem vezethette a féltett kincsét, még én is csak egyszer ülhettem be vezető ülésen. Mikor már mind a ketten a kocsiban ültünk, kihajtottam a parkolóból. Egy kicsit nehéz volt megszokni a nagy Nissan után a finom és érzékeny autót. Jessica a harmadik bénázásom után vigyorogva fordult felém.

- Ha összetöröd, Jens kinyír.

- Tudom. - álltam meg morogva egy piros lámpánál. - De ez a kocsi kegyetlen. Picit megmozdítod a kormányt, már el is tépett jobbra vagy balra. Az én kis megbízható Nissanom normális. Ráadásul azért elég rossz itt a közlekedés.

- Vettem észre. - vigyorgott rám a lány. - Csak hússzor dudáltak ma le.

- Jól van Jess, felőlem vezethetsz te is. - pillantottam rá.

- Vezess csak, meg se szólalok. - nevetett fel. - Viszont lenne egy kérdésem.

- Ha nem a vezetésemmel kapcsolatos, hallgatlak.

- Mióta vagytok együtt Fernando-val? - olyan hirtelen fékeztem le az újabb pirosnál, hogy kicsit mind a ketten előrelendültünk. - Jesszus, Ise. Nyugi.

- Hogy kivel mióta vagyok együtt? - fordultam hitetlenül a japán modell felé.

- Jól hallottad. Leen, engem ne akarj átverni. Látom. 

- Nem vagyunk együtt. - pillantottam mereven előre.

- Édesem. A szememet kiszúrta a tegnapi és a pénteki "beszélgető délután". Tudod, hogy nekem elmondhatod. - tette a kezét a karomra. - Komolyan. Nem mondom el senkinek. 

- Jenson-nek se?

- Neki pláne nem. 

- Jó. - fújtam ki a levegőt.

Miközben lenyomtam a gázt és újra elindultunk, elkezdtem mesélni. Hogyan lettünk barátok, hogyan lett egy kicsit több is ebből, hogyan jöttünk össze, rá egy hétre hogyan törte össze a szívemet. Miért bocsátottam meg neki egy héttel később és hogy miattam dobta ki Dasha-t két hete. Emellett hogyan találkozgatunk már két hete titokban, nyilvánosság elől megbújva és csak Jana az, aki tud rólunk.

- Hu... - látszott Jessica-n, hogy eléggé meglepődött. - Ez nem semmi.

- Ne is mond. - ráztam a fejemet. 

- De értem miért nem akarok elmondani Jenson-nek. - biccentett.

- Ha megtudná... - sóhajtottam. - Egyikünk sem élne már.

- De ugye tudod, hogy közölnöd kell vele. Hamarosan. - nyomta meg az utolsó szót. - Nem az esküvői meghívóban kéne megtudnia, kit választottál.

- Ilyenről szó sincs. - nevettem.

- Jól van. Azért örülök, hogy elmondtad.

- Örülök, hogy meghallgattál. - mosolyogtam rá.

Hamarosan megérkeztünk a pályára és beparkoltunk oda, ahol a pilóták civil kocsijai álltak. Mikor kiszálltunk a gyönyörű járműből, meghallottam a nevemet és arra kaptam a fejemet. Öt-hat riporter száguldott felém a nevemet, mire megálltam és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Ms. Isleen, igaz a hír? - kérdezték egymás szavába vágva. 

- Mégis milyen hír? - ráztam meg értetlenül a fejemet és Jessica-ra pillantottam, aki szintén nem értette, mi van.

- Az, hogy egy párt alkot Fernando Alonsoval.

Ahogy a riporter kimondta ezt a mondatot, lesokkolódtam. Mégis honnan tudhatta meg a média. Ha az újságírók tudták, akkor az azt jelenti, hogy már egy nagyon mérges és igencsak felvilágosult Jenson Button vár rám a boxban. Annyira ledöbbentem, hogy nem is hallottam szinte, amiket a riporterek kérdezgetnek. Jess lépett mellém és igyekezett elterelni az újságírokat.

- Kérem, hagyják most békén Isleen-t. 

- Még egy utolsó kérdés. - erőlködött az egyik. Nem mintha az eddigi kérdésekre válaszoltam volna. - Hallotta, mit reagált Jenson Button, mikor meghallotta a hírt?

- Nem érdekelni. - lépett fel igen határozottan Jessica és finoman tolni kezdett maga előtt. Hallottam, ahogy halkan a fülembe motyog. - Figyelj, te most ne gyere a McLaren-hez. Biztos, hogy Jenson felrobban az idegtől, megpróbálom lenyugtatni jó. Te pedig ma került el Fernando-t, én addig kiderítem honnan veszik ezeket az infókat, és ha nem látnak titeket ma együtt, könnyebb lesz titeket kihalászni ebből a helyzetből. Menj a Mercedes-hez, kerülj minden újságírót és riportert, ne válaszolj semmilyen Fer-rel kapcsolatos kérdésre. Majd jövök, jó?

- Jó. - bólintottam nagyot nyelve és a német istálló felé vettem az irányt.

Szombat

Szombat este

Nem véletlen.

Nem véletlenül vagyok annyira eltűnve :D és most megosztok egy titkot... az új rész sehogy nem áll :( DE NEM VÉLETLEN :D Csütörtök délután óta ott feszítek a Hungaroringen, ahogy szerintem sokan mások is :D Kegyetlen meleg van és néha nincs levegő, de imádom az érzést minden évben :) Egy valamit megosztok veletek: Van aláírásom Alexander Rossi-tól :D Ő már feltűnt a Never look back-ben, de a csütörtöki találkozás után kissé megbántam. Elég bunkó és nagyképű... De hát :D mindegy, igazából nem annyira érdekel, a lényeg hogy van :D

Lehet utálni, de a barátnőm nyert két V.I.P. jegyet a vasárnapi F1 Afterparty-ra :D BEZONY :DDD Ott fogok feszíteni vasárnap este :D :D életem legjobb hétvégéje *-*

Rengeteg képem van, egy csomó pilótáról van olyan képek amelyek olyan nagyon jók *-* majd teszek fel nektek :D Vasárnapról is ;)

Szóval gondoltam megosztom veletek, miért nincs még sehol a rész :( de megpróbálom összeszedni magamat ."D

What about love? - 7. fejezet

Meg is hoztam nektek :DD Folytatódik a drááámaaa :DD És mivel ez a 100. közétett bejegyzésem, ezért eléggé hossssssszzzzúú lesz :D

Enjoy :*

7. fejezet - Just a game part II.

A teljes sminkem már lefolyt, de egyszerűn nem tudtam abbahagyni a zokogást. Nem hittem el, hogy egy ilyen - látszólag - kedves, odaadó férfi, ilyen csúnyán át tud vágni. Ráadásul nem csak engem vert át és hitegetett, hanem a barátnőjét is. Sokáig ültem megtörten a földön, úgy éreztem már nincsenek is könnyeim, annyit sírtam. Egy idő után már csak a betont szemléltem és igyekeztem visszafogni hüppögésemet. Hirtelen azonban egy pár fekete edzőcipő és egy sötétkék farmer nadrág tűnt fel előttem és a viselője megtorpant. 

- Jól vagy?

- Igen. - bólintottam nagy nehezen, de nem néztem fel.

- Szerintem ez jól jön. - nyújtott át egy zsebkendőt. 

- Köszönöm. - elvettem és csak utána néztem fel. Ismerős volt. Az ő arcán is átfutott a felismerés és halványan elmosolyodott.

- Isleen, ugye? Már találkoztunk Angliába.

- Jules? - tippeltem a keresztnevére, de a vezetéknevét már nem tudtam volna tutira. Emlékeztem, hogy négy francia pilóta is van, ezért nem akartam magamat beégetni, hogy rossz vezetéknevet mondok.

- Igen. - ült le mellém a földre. - Biztos minden rendben?

- Nem, nem igazán. - pillantottam újra az aszfaltra. 

- Segíthetek valamiben?

- Nem tudsz. 

- Sajnálom. - rázta meg a fejét. - De nem kéne itt üldögélned. Koszos lesz a ruhád.

- Az érdekel a legkevésbé. - nevettem fel. 

- Na, gyere. - mosolygott és felállt, majd tartotta a kezét, hogy felhúzhasson. Halvány mosollyal az arcomon elfogadtam a segítséget és talpra kecmeregtem. - Mond, mivel tudok egy szép mosolyt csalni egy még szebb lány arcára.

