'Til the love runs out - 7. fejezet

Imádlak titeket a sok kommentért és sok pipáért :) <3 Csak így tovább, ezek mindig megörvendeztetik apró kis szívemet :)

------

Szorosabban húzott magához a derekamnál fogva, másik kezével pedig a hajamba túrt, így esélyt sem volt szabadulni, de valahol legmélyén már nem is akartam. 

- Hallod? - rántotta meg valaki a vállamat és reflex szerűen toltam el Kevint, ahogy felismertem a hangját. - Ti mi a halált csináltok? Cerys, te eszednél vagy?

- Eleanor...

- Cerys! - barátnőm rohadt idegesnek tűnt. - Te nem vagy normális! Tényleg elment minden józan eszed? - kopogtatta meg a fejét a lány. - De te is Kevin! Fúj! Hánynom kell tőletek. Rendesen rosszul vagyok. Undorítóak vagytok.

Azzal a lendülettel sarkon fordult és hosszú léptekkel indult el, hogy ott hagyja a klubot.

- Eleanor! - futni akartam utána, de Kevin elkapta a karomat.

- Hova mész? 

- Kevin... ez... nem. - azzal már ott sem voltam és barátnőm után rohantam mint az őrült.

- Eleanor. - végre elkaptam, de erősen kirántotta a kezét a szorításonból. - Eleanor kérlek. 

A lány dacosan hallgatott és szinte már futott, hogy megszabaduljon tőlem. Megszaporáztam a lépteimet, és elé értem, majd megtorpantam.
- Eleanor, kérlek.
- Hánynom kell tőled, Cerys. - felemelte a hangját. Még soha nem láttam ilyenek. - Sok mindent meg tudok bocsájtani, de ezt nem. A hűtlenség az egyetlen dolog, amitől rendesen felfordul a gyomrom. A legjobb barátnőm vagy, Cer. De ez... Dion szeret téged és te... te csak elhajítod ezt. Olyan önző vagy, hogy az agyam eldobom tőled.
- Eleanor, én nem...
- Nem érdekel, Cerys! Nem érdekel! Csak az, hogy holnap reggel már Dion mindenről tudjon, ha lehet még ma este.
Azzal a lendülettel kinyitotta a mellette megálló taxi ajtaját és bevágódott a hátsó ülésre. Én pedig ott álltam Melbourne utcáján, egyedül, lelkileg teljesen megtörve, szememből patakzó könnyekkel.

------------

Az ágy mellett ülve vártam, hogy Dion felébredjen. Este mikor kissé hosszú szenvedés és csatangolás után olyan hajnal egy körül visszaértem a szállodába, alig bírtam elaludni, és mikor sikerült is, rövid idő után felriadtam. Reggel 6 után azonban nem tudtam visszaaludni és nyitott szemmel forgolódtam és végül úgy döntöttem, leülök a gépemhez dolgozni. Kilenc körül hallottam meg először Dion hangját.
- Mit csinálsz?
A hangra kissé összerezzentem és felé fordultam.
- Dolgoznom is kell. Egész hétvégén nem csináltam semmit. - szomorkás mosolyt erőltettem az arcomra, mert ahogy a férfire néztem, eszembe jutott a tegnap este.
- Mi a baj, baby? - ült fel az ágyban.
- Én... - mélyet sóhajtottam és éreztem ahogy a gombóc a torkomnak feszül.
- Mi a baj? - Dion egyből felpattant és elém térdelt, amitől elolvadtam. Ritkán mutatta ki ezt az aggódó énjét, és azt is csak nekem.
- Szörnyű ember vagyok. - gyürködtem a ruhám szélét, és nem tudtam a szemébe nézni.
- Megöltél valakit? Ha igen, nincs semmi baj, hozom a zsákot, az ásót, szerzek ügyvédet. Megoldjuk. - próbálta viccesre venni a formát, mire annak ellenére, hogy majdnem elsírtam magam, halványan elmosolyodtam.
- Nem...
- Lefeküdtél valakivel?
- Nem... én csak...
- Akkor nincsen baj. - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Térden állva kúszott közelebb és kezét a combomra tette. - Nincsen semmi baj, életem. Te vagy a mindenem, és szeretlek.
- De, Dion...
- Nincsen, de. - simította meg az arcomat. - Sajnálom, hogy nem olyan harmonikus a kapcsolatunk, amilyet szeretnénk. De ezek vagyunk mi. Két robbanékony, akaratos, makacs de mégis őrülten szexi és tehetséges ember. Mind emellett szeretjük egymást, ami plusz jó pár pont, nem igaz?
- De igen.
- Szeretlek Cerys. Minden hibáddal, minden problémáddal együtt.
- Én is szeretlek. - mosolyodtam el halványan.
- Csak ez számít. - szorította meg a kezemet finoman. - Semmi és senki más.
- Csak ez. - erőltettem halvány mosolyt a számra.
- Menjünk reggelizni! - hajolt oda hozzám Dion mosolyogva és hosszan megcsókolt.

-----

- Szia, Ele. - köszöntötte barátom az asztalnál üldögélő vörös hajú lányt, mire ő felpillantott telefonjából. 

Mikor meglátta összefonódó ujjainkat, felrántotta a szemöldökét, majd tovább böngészte a telefont.

- Sziasztok. 

Olyan él volt a hangjában, hogy éreztem, ahogy szinte a penge a torkomnak feszül.

- Ma mindenkinek baja van? - ült le értetlen vigyorral az asztalhoz Dion.

- Oh. - pillantott fel Eleanor és olyan megvetés volt a hangjában, hogy rendesen elhittem, hogy bűnös vagyok. Mintha egy embert brutálisan megöltem volna. - Hogy Cerysnek baja volt ma?

- Eleanor, azért kicsit túlzás amit csinálsz, nem gondolod? - felidegesített, hogy így viselkedik.

- Túlzás lenne? - pillantott rám érdeklődve. - Meséltél az esti kalandodról életed szerelmének?

- Mesélt. - vett védelmébe egy pillanat alatt Dion.

- Na, az tök jó akkor. - felelte gúnyosan barátnőm. - És hogy reagáltál?

- Mint látod, jól. 

- Pedig mintha azt említetted volna, hogy gyűlölöd Kevint. 

Éreztem, hogy a férfi megfeszül mellettem és derekamat tartó bal keze ökölbe szorult. 

- Ez változatlan. 

- Akkor nem értelek. - ráncolta a szemöldökét. - Miért tűrted, hogy az a fiú lenyomja a szerelmed torkán a nyelvét?

Jelen helyzetben a szememmel tudtam volna megfojtani a tekintetemmel az állítólagos legjobb barátnőmet. Nem értettem miért támad ennyire, és ellenem van.

- Köszönjük, kedvességedet, Eleanor. Gyere, Cerys. - kissé erősebben húzta meg a kezemet, mint ami az egészséges és tudtam, hogy nagyon nagy baj van.

