What about love? - 13. fejezet

Na már nap végén befejeztem, csak akkor még nem akartam feltenni :) Most viszont itt van :) Nem annyira izgalmas, gondolkodom hogy lesz benne még valami később :DD

Enjoy :*

13. fejezet - Welcome in the family

- Hát kik vannak itt. - mentem ki a kertbe vigyorogva és átöleltem először Jenson-t, majd Jessica-t. 

- Sziasztok. - mosolyogtak, majd Jenson kezet fogott Fernando-val, és Jessica pedig adott neki két puszit. 

- Jók voltatok? - nézett hol rám, hol versenytársára Jens.

- Mi mindig. - nevetve pillantottam fel Fer-re, aki szorosabban húzott magához a derekamnál fogva.

- Jó, az este nem érdekel. - forgatta a szemét bátyám. - De nappal?

- Hm... igazából itthon voltunk végig. Napoztunk, úsztunk, futottunk, tartunk itt grill party-t, de mi is voltunk ebédelni meg vacsorázni néha a városban. Párszor felkerekedtünk a kocsival, aztán kicsit körbe jártuk Mykonos-t.

- Találkoztál Travis-szel?

- Khm... igen. - pillantottam el. 

- Ez mi volt? 

- Hagyjuk. - legyintettem. - De gyertek, pakoljatok be, aztán be kell mennünk Frona-hoz, mert megígértem, ahogy megérkeztek, odaviszlek titeket. 

- Frona. - nevetett fel Jenson. - Remélem készít nekem valami finomat. 

- Biztosan. - vigyorogtam. - Na gyertek.

Miután Jenson és Jessica is belakta a saját szobájukat, mind a négyen felkerekedtünk és bevettük Ioannis-t. Remekül eltelt az a hét, amit bátyámmal és barátnőjével töltöttünk. Utolsó délután, mikor már mindannyian pakoltunk, valaki csöngetett. 

- Nyitom. - álltam fel és elindultam lefelé.

Az ajtóban két olyan személy is állt, akiket jelen helyzet a hátam közepére se kívántam, de egyikükkel sem találkoztam már több, mint egy hete. 

- Mit akartok? - nyitottam ki a kaput. 

- Hiányoztál. - kezdte Aly, mire megforgattam a szememet. 

- Hát persze, hogy hiányoztam. - nevettem. - Vagy csak nem akarjátok, hogy elmondjam bárkinek is.

- Nem mondtad el? - döbbent le Alyssa, és Travis-re pillantott. 

- Nem, mert olyan elcseszett nagy szívem van, pedig legszívesebben már egész Mykonos-on végigüvöltöttem volna. - fontam össze a karomat.

- Köszönjük. - bólintott a lány.

- Ne köszönd. Ti fogjátok elmondani. És higgyétek el, meg tudom, ha nem osztjátok meg mindenkivel - nyomtam meg a szót - hogy mit tettetek. Ha nincs más, akkor... - már készültem becsukni az ajtót, de Travis megállított.

- Várj?

- Mit akarsz még? 

- Sajnálom, amiket mondtam. 

- Hát - nevettem fel gúnyosan. - végül is ott rúgtál belém, ahol legjobban fáj, de nem gáz.

- Ne már, Ise. 

- Ne várd, hogy megbocsássak. - csuktam be az ajtót. - Mert ez volt a legaljasabb húzásod. Sziasztok.

Azzal háttal fordítottam és visszamentem a házba. 

- Ki volt az? - jött le a lépcsőn Jenson kezébe a bőröndökkel. 

- Travis és Alyssa. 