Hangosan felnevettem a mondatán.

- Na, alakul. - vigyorgott. - Visszakísérjelek Jenson-höz?

- Igen azt megköszönném. 

A francia oldalán gyalogoltam vissza a brit istállóhoz. De pár méterre a boksztól megálltam és megállítottam a fiatal pilótát is. 

- Nagyon köszönöm, hogy felkapartál a földről. - fordultam felé. - Szerintem ott bőgnék még mindig a földön, ha nem jöttél volna.

- Biztosan nem szeretnéd elmondani, mi történt?

- Még nem. - jártattam rajta a tekintetemet. - Ha este összefutunk, egy kevés pia mellett elmesélem. 

A francia hangosan felnevetett. 

- Jössz az afterre?

- Arra biztos, hogy nem. - ráztam a fejemet. 

- Akkor hol iszol?

- A hotel bárjában. Vagy a mini bárból. - vigyorogtam. - Ja, és Jules, még valami. Jenson nem tudhatja ezt meg, jó? 

- Persze, de miért?

- Csak nem tudhatja meg, legyen elég ennyi. Van rá elég okom.

- Okés. Akkor remélem összefutunk.

- Biztos. Sok sikert a futamon.

- Köszönöm. - villantott rám mosolyt, majd sarkon fordult és elsietett. 

.   .   .

Belebújtam a Ralph Lauren cipőbe, majd végigmértem magamat a tükörben. Megigazgattam a szoknyámat és felkaptam a clutchot, készen arra hogy elhagyjam a lakosztályt. Azonban mielőtt elértem volna az ajtót, valaki kopogtatott. Mély sóhajjal nyomtam le a kilincset, de mikor megláttam ki az, nagy erővel vágtam be azt. Azonban az nem csukódott be, mert a férfi odatett a lábát, majd kitolta az ajtót és mikor belépett a lakosztályba, bezárta maga mögött. Karba tett kézzel álltam előtte.

- Elmehetsz. - feleltem hűvösen.

- Szerintem beszéljük meg. - ért a karomhoz, mire ellöktem a kezét. 

- Ne merészelj hozzám érni. Amúgy mit szeretnél beszélni? Ja, már tudom. Az, hogy rám hajtottál, elvileg "összejöttünk" és ma szembesültem vele, hogy ja, bocs van barátnőd, akit megcsaltál velem. Számodra csak egy buta kis eldobható játék voltam. Hány ilyen kis babád van? Hm? Kettő, három? Tudod, én nem leszek a játékszered. Az pedig, hogy semmi szégyenérzeted nincsen, hogy ott van neked Dasha, közben mással játszol. Gyönyörű ember vagy Fernando. Tűnj innen. - löktem meg.

- Szerintem meg tudjuk beszélni.

- Dehogy tudjuk. Takarodj már. - kezdtem tolni az ajtó felé, de erősebbnek tűnt és nem sikerült a tervem.

A spanyol megfeszült és látványosan végigmért, majd  elmosolyodott. 

- Hát te hova készülsz?

- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá. 

- Miért nem maradsz itt? Velem. - lépett közelebb és egy csókot lehelt a nyakamra. Egy pillanatra behunytam a szememet, majd bármennyire is nehéz volt, ellöktem.

- Undorodom tőled, Fernando. Egy percet se akarok veled egy szobában tölteni. Húzz el.
Kinyitottam az ajtót és kilökdöstem rajta a spanyol világbajnokot, és rávágtam az ajtót. Lecsúsztam a földre és kezemet a tenyerembe temettem. Hosszú percekig ültem ott, várva hogy megtisztuljon a terep és ki tudjak menni. Végül mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból, miközben felkászálódtam a padlóról. Kiléptem a lakosztályból és a bár szintjére mentem. Leültem a bárpulthoz és rendeltem egy erős Kamikaze-t, ami gyorsan le is csúszott. Egymás után vagy négy ilyet megittam, csak úgy tudtam elnyomni magamba a fájdalmat, ami minden áron felszínre akart törni. Mikor már a csapos nem igen akart kiszolgálni, és Jules sem volt sehol, ezért úgy döntöttem, inkább felmegyek és sírok egy sort. Lekászálódtam a bárszékről, és botladozva indultam el a lift felé. A koktélok igen csak beütöttek, a járásom és a látásomon is meglátszott. Már épp összeakadtak a lábaim, és szépet taknyoltam volna, de valaki elkapta a derekamat és visszahúzott.

- Hé, hé, Ise.

Megfordultam és széles mosoly terült szét az arcomon.

- Hát Jules - a részegségemet le se lehetett tagadni - egész éjjel rád vártam. - bökdöstem a mellkasát.

- Ez igazán hízelgő. - vigyorgott. - Szerintem maximum húsz percet vártál. De látom lecsúszott egy kis alkohol.

- Csak egy egészen kicsi. - nyitottam ki a hüvelykujjam és a mutatóujjamat olyan két centi távolságra.

- Hát persze. - nevetett. - Na gyere, üljünk le.

A derekamnál fogva finoman terelt egy csendesebb sarok felé és segített, hogy épségben leüljek.

- Mondanám hogy mit kérsz inni, de látom, már jól vagy.

- Nem vagyok részeg. - csaptam az asztalra és kicsit hangosabban kiáltottam, mint ahogy kellett volna.

- Ssss... - fogta le nevetve az asztalt csapkodó kezemet a francia. - Először hozzunk egy kis vizet, jó?

A pilóta rendelt magának valami inni valót, majd felém fordult.

- Szóval?

- Akarod tudni mi a bajom? - fordultam felé és próbáltam kiigazítani a hajamat az arcomból, de inkább csak hadonásztam, mint hogy elérjem a célom.

- Hé, kislány. - fogta le a hadonászó kezeimet, majd kifésülte a hajamat az arcomból. - Így már jó.

Egy pillanatra tovább figyeltem az arcát. Tanulmányoztam a vonásait. Délelőtt, mikor nem láttam a könnyektől, nem volt rá alkalmam. A francia is ugyanolyan hosszú pillantott rám vissza. Majd végül ő fordult el először és halvány mosollyal kortyolt bele a poharába. 

- Elmondod a problémát?

- Ja igen. - kivettem a kezéből a koktélt és meghúztam.

A pilóta hitetetlen mosollyal figyelte a tevékenységemet, majd inkább rendelt magának még egy italt. 

- A bajom, Fernando. - csaptam le az üres üveget az asztalra és a fiatal francia felé fordultam.

- Mármint?

- Fernando Alonso.

Látszólag ez a név felkeltette az érdeklődését és ő is felém fordult és rendelt nekem is még egy italt. 

- Hallgatlak. 

- Szóval... mikor megismerkedtem vele a brit nagydíjon, nagyon rendes volt. Péntek este elmentem vele, Nico-val és Lewis-szal bulizni. Továbbra is tök rendes volt, szombaton egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és elhívott vacsorázni. Nagyon kedves volt... és a végén smároltunk. Aztán másnap megbeszéltük, hogy jó, akkor próbáljuk meg. Eddig minden tök jó volt. Aztán ma kiderült, hogy ja barátnője van. És velem csalja.

Jules figyelmesen hallgatta a monológomat, majd végül megrázta a fejét. 

- Emiatt sírtál? Felesleges. Senki nem érdemli, hogy ezekből a gyönyörű kék szemekből könnyek potyogjanak.

- Ez egy bók volt? - vigyorogtam.

- Az akart lenni. - nevetett. - Sikerült? 

- Eléggé. - kortyoltam bele az italba, majd hirtelen egy ötlet villant az eszembe. - Tudod mi lenne a tökéletes bosszú? 

- Na, mi? - nevetett fel. 

- Ha ő játszott, én is játszom. Bele megyek a hülye játékába, de én írom a szabályokat. 

- Hallgatlak. - pillantott rám érdeklődve.
- Meg vannak azért nekem is a módszereim. - egy pillanatra elgondolkodtam és az asztalon lévő poharakat szemléltem. Mikor eszembe jutott a terv, mosolyogva pillantottam a mellettem ülő pilótára. - De... leszel a játszó pajtásom?
- Miért is ne? - bólintott halvány mosollyal a pilóta.

.   .   .