'Til the love runs out - 6. fejezet

Itt is van :) Enjoy :*

____________________________________

- A kedvenc rajongóm! - karolta át valaki a vállamat és egyből megéreztem alkohol leheletét.
- Szia, Kevin. - fordultam hozzá nevetve.
- Kicsit későn jöttünk. - pillantott rám Eleanor. - Ez a fiú már teljesen elázott.
- Jól vagyok! - emelte fel a kezét, de már állni nem bírt.
- Hát persze. - nevetett rám barátnőm és én is mosolyogva figyeltem a fiút.
- Semmi baj. - vigyorogtam. - Gratulálok a dobogódhoz.
- Köszönöm. - a fiún nagyon látszott, hogy mennyire sokat ivott. Egy puszit adott, majd átölelt. De olyan szorosan, és annyira nehezedett, hogy azt hittem, hátraesünk.
- Kevin, Kevin, Kevin. - paskoltam a hátát és finom eltoltam. - Egy kis vizet is igyál.
A dán fiú gondolkodva nézett körbe, alig tudta, hol van.
- Édesem, segítek. - megfogtuk a fiú karját és a bárpulthoz tuszkoltuk. - Szia, egy jó nagy pohár vizet szeretnénk ennek a fiúnak. Te mit iszol Cerys? - fordult hozzám barátnőm.
- Valami tequilás koktélt. Addig leülök vele egy bokszba, mit szólsz?
- Jól van. - bólintott Ele. - Vigyázz rá.
- Mindenképp. - nevettem. - Gyere, Kevin.
Belekaroltam a fiúba és egy üres bokszot indultunk keresni.
- Olyan szép vagy ma. - suttogta Kevin, miközben mellettem battyogott.
- Csak ma? - nevettem és végre találtunk egy üres helyet.
- Mindig. - huppant le és a kanapéról nézett rám fel.
- Részeg vagy, kedvesem. - ültem le mellé mosolyogva. - Józanul nem mondod nekem.
- Mert Dior vagy Diar vagy mi a neve letépné a fejem.
- Dion. - nevettem fel hangosan. - A neve Dion.
- Furcsa. - rázta meg a fejét.
- Jól vagy?
- Persze, persze. - mosolygott rám halványan. - Nem ittam olyan sokat, mint ahogy gondolnátok. És valahol a barátaimat is elhagytam.
- Egyél egy kis nasit. - nyúltam az asztalon lévő piták felé és megpillantottam a közeledő Ele-t, aki épp  egy igazán helyes pasi tartott fel és mély társalgásba és nevetésbe temetkeztek. - Ott van Eleanor. Idehozom a vizet, jó?
Felálltam, hogy odahozhassam neki a vizet, de elkapta a karomat, hogy visszatartson.
- Ne menj el. - mélyen a szemembe nézett és egy pillanatra nem voltam benne olyan biztos, hogy részeg.  - Szükségem van rád.
- Csak a vizedet hozom. Nem hagylak itt, ne aggódj. Három lépés.
- Siess.
Elengedte a karomat, mire szaporán lépkedve odasiettem a barátnőmhöz.
- Ele. Az italok. - értem a lány vállához, aki kissé össze rezzent.
- Ne haragudj. - fordult felém. - Hadd mutassam be neked Cooper-t.
- Hello, Cooper. - nyújtottam neki kezemet.
- Ma a pályán találkoztunk. - folytatta Eleanor. - Aztán most itt is összefutottunk.
- Értem. - pillantottam vigyorogva barátnőmre, akinek az arcáról le se lehetett törölni a vigyort. Látszott rajta, hogy oda meg vissza van ezért a Cooper gyerekért már most. - Akkor én nem is zavarok, megyek vissza Kevinhez. Sziasztok.
Elvettem a lánytól a koktélomat és Kevin vizét majd a bokszunkhoz igyekeztem vissza. A fiú a kanapén ült és végig figyelte, ahogy vissza térek az asztalhoz.
- Látod. Már itt is vagyok. - tettem le elé a poharat majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
- Nagyon rendes vagy. - pillantott mélyen a szemembe. - De az nem stimmel, hogy te részegedsz én pedig józanodok. Legyél te is olyan részeg, mint én és smároljunk.
- Hogy mit csináljunk? - nevettem fel döbbenten.
- Jól hallottad.
- Nem lesz ilyen, Kevin. - ráztam a fejemet vigyorogva.
- Diam sose tudja meg.
- Dion! A neve még mindig, Dion, kedvesem. - mosolyogtam. - Kezdem azt hinni, direkt nem vagy hajlandó megjegyezni a nevét.
- Talán. - rántotta meg a vállát. - Talán egyáltalán nem érdekel. És talán egyáltalán nem érdemel meg téged.
- Oh, valóban? - fordultam hozzá vigyorogva. - Miért nem érdemel meg engem?
- Mert beképzelt, pökhendi, azt hiszi és tudja hogy akire csak ránéz, megkaphatja. Szörnyen bánik veled.
- Értem. És ezt miből gondolod?
- Ez a négy nap elég volt. Nem tudom milyenek vagytok ketten... de amit kifelé mutattok... az... már meg ne haragudj, de szörnyű.
- Köszönöm, de párkapcsolati tanács adást nem kérek olyantól, aki a barátnőjét itt szedte össze egy hétvége alatt és a barátnőjét annyira nem izgatja, hol van a pasija. Mi ketten három éve vagyunk együtt, ami valószínűleg nem véletlen.
- Oh. - láttam rajta, hogy kissé megsértettem az egóját. - És kérlek szépen, a te barátod, hol van? Őt sem érdekli, hogy kivel mit csinál kivel hol smárolsz.
- Akadj már le erről. Nem lesz semmi ilyen. - idő közben megérkezett a következő koktélom amibe belekortyoltam.
- Nem lesz ez sok? - mutatott az El Dorado-ra.
- Engem nem kell félteni.
- Csak megkóstolom mennyire erős. - nyúlt a poharam után.
- A-a-a. - húztam el a poharamat. - Te csak kortyolgasd a vizedet, mert nem fogy.
- Csak megkóstolom.
- Nem! Kevin.
- Egy korty.
- EGY korty. - mutattam fel az ujjamat.
- Annyi.
Kevin kivette a kezemből a poharat és a szájához tartotta a poharat és kortyolni kezdett. Egyet, majd kettőt, majd hármat.
- Kevin! - kaptam a pohár után, mivel nem kis kortyok voltak azok.
A fiú arca kicsit megrándult, mert a koktél tényleg nagyon erős volt, főleg ilyen nagy kortyokban.
- Kevin. - kikaptam a kezéből a poharat és felálltam, hogy szerezzek magamnak egy újat. - Be fogsz hányni és én abban a pillanatban állok fel és hagylak itt.
- Nem hányok. - állt fel és utánam lépett. - Hagyj öleljelek meg.
- Miért? - kérdeztem kissé gyanakodva.
- Amiért mellettem vagy.
- Valakinek muszáj vigyáznia rád. - nevettem fel, és hagytam hogy átkaroljon.
- Szerencsém van, hogy az a valaki, te vagy.
Hosszan öleltük egymást, majd már elengedtem volna, de még mindig a derekamat karolta.
- Kevin... te mit?
A fiú már nem hallotta, vagy nem akarta hallani, amit kérdezek, de ajkait szorosan az enyémre tapasztotta.

'Til the love runs out - 5. fejezet

 Nem keresek kifogásokat miért nem jöttem eddig :D de a helyzet az, hogy 31.-én német középfokú nyelvvizsgát teszek és nagyon remélem hogy sikerül :D de amúgy igyekszem veletek is törődni :*

- Ele. - böktem meg a még békésen szunyókáló barátnőmet.

- Mi? - húzta magára morogva a takarót.

- Édesem, távol álljon tőlem, hogy felébresszelek, de ma van az első futamod.

- Hogy mi? - pattant ki a szeme.

- Pontosan.

- Te jó ég. - túrt bele a hajába. - Elaludtam?

- Nem, dehogy. - nyugtattam meg. - Csak Anne elment az ügyeidet intézni, és megkért hogy keltselek fel.

- Értem. - ült fel az ágyban. - Tegnap elfelejtettem kérdezni, mi volt  az Kevinnel? Az a kis simi-simi?

- Semmi. - nevettem fel hangosan. - Ugye összevesztünk és próbáltam kibékülni vele. De nem egyszerű eset.

- Az északiak sosem azok. 

- Te meg én vagyunk rá a tökéletes példa. - löktem meg a vállát.

- Na, de mit mondtál neki?

- Időmérő előtt még akartam vele beszélni, de konkrétan nem érdekeltem. Este meg azt, hogy gratulálok, meg hogy sok sikert holnapra. Aztán értem hozzá, hogy érezze, hogy komolyan gondolom.

- Azzal akartad elérni, hogy komolyan gondolod, hogy letapizod? - vonta össze a szemöldökét. - Erre azt gondolhatta, hogy túl fűt a vágy és mindjárt letéped az ingét.