- Volt képük még idejönni? - dobta le hitetlenül a földre a bátyám a poggyászokat. Igen, mindent pontosan tudott az első estéért.
- Gondolom az volt a terv, hogy rá beszéljenek, ne mondjam el senkinek a faluból.
- Hát ez szánalmas.
- Az.
- Tudják, hogy én tudom?
- Gondolom. - rántottam meg a vállamat. - Sejtik. De inkább pakoljunk.
A két repülő kora este, hét óra körül indult haza. Jenson-ék gépe Monaco felé vette az irányt, míg mi Spanyolországot vettük célba, hogy egy utolsó, csonka hetet még együtt tölthessünk. Miután leszállt a gép, a reptéren várakoztunk.
- Ki jön elénk? - pillantottam fel Fernando-ra.
- Majd meglátod. - vigyorgott rám.
Pár perc múlva egy sötétkék Audi kanyarodott be és nagy tempóval haladt végig az úton, majd előttünk hangosan lefékezett.

- Megjött. - vigyorgott rám, majd a vezető ülésről kipattant egy barna hajú, barna szemű, kissé hiperaktív srác.
- Sziasztok. - az arcán már széles mosoly ült és először megölelte Fer-t, majd hozzám lépett.
- Alberto Lecter. - nyújtott mosolyogva kezet, majd adtunk egymásnak két-két puszit.
- Isleen Button.
- Örülök. - vigyorgott továbbra is. - Na gyertek.
Játékosan belebokszolt Fernando karjába, aki erre azonnal vette a lapot és mint a gyerekek, komolytalanul és nevetve lökdösni és ütni kezdték egymást. Vigyorogva néztem a két barát újra egymásra találását. Hosszú percekig tartott ez, majd mikor végre Fer leállította barátját, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Miközben a két gyerekkori barát hangosan beszélve és nevetve tárgyalták meg a külön töltött időt, én az ablakon kibámulva igyekeztem magamba szívni Oviedo látképét.  Hogy miről beszéltek, az már nagyobb gondot okozott, mert igaz hogy pár szót tudtam spanyolul, de ez a hadarás és az, hogy mindketten anyanyelvükként beszélik, teljes katyvasszá állt át és semmit nem értettem, egy-egy elkapott szón kívül.  Hamarosan lefékeztünk egy háznál, ami előtt már jó pár autó parkolt. A két férfi ki pattant, de nem vették ki a csomagokat, hanem nagy bőszen egymással beszélgetve haladtak a ház felé. Kezdett olyan érzésem támadni, mintha Fernando megfeledkezett volna rólam a viszontlátás öröme miatt. Lassan sétáltam utánuk és közbe gyanakodva pillantottam körbe. Miért lenne ennyi ember Fer saját házában. Aféle "Welcome home party" félére gyanakodtam. Mielőtt a két férfi elérte az ajtót, a spanyol pilótának leesett, hogy elhagyott, ezért megtorpant és visszajött hozzám.
- Ne haragudj. - karolta át a vállamat. - Csak olyan rég voltam itthon, és...
- Elfelejtettél.
- Nem, nem, nem. - mentegetőzött egyből. - Csak Alberto-val annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy rutinszerűen csináltam amit ő.
- Aha. - bólintottam. - De ez a te házad?
- Nem, dehogy. - nevetett. - Ez a szülőházam.
- Hogy mi? - állítottam le. - Miért ide jöttünk?
- Mert rég találkoztunk, és anya amúgy is ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjünk.
- Igen, én ezt értem, de...
- Mi a baj?
- Biztos itt az idő, hogy bemutass a szüleidnek? Utálni foglak, mert mindenki tudja, hogy én szedtelek szét titeket Dasha-val, akivel szép párt alkottatok.
- Dehogy fognak. - nevetett fel. - Anya már mondta múltkor, hogy látott a TV-ben és nagyon szimpatikus voltál neki. Apa pedig mindenkit szeret.
- Remélem. - sóhajtottam. - De azt tudd, hogy én még soha egy barátom szüleivel se találkoztam.
- Komolyan?
- Igen. És nem tudom, hogy illik viselkedni.
- Csak légy önmagad. Engem is ezzel vettél le a lábamról. - vigyorgott, majd röviden megcsókolt.
- Megpróbálok. - mosolyogtam.
- Gyere, imádni fognak. - nyúlt a kezemért, mire ujjaink összekulcsolódtak.
A szívem a torkomban dobogott, amikor beléptünk a tágas házba. Az első pillantásra legkevesebb tíz embert tudtam összeszámolni, de biztos, hogy többen voltak.
- Sziasztok. - kiáltotta Fernando hangosan, mire mindenki elhallgatott és felénk fordult.
Egyszerre indult el mindenki és már mondta mindenki a magáét. Páran felém fordultak és mosolyogva hadartak. Egy szót sem értettem, és kétségbeesetten pillantottam fel a pilótára. Valamit gyorsan elmagyarázott, mire mindenkiből egy "Aaaahhh" szakadt fel és erős akcentussal folyatták, immár angolul.
- Ne haragudj, Isleen. Gondolhattuk volna, hogy nem beszélsz spanyolul. Csak az öcsém elfelejti megemlíteni ezeket a dolgokat. - fordult felém Lorena.
- Semmi gond. - mosolyogtam halványan.
- Üdvözöllek a családban. - ölelt meg vigyorogva. - Mindjárt jön José és Ana. - majd felpillantott Fernando-ra. - Hát szia.
- Szia, Lorena. - adtak egymásnak két puszit.
A többi rokonnak is rendre be lettem mutatva, majd megpillantottam azt a két személyt, akitől egy kicsit összerezzentem. José először Fer-hez ment, hogy köszöntse, de Ana már egyből hozzám lépett.
- Szia, Isleen.
- Jó estét.
- Ugyan már, Ise. Nyugodtan tegezz.
- Akkor, szia. - kissé összezavarodtam.
- Nyugi. - látta rajta az idegességemet. - Örülök, hogy itt vagy. José! - szólt a férjének. - Köszönj Isleen-nek is, ne csak a fiaddal törődj.
- Üdvözöllek, Isleen. - lépett hozzám az idősödő férfi és kezet fogott velem. - A Button család lány tagja, igaz?
- Igen. - bólintottam mosolyogva.
- Apukáddal már sokat beszélgettünk.Örülök, hogy végre találkoztunk.
- Én is nagyon.
- Na jól van, ne álljunk itt tovább, menjünk vacsorázni, mert kihűl.
- Mondtam, hogy imádni fognak. - suttogta a fülembe Fer, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Gondolod?
- Anya már most odáig van érted. Süt róla. Apunak szerintem kell még egy kis idő. Szerintem ő már hallott rólad rosszat. De ha ilyen imádni való leszel, akkor hamar az ujjad köré csavarod.
- Remélem. - fújtam ki a levegőt.
- Biztos.