A kicsit hosszúra nyúlt italozás után reggel egyedül ébredtem a szobámba. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és kezdtem valamit a hajammal, majd elkészítettem a sminket. Mikor éppen a bőröndbe kezdtem el pakolgatni, kopogtattak. Mély sóhajjal indultam el ajtót nyitni, és mikor megláttam, ki is áll ott, majdnem rávágtam, de erősnek mutattam magam. Ráadásul már eldöntöttem, hogy végigjátszom az én játékomat.
- Szia. - a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Hát. Szia. Gyere be. - nyitottam ki az ajtót.
Láttam rajta, hogy meglepődik, de azért elfogadja a felajánlást és belépett a lakosztályba, majd becsukta az ajtót. Visszamentem a hálószobába és tovább rendezgettem a cuccaimat.
- Csak azért jöttem, mert tegnap nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat.
- Nincs mit megbeszélni. - sóhajtottam és beraktam egy újabb pár cipőt.
- Figyelj, már. - Fer lehajolt és felhúzott a földről. - Képes lennék miatt szakítani Dasha-val, ha ezt akarod.
- Ó, hogyne. - nevettem fel hitetlenül. - Nem elég, hogy tegnap összetörted a szívemet, még érezzem is szarul magamat azért, hogy miattam szakítasz egy olyan lánnyal, akivel két éve jársz. Igen, kiváló ötlet Fernando. - tapsoltam. - Rohadt jó fej vagy, mondhatom. És mégis mit mondtál neki, hol vagy most?
- Hogy a repülőt intézem.
- Hát tudod... nem csalódtam. Ezek után, amit azzal a lánnyal teszel, ha ESETLEG összejönnénk, sem tudnék bízni benned, mert mi rá a garancia, hogy velem nem teszed meg ugyanezt egy még szebb lányért?
- Soha nem tenném meg veled.
- Aha. - pillantottam a padlóra.
- Hé. - fogta meg finoman a karomat, mire felnéztem a barna szempárba.
A pilóta közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de ellöktem.
- Ne legyél már ostoba. - förmedtem rá a meglepődött spanyolra, mikor kopogtattak.
Ott hagytam a pilótát, hogy ajtót nyithassak. Legnagyobb megnyugvásomra a felmentésem állt az ajtóban.
- Szia. - suttogtam halkan a franciának. - Itt van.
- Akkor? - hajolt egy kicsit befelé.
- Játszunk. - vigyorodtam el és megfogtam a fiatal pilóta kezét, hogy behúzzam a lakosztályba.
Mikor Jules belépett, Fer már elhagyta a hálót, de mikor meglátta versenytársát, megdöbbent.
- Szia. - nyújtott kezet a fiatalabb pilótának a spanyol, aki vigyorogva megrázta azt, majd felém fordult és hosszan megcsókolt. - Mehetünk?
- Hát persze, csak hozom a táskámat. - nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára, majd újra a háló felé vettem az irányt.
Hallottam, ahogy Fernando léptei közelednek és mikor utolért, elkapta a karomat.
- Ne érj hozzám. - rántottam ki a karomat a szorításából.
- Ez mégis mi a halál volt? - förmedt rám.
- Oh - fordultam felé ártatlan képet vágva. - Csak nem féltékeny vagy? Ha jól tudom nem járunk, szóval...
Felkaptam a fekete Bao Bao clutchot és ott hagytam a ledöbbent spanyolt.
- Maradsz? - fordultam még hátra az előszobából, már Jules mellett állva. - Mert mi effektíve mennénk, szóval jó lenne, ha nem tartanál fel.
A pilóta hitetlen mosollyal megrázta a fejét, majd elhagyta a lakosztályt és szinte végigdübörgött a folyosón. Ahogy befordult a sarkon, kitört belőlem a nevetés.
- Láttad az arcát. - karoltam bele elégedetten a franciába. - Életem alakítása volt. Szerintem inkább színészi karrierre kéne pályáznom az énekesi helyett.
- Hát az biztos, hogy majd megpukkadt a méregtől. - mosolyodott el Jules és együtt indultunk a lift felé. - Mi a következő lépés?
- Kivárásra játszunk. Figyeld meg, böki a csőrét, hogy én már "tovább léptem" és nem jöhet hozzám bármikor. Azt hiszi, csak ő játszhatja az ostoba játékait.
- Mi a cél?
- Majd eldől. De... te viszont remek pajtás vagy. - fordultam a fiatal pilóta felé.
- Ez valami bók akart lenni? - nevetett.
- Próbálkozni ér. - vigyorogtam és nyomtam egy puszit az arcára.

.   .   .

Egyfolytában kapcsolgattam a TV-t. Nem tudtam lekötni magamat, minden csatornán valami szenny ment. A zenecsatornák sem tudtam lefoglalni. Kezdtem egyre jobban elfolyni a kanapén és éreztem ahogy elpunnyadok. Hirtelen kopogtattak, amitől összerezzentem. Morogva, mérgelődve álltam fel a kanapéról és az ajtóhoz csoszogtam.

- Party. - lökte be az ajtót Jana, ahogy elfordítottam a zárat.

- Jesszusom. - csuktam be mögötte az ajtót vigyorogva.

- Te mégis mit művelsz? - mért végig.

- Fáradt vagyok. Tegnap és ma össze-vissza rohangáltam, szeretnék ma még pihenni is. 

- Tegnap elfogattam, hogy lekoppintottál, de ma már nem. Gyerünk, egy kettő. - lökdösött a hálószoba felé. 

Nagy nehezen beadtam a derekamat és bementem a gardróbba. Kedvet kaptam az öltözködéshez ezért belevetettem magamat a színkavalkádba. Mikor kiválasztottam a cuccokat, elosontam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, majd megcsináltam a sminkemet és hajamba nagy loknikat sütöttem. Mikor kiléptem, Jana egyből felém kapta a tekintetét és végigmért.