- Te hülye vagy. - nevettem fel. - Nem gondolta ezt. 

- De de... - vigyorgott. - Nagyon nézett, mikor hoztad el az italokat. Ő is letépte volna rólad a kis bőrszoknyádat.

- Eleanor! - vágtam hozzá egy párnát és felháborodást színleltem. 

- Ami igaz az igaz. - védte a fejét nevetve. - Ne mond, hogy nincs meg az a szikra.

- Dion-nal van meg az a szikra, kedves barátosném.

- Ja, csak sajnos az elég gyakran futótűzzé fajul, mikor egymás fejét tépitek le. 

- Na jó. - álltam fel. - Ahelyett hogy a párkapcsolatomat fikázod mi lenne, ha mennél felöltözni és utána indulhatnánk a pályára.

 - Azonnal, asszonyom. - kihalászta a bőröndből a kötelező csapatfelszereléseket és egy fekete szűk farmert, majd bevonult a fürdőbe.

-----

- Szia. - lépett valaki oda miközben az egyik kis műanyag széken üldögéltem. 
Felkaptam a fejemet és egy ismerős arc állt velem szembe. 
- Szia. - mosolyodtam el. 
Kevin lehajolt és két puszival köszöntött. 
- Minden oké?
- Minden rendben. De te? Izgulsz? - löktem meg nevetve.
- Háátt... - rántotta meg a vállát. 
- Nem mondom hogy nincs bennem drukk. 
- De jó helyről indulsz.
- Az még semmi. Rengeteg mindenből áll össze ez az egész. Bonyolult. - sóhajtott.
- Tudom. - mosolyogtam. - De szurkolok a kis McLareneseknek.
- Reméltem, hogy legalább egy szurkolóm van. - nevetett.
- Legalább egy kell. - vontam meg a vállam. - És lehet még nem tudod, de én vagyok a legjobb a rajongó.
- Valóban? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Majd meglátod.
- Alig várom. - nevetett.
- Hát ti? - könyökölt rá Kevin vállára Eleanor.
- Van egy rajongóm. - mutatott rám a dán srác.
- Ő nekem is a rajongóm. - játszott megdöbbenést a lány. - Durva, hogy ugyan az a rajongónk.
- Elég durva. - nevetett.
- Sok oldalú vagyok. - vontam meg nevetve a vállamat. - Ilyen nagyszerű ember vagyok.
- Oh, valóban? - döntötte félre a fejét nevetve Eleanor. - És szerény.
- Ez a sok jó tulajdonságom közül az egyik. - bólogattam hevesen.
- Eleanor, Kevin. - lépett oda Eric. - Készüljetek a parádéra.
- Azonnal főnök. - szalutált barátnőm, majd el is tűnt csapattársával a bokszból.

-----

- Hölgyeim és uraim kérem üdvözöljék az Ausztrál Nagydíj három dobogós helyezését. A harmadik helyen végző Kevin Magnussen!! - az összes lent álldogáló McLaren-es tömegben és a szurkolók között fennhangzott a taps, és a kiabálás. A dán srác széles mosollyal az arcán, integetve sétált a dobogóra. A második a rendkívül szimpatikus ausztrál pilóta, Daniel Riccardo lett, míg a futamot a német Nico Rosberg nyerte. Eleanor első versenyét csodálatos eredménnyel zárta. A 11. helyről behozta a 4. helyre a McLaren-t, közvetlen csapattársa mögé és a futam leintése előtt már pár szerelő arról beszélt milyen nagy ünneplés lesz este. Az interjúk meghallgatása után kezdett oszlani a tömeg, és míg a szurkolók hazafele indultak és a versenyzők pedig a riporterek felé, én is visszatértem a bokszba a csapat tagjaival. Dion ugyanott ült, ahol futam elején, láthatólag egy pillanatra nem zavarta meg, hogy eljöttem mellőle.

- Dion. - ültem le mellé és kezemet a mellkasára helyeztem.

- Hmmm? - fel se pillantott a telefonjából.

- Tedd már el. - kivettem a kezéből a készüléket.

- Add vissza. - nyúlt érte, de pillanat alatt a táskám mélyére süllyesztettem.

- Szeretlek. - nevettem rá. 

- Ha annyira szeretsz, add vissza. - nem figyelt rám. 

- Dion. Feltűnt, hogy vége a futamnak?

- Ja, az király. Hányadik lett Eleanor?

- Jézusom... Dion. - levettem róla a kezemet. - Tudtam, hogy nem figyelsz, de hogy ennyire.

- Majd legközelebb. 

- Ja... nyilván. Azért vagyunk itt, hogy támogassuk Ele-t. Nem tudom, te ezt hogy tervezted, ha nem figyelted a futamot.

- Ez csak egy futam. - fakadt ki. - Nem mellesleg egy unalmas futam. 

Olyan hangosra sikeredett ez a kitörése, hogy jó pár szerelő rosszallóan pillantott felénk.

- Sssss... - próbáltam csitítani. - Fejezd már be.

- De most nincs igazam?

- Ha érdekel, nincs. De ha nem érdekel, nem értem miért nem maradtál a szállodába. 

- Mert elrángattál? - vetetett rám olyan pillantást, ami ledöbbentett. 

- Tudod mit. - támaszkodtam a combomra, miközben felálltam. - Legközelebb nem kell jönnöd. Okés? Sőt, mondok jobbat. - előkotortam a táskámból a telefonját és hozzá vágtam. - Itt ez a szar. Este nem kell jönnöd az afterre, és nem kell megvárnod. Nyomkodhatod, míg ki nem folyik a szemed. 

Azzal a lendület ott hagytam a McLaren bokszát.

'Til the love runs out - 4. fejezet

Kicsit olyan nyögve- nyelősre sikeredett ez, nincs is sok hozzáfűzni valóm :DD viszont az utolsó részben van egy motívum, ami nagy hatással lesz a következő részekre  ;)

Enjoy : *

-----

- Mi van, Cerys? - ült le Dion, majd Eleanor is.

Nem hallottam, hogy közelednek, így összerezzentem. 

- Semmi... csak. - túrtam a hajamba, majd mosolyt erőltettem az arcomra - Semmi.

- Történt valami, amíg nem voltam? - előle nem lehetett elrejteni az érzelmeimet. 

- Csak Kevin járt itt. 

- Kevin? - szólt közbe Ele is.

- Igen. - pillantottam rá.

- És? 

- Hát kicsit összevesztünk. De én is túl lőttem a célon.

- Hogy veszhetsz össze egy olyan emberrel, akit nem is ismersz. - könyökölt fel Dion az asztalra.

- Pont ezen vesztünk össze, hogy nem ismerjük egymást.

- Ha engem kérdezel, nem kár érte. - húzta el a száját vigyorogva. 

- Cerys. - ért a karomhoz Eleanor, mire ránéztem. - Mit mondtál neki?

- Semmit. 

- Na jó. - vonta fel a szemöldökét Ele. - Megyek öltözni. Majd találkozunk. 

-----

Figyeltem ahogy Eleanor felveszi a HANS-ot és az egyszerű, fekete-kék festésű bukósisakot, majd bemászik a kocsiba. Az utolsó szabadedzés csodálatosan végződött barátnőm számára, a második helyet szerezte meg 20 futott kör után. Olyan nagy neveket szorított maga mögé, mint a spanyolok világbajnoka, Fernando Alonso vagy például a honfitársát, Lewis Hamiltont. Mikor a lányt már éppen bekötötték, tekintetem a boksz másik térfelére tévedt, ahol a dán srác beszélgetett a versenymérnökével. Nagyon koncentrált arra, amit a férfi magyarázott neki. Ahogy figyeltem, kissé megbántam amiket mondtam neki, és eldöntöttem, hogy az időmérő után bocsánatot fogok tőle kérni. Kissé tovább figyeltem az arcát, mint ahogy kellett volna, és arra lettem figyelmes, hogy néz. Már épp el akartam pillantani, de ő gyorsabb volt és elkapta a szemeit. Dion-nak nem tűnt ez fel, ő megrögzötten nyomkodta a telefonját és nem érdekelte semmi.