Az egész nagy família kivonult a kertbe ahol szó szerint terülj, terülj asztalkám volt. Ana rendesen kitett magáért, mert az asztal roskadozott a finomságoktól. Míg Fernando elment, hogy hozzon egy pohár bort, Lorena lépett mellém mosolyogva.
- Anya nagyon örült, hogy Nando nem egy modellt hozott haza. Ana imád főzni, Dasha pedig nem szeretett sokat enni, ami szúrta egy kicsit a szemét. Ha be akarsz nála vágódni, sokat repetázz. - kacsintott.
- Köszönöm. - nevettem. - Nagyon éhes vagyok, szóval azt hiszem ez nem lesz gond.
- Szimpatikus vagy nekem. - mosolygott rám. - Egy dolgot kérek tőle. Ne bántsd. Nagyon oda van érted, látom hogy néz rád. Mindenki látja.
- Köszönöm. Nem terveztem.
- Helyes. - bólintott, majd rávigyorgott az érkező öccsére. - Na mi a helyzet, Fer?
- Miről beszélgettetek? - nyomott a kezembe egy boros poharat.
- Csajos dolgokról. - vigyorgott rá testvére.
- Már is ilyen jóba vagytok?
- Nem nehéz megkedvelni, Isleen-t. - mosolygott rám Lorena. - Jól választottál.
- Tudom. - húzott közelebb magához vigyorogva a derekamnál fogva.
- Hagylak titeket, de üljetek le most már. - azzal a nő elsétált.
- Kóstold meg ezt a bort. - noszogatott. - Resalte Crianza. 2004-es évjárat, a legjobb. Vérbeli spanyol bor.
- Oké. Mondjuk tudod, hogy nem szeretem.
- A whiskey-t se szeretted, de tudod, hogy megszeretettem veled.
- Ez mondjuk igaz. - nevettem. - De csak azért, mert remélem ez is van olyan jó, mint a whiskey.
- Jobb. - koccintotta a poharát az enyémhez, majd belekortyoltunk az italba. - Milyen?
- Érdekes.
- Te tényleg semmiből nem iszol minőségit.
- De. - háborodtam fel. - A vodkából. Finnlandiát. Szerintem elég minőségi.
- Se whiskey, se bor. - rázta a fejét nevetve, majd átkarolta a derekamat és az asztal felé sétáltunk. - Kezdem azt hinni, hogy nem is brit vagy, hanem finn vagy orosz.
- Ez megmagyarázná a fehér bőröm, szőke hajam és kék szeme. - bizonygattam.
- Inkább legyél akkor finn vagy norvég, mint orosz.
- Tetszik az ötlet.
Fernando hangosan felnevetett, majd hosszan megcsókolt és mind a ketten leültünk az asztalhoz.