- Na erről beszélek. Ez már szett. - vigyorgott.
- Adjuk meg a módját. - pördültem meg a tengelyem körül nevetve.
- Helyes. Akkor... Jalouse vagy Modiva?
- Ajj... - nyöszörögtem. - Egyik se. A Modiva tuti zsúfolásig lesz, a Jalouse-t pedig utálom. Cuckoo?
- Cuckoo biztos nem.
- Ja tényleg - nevettem fel. - ott volt az a bizonyos incidens.
- Jó inkább mondjál egy utolsó lehetőséget és oda megyünk.
- Maddox.
- Na végre egy jó ötlet. - csapott a bárpultra a lány, majd lehajolt és kivett a hűtőből egy üveg lime-os Finlandiát és négy feles poharat. Sorra mindegyiket teletöltötte és átnyújtott egyet. - Ezeket igyuk meg és indulhatunk.
- Cheers, kedves. - koccintottam hozzá a poharamat az övéhez.
- Cheers. - vigyorogva a szájához emelte a poharat és ledöntöttük az italt. Leraktuk az asztalra és a másik két pohárból is elfogyasztottuk az alkoholt.
- Hát ez... - ráztam meg a fejemet vigyorogva. - Jó volt.
- Ugye? Tök jó az íze. Amerikában csak mangósat ittam.
- Miért nem olyat hoztál?
- Mert az nem volt olyan jó. Örülj, hogy hoztam. - játszotta a sértődöttet.
- Inkább induljunk. - nevettem és belekaroltam a lányba.
Az utcán fogtunk egy taxit, ami elvitt London egyik legjobb éjszaki klubjába, a Maddox-ba. Mivel még alig múlt kilenc óra, nem annyira dübörgött a zene és még az emberek is csak lézengtek.
- Leülsz? - bólintott Jana fejével az egyik két személyes asztal felé. - Hozok még inni.
- Jól van.
Elindultam a bőrkanapék felé és ledobtam magamat az egyik sarokba. Míg arra várakoztam, hogy Jan visszatérjen, előbányásztam a telefonomat és nyomkodni kezdtem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki levágja velem szembe magát.
- Na végre, azt hittem sose hozod a piát. - pillantottam fel a telefonból, de aki velem szemben ült, az nem barátnőm volt.
- Hozhatok, ha gondolod. - hajolt közelebb vigyorogva Fernando.
Az egész héten SMS-ekkel bombázott, de nem írtam vissza neki.
- Nem kell, már Jana hozza. - mosolyodtam el. Jules nélkül elég nehéz lesz eljátszani a szerepemet. - Hogy kerülsz ide, amúgy?
- Erre felé volt dolgom.
- Aha. - bólintottam kételkedve. - Egy éjszaki klubban, este kilenckor. Miféle dolgod?
- Az, hogy van egy lány. Szoktam neki írogatni SMS-t, de furcsa mód nem válaszol. Közben most is a telefonját szorongatja.
- Dolgoztam. Tudod, nekem is van munkám. - villantottam rá elragadó mosolyt.
- Aha. De a telefonod működik, nem? - vette ki a kezemből a készüléket.
- De. - átnyúltam az asztal felett, hogy elvegyem a telefont, de elkapta a karomat és közelebb húzott.
- Hol a barátod? - kérdezte vigyorogva. Kirántottam a kezemet a szorításából és visszaültem a helyemre. A karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt. - Hol van? - ismételte a kérdést.
- Dolgozik. - villantottam rá mosolyt.
- Ja... értem. - bólintott. - Vele is SMS-ezel?
Kezdte el nyomkodni a telefonomat, mire utána kaptam, de nevetve elrántotta.
- Hé, hé, ne olyan harciasan.
- Add vissza. - nyomtam meg a szavakat.
- Különben? - nevetett.
- Tudod mit? - ültem vissza és felkaptam a clutchot. - Tartsd meg.
Felpattantam az asztalhoz és a bárpulthoz sétáltam. Nem véletlenül nem érkezett meg még az asztalhoz Jana. Épp nagyban flörtölt a pultos sráccal. Azonban mielőtt elértem volna a lányt, valaki elkapta a karomat.
- Várj már. - húzott vissza Fernando.
Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ő odébb húzott egy folyosóra.
- Mégis mire? - döntöttem a hátamat a falnak.- Egy okot mondj, hogy ne rohanjak ki ebből az épületből.
- Mert fontos vagy nekem.
- Fontos! - nevettem fel hitetlenül. - Jézusom, Fernando. Azért találj már ki valami jobb indokot.
- Komolyan beszélek?
- Aha. Egy dolgot árulj már el. Minden csajnak ezt mondod, akivel csalod a barátnődet, vagy külön- külön előre megírt kis párbeszédeid vannak.
- Mi? Nem csalom Dasha-t.
- Értem. Hát ez remek. Remélem nincs több mondani valód.
El akartam lépni mellette, de a spanyol visszahúzott és újra a falhoz ért a hátam. A következő pillanatban már éreztem, ahogy ajkai az enyémhez érnek. Lehunytam a szememet és a pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz és viszonoztam a csókjait. Hosszú percekig foglaltuk le egymást, majd végül nagy nehezen eltoltam. A pilóta arcára széles mosoly ült ki.
- Elég jó ok?
- Hát. - vigyorogtam. - Nem rossz.
Újra meg akart csókolni, de leállítottam.
- Várj, várj. Ezt így nem csinálhatjuk. Nem lehet.
- Értem. - biccentett.
- Neked kell döntened. - simítottam meg a karját. - De... amit mondtál igaz?
- Melyik része?
- Az a része, hogy fontos vagyok.
- Minden szava. - mosolygott halványan.
- Hát akkor.... - paskoltam meg a vállát. - Mutasd meg.
Fernando felnevetett, majd újra magához húzott egy hosszú csókra. Vigyorogva toltam el.
- Nem így gondoltam. - nevettem fel.
- Nem jó így?
- De. De mást is meg kell még tenned, ugye tudod.
- Tudom, de előbb... - újra magához húzott, hogy hosszan megcsókoljon. Vigyorogva karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókjait.

Vasárnap este

Klubban 

What about love? - 6. fejezet

6. fejezet - Just a game

Végigsimítottam a hófehér Hervé Léger ruhát és mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból. Mikor megszólalt a kaputelefon, elhagytam a szobámat és az ajtó felé indultam.

- Igen? - szóltam bele. 

- Ms. Isleen? Mr. Fernando megérkezett.

- Köszönöm, Raul. Azonnal megyek. 

Gyorsan belebújtam a fekete Louboutin magassarkúba, felkaptam a piros kis clutchot és elhagytam a lakást. Sietős léptekkel indultam el lefelé, és odaintettem a portásnak.Az épület előtt álló tűzpiros Ferrarit már az üvegajtón át kiszúrtam. Vigyorogva léptem ki a házból és az autóját támasztó Fernandohoz sétáltam. 

- Hát, szia. - adtunk egymásnak két puszit.

- Jó a ruhát. - mért végig vigyorogva.

- Köszönöm. - nevettem. - Tetszik a kocsid. - simítottam végig a tűzpiros gépet. - Nekem adhatnád.

- Nehéz vele bírni. - paskolta meg nevetve a motorháztetőt, majd kinyitotta nekem a bal oldali ajtót. - Mehetünk?

- Persze. - mosolyogtam és becsúsztam a kényelmes bőrülésre. - Hova megyünk?

- Meglepetés. De nagyon remélem, hogy szereted a sushit.

- Én? - fordultam felé az ülésen. - Imádom. 

- Akkor helyes. - vigyorgott és továbbra is az útra koncentrált. 

Az idő alatt, ami a lakás és az étterem között tettünk meg, keveset beszélgettünk csak, de nem is bántam. Inkább élveztem a gyönyörű kocsit, mert nem mindennap ülök ilyen autóban. Mikor megérkeztünk az egyik étterembe, Fernando gyorsan kipattant és kinyitotta az ajtót, majd nyújtotta a kezét, hogy kisegítsen.

- Micsoda úriemberrel van dolgom. - nevettem fel és elfogadtam a kezét. 

- Muszáj lesz lenyűgözzelek. - vigyorgott. 

Mikor beléptünk az étterembe meglepő látvány fogadott. Az egész étterem üres volt, csak egy asztal volt megterítve és kicsit elhúzva a többitől. Meglepődve fordultam hátra.

- Hát ez? 

- Gondoltam lefoglalom, ne zavarjanak. - vigyorgott. 

- Ezt most nem mondod komolyan? - mutattam az asztalra, de arcomon már mosoly bujkált. - Teljesen felesleges.

- Most már mindegy, nem igaz? - rántotta meg mosolyogva a vállát. 

- Most már igen. 

- Hölgyem. - tessékelt mosolyogva az asztalhoz és kihúzta a széket, hogy leülhessek.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá és helyet foglaltam.

A férfi is leült velem szembe a bőrfotelbe. 

- Bort iszol?

- Hány évesnek nézek ki? - nevettem. - Ráérek 35 fölött bort iszogatni. Inkább valami erősebbet.

- Whiskey?

- Legyen. - dőltem hátra a székben. - Bár nem rajongok érte. 

- Mert biztos nem ittál még jót. 

- Lehet. - vigyorogtam. - Tessék itt a kihívás, szerettesd meg velem. 

- Kihívás elfogadva. - vigyorodott el ő is, majd jelzett a pincérnek. 

A középkorú főpincér egyből ott is termett az asztalnál. 

- Mit hozhatok?

- Egy üveggel a legjobb skót whiskeyből.

- Igen uram. - bólintott, majd el is tűnt.

- Egy üveggel? - nevettem fel. - És mégis ki fogja majd azt meginni?

- Majd te. 

- Én. - nevettem újra. - Te nagy tévedésben élsz. 

- Majd meglátjuk. - mosolygott.

A pincér hamar hozta az üveget és kitöltött nekünk egy keveset a poharunkba, majd le is tette az asztalra. 

- Cheers. - emelte meg a saját poharát a spanyol.

- Cheers. - mosolyogtam és hozzákoccintottam az övéhez.

- Aztán fenékig.