- Dion. - löktem meg. - Nem ezért jöttünk. 

- Nem értem mi az izgalmas benne. 

- Az izgalom. Hogy izgulhatunk Eleanor pole pozíciójáért. 

- Na ja. - hátradőlt a széken és még jobban elmerült a készülékben.

- Könnyű veled. - sóhajtottam és újra a boksz másik felére pillantottam. 

Kevin végre egyedül maradt és épp felöltözni készült, ezért gondoltam kapva kapok az alkalmon és odamegyek hozzá.

- Sajnálom. 

A fiú már felvette a maszkot és úgy pillantott rám. Láthatóan nem volt rám kíváncsi, de azért egy próbát megért. 

- Mondtunk... dolgokat. - a fiúnak felugrott a szemöldöke, jelezve ő nem mondott semmit. - Mindketten. 

Nem volt kedvére, amit mondtam, így már inkább a sisakot vette fel.

- De. - finoman a karjához nyúltam. - Sajnálom. - továbbra sem érdekelte, hogy ott vagyok, úgy tett vett, mint aki tök egyedül van. - Most komolyan nem fogsz hozzám szólni?

- Nem tudom, nem vetted észre, de be kéne ülnöm a kocsiba. - a hangját még a sisak alól is jól lehetett hallani, hogy lekezelő és flegma volt.

- De... Kevin. 

Azzal a lendülettel ott is hagyott és a szürke géphez lépett. Figyeltem ahogy átemeli egyik lábát a gép felett, majd a másikat is és helyet foglal az ülésben. Mély sóhaj kíséretében sétáltam vissza Eleanor térfelére, aki már csendesen tanulmányozta a telemátriát. Mellette épp nem állt senki így odasétáltam a kocsihoz és megsimítottam a vállát.
- Ügyes leszel! - mosolyogtam. - Mutasd meg nekik.
- Igyekszem. - alig hallottam a hangját, de a szemén láttam, hogy mosolyog.
- Bajnok vagy. - tartottam oda az öklömet, mire ő nevetve az enyémhez érintette saját, kesztyűs öklét.
Vigyorogva hagytam ott, mert a szerelők már nagyon készültek, hogy kiengedjék élete első időmérős köreire.

----- 

- Akármit mondasz, szerintem ügyes voltál. - kortyoltam bele a Mohitomba. 

- Áááhh... - kevergette meg az italát a lány. 

- Ne húzd a szádat. - böktem oldalba. - Senki nem áll dobogóra élete első versenyén.

- Hát, Kevin nem volt messze. 

- Szerencsén múlott. De, Ele, ez az első versenyed! - nem értettem miért tört le ennyire. 

- Mindegy, majd holnap. - belekortyolt a teljesen alkohol mentes koktéljába.

Még nem ment olyan hangosan és olyan jó zene, így nem volt kedvünk táncolni. Helyette eltereltem a témát a holnapi futamról és régi, vicces történeteket hoztunk fel, hogy teljesen feloldjam a benne lévő feszültséget. 

- Öhm. - Ele mögém pillantott, mire én is arra néztem. 

Kevin és a gyönyörű Nina közeledett és láthatóan remekül érezték magukat. A szőke lány a fiatal pilótába karolt és mind a kettejük arcáról levakarhatatlan volt a mosoly. A mellettünk lévő kanapéra ültek le, amire felhúztam a szemöldökömet. 

- Ne figyelj rájuk. - nyúlt a kezem után barátnőm, mire összerezzentem.

- Nem figyelek. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Hozzak még egyet? - mutattam üres poharára. 

- Igen. Megköszönöm.

Mosolyt erőltettem az arcomra, majd felálltam és a bárpulthoz sétáltam. Egy fiatal lány állt a pult mögött és mikor odaléptem felkapta a fejét. 

- Szia, egy alkohol mentes Mohitót és egy jó erős Mexicano-t szeretnék. 

- Azonnal. - bólintott a pultos és már neki is látott. 

Valaki mellém támaszkodott a pultra, de már anélkül, hogy odanéztem volna, tudtam ki az. Még egyszer utoljára megpróbáltam a lehetetlent, de más irányból. Odafordultam hozzá. 

- Gratulálok a negyedik helyhez. 

- Kösz. - bólintott anélkül, hogy rám nézett volna.

A lány lerakta elém a két koktélt, de mielőtt megfogtam volna még Kevin felé fordultam. 

- Sok sikert holnapra. - simítottam meg a karját, amire végre rám nézett. 

Elengedtem egy halvány mosolyt, majd felvettem a két poharat és visszasétáltam az asztalunkhoz. A tekintetét azonban végig éreztem a hátamban.

Fokozatosság...

Mint már korábban említettem, jobban odalépek a gázra, ha valóban azt akarom, hogy az írás legyen az életem, ebből éljek meg :)

Több dolognak is utána néztem és adódott, amire ha ráfekszem, akár még jól is kisülhet.

Először is az egyik Facebookos Formula-1-gyel foglalkozó oldal szerkesztőt keres. Ma olvastam a hírt, már beszéltem is az egyik tulajjal és be is fogom adni a jelentkezésemet :D Csak kell írni egy 300 szavas szöveget a Forma-1-gyel kapcsolatban. Úgy érzem ez egy egész komoly feladat, nagyon oda kell pakolnom magam, mert ha elrontom, hatalmas lehetőséget szalasztok el. Nagyon, nagyon szorítsatok, nagyon remélem hogy kiválasztanak :)

Másodszor. Kitakarítottam a szobámat és találtam pár könyvet, amit rendesen át fogok nyálazni. Híres újságírókról, és írókról egy könyvet, valamint írással kapcsolatos fortélyok, hogy hogyan lehet élvezetesebbé, izgalmasabbá tenni a regényt.

Harmadjára. Kicsit kutattam, kicsit utánanéztem irodalmi pályázatoknak, irodalmi ösztöndíjaknak. Találtam is egy oldalt, ami rengeteg pályázatot ír, pénzdíjakkal, valamint egy másik oldalt, ahol talán valami Móricz-ösztöndíjat lehet szerezni! :O
Még pontosabban át kell nyálaznom :)

Szó ami szó VASKAROMMAL KÜZDÖK AZ ÁLMAIMÉRT! 

Soha nem adom fel!!!

Szorítsatok :*

2 nap off

Két napig nem tudok veletek lenni, ha nem telefonról hellyel de inkább közzel :"D

Ugyanis elutazunk :)

Az imádott osztályommal egy két napos, egy éjszakás osztálykirándulást töltünk Nyíregyházán.

Őszintén? Semmi kedvem :"D de sajnos kötelező....

Már belekezdtem a negyedik részbe, de péntek estig biztos, hogy nem tudom felrakni :/ 

Azért még jelentkezem, ha tudok! 

Puszi :*

'Til the love runs out - 3. fejezet

Itt is van :) Már most bevadítottam a dolgokat, de majd meglátjátok mi jön ebből ;)

Míg a szőke lány éppen azon fáradozott, hogy minél mélyebbre nyomja a nyelvét a dán pilóta torkában, én Eleanor-ra pillantottam. Vörös hajú barátnőm hitetlenül nevetve megrázta a fejét, jelezve ezt ő sem érti. 

- Szép. - formáltam hangtalanul a szavakat, mire legjobb barátnőm hangosan felnevetett. 

Vagy erre, vagy arra, hogy már szinte megfulladt, de Kevin végre eltolta a szőke csajt.

- Akkor találkozunk holnap. - fordult felém Kevin, és már hajolt volna közelebb, hogy két puszival búcsúzzon el.

- Még meglátjuk. - kicsit hátrébb húzódtam és  félredöntöttem a fejemet miközben elfojtottam minden mosolyomat.