.   .   .

- Hát ez... - esett le az állam mikor beléptem a lakásba. - nem semmi. - nyögtem ki nehezen.

A spanyol pilóta hangosan felnevetett mögöttem. 

- Tetszik, mi? - vigyorgott, majd hátulról átkarolta a derekamat és a nyakamba csókolt. - Nem is kérdeztem, hogy tetszik a szerény kis családom?

- Szerény? Kicsi? - nevettem. - Még mit nem. De nagyon aranyos. Mindig is nagy családot akartam, abban mindig jó a hangulat. 

- Örülök. - nyomott puszit az arcomra. 

- És ők mind gondotak rólam?

- Alberto-val beszéltem igazán, ő szerinte nagyon szép vagy, de valószínűleg megijesztett, hogy ennyire pörög.

- Hát igen. 

- De imádtak. Jó vagy náluk. 

- Reméljük.

- Biztos. 

- Mi a terv holnapra? 

- Megmutatom Oviedo-t, ebédelünk anyával és a apával egy étteremben, este pedig találkozunk a barátokkal. Ha neked jó.

- Nekem tökéletes. - mosolyogtam. - De megmutatod a lakást?

- Persze. - nyúlt a kezemért és összefonódott ujjakkal indultunk körbe.  Mindent megmutogatott én pedig mindenre rácsodálkoztam, de legfőképp a kilátás tetszett a hatalmas erkélyről. Nekitámaszkodtam a korlátnak és élveztem a tájat, ami még így sötétben is gyönyörű volt.
- Tetszik? - lépett mögém Fernando és hátulról átkarolta a derekamat.
- Gyönyörű. - pillantottam fel a csillagokra.
- Nem szebb nálad. - vigyorgott és a nyakamba csókolt.
- Igazából még soha nem voltam Spanyolország Asztúr részén. Csak pár koncertem volt Madridban és Barcelonában, de ez sokkal szebb. Itt még nem voltam.
- Örök hiba. - nevetett fel.
- Hát most bepótolom. Ráadásul a legjobb személlyel, akivel csak lehet. - megfordultam az ölelésében és átkaroltam a nyakát.
- Örülök, hogy így gondolod. - csókolt meg hosszan, mire elmosolyodtam és viszonoztam a csókjait.
- Jut eszembe - engedtem el egy pillanatra - még nem is mutattad meg a hálószobádat.
- Ja, elnézést. - nevetett, majd lehajolt és kezét a térdhajlatomhoz rakta, úgy kapott föl az ölébe.
- Mit csinálsz? - nevettem, de átkaroltam a nyakát.
- Gondoltam megadom a módját.
- Jól tetted.
Hagytam, hogy Fernando felcipeljen a lépcsőn, be egészen a hatalmas hálószobába. Mikor átléptük a küszöböt, lerakott.
- Huh. - néztem körbe a szobába. - Tetszik.
- Reméltem. - közelebb húzott magához és hosszan és követelőzően megcsókolt.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam.
- Ha már idáig felhoztalak, ez a minimum, ami jár nekem.
- Hát, igazad van, ha már ilyen szép ez a szoba, használjuk ki. - húztam közelebb a pólójánál fogva, mire elmosolyodott és szorosabban fonta karjait a derekam köré.