Ő már bele is kortyolt az italába, amíg én csak beleszagoltam. A pilóta a pohár fölött halvány mosollyal figyelte, ahogy lassan belekortyolok, majd kicsit megborzongok az ízétől.
- Hát ez szörnyű. - ráztam meg a fejem. - Nem tudom mi a jó ebben.
- Mert túl gyorsan iszod. - vigyorgott. - Érezned kell az ízét. Próbáld újra. - bólintott. 
- Legyen. - újra a számhoz emeltem a poharat.
- Lassan kortyold és hosszan. Ne úgy akard inni mint a vizet. Ez sokkal drágább a víznél. 
Úgy tettem, ahogy a spanyol pilóta mondta. Igyekeztem kiélvezni az ízét. Kicsit valóban kellemesebb volt. 
- Na? - pillantott rám vigyorogva.
- Egész jó. - mosolyogtam.
- Még pár korty és imádni fogod. Fogadok hogy a vodkát whiskeyre cseréled.
- Azért azt nem hiszem. - nevettem. - De te le akarsz itatni?
- Távol álljon tőlem. - tette fel védekezően a kezét, de alig bírta visszafojtani a mosolyát.
Hangosan felnevettem, majd a pincérre pillantottam fel, aki meghozta az étlapokat. Azt, hogy mit eszünk, együtt vitattuk meg. Végül úgy döntöttünk eszünk egy nagyobb vegyes tálat, afféle "minden bele" tányért, és mind a ketten csipegetünk amit szeretnénk. Miközben vacsoráztunk kellemes elbeszélgettünk és nem csak az az egy üveg whiskey fogyott el, hanem rendeltünk egy újabbat is. Fernando-nak igaza volt, tényleg elég kellemes. A vacsora végeztével, mivel a pilóta sem ivott kevesebbet, mint én, ezért úgy döntöttünk, ott hagyjuk a kocsit és gyalogolunk. Ugyan jó háromnegyed óra volt az út, de fel se tűnt, olyan jól szórakoztunk haza felé is. A lakás előtt álltunk csak meg, és a hátamat nekidöntöttem az ajtónak, úgy fordultam szembe a spanyollal.
- Köszönöm ezt a nagyszerű estét. 
- Én köszönöm, hogy eljöttél. - mosolygott Fer és közelebb lépett. 
Felpillantottam a barna szempárba, majd tekintetem az egyre csak közeledő ajkakra tévedtek. Ajkai az enyémeket súrolták  mire egy pillanatra lehunytam a szememet. Azonban nem hagytam, hogy megcsókoljon, inkább kissé eltoltam és újra a felpillantottam a szemeibe. Látszott rajta, hogy nem érti, miért állítom le. Pár pillanatig egymás tekintetébe vesztünk, majd mielőtt még hátrébb lépett volna, a pólójánál fog húztam vissza és én csókoltam meg. Éreztem, ahogy halvány mosoly fut végig az arcán, mire csak vadabbul csókoltam, ő pedig a derekamnál fogva húzott magához közelebb. Hosszú percekig tartottak csókjaink, majd végül finoman eltoltam. 
- Hát ez... egy remek este volt. - mosolyogtam. 
- És kell hogy vége legyen? - vonta fel a szemöldökét a pilóta. 
Hangosan felnevettem a felvetésén, amire tőle csak egy értetlen arcot kaptam. 
- Igen, kell. - bólintottam mosolyogva.
- Biztos? - lehelt finom csókot a nyakamra, egymás után többet is.
Kirázott a hideg ettől és vigyorogva eltoltam magamtól a spanyol. Bármennyire szerettem volna folytatni, nem lehetett engednem neki. 
- Biztos. - néztem a szemébe. - De... - megszakítottam a mondatomat és megcsókoltam a férfit. 
Mind a két kezét a derekam köré fonta és ismét lefoglaltuk egymást pár percre. Finoman eltoltam magamtól és a szemébe néztem. 
- Holnap? 
- Holnap este el kell utaznom. De reggel még benézek. Német nagydíjra jössz?
- Nem. Egy fesztiválra vagyok hivatalos Arizonába  Pénteken kezdődik a fesztivál és vasárnap van vége. Szerintem már csütörtökön utazom. 
- Nagy kár. - simította végig a karomat. - Akkor nem találkozunk egy ideig.
- De mi lesz velünk? 
- Mi legyen? - vigyorgott. 
- Beszéljük meg holnap, már fáradt vagyok és túl sok alkohol van bennem hogy ne azt mondjam, amit gondolok.
- Jól van. - nevetett fel. - Akkor, jó éjt. - hajolt közelebb és megcsókolt. Vigyorogva húztam közelebb a pólójánál fogva és most nem sikerültek rövidebbre csókjaink, mit korábban.
- Most már jó lesz. - vigyorogtam, miután eltoltam. - Neked is. 
Mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy a spanyol világbajnok végigsétál a folyosón, majd beszáll a liftbe. 

.   .   .

Hétfőn délelőtt Fernando valóban átjött és átbeszéltük a kapcsolatunkat. Jobban mondva kevesebbet beszéltünk, inkább többet foglalkoztunk egymással, mint a beszélgetéssel. De az kerekedett ki belőle, hogy megpróbáljuk együtt. Jenson kedden reggel átjött, és bármennyire szerettem volna, nem mesélhettem neki az új kapcsolatomról, mert úgy döntöttük egy ideig titokban tartottuk. A bátyámat mondjuk legkevésbé sem érdekelte a vasárnap estém, sőt, minden alkalommal ahogy csak a vasárnap szóba jött, terelte a témát. Egyetlen dolog, ami érdekelte azaz volt, hogy megnyerte-e a fogadást.

- Szóval? - ült le a szobámban az ágyamra miközben én pakoltam a bőröndbe. - Nyertem? 

- Nyertél. - adtam meg magamat nevetve. 

- Akkor elmondom melyik futamokra kell eljönnöm veled. Jegyzetelj. Ausztrál, spanyol, monacói, brit, magyar, szingapúri és Abu Dabi.

- Ezekre még szívesen is megyek. - vigyorogtam.

- Minden évben?

- Minden évben. - nevettem.

- Helyes. Látom készülsz. Mikor indul a gép?

- Holnap reggel. 10.15-kor száll fel.

- Kivigyelek a reptérre?

- Megtennéd? - vetettem rá hálás pillantást. 

- Még szép hogy meg. - villantott rám széles mosolyt. - Mikor jössz haza?

- Valószínűleg hétfőn. De meglátom. Majd csörgetlek. 
- Jól van. Viszont én most megyek, ha nem baj, mert a gép délután indul Nürburgba. 
- Okés. Menj csak. Akkor reggel jössz.
- Mindenképp. Aludd ki magad, mert hosszú lesz a repülő út, és tudod, hogy nem tudsz rajta aludni. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, amitől elmosolyodtam. - Hívlak reggel.
Azzal elhagyta a lakásomat én pedig folytattam a pakolást. 

.   .   .