- Oh. - látszott rajta, hogy kicsit megdöbben. - Akkor...

- Szia, Kevin. - intettem neki. 

- Szi.... sziasztok. - kezdett bele újra, majd annyira sietett Nina után, hogy Eleanor-tól el se köszönt.

- Ez szép volt. - nevetett fel Ele mikor a pár már elhagyta az éttermet. 

- Már nem csorgatom a nyálam. - vontam meg a vállamat. - Viszont most csalódtam benne. Ha ilyen olcsó ringyó kell neki, most mihez kezdjek? Menjenek, legyen egy jó estéjük. De nekünk még jobb. - emeltem meg a poharamat vigyorogva. 

- Ez az én barátnőm. - tartott fel a kezét pacsira, mire belecsaptam. - Egy hideg, érzéketlen ringyó. Emlékszem mikor Dion-t szívattad ezzel.

- Dion ellenem fordította mondjuk. Ő jobb játékos mint én. 

- A két nagy játékos egy kapcsolatban. Együtt pedig igazi jéghegy vagytok. Tökéletes párkapcsolat.

- Bárcsak az lenne. - sóhajtottam fel. 

- Lehet, hogy sokat veszekedtek... - nyúlt a kezemhez barátnőm. -, de szeretitek egymást. Ha nem így lenne, nem lennétek együtt három éve. 

- Ja, szeretjük. - kezdtem birizgálni a pohár szélét.

- Nem szereted már? Megint balhéztatok? 

- Nem, nem, dehogy volt balhé. Szeretem én meg minden... csak... áh... nehéz megfogalmazni. 

- Régen nem veszekedtetek ennyit.

- Semmit nem veszekedtünk! - csaptam az asztalra. - Tényleg semmit. Az első egy év olyan tökéletes volt, mint a filmekben. De még a második is. Azt mondják a 3 év egy kritikus szám. Vagy megkéri a kezed, vagy mehetsz a fenébe. - kezdtem el kevergetni a koktélomat a szívószálammal.
- De még nem jártátok ki a három évet. - mosolygott. - Ki tudja mit hozz a jövő. Mit hoz a nyár.
- Igazad van. - csaptam az asztalra finoman. - Bármi lehet. Úgyis csak augusztusban leszünk három éve, hogy összejöttünk.
- Ez a beszéd! - vigyorgott. - Na, fizessünk aztán spuri az éjszakába. Dion fizet akkor?
- Persze. - vettem elő a kártyáját a táskámból. - Az egész estét. Csak azt hiszi, nem megyünk el bulizni.
- Szegény fiú. - barátnőm elvette az asztalról a kártyát és megforgatta a kezében. - Nem tudja milyen, mikor a Szuper Duó bevesz egy várost.

-----

- Eleanor! - barátnőm az egyik szerelő hangjára fordult hátra. - Megérkezett.

- VÉGRE! - ugrott fel az asztaltól a lány és egy pillanat alatt a fiatal szerelő mellett termett. - Kösz, Paul. - villantott a srácra olyan mosolyt, amivel bárkit elvarázsolt.

A szerelő kissé zavartan mosolyogva beletúrt a hajába, majd hátat fordított neki. 

- Mi ez? - pillantottam a sötétszürke vászontáskára. 

- Ez kérlek szépen titeket - le se lehetett vakarni az arcáról a mosolyt. -, ez itt a legszebb dolog, amit valaha terveztem. 

- Nyisd már ki. - unszoltam. - Ne csigázz.

- Készüljetek. - kacsintott, miközben elhúzta a cipzárt és kihalászott egy nehéz, kerek valamit. - A sisakom. 

- Váó. - döbbentem meg. - Ebbe fogsz mostantól versenyezni?

- Vasárnap. Még rá lesznek rakva a szponzorok, meg minden más. De nem biztos, hogy ez a végleges. Attól függ mennyire fog tetszeni Ron bácsinak. 

- Nem látta még? - fogtam a kezembe az arany-fukszia színű bukósisakot.

- Jobb is így. - nevetett fel. - Majd vasárnap reggel akarom neki felhozni neki, mikor már rajta lesznek a szponzorok, a kötelező cuccok és a számom.

- Esküszöm tetszik. - nyújtottam vissza a sisakot. 

- Dion? - pillantott rá a vörös hajú lány.

- Mi? - kapta fel a fejét barátom.

- Hagyjad az ilyenekkel. - kezdtem simogatni a hátát nevetve- , mikor hazaértem, még ébren volt. 

- Jaj, a kis Dion nehogy belehaljon a munkájába. - gügyögött Eleanor, miközben a fiú haját simogatta.

- Ne már. - hajolt el a lány keze elől, de ő csak piszkálta. - Ele, komolyan mondom. - felugrott a székről.

- Különben mi lesz? - lépett közelebb huncutan vigyorogva és már nyúlt volna

- Figyelmeztetlek! 

- Booh! - lépett közelebb a lány, mire Dion futásnak eredet és Eleanor utána.

- Te jó ég, mint a gyerekek. - ráztam meg a fejemet nevetve.

- Csak így egyedül? - hallottam meg egy ismerős hangot. 

Mielőtt hátrafordultam volna, felvettem a pókerarcot.

- Látom te azonban nem vagy egyedül. - néztem először a dán pilótára, majd a mellette telefonját nyomkodó szupermodellt mértem fel.

- Nina, felmész az öltözőbe? 

- Aha. - a lány hangja nem lehetett volna unottabb és úgy indult, hogy egy másodpercre se nézett fel a telefonból.

- Mi a helyzet? - húzta maga alá azt a széket, amin pár másodperce még Dion ült. 

- Az a hely foglalt. - húztam fel az egyik szemöldökömet.

- Kié?

- Dion. 

- Ahogy láttam ő épp előbb rohadt ki innen a csapattársam elől.

- Jól láttad. De vissza fog jönni, és mérges lesz. 

- Jó, jó. - túrt bele a hajába. - Kezdjük újra. 

A dán pilóta felállt és pár lépéssel odébb lépkedett. Visszafordultam a telefonomhoz, mikor megéreztem a kezét a vállamon. Kissé összerezzentem a mozzanattól, mert nem gondoltam, hogy hozzám ér. Lassan pillantottam felé. 

- Madárcsicsergős jó reggelt, kedves Cerys.

- Neked is, Kevin. - engedtem el egy halvány, kissé fagyos mosolyt.

A fiú következő mozzanata még jobban meglepett és nem tudtam gyorsan reagálni. A versenyző lehajolt és két puszit nyomott az arcomra köszönésképp.

- Leülhetek? - nézett olyan mélyen a szemembe, mintha azzal akarná feltörni a jégpáncélt, ami lassan olvadni kezdett már így is.

- Szembe. - erőt vettem magamon és fejemmel a szembe lévő székre böktem.

- Megtisztel, hölgyem. - biccentett, de már alig bírta elfojtani nevetését.  - Azonban lehet egy kérdésem?

- Legyen.

- Mi ellen véd ez a jégpáncél?

- Nincs rajtam jégpáncél. Csak egy flegma picsa vagyok. Eleanor nem említette?

- Nem igazán. - ugrott fel a szemöldöke. - De nem ilyennek...

- Ismertél meg? Kevin, mi nem... mi nem  ismerjük egymást. Mármint... - próbáltam megmagyarázni. - Ha megkérdezik. Találkoztál már Kevin Magnussen-nel? Mondom, igen. És ismered? Arra azt fogom válaszolni, nem. 

- Oh. - látszott rajta, hogy nem érti és kicsit mintha a lelkébe gázoltam volna. - Tudod, Cerys... lehet nem ismerlek, de... ez, amit most csinálsz, nem te vagy. Ez vagy valami nagyon csúnya játék, amit rossz emberrel játszatsz, mert én nem vagyok az ilyenekre vevő, vagy rád jött itt a havi baj, de... ez... - felállt és végigmutatott rajtam. - ez nekem nem jön be.