Videos

Ezt a videót találtam... Huh hát engem 8 perc 58 másodpercen keresztül egyfolytában rázott a hideg... nincsenek szavak...
Arra mondjuk nem jöttem rá, hogy ki az aki összeesik 2:09-nél. Ha tudjátok, szívesen várom a választ :)

A másik videó sokkal vidámabb, sokkal viccesebb :DD De ennél is van egy kérdőjel, hogy 1:08-nál az ki? Az a baj hogy még az évet se tudom megtippelni, mert akkor könnyebb lenne, ha az év meglenne...

http://vimeo.com/27232626

Enjoy ;) <3

Kihagyhatatlan part II.

Megjött a második rész :DD 

Na jó, ezen komolyan hangosan felszakadtam :"DDD

HAHAHAHAHAHA :DD de milyen aranyos az utolsó kép róla :DD

 

<3 <3

HAHAHA Britney :D

His hair is always perfect. Even when he gets out the car. He’s like Johnny Bravo.

“

—

Lewis Hamilton on Nico Rosberg  Well done, Pastor... WAHAHAHA :DDD That was my reaction too :D Love the answers :D Media: What happened there Kimi? Kimi: My brakes failed. Media: So what happened at the turn? Kimi: Brakes failed. Media: Is that the smoke we could see? Kimi: Yeah. My brakes failed. Hmm ;) Not bad :DD I'm crying :"DDDDDDDDDDDDD Just for a second :DD POOR di Resta :D :"DDDDDDDDD I'm dead now :D Awesome :D Poor Mark :( :/ But true :/ Yeap ;) How cute the young Paul di Resta was *-* Awww *-* Just Kimi :DDD Love that smile

What about love? - 12. fejezet

Fuu, nagyon rövid lett, a föld alá bújok szégyenembe :"DDDDDDDDDD de hozom gyorsan az új részt, az lesz az utolsó Mykonos-i rész ennyit elárulok :) Majd holnap hozok értékelést meg képeket a futamról, mert már nagyon rég írtam nektek olyat :D

Enjoy :*

12. fejezet - Mykonos III.


A szórakozó hely nem volt messze Frona házától, ezért szapora lépésekkel tettem meg a távolságot. A család házából még mindig zaj szűrődött ki, valószínűleg sok vendég maradt még tovább, miután mi eljöttünk. Nem akartam senkivel találkozni, ezért gyorsan beszálltam a Ferrariba és haza felé indultam. Annyira mérges voltam, hogy idegből vezettem hazafelé. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy senki nem jött szembe, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem tudtam volna kikerülni. Mikor beparkoltam a házunknál mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból és még hosszú pillanatig ültem a gépben. Mély levegőt vettem, majd kiszálltam és a ház felé indultam. Felpillantottam az ablakomra. Már nem égett egy lámpa sem, de szinte biztos voltam benne, hogy Fernando még ébren van. Amikor beléptem a szobába, ő már az ágyban feküdt, a jobb oldalon, ajtótól elfordulva, az oldalán. Nem reagált az érkezésem, ezért csak leraktam a kulcsot a TV mellé és bementem a fürdőbe. Miközben lefekvéshez készülődtem újra és újra felrémlett előttem a kép, ami a folyosón tárult elém. Megráztam a fejemet, így próbálva szabadulni a emlékektől. Mikor végeztem odamentem az ágyhoz és bebújtam a takaró alá. Az oldalamra fordultam és a spanyolt figyeltem. Késztetést éreztem, hogy megérintsem, így nehezen kinyújtottam a kezemet és többször is lágyan végigsimítottam a karját.
- Sajnálom. - suttogtam, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy lekapcsoljam a lámpát.