Beütöttem a jól ismert számot és vártam, hogy a férfi felvegye a telefont. Tudtam, hogy elég korán van Európán, sőt túl korán is, de azért reméltem felveszi.
- Igen? - szólt bele egy álmoskás hang.
- Most keltél fel, Jens? - nevettem fel.
- Eddig aludtam. Mi van? - morgott.
- Megyek haza. Jobban mondva Németországba. Hét óra múlva ott vagyok. Ki jössz értem a reptérre?
- Hogy-hogy jössz?
- Nem volt túl izgi a fesztivál - hazudtam. - Jana nélkül meg pláne. 
- Aha. Hát persze, hogy kimegyek. - hallottam ahogy kissé elmosolyodik. - Azt mondod kerek hét óra a repülő út?
- Azt.
- Jól van. Megyek akkor.
- Köszi. Aludjál még.
- Az lesz. - azzal kinyomta a telefont.
Mosolyogva figyeltem a képernyőt, majd még gyorsan írtam egy SMS-t Fer-nek, végül pedig repülő üzemmódra állítottam a készüléket és elindultam, hogy beszálljak a gépbe. Az utat furcsa módon most végigaludtam, pedig sosem szoktam aludni gépen. Valószínűleg az is betette a kiskaput, hogy nem aludtam sokat a sok bulizás miatt. Mikor leszállt a gépem, fáradtan és csapzottan vonszoltam el magamat a kijáratig. Jenson pedig rendületlenül ott állt. Egyértelműen ő a világ legjobb testvére. Mikor meglátott, széles mosoly húzódott az arcára.
- Hát megjöttél, fáradt kis madárkám? - nevetett és magához ölelt.
- Ne is mond. - ráztam a fejemet. - Csak menjünk.
Mikor már a kocsiban ültünk, újra előtt vettünk, hogy beszélgessünk. 
- Milyenek voltak az edzések meg az időmérő?
- Pénteki első 7., másodikon 9., harmadikon 11. Ma pedig a 9. helyről rajtolok. 
- Na, az tök jó. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Igen, ez most jó.- bólintott, miközben a szálloda felé hajtottunk. - De mesélj. Mi volt a fesztiválon?
- Nem volt rossz. - rántottam meg a vállamat egyszerűen. - Csütörtökön buliztam, pénteken is buliztam, tegnap pedig felléptem. Jó volt összeismerkedni pár fiatal tehetséggel és találkozni a régi haverokkal, de Jana nélkül mégse ugyanaz.
- Aj, te kis party arc. - szabad kezével nevetve összeborzolta a hajamat.
- Hé... - mosolyogva igazgattam szőke hajkoronámat.
Az út további részén beszélgettünk, de nem sokat. Inkább egyre többször és többször néztem meg a telefonomat, mert nem értettem, Fernando miért nem válaszol. Küldtem neki még egy SMS-t, majd újra előre pillantottam. Éreztem, ahogy Jenson rám-rám pillant.
- Kinek a telefonját várod?
- Ja, csak Jan-nak írtam még felszállás előtt, de nem válaszolt. - hazudtam.
- Értem. - biccentett. - Amúgy itt van Jessica.
- Igen? Tök jó, rég láttam.
- Ő is vár, hogy lásson. - mosolyodott el bátyám.
A brit férfi leparkolt a szálloda előtt és kiszálltunk. 
- Mikor mondtad hogy jössz, foglaltam neked egy szobát.
- De rendes vagy, köszönöm.
- Természetes. 
Kivette a csomagtartóból a bőröndömet és minden szó nélkül húzni kezdte befelé. Gyorsan megkaptam a szoba kulcsát, ami kettővel Jenson-ék mellett volt. Lepakoltunk a szobámban, majd mentünk az ő szobájukba, hogy köszönjük Jessicának. A modell lány, mikor beléptünk épp a tükör előtt tökéletesítette. 
- Jess! - léptem felé vigyorogva.
- Ise! - fordult felém mosolyogva és magához ölelt. - Hát szia.
- Szia, jó rég láttalak. - öleltem át én is a lányt.
- Igen. - elengedett pár másodperc múlva. - Mindig elkerüljük egymást. De te most is gyönyörű vagy.
- Most? - nevettem fel és belepillantottam a tükörbe. Csapzott haj, fáradt szemek, nyúzott arc. - Nem hiszem.
- Dehogynem. Na jól van, hagylak készülni, hisz lassan indulunk.
- Jól van, akkor rohanok. 
- Fél óra, Ise. - hallottam Jens hangját, ahogy becsukódott az ajtó.
Visszementem a szobába. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, a hajamat száraz samponnal rendbe tettem  és átfésültem, majd összedobtam egy friss sminket, ami kicsit eltakarta a sötét karikákat a szemem alatt. Felfrissülve hagytam el a szobámat és bekopogtattam a szerelmes párhoz, akik meg is jelentek. Miközben a pályára hajtottunk, végig Jessica-val beszélgettem, mert már jó hónapja nem beszéltünk. A V.I.P. parkolóban Jenson átnyújtotta nekem a beléptetőkártyát és kiszálltunk a kocsiból. Együtt sétáltunk el a McLaren istállójáig, de én legszívesebben már rég Fernando-val lettem volna. Pár percet illedelmesen a bokszban töltöttem, váltottam pár kedves szót a szerelőkkel, majd visszamentem a bátyámhoz.
- Hé, Jens. Beköszönök Lewis-éknak.
- Jól van, de azért remélem a futamot itt nézed.
- Persze. - mosolyogtam.
Kiléptem a brit istállóból és a Ferrari bokszai felé vettem az irányt. Mikor megérkeztem az olasz istállóba, sok ismerős arc fordult felém mosolyogva és páran kedvesen odaköszöntek. Mivel szememmel akárhogy kerestem, nem találtam sehol Fer-t, ezért az egyik szerelő felé fordultam. 
- Hé, Lucio. Hol van Fernando?
- Öhm, már egy jó fél órája elmentek valamerre, lassan visszaértek. Szerintem a Motor Home-ok körül keresd.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd ki léptem a piros ruhásoktól. 
Tovább gyalogoltam a paddockban, közben tekintetemet jártattam, hátha megtalálom a pilótát. A második SMS-re sem válaszolt, ami kicsit nyugtalanná tett. Miközben sétáltam, meg is csörgettem, de csak kisípolt a készülék. Összevont szemöldökkel ráztam meg a fejemet és gyorsítottam a lépteimet. A következő pillanatban valaki hátulról elkapta a derekamat. Annyira megijedtem, hogy a szívem szinte megállt. Hátrafordultam.
- Hova rohansz ennyire, Leen. - vigyorgott rám Lewis.
- Szívbajt hoztál rám. - ráztam meg a fejemet nevetve és adtunk egymásnak két puszit.
- Hogy-hogy itt?
- Hát, jöttem támogatni Jenson-t. - mosolyogtam. - Meg Fernando-t. Nem láttad valahol?
- Öh... ma még nem. - a férfi zavartnak látszott.
- Mi a baj? 
- Semmi. - próbált mosolyogni, de láttam, hogy kicsit mintha megijedt volna.
- Merre keressem?
- Gyere inkább velem. - próbált a derekamnál terelgetni. 
- Neked felveszi a telefont?
- Mi?
- Nekem nem válaszol az SMS-ekre, nem veszi fel.
- Nem tudom, később megkeressük. 
Hátrapillantottam a vállam fölött, hátha mégis csak abból az irányból érkezik a spanyol férfi. Meg is pillantottam és széles mosoly költözött az arcomra. 
- Ott van. - kibontakoztam Lewis öleléséből és elindultam a spanyol pilóta felé. 
- Várj, Isleen.
A világbajnok mellett azonban egy ismeretlen arc sétált. Egy szőke, magas, vékony lány. Mikor Fernando észrevett, az arcára fagyott a mosoly. Nem értettem ezt, ezért még inkább megszaporáztam a lépteimet. Fer megtorpant tőlem pár méterre és a derekánál fogva húzta magához a mellette álló lányt. Kicsit ledöbbentem a jelenttől, és felvont szemöldökkel léptem oda hozzájuk.
- Sziasztok.
- Szia. - a spanyol láthatólag feszengett. - Dasha, ő itt Isleen, egy nagyon kedves barát. Isleen, ő itt Dasha, a barátnőm.
Mikor kimondta a nevet lesokkolódtam. Hogy mije? Az érzelmek olyan erővel törtek rám, hogy megdermedtem. Düh, csalódottság, szomorúság, harag. Éreztem, ahogy a sós folyadék elönti a könnycsatornámat, de sűrűn pislogtam, így nem folytak le a könnyek.
- Örülök... Dasha. - nyögtem nehezen, de nem tudtam ránézni.
- Én is, nagyon. - mosolygott kedvesen a modell és kezet nyújtott.
Mivel nem akartam, hogy bármit is észrevegyen, halvány mosollyal kezet nyújtottam. De ahogy megráztam, újra elfogta a torkomat az a szorító érzés. Éreztem, ha még egy percet maradok, elbőgöm magamat. 
- Nekem most... - elcsuklott a hangom. - Nekem most vissza kell mennem Jenson-höz. 
Hátat fordítottam és futni kezdtem. A mögöttem pár méterre álló Lewis-t kikerültem és már nem érdekelt ki mit gondol, csak el akartam tűnni. Minél messzebb, minél gyorsabban. Ahogy befordultam a bokszokhoz, nem bírtam tovább, a térdeim felmondták a szolgálatot és a földre rogytam, könnybe fúlva.

Vacsora ruha

Vasárnapi ruha

Mivel még mindig nagyon boldog vagyok a 10.000 látogató miatt, ezért nagyon hosszú résszel jutalmazlak titeket :D

10.000

Huh, hát gyerekek :DD Nem tudom ki volt a 10.000., de nagyon nagyon imádlak :D Virtuális ölelést küldök és sok-sok virtuális puszit :D De igazából mindenkinek, aki valaha is megnyitotta ezt az oldalt, nagyon- nagyon- nagyon és nagyon szépen köszönöm :) Csodálatosak vagytok :) Mivel élőben nem tudlak titeket megölelni, ezért itt teszem és küldök sok puszit :)

Remélem lesz még egyszer ennyi :DD Imádlak titeket :)

Bónusz :D

What about love? - 5. fejezet

Meghoztam :D Ennek a résznek nem tudtam nevet adni, vagy csak lusta voltam gondolkodni, de a lényeg, hogy itt van :D

Enjoy :*

- Jana, még ma elkészülsz, vagy akár el is indulhatok nélküled?

- Nyugodj már meg. - húzta végig újra a pamacsot az orrán, ezzel felvíve még egy kis púdert az arcára.

- Gyönyörű vagy, csak induljunk.

- Tudom. - csapta össze a púderes dobozt. - Mehetünk. 