- Igen, mert ami neked bejön, az fent vár rád. - mutattam felfelé.

- Pff... - rázta meg hihetetlenül nevetve a fejét, majd ott hagyott. 

Végig felvont szemöldökkel figyeltem ahogy felvonult a lépcsőn, majd idegesen vettem vissza a kezembe a telefont és sms-t küldtem Dion-nak.

'Til the love runs out - 2. fejezet

Már itt is van a második felvonás ;) az első rész csak egy kis nyálcsigázónak volt jó, de most megkapjátok a hosszabb részt :* 

Már tegnap este 22:59-kor kész voltam vele, de nem akartam egy nap két részt feltenni, ezért időzítőre tettem :* 

-------------------------------

Jó hát nem volt hajlandó feltenni.... most megpróbálom mobilról feltuszkolni.

----------------------------

Követtük a tekintetünkkel a pilótát, ahogy ott hagy minket, majd Eleanor vigyorogva oldalba bökött.

- Nagyon édes fiú.

- Bejön? - nevettem fel.

- Hát. - vigyorgott ő is és megrántotta a vállát. - De tabu. Csapattárssal nem szűrjük össze a levet. Házinyúlra nem lövünk ugyebár. Meg amúgy is. Túl kisfiús.

- Ő? - döbbentem le. - Ugyan már.

- Sajnálom, hogy megzavarom itt a női bájcsevejt Kevin Magnussen hihetetlen vonzerejéről - köszörülte meg a torkát, és ekkor döbbentem rá Dion jelenlétére -, de egyrészt én is itt vagyok, aki annyira nem olvadt el a kis fiú sármjától, másrészt tudtommal mi együtt vagyunk.

- Nem, nem, Dion. - simítottam meg a mellkasát. - Semmit ne láss már mögé, szeretlek téged.

- Azt megköszönjük, ha elviszel. - vékonyította el a hangját, és egyik kezét feltartotta. 

- Dion! - csaptam rá a vállára. - Egy, nem így csinálom. Kettő, ellentétben veled én nem szeretnék bunkó lenni.

- Hát persze. - szegte fel az állát. 

- Állíts már egy kicsit magadon. - engedtem el a derekát. - Te is inkább hálás lehetnél, hogy ilyen rendes volt, hogy felajánlotta és nem pedig valami taxi hátsó ülésén kell zötykölődni, amiért utána még fizethetünk is. 

Dion már nyitotta volna a száját, azonban Eleanor leállított mindkettőnket.

- Ne tépjétek már egymás haját. - igazította meg idegesen vörös tincseit. - Néha elgondolkodom helyettetek is, hogy nem lenne-e békésebb életetek egymás nélkül? De rohadjak meg, mikor éppen nem egymáson fenitek a fogatokat, olyan gyönyörű és imádni való pár vagytok, amiért sokan ölnének. 

- Igaza van. - pillantott rám barátom lágy tekintettel, majd hirtelen hátra fordult. - Amúgy is ott jön már a szerelmed.

Arra pillantottam amerre ő, és valóban. Kevin és egy barna hajú férfival az oldalán.

- Nem bírod, hogy ne szúrj oda még egyet, igaz, kedves Dion? - húztam össze a szememet résnyire. 

- Ezért olyan jó a kapcsolatunk. - húzott oda magához és egy rövid puszit nyomott a homlokomra.

- Én nem ezt a szót használnám. - morogtam az orrom alatt.

- Mi? - kapta felém a fejét barátom.

- Semmi. - ráztam meg erőltetett mosollyal a fejemet és kissé vonakodva, elfogadtam kinyújtott kezét.

- Mehetünk? - hallottam meg az alig pár perce megismert, fiatal pilóta hangját.

- Persze. - pillantottam rá, miközben Dion határozottan elindult, maga után húzva. - Még egyszer köszi, hogy elviszel. 

- Szóra sem érdemes. - villantotta meg mosolyát. - Úgy is egy hotelbe megyünk. Most miért ne.

Mosoly kúszott az arcomra és inkább megnyújtottam a lépéseimet, hogy beérjem Dion-t, aki inkább csak vonszolt maga után és nem értékelte a bájcsevejt. A parkolóban azonban lelassítottunk és megvártuk, hogy Kevin megmutassa melyik a kocsija. A fiú egy sötétszürke Mercedes GLA ajtaját nyitotta ki és szállt be. Dion és én a hátsó ülésekre ültünk be és kihajtottunk az ausztrál pálya parkolójából. 

-----

- Ezt most te se mondod komolyan. - hallottam a fürdőből a nappaliból kiszűrődő hangot. - Ma nem tudok. 

Összevont szemöldökkel léptem ki a helyiségből és a telefonáló Dion-ra pillantottam. 

- Figyelj, Evelyn, nem tudod elküldeni, és holnap felkelek korán? Igen, igen tudom, hogy az időeltolódás miatt már így is késésben vagyok, de ma este... - sóhajtott. - ma este nagyon nem alkalmas. 

Hosszú csend állt be, miközben ő engem vizslatott és egy halvány mosollyal felmutatta a hüvelykujját. Halvány mosoly kúszott az arcomra és a fülbevalót már az öltöző asztalkánál raktam be. 

- Jó, Evelyn. De... én értem, de... jó, legyen így. Küld el. Megpróbálom. Jó. Jó. Szia, majd küldöm. 

Dion kinyomta a telefont és egy mély sóhaj kíséretében hosszan figyelte a kijelzőt. 

- Mi a baj? - fordítottam hátat a tükörnek és közelebb léptem az ágyon ülő férfihoz. 

- Evelyn... - sóhajtott és újra belekezdett. - Evelyn felhívott, hogy van egy csomó forgató könyv, amit át kéne néznem és ki kéne választanom a következő szerepet.

- És? - ültem le az ágyra én is.

- Mos kell őket átnéznem.

- Most?! - döbbentem le. - De vacsorázni megyünk. 

- Tudom, bébi, tudom. - közelebb csúszott hozzám és röviden megcsókolt. - De ezt muszáj megcsinálnom.

- És akkor én mit csináljak? - mutattam végig magamon.

- Hívd fel Ele-t, hátha elmegy veled.

- De úgy volt, hogy mi megyünk. - sóhajtottam.

- Sajnálom, szívem. Ígérem bepótoljuk holnap vagy vasárnap, jó? 

- Legyen. - bólintottam nagy nehezen.

- Szeretlek. - újra közelebb hajolt és röviden újra megcsókolt.

- Én is. - húzódott halvány mosoly a számra. - Hívom Eleanor-t.

Kibányáztam a fehér clutchból a telefonomat és felhívtam a vörös hajú lányt.

- Szia, Cerys. - kapta fel második csörgésre a telefont legjobb barátnőm.

- Szia. - mosolyodtam el. - Zavarok?

- Nem, mond csak. 

- Ráérsz most?

- Aha, miért?

- Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni Dion-nal, de a menedzsere felhívta, hogy dolgoznia kell ma este, mert így is el van csúszva. Viszont én személy szerint éhen halok és nem mellesleg kiöltöztem. Nem lenne kedved eljönni velem az étterembe.

- De, persze, bármikor. Mikor és hol találkozunk? 

- Idejössz a szobához? Háromnegyed óra elég elkészülni.

- Sok is. - nevetett fel a vonal túlsó végén. - Egy versenyzőnek.

- Jó, akkor fél óra. 

- Fél óra múlva ott.

- Okés, szia. - azzal kinyomtam a készüléket és az ágyra dobtam.

-----

- Hume névre volt asztal foglalás. - magyaráztam a kissé értetlen hostessnek.

- Dion Hume?

- Ha így jobban tetszik, akkor igen. - sóhajtottam és a mellettem álló barátnőmre pillantottam, aki alig bírta visszatartani a nevetését. 

- Jöjjenek utánam. 

A modell alkatú lány odavezetett minket egy két személyes, ablak melletti kis asztalkához. 