.    .    .

A nap egyre erősebben sütötte az arcomat. Már nem tudtam előle a takaró alá menekülni, ezért kénytelen- kelletlen felültem az ágyban. Magam mellé pillantottam, de Fernando már nem volt az ágyban. Lerúgtam magamról a takarót és kivánszorogtam a szobából, le a lépcsőn. Semmit nem hallottam a földszintről, és mikor leértem, sem volt ott már senki. Körbejártam a házat, de a spanyol pilótának se híre, se hamva nem volt itt. Ezt megkaptam. Tegnap szinte én is szó nélkül mentem el. Nem mondtam mikor jövök, nem mondtam hova megyek, és a telefont se vettem fel. Igaza volt. Visszamentem az emeltre összeszedni magam. Egy bő fél óra múlva már ismét a konyhában voltam és a békítő reggelin tevékenykedtem. Már épp majdnem kész voltam a finomságokkal, mikor a konyha ablakából megpillantottam a spanyol pilótát, amint a kapun igyekszik befelé. Leraktam a két tányért a kertben lévő asztalra és ott várakoztam a férfire. Fel sem nézett, úgy akart mellettem elmenni, de odaléptem hozzá.
- Jó reggelt. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Szia.
A pilóta végigmért, majd el akart lépni mellettem, de elkaptam a karját.
- Merre jártál? - kérdeztem kedves hangnemben.
- És te, mégis merre jártál este? - fonta keresztbe a karját a mellkasa előtt.
- Sajnálom. - léptem közelebb és hozzá akartam érni, de elrántotta a karját. - Én... már megbántam.
- Ezzel most mit kezdjek?
- Bocsánatot kértem. - engedtem le a karomat. - Nem kellett volna elmennem, sajnálom. Mit mondjak még?
- Igazad van. - emelte fel a karjait. - Nem kell semmit. - újra elindult volna, el utána nyúltam.
- Csináltam reggelit.
- Nem kérek. - rántotta el a karját.
- Tényleg ezt fogjuk csinálni? - kiabáltam utána, miközben már a lépcsőn lépkedett felfelé.
Nem is válaszolt, de pár pillanattal később hallottam, ahogy a fürdő ajtaja hangosan becsapódik. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból miközben leültem az asztalhoz és előbányásztam a telefonomat. Miközben a saját reggelimet fogyasztottam a mobilomat piszkáltam. Nem egy és nem kettő nem fogadott hívás volt Travis-től, valamint jó pár SMS is. Miközben azokat törölgettem, elolvasás nélkül, csöngettek. Kiittam az utolsó kortyot is a pohárból és elindultam a kapu felé. Már az udvaron láttam ki áll ott, ezért vissza akartam menni a házba, de utánam szólt.
- Beengednél?
- Csak idáig. Két perced van, utána rád zárom az ajtót. Kinyitottam a kaput és ő belépett rajta. - Mit akarsz?
- Nem veszed fel, nem írsz vissza és meg akarok magyarázni.
- Megmagyarázni? - fordultam Travis felé összefont karokkal. - Ne nekem magyarázkodj, Trave. Hanem Elivra-nak. Felhívtad már?
- Nem.
- Elég gond. Hívd fel, most.
- Nem fogom. Nem fogom neki elmondani. Mint tudod, amit nem tud, az nem fáj.
- Mikor lettél ekkora nagy tapló? - húztam össze résnyire a szememet.
- El fogom neki mondani. Egyszer. Mikor eljön az ideje. És akkor úgy is megbocsájt.
- Miért vagy te ebben olyan biztos?
- Mert mindig megbocsájtunk annak, akit szeretünk. - pillantott rám áthatóan. - Mindig, ugye, Isleen?
- Te miről beszélsz? - ráztam a fejemet.
- Nem számít mit tett az az ember, vagy hogyan tette, megbocsájtunk. Mert szeretjük. Képesek vagyunk szemet hunyni a legnagyobb hibái felett is, mert azt gondoljuk, a kedvünkért megváltozik. Igaz, Ise? - pillantott fel a szemembe, mire megdermedtem.