Nevetve megráztam a fejemet, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Barátnőm mellettem magabiztosan sétálva hagyta el a lakást. Mind a ketten beültünk a hófehér 2013-as modell Nissan Juke-ba és elindultunk Silverstone felé. Az úton leginkább csak Jana beszélt. Mesélt az Amerikában töltött napjairól, milyen új emberekkel ismerkedett meg, milyen izgalmas helyeken járt és a többi. Mosolyogva hallgattam barátnőm beszámolóját. Kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, együtt nőttünk fel, világéletünkben egymás közelében laktunk. Kettőnk közül mindig ő volt a bevállalósabb a bátrabb. Például most is tök egyedül vágott neki az Egyesült Államoknak fél évre dolgozni, nulla ismertséggel, de annál több költőpénzzel. Mindig is csodáltam a talpraesettségét, és hogy ő volt az, aki a jég hátán is vígan megélt. A nagy forgalom miatt nem tudtam olyan gyorsan haladni, ahogy szerettem volna, ezért az út is jóval inkább elnyúlt. A V.I.P. parkolóban felmutattam a kártyát, ami Jenson-től kaptam még pénteken, így be is mehettünk.
- Jut eszembe, neked is kell szerezni egy jegyet. - pillantottam legjobb barátnőmre. - Nehogy páros lábbal rúgjanak ki innen.
- Ugye nem hiszed, hogy én ezt megengedem? - nézett rám hitetlenül.
- Tudom, hogy nem. - nevettem. - De azért jobb félni, mint megijedni.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt indultunk el a brit istálló felé. Amikor beléptünk, Jenson épp versenymérnökével egyeztetett. Mind a ketten a kocsi mellett álltak és igazán elmélyültek a beszélgetésben. Nem akartam megzavarni őket ezért inkább barátnőmhöz fordultam.
- Akarsz találkozni Lewis-szal?
- Aha. - vigyorodott el szélesen a lány. - Jó rég láttam.
- Ahogy mindenkit, akit ismersz. - nevettem. - Na, gyere.
Belekaroltam a lányba és úgy indultunk el a német Mercedes istálló felé. Nem volt messze egymástól a két istálló, ezért sokat nem kellett sétálnunk. Bent már rengeteg ember sürgött forgott az autók körül, ugyan a rajt még igazán messze volt. Miközben tekintetemmel a brit pilótát kerestem, éreztem, ahogy Jana megbök a könyökével. A hirtelenségtől és a fájdalomtól kissé összegörnyedtem és rosszallóan pillantottam a lányra.
- Az ki? - bökött fejével előre.
Követettem a tekintetemmel és rájöttem, hogy barátnőm Nicora gondol.
- Nico Rosberg. Vele is voltam bulizni.
- Tudtam, hogy ismerős. De élőbe jobban néz ki.
Hangosan felnevettem.
- Gyere, bemutatlak neki. - odasétáltunk a látszólag gondolataiba mélyedő német-finn pilótához. - Szia, Nico.
A férfi egy kicsit összerezzent, valószínűleg tényleg nem figyelt. De felénk fordulva elmosolyodott.
- Szia, Ise. - közelebb hajolt és adtunk egymásnak két puszit, majd kezet nyújtott barátnőmnek. - Nico Rosberg.
- Jana Trask. - villantott rá Hollywood-i mosolyt a lány.
- Amúgy Nico, van egy videóm a tegnap előttről.
- Milyen videó? - vonta fel a szemöldökét a német.
- Az esésedről. - nevettem.
- Milyen esés? - rázta meg értetlenül a fejét.
- Nem emlékszel? - nevettem fel újra, majd kibányásztam a táskából a készüléket és elindítottam a videót.
A szőke halvány mosollyal figyelte a felvételt, majd amikor véget ért, felnevetett.
- Na látod ez teljesen kiesett. De akkor már megmagyarázza mitől vannak ezek a szépségek az oldalamon. - húzta fel a pólóját.
- Uhh... - a pilóta testét pár igazán szép zöld és lila folt díszítette. - Ez nem semmi. Nagyon fáj?
- Reggel fájt, de már nem vészes. - igazította meg a pólót.
- Akkor jól van. Amúgy nem tudod, Lewis merre jár?
- Az előbb még itt volt. Ott jön. - mutatott a pilóta egy irányba, ahonnan csapattársa érkezett.
- Köszi.
Sarkon fordultunk és elindultunk a brit pilóta felé. Mikor Lewis észrevett minket, széles mosoly telepedett az arcára.
- Sziasztok, lányok. - lépett oda hozzám, és legnagyobb meglepődésemre átölelt.
- Hát, szia. - felvonta szemöldökkel, vigyorogva öleltem vissza a férfit. Pár pillanat múlva elengedtük egymást. - Emlékszel Jana-ra, ugye?
- Hogy a viharba ne? - nevetett fel és adott neki két puszit. - Mi a helyzet?  - fordult a lányhoz.
- Megvagyok. Amerikában dolgoztam most egy fél évet. Tegnap jöttem haza.
- Az nem semmi.  Figyeljetek lányok, tudunk beszélni a futam után? Mert még ezer dolgom lenn, mielőtt kocsiba ülök.
- Persze. - bólintottam.
- Köszi. Akkor futam után, és szorítsatok. - vigyorgott Lewis, majd hátat fordított és ott hagyott minket.
Mikor kisétáltunk a boxból, Jana egyből megállított.
- Na ez mi volt?
- Nem tudom. - rántottam meg a vállamat. - Nagyon jó arc, bírom.
- Ahogy látom, ő is eléggé bír téged. - vigyorgott a lány.
- Elég. - csaptam hasba nevetve. - Inkább még nézzünk be Fernando-hoz.
- Vagy inkább megmutathatnád hol lehet kényelmes bőrkanapékon elnyúlva koktélt szürcsölgetni. Azzal sokkal közelebb áll hozzám. - túrt bele a hajába a lány. - Hat hónapon keresztül két kis csaj után rohangáltam, heti egyszer tudtam kirúgni a hámból. Értesz engem, Isleen? Egyszer! Hát milyen világban élünk mi?
- Szörnyűben. - nevettem fel hangosan. Jana monológja igazán drámaira sikerült. - De, biztos van valami hely. Még nem voltam ott.
- Na jó, állj. - állított meg újra. - Hol van Isleen Button, és mit csináltál vele? Mielőtt elmentem, te voltál az, aki minden PR eseményen, divatbemutatón vagy díjátadón elsőként ültél le és már a kezedbe is volt valami koktél. Most meg három napja üldögélsz az unalmas boxban és nem tudod hol van koktél osztogató hely.
- Változnak az idők. - vontam meg mosolyogva a vállamat.
- Na de ennyire. - rázta meg a fejét. - Majd én visszahozlak az életbe.
- Feltétlenül. - nevettem.
A beszélgetésünk alatt el is értük az olasz istállót. Ugyanúgy, mint az eddig általunk meglátogatott boxokban, itt is nagy volt a sürgés- forgás, ahogy a rajt egyre közelebb került. A spanyol világbajnok az egyik szürke szekrénynek támaszkodott és úgy figyelte a szerelők munkáját.
- Ott van. - biccentettem fejemmel a pilóta felé.
- Hát akkor, mire várunk. - lökött meg finoman, mire elindultunk a spanyol felé.
A férfi sokáig elmerülten figyelte a kocsiját, nem is tűnt fel neki érkezésünk, csak amikor már pár lépésre voltunk, akkor nézett fel, és széles mosoly húzódott az arcára.
- Sziasztok. - mosolygott.
- Szia. - közelebb léptem hozzá és adtunk egymásnak két puszit. - Ő itt a legjobb barátnőm, Jana Trask.
- Fernando Alonso. - rázott kezet a férfi a lánnyal és adtak egymásnak két puszit, majd átkarolta a vállamat, ami igazán meglepett és Jana arcáról is leolvasható volt a döbbenet.  - Mi a helyzet?
- Megvagyunk. Kíváncsi vagyok a futamra. - mosolyogtam. - Jana személy szerint szívesebben szürcsölne koktélt. Van valami V.I.P. rész?
- Van. - pillantott barátnőmre a i spanyol. - Megmutassam?
- Van légkondi? Elég meleg van itt. - drámázott a lány.
A spanyol hangosan felnevetett, én pedig megforgattam a szememet.
- Jan, maximum 26 fok.
- Nekem már az is sok. - túrt bele a hajába.
- Van légkondi. - nyugtatta meg nevetve a pilóta barátnőmet.
Így, hárman indultunk el a V.I.P. részleg felé, Fernando-t nem zavarta a fotósok hada, nyugodtan pihentette karját a vállamon. Viszonylag szótlanul tettük meg az utat a paddockban egészen a hatalmas épületig. Ahogy beléptünk megcsapott minket a kellemes hőmérséklet.