- Parancsoljanak. - mutatott kissé unottan az asztalra.

- Köszönjük - villámgyorsan leolvastam a nevét az aranyozott névtábláról-, Ruby.

A lány nem erőltette meg magát így csak egy hajszálvékony mosolyra futotta neki, majd lágyan ringatva a csípőjét tért vissza a kis asztalkához a többi vendég fogadására.

- Úgy látszik valaki nem kap tíz pontot a kiszolgálásra. - vontam fel a szemöldökömet, mire Eleanor hangosan felnevetett. 

- Van akin az atyaúr ég sem segít. - mosolygott tovább a lány.

- Nem is értem. De beszéljünk másról. 

- Jó. Beszéljünk az utatokról Kevin-nel. Aranypofa, nem?

- De, nagyon rendes. - nevettem. - Dion nagyon gyűlöli.

- Nem csodálom. Ahogy nézel rá.

- Hogy nézel rá? - esett le a szám. - Vigyázz a szádra, Eleanor.

- Ma, mikor láttad, jó hogy a nyálad ki nem folyt. - vigyorgott legjobb barátnőm.

- Hát te egy nagyon mókás leány vagy, Eleanor. - húztam össze a szememet.

- Tudod, hogy imádlak, ne vedd már magadra. - le nem lehetett vakarni az arcáról a mosolyt. - Ugye megbeszélted, hogy azért, amiért nem jött el, ő fizet mindent és nagyon sokat ehetünk?

- Persze. - nevettem fel végre. - De akkor rendeljünk. 

Kellemesen elbeszélgettük és elnevetgéltünk az időt. Miközben arra vártunk, hogy hozzák a desszertünket, Ele arca felderült.

- Kevin! 

A név hallatára hátrafordultam és megpillantottam a dán pilótát. Mikor ő is észre vett minket széles mosoly terült szét az arcán. 

- Sziasztok. 

Legnagyobb megdöbbenésemre először hozzám hajolt le és két puszit adott az arcomra. Majd odament Eleanor-hoz és őt is ugyanígy köszöntötte.

- Mi a helyzet, lányok? - nézett hol rám, hol barátnőmre vigyorogva a pilóta.

- Hosszú sztori. - legyintett Ele kisegítve, mert hirtelen nem tudtam megszólalni. - A pasija lemondta a vacsorát, így én jöttem el vele.

- Balhéztatok? - nézett most már rám hosszabban a férfi.

- Nem... csak... munkája akadt.

- Értem. - bólintott megértően.

- Kev! - hallottam meg egy vékony, kissé nyávogós hangot.

- Azonnal, megyek, Nina. - pillantott a hang irányába és én is így tettem.

Egy hosszú combú, napbarnított, gyönyörű arcú lány állt pár méterrel odébb. Mintha egy divatmagazin címlapjáról lépett volna. Tökéletes és méregdrága ruha, cipő és kiegészítők, elképesztő alak, és hosszú, hullámos méz szőke haj. Nagyot nyeltem, amint a lány bűbájos mosollyal az arcán visszalépett az asztalhoz és hosszan megcsókolta a dán pilótát.

'Til the love runs out - 1. fejezet

Meghoztam! :)
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá *-* Lehet sokakat meglep, hogy nem az a férfi főszereplő, akit tőlem megszoktatok, de hát a változás gyönyörködtet, nem igaz? :D

---------------------

- Befejeztétek, és kiszállhatunk végre? - nézett hátra a vezetői ülésről Eleanor. 

Én a hátsó ülésen dacosan összefontam a karomat és kipillantottam az ablakon. A fotósok már a kocsi köré gyűltek és egyfolytában kattintgatták a gépet.

- Remélem nem így terveztétek ezt a hétvégét, mert ha elrontjátok a debütálásomat, az első géppel röppentek haza. Nem érdekel ki hova, de belém ne állítsátok belém az ideget feleslegesen.

- Bocsánat. - pillantottam rá szomorúan, azonban Dion még mindig dacosan a telefonját nyomkodta.

- Nem gáz, de kérlek legyetek rám egy aprócska kis tekintettel. - fordult vissza, majd még a visszapillantó tükörben Dion tekintetét kereste. - Dion?

- Bocsánat, Eleanor. 

- Akkor mehetünk. - a lány kikötötte magát és a személyi edzőjével együtt kiszálltak. 

A férfi is ki akart szállni, de kezemet az övére helyeztem. 

- Sajnálom, Dion. - pillantottam rá.

- Én is, Cerys. - tekintetét az enyémbe fúrta és közelebb hajolt. - Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. 

- Én is szeretlek. - futott át egy halvány mosoly az arcomon.

- Gyere ide. - kikötötte magát és átkarolt. 

Hosszan ültünk így az M-osztályos Merci hátsó ülésén, míg nem valaki idegesen be nem kopogott a sötétített üvegen. Kissé összerezzentem, és miután elengedtem Diont, akkor fordultam csak hátra.

- Szálljatok már ki. - türelmetlenkedett a vörös hajú lány.

- Azonnal. - kikötöttem magam és kinyitottam a hófehér Mercedes ajtaját. 

Dion ugyanígy tett, azonban az ő nevét egyből elkezdték kiabálni és rengeteg rajongó szaladt oda. A férfi mosolyogva írogatta alá a papírokat, és ugyanígy tett Eleanor is, míg én kissé elveszve álldogáltam közöttük. 

- Gyere. - hallottam meg a férfi hangját, miközben a kezemért nyúlt. 

Eleanor és személyi edzője is beért minket, és magabiztosan indultunk meg így négyen a MotorHome felé.

- Na, és izgulsz már? - löktem meg finoman a vállát nevetve.

- Nem kifejezés. - nevetett fel barátnőm. - Megy bennem a pumpa, és addig nem nyugszom le, míg le nem ment az első szabadedzés. 

- Ügyes leszel. - mosolyogtam rá. - Nem választottak volna téged. Mi pedig azért vagyunk itt, hogy támogassunk. 

- Ha nem veszekedtek, elég jó támasz vagytok. - nevetett fel. 

- A legjobbak. - mutattam magamra és Dionra.

- Na jól van. - torpant meg a lány a szürke mobil épület előtt.
Figyeltem, ahogy lehunyja a szemét és mély levegő kíséretében elindul a brit istálló felé.

.    .    .