- Hogy merészeled? - a kezem már lendült és hatalmas pofon csattant az arcát. - Hogy képzeled? - emeletem fel a hangomat. - Takarodj Travis, most azonnal. - mutattam az ajtóra. - Húzzál, innen de rohadt gyorsan.
- Ise, én nem... - próbált mentegetőzni, mikor felocsúdott a pofonból.
- Mit? Mit nem akartál Trave drága? Nem akartál régi sebeket feltépni? Nem akartad eszembe juttatni James-t? Nem akartál fájdalmat okozni? Nem akartál bántani? Gúnyolódni? Szememre vetni a hibáimat? Mit, Travis, mit nem akartál? - végig kiabáltam, de a hangom elcsuklottak a könnyek miatt. Nem akartam, hogy lássa, ahogy sírok, így elfordultam.
- Sajnálom.
Háttal álltam neki, és vártam hogy elmenjen. Még pár pillanatig habozott, tudtam, hogy nem akar ilyen állapotban itt hagyni, de mivel semmiképpen nem fordultam meg, lassan elsétált. Hosszú percek kellettek hozzá, hogy visszanyeljem a könnyeimet és ne törjek ki zokogásban, de sikerült. Erősnek kellett mutatnom magamat, és ahhoz erősnek is kellett éreznem magam. Ahogy visszaértem a házba, leültem a bárpulthoz és nem bírtam tovább. Nem akartam sírni, de már nem tudtam megállítani az érzelmeimet és halkan pityeregni kezdtem. Pár perc csendes sírdogálás után meghallottam, ahogy Fernando lefelé tart az emeletről. Gyorsan felpattantam és a egy zsebit vettem elő, hogy kifújjam az orrom. Igyekeztem elfordulni, hogy a spanyol ne lássa gyengeségemet, de a szipogásomat nem tudtam visszafojtani. A pilóta megtorpant és éreztem, ahogy engem néz.
- Ise?
- Igen? - nem fordultam felé, a szememet törölgettem.
- Issie, baj van? - lépett oda hozzám és finoman megérintette a vállamat.
- Nem, nem. - léptem a kukához és kidobtam a zsebkendőt, majd lehajtott fejjel el akartam menni mellette.
Ő elkapta a karomat és az államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Te sírtál?
- Nem. - fordultam volna el, de a férfi nem engedte, inkább átkarolt.
- Mondd el. - suttogta.
- Nem tudom... - nyöszörögtem.
- Gyere. - finoman megfogta a karomat és leültetett a kanapéra. - Mesélj.
Felnéztem a barna szempárba, ami aggódva pillantott le rám. Halvány mosoly futott végig arcomon ezt a tekintetet látva. Mély sóhajtottam, majd belekezdtem a mesémbe.
- Jó pár évvel korábban még ennél is jobban élveztem az életet mint most. Rengeteg buliztam, ittam és cigiztem. Nem volt komoly kapcsolatom, csak egy éjszakás kalandok, vagy két-három hétig tartó futó barátok. Aztán egyik este találkoztam egy sráccal, akinek James Semmel volt a neve. Vérbeli rossz fiú hírében állt, de pont ez jött be. Összejöttünk egy éjszakára, és azt hittem ennyi is volt, de másnap felhívott és találkoztunk. Együtt buliztunk, eljárt a koncertemre, rengeteg időt töltöttünk együtt és nagyon hamar beleszerettem. Úgy éreztem, ő is szeret. Minden király volt köztünk, bő négy hónapig, aztán megtudtam, hogy megcsalt. Nem egyszer, nem kétszer. Mérges voltam rá, kidobtam, a szememet kibőgtem. Jana és Jenson támogatott, ők segítettek vissza a legmélyebbről. Rá két hétre újra találkoztam James-szel, és voltam olyan hülye, hogy újra összejöttem vele. Mert szerettem, teljes szívemből. És elhitette velem, hogy hibázott, visszakönyörögte magát, azt hajtogatta, hogy szeret. Elhittem, és összejöttünk. Jenson őrjöngött, és Jana sem volt odáig az ötletért. Én akkor mindennap összevesztem velük szinte, teljesen kifordultam magamból, idegbeteg lettem és emellett rettegésben is éltem, hogy James újra megcsalt, így ha lehet, még több időt töltöttem vele. Remekül meg voltunk, rengeteg buliztunk és az ő javaslatára kipróbáltunk... dolgokat. - csuklott el a hangom, és mivel hosszú ideig nem folytattam, Fernando megszólalt.
- Milyen dolgokat?
- Amihez épp kedve volt... LSD, kokain, speed, fű. Ami jött. A sok cigi, alkohol és drog ráment a teljesítményemre, kezdtem lecsúszni, jó pár rajongó elfordult tőlem, a pletykalapokban sorra jelentek meg rólam a lebuktató cikkek és mindenki kezdett lenézni a zene iparban. Sok-sok barátom elfordult tőlem, mert agresszív lettem. Anyáék aggódtak, el akartak küldeni rehabra, eltiltani James-től, bármi ami segíthetett rajtam, de én csak egyre lejjebb és lejjebb csúsztam a lejtőn, senkire nem hallgattam, senki nem érdekelt, csak James. Összeköltöztünk és folytattuk ezt a "csodálatos" életet. Aztán egyszer, amikor én otthon voltam, ő hazajött. Részeg volt, de annyira, hogy már járni nem bírt és magáról sem tudott. És akkor megpofozott. - a gombóc elszorította a torkomat és nehezen nyeltem, a sírás a torkomat szorongatta. - Magamat okoltam, mert feldühítettem. Biztos voltam benne, hogy az én hibám. El akartam menni, de nem tudtam hova menni, nem tudtam kinek elmondani, ezért inkább ott maradtam. Másnap én esedeztem bocsánatért, és ő volt olyan kegyes, hogy megbocsájtott. Azután meg történt még egyszer. És még egyszer. Negyedik alkalommal úgy megütött, hogy bevertem a fejemet és elvesztettem az eszméletemet. A kórházban ébredtem. Jana, Jenson és a szüleim voltak mellettem. Mikor magamhoz tértem, megtudtam, hogy agyrázkódásom volt. Jenson felrobbant a dühtől, és alaposan lecseszett, hogy nem szóltam elsőre, amikor megütött. A kórházban volt időm átgondolni a dolgokat, és egész este sírtam, mert annak ellenére, amit tett, szerettem. És ezért gyűlöltem magamat. Soha többé nem akartam találkozni vele, és amíg bent voltam, Jenson elhozta a cuccaimat, a rendőrök pedig elvitték James-t, többek közt mert kábítószert is találtak a lakásán. Azóta nem hallottam róla... És Travis most idejött, és eszembe jutatta. Ezért sírtam. Mert így, visszagondolva még jobban fáj, itt belül - tettem a mellkasomra a kezemet. - Ennyi év után is.
A történet végeztével felpillantottam és mereven magam elé néztem. Fernando hosszú percekig hallgatott és igyekezte megemészteni a hallottakat. Mikor végre sikerült neki, leguggolt velem szembe és megfogta a két kezemet.
- Hé, Ise. Figyelj, ide. Nagyon sajnálom, ami történt veled. Nagyon sajnálom. - magához ölelt, ami jobb érzéssel töltött el. - És sajnálom a reggeli veszekedést.
- Én tartozom bocsánat kéréssel, amiért tegnap este minden szó nélkül elmentem. - fúrtam bele az arcomat a vállába.
- Már el is felejtettem. - nevetett halkan, mire én is elmosolyodtam. - És mit csinálunk ma?
Elengedett és felállt, majd engem is felhúzott a kanapéról és karját szorosan a derekam köré fonta és hosszan megcsókolt, mielőtt válaszolhattam volna.
- Úgy úsznék egyet a medencében meg a tengerben.
- Én