- Na, erről beszéltem. - biccentett elismerősen vigyorogva a lány. Elvett két pohár pezsgőt az egyik pincér tányérjáról és leült a hófehér bőrkanapéra. - Isleen?
Felém nyújtotta az egyik üveg poharat, amiben az alkoholos, buborékos folyadék lötyögött. Habozva nyúltam az italért. Valahogy nem volt kedvem inni.
- Nem maradsz itt velem? - paskolta meg maga mellett az ülést.
- Nem tudom. - pillantottam rá a mellettem álldogáló spanyol pilótára.
- Leen. - szólalt meg Jana mielőtt Fer bármit is mondhatott volna. - Nagyon sok mindent meg kéne beszélnünk. - nyomott meg minden egyes szót. - Szóval maradj.
Újra Fernando-ra pillantottam. Nem nagyon volt kedvem itt maradni, inkább bóklásztam volna a boxok között és beszélgettem volna a srácokkal. Emellett a rajtot a boxfalról akartam nézni.
- Maradj csak nyugodtan. - engedett el a világbajnok. - Biztos tényleg sok dolgot kell megbeszélni. Majd beszélünk futam után.
- Jól van. - adtam be nagy nehezen a derekamat. - De nem sokat.
- Dehogy is. - emelte meg a poharat barátnőm.
- Hát akkor, jó szórakozást lányok. - mosolygott még ránk Fer, majd elhagyta a helyiséget. Ahogy a férfi kikerült a látótérből, Jana egyből felém fordult.
- Na jó, kijössz egy hétvégére és egyből két pilótát is az ujjad köré csavarsz. Nem akarok belegondolni, hány pilóta lenne már a listádon, hogyha évek óta járnál ki.
- Te mégis miről beszélsz? - lepődtem meg.
- Ugyan már. - nevetett barátnőm, majd belekortyolt a pezsgőbe. - Ne mond, hogy nem veszed észre, hogy mind Lewis, mind Fernando már most a lábad előtt hever.
- Ugyan kérlek... Lewis csak egy barát... Fernando meg. Hát.
- Egy dolog mit hiszel, egy dolog a srác mit érez és a harmadik dolog, kívülről mi látszik. Most Fer-rel úgy vonultatok végig a paddockban mint valami párocska, ez a szemezés ami itt lefolyt két másodperccel ezelőtt... hát... - kortyolt bele újra az italba.
- Jana, mindig kikészítesz. - túrtam bele a hajamba, majd én is beleittam a pezsgőbe.
- Tudom. De ezért is imádsz. Amúgy csak egy jó tanács. Ne hagyd, hogy birtokoljon.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Látszik rajtad, hogy oda meg vissza vagy érte, ahogy ő is érted. De ne higgye azt, hogy bármit mond, te már a lábai előtt heversz. Ebbe a hibába már beleestél, és tudod, hogy nem lett jó vége.
- Nem akarom azt, hogy ez az ember csak az eszembe jusson, Jana. Megértetted? - váltottam komolyra.
- Jézusom, ne harapj! - tette fel védekezően a kezét. - Csak jót akarok.
- Jó. De abban az időszakban hibát hibára halmoztam, és nem akarom, hogy erre bárki emlékeztessen.
- Jó, elnézést. - vonta fel a szemöldökét, majd elvett egy koktélt és beleivott. -Amúgy döntöttél a vacsoráról?
- Randinak fogom venni.
- Helyes, nagyon helyes. - bólintott a lány.
Nevetve megráztam a fejemet, majd újra belekortyoltam az alkoholos italba.

.   .   .

Jana nem volt hajlandó megmozdulni, viszont én mindenképpen a pitwallról akartam nézni a rajtot, így egyedül battyogtam el odáig és nem messze az első rajtkockától, figyeltem a kocsik. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a kocsik felbőgtek, majd mikor mind az öt lámpa kialudt, a kocsik elindultak. Még a fülemben lévő hangtompítón át is elég hangosnak hatott az élmény. Az első két- három kört még onnan követtem, majd visszamentem a V.I.P. részlegre, barátnőmhöz. Őt, ahogy sok másik embert ezen a helyen, egy cseppet sem érdekelte a verseny. Inkább iszogattak méregdrága pezsgőt, csipegetett füstölt lazacot és kényelmesen elnyújtózkodtak a kanapén. Szinte én voltam az egyetlen, aki közel ült a TV-hez és feszülten figyelte a futamot. Kicsit sajnáltam, hogy nem a boxból nézhetem és nem láthatom testközelből a kerékcserét, de Jana túlságosan beélte magát ide és ki sem lehetett mozdítani ebből a környezetből. Így itt néztük végig a futamot.  Jobban mondva csak én néztem, barátnőm inkább barátkozott és koktélt iszogatott. Igazán jó dobogó alakult ki: Nico megnyerte a futamot, a második lett az ausztrál Mark Webber, akinek Jenson szintén bemutatott, de még nem tudtunk sokat beszélni és Fernando is felért a dobogóra harmadiknak. Lewis pedig negyedikként szelte át a célvonalat. Lehetett volna ő első is, ha nincs a nyolcadik körben a defektje.  Miután lement a pódiumos interjú és a tömeg is oszlani kezdett, elkezdtem siettetni barátnőmet.
- Jana. Oda kéne mennünk Jens-hez, meg a többiekhez.
- Miért, már vége van? - pillantott rám érdeklődve. Szóval neki az elmúlt körülbelül másfél óra fel se tűnt.
- Igen, Jan. Úgy egy húsz perce. - forgattam a szememet.
- Hát akkor menjünk. - itta ki az utolsó cseppet a poharából.
- Nem értem hogy tudsz meginni ennyi piát és sosincs semmi bajod. - ráztam a fejed.
- Hát... az évek.
- Hát persze. - nevettem. - Na, haladjunk.
Először a McLaren istállóját céloztuk meg. Igazából elég nehézkesen haladtunk, mert rengeteg ember volt a boxutcában. Átverekedtük magunkat a tömegen és megkönnyebbült sóhaj tört fel a mellkasomból, mikor átléptük a brit istálló küszöbét. Jenson még nem volt sehol, ahogy csapattársa sem, szóval valószínűleg a kötelező interjúk foglalták le őket. A kocsik azonban már a garázsban voltak. Bátyám nem tűnt valami boldognak, annál inkább fáradtnak. A csapat is csendesen pakolászott, ha valakinek, akkor nekik nem volt okuk ünnepelni. Míg Sergio defektet kapott, Jenson csak a 13. helyen, pontok nélkül fejezte be a futamot.
- Jens. - léptem oda a férfihoz, aki hozzám fordult.
- Sziasztok. - költözött fáradt mosoly az arcára, majd megölelt. - Hol voltatok?
- Ismered Jana-t. - forgattam a szemöldökömet, miközben adtak egymásnak két puszit. - Természetesen a V.I.P. részlegen. Viszont a rajtot a pitwall-ról néztem.
- Az enyémet felesleges volt nézni. Nem lett túl jó. De ez idén nem is csoda.
- Ugyan már. - paskoltam hátba. - Jó volt. Legalább nem volt defekted.
- Ez legyen a vigaszom?
- Ha más nem. - mosolyogtam rá.
- Jöttök este a buliba? - pillantott hol rám, hol Jana-ra Jenson. Mély levegőt vettem és eldöntöttem, ha törik ha szakad, de elmondom, hova megyek inkább este.
- Én nem... mert...más programom van.
- Mégis mi? - vonta fel a szemöldökét bátyám. - Azt hittem élsz halsz ezekért a bulikért.
- Ez igaz. De vacsorázni megyek valakivel.
- Kivel?
- Nem lehet mérges, és nem haragudhatsz meg rám. - szögeztem le.
- Fernando. - találta ki egyből.
- Igen. De csak egy baráti vacsora. - egy kis füllentés nem árt. Azonban látszott Jenson-ön, hogy nem hiszi el.
- Tudod, mit? Tanultam. Nem mondok erre semmit. Azt csinálsz, amit szeretnél. Csak egy dolog. Rám számíthatsz, bármi történjék.
- Na. - vontam fel nevetve a szemöldökömet. - Mi történt?
- Rájöttem, hogy ennyi idősen én is ejtettem sok hibát, és ezeket a hibákat neked is meg kell ismerned, hogy megtanuld, nem követheted el újra.
- Miről beszélsz? - ráztam hitetlenül a fejem.
- Semmiről. - nyomott puszit a fejem búbjára. - Jó szórakozást.