- Este elmehetnénk valahova... - fonta derekam köré a karját Dion és arcán pimasz mosoly játszott.
- Ez igazán jól hangzik. - haraptam bele vigyorogva az ajkamba. - Alig várom.
A karomat a nyaka köré kulcsoltam, mire a férfi közelebb hajolt hozzám. Szívdöglesztő mosoly játszott az arcán, ahogy én is kissé megemelkedtem. Azonban mielőtt a csók elcsattant volna, egy ismerős hang ütötte meg a fülünket és egyszerre pillantottunk abba az irányba.
- Skacok! - Eleanor igyekezett hatalmas vigyorral az arcán.
Hosszú, vörös haja szoros lófarokba fogva is ide-oda rugózott, a lány hosszú, ütemes lépéseinek ritmusában. Azonban aki mellette volt, jobban megfogta a tekintetemet. A legszembetűnőbb ami megfogott a férfiben (inkább fiúban) az a tejfel szőke haj. Kérdéses sem volt, melyik csapatba tartozik, mivel a szürke, Mercedes logós pulcsi azonnal megválaszolta. A járása és az egész kisugárzása olyan nem törődöm érzést hozott magával, ami csak az északi népeknek van. Az a tipikus nyugodt, már-már "leszarom" életérzés, akik semmit nem pörögnek túl feleslegesen. A rövid idő alatt, míg ő és Eleanor odaértek hozzánk, barátnőm élénken magyarázott neki. A srác végig felénk nézett, azonban arca olyan kifejezéstelen volt, ajkai pedig meg se moccantak. Teljes kontraszt volt a viháncoló vörös, vidám lány és a komoly, kifejezéstelen, szőke északi fiú.
- Egész aranyosak tudtok lenni, ha nem tépitek le egymás fejét. - karolt át minket a lány, miközben a csapattársa megtorpant.
- Ezt bóknak veszem. - mosolyogtam halványan, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a fiú le nem vette a tekintetét az arcomról. Még sötét szemüvegén is keresztül éreztem a hideg, jég kék pillantást.
- Igazából azért jöttem, hogy bemutassam nektek Kevint.
A fiúra pillantottam, aki megeresztett egy fél mosolyt, de nem mozdult. Úgy döntöttem én lépek.
- Cerys Payton. - kinyújtottam a kezemet, mire ő is így tett és elég határozottan megrázta azt.
- Kevin Magnussen. - bólintott finoman, majd el is engedte a kezemet.
Kissé talán túl hosszú ideig figyeltem az arcát, mert arra lettem figyelmes, hogy Dion kissé durván tol félre, hogy kezet fogjon Eleanor csapattársával.
- Dion Hume. - kapta el a pilóta jobbját, és talán a kelleténél jobban szorította azt meg.
- Kevin. - válaszolt a srác teljesen érzelem mentes hangon.
- Akkor király volt a találkozás - Dion meg se erőltette magát, hogy mosolyogjon. Egyértelműen gyilkos szándék csillogott a szemébe, és határozottan átkarolta a derekamat. -, de nekünk programunk van, szóval indulunk.
- Mégis hova? - döbbent le Eleanor és valószínűleg mind a hárman ekkor döbbentünk rá, hogy ott van, mert mindannyian rápillantottunk. - És hogyan?
- Vacsorázni készültünk. - adtam meg a választ a lány kérdésére.
- És hogyan mentek el? Itt a kocsim, de nekem még dolgom van.
- Gyertek velem.
Mind a négyen megdöbbenve pillantottunk a pilótára, akinek a nevén kívül ez volt az első megszólalása.
- Nem kell fáradnod. Megyünk taxival. - reagált egyből hevesen Dion, mire csak megforgattam a szemem.
- Nagyon kedves ez a felajánlás, de... - próbáltam kedves lenni, ha már a barátomnak nem sikerült.
- Nem fáradtság. - jelent meg olyan mosoly az arcán, amitől abban a pillanatban el tudtam volna ott olvadni. - Ebben az esetben megköszönjük. - mosolyogtam rá.
Dion mellettem érezhetően megfeszült.
- Akkor azonnal összeszedem a fizioterapeutámat és indulhatunk. Öt perc és itt találkozunk. - még egyszer megvillantotta imádni való mosolyt, és azzal a lendülettel ott is hagyott minket.

'Til the love runs out - Trailer

Elkészült a szereplő menü! :D kukkantsatok bele ;)

....

Emellett hoztam egy nagyon rövid trailert, de aki ügyes és szemfüles már le is szűrheti, ki milyen szerepet kap a sztoriban és hogy mi lesz a lényege :D Arra kíváncsi vagytok rájöttök-e, hogy milyen csapatról van szó és ki a lány csapattársa :D ha van tipp, jöhet le kommentbe :)

-----------------------------

- Oh, szóval így vetsz véget a kapcsolatunknak? - emelte fel a hangját is a férfi, és már lassan mindenki minket nézett a paddockban.

- Ne emeld velem fel a hangodat velem szembe! - én is kezdtem kiesni a kontroll alól, a nyelvem gyorsabban pörgött mint az agyam. - Mégis nem értem miért vagy kiakadva, mikor te is szana-szét csaltál a kapcsolatunk alatt. Legalább ne úgy állítsd be magadat, mint egy angyal. 

- Ne mond, hogy elhiszed a sok hülye pletykát. - vált lesajnálóvá a hangja, amitől abban a pillanatban fel tudtam volna pofozni.

- Szerettelek! - a hangom hisztérikus volt és szemem megtelt könnyel. - De az irántad érzett szerelmem már rég elmúlt. Nem ma és nem tegnap, már rég nem vagyok képes szeretni téged.

- Oh, ezt igazán jó tudni. - vonta fel a szemöldökét a férfi. - Akkor fussál a kis zöld fülűhöz. 

- Mi ez a botrány már megint? - hallottam barátnőm hangját, aki fáradtan és nyűgösen igyekezett felénk miközben a füléből kivette a fülhallgatót és a derekán megkötötte a szürke overallt. 

- A kisasszony konkrétan összeszűrte a levet a csapattársaddal. - pillantott rám lesajnálóan. - Nem egyszer nem kétszer. És most hajlandó ezt közölni velem. 

- Jó, jó, jó. Állj, most. - tette fel a kezét szenvedő arccal Eleanor. - Kezd fejem felett elegem lenni belőletek. Gondolkodjatok már! Hogy lehettek ennyire önzőek? Ez elvileg az én hétvégém. Az én szülinapom, az én dobogós helyem, az én mindenem. Erre ti itt jöttök és a saját, önző érdekeitek miatt tönkre vágjátok az egészet. Undorítóak vagytok mind a ketten. Csak magatokkal és a semmire sem jó kapcsolatotokkal törődtök. Elvileg a legjobb barátaim vagytok, de ezt már egy jó ideje egyikőtök sem bizonyította. Komolyan mondom, a személyi edzőm jobb barátnő, mint mostanában te, Cerys. - nagyon ingerült volt, és fájt amiket mondott, de igaza volt. - És te pedig, Dion. Rád is ugyanez vonatkozik. Szedjétek össze magatokat, vagy szakítsatok, vagy csináljatok magatokkal valamit, különben tűnjetek a francba. Ilyen barátokra nekem nincsen szükségem, ha egyáltalán barátoknak lehet titeket hívni.

Eleanor majd felrobbant, és látszott rajta, hogy lett még volna mit mondani, de inkább csak egy mély sóhaj kíséretében távozott.

Tervek

Gondolkodtam, hogy mi hol merre meddig.

Először is, hogy ne okozzak senkinek sem csalódás, főleg ne magamnak, így 15 részesre terveztem az egészet. 

A téma természetesen a Forma-1 lesz. 

A főszereplő lány kilétén, karakterén, származásán és nevén még mindig gondolkodom, de már leszűkült egy-két emberre.

A részek gyakoriságát nem tudom belőni, de én mondanék egy heti kettőt maximum hármat, de inkább kettő.

Hamarosan kidolgozok egy rövid részletet, amit majd megosztok, hogy legyen egy kis hangulatotok az egészhez :)

Hamarosan (valószínűleg már holnap) jelentkezem :*

Hmm...

Gondolkodtam...

Nagyon sokat, nagyon hosszan, álmatlan éjszakáimon vagy éppen egy-egy órán.

Imádok írni, később ezzel akarok foglalkozni, és jövőre elkezdek valószínűleg egy szépírói kurzust. Azt akarom, hogy ez legyen az életem. 

Az, hogy ezt elérjem, mindent meg kell tennem, és nem szabad feladnom. Most, hogy egy ideje nem írok, meg nem kattog az agyam azon mindig milyen újat hozzak nektek, bevallom hiányzik. 

Adtam magamnak egy 25475694. esélyt, és ha ezt is elrontom, nem tudom mi lesz. De nem így állok hozzá. 

Sikerülni fog! Felhúzom magam, adom magamnak két nagy pofont, veszek egy mély levegőt és odarakom magamat, és ha elmegy az ihlet nem a hajamat tépem, hanem sétálok egyet, nézek egy filmet és újra kezdem.

LEGESLEGUTOLSÓ ESÉLY! 

-----------------

Mivel újra belevetem magam, mindent szépen lassan átalakítok az oldalon. Új kinézet, új cserék, új minden! :)

Remélem azért nem fordult el tőlem mindenki 100%-osan és vannak még olyan emberek akik hisznek ebben az utolsó esélyben :)

------------

Hamarosan jönnek a részletek az új sztoriról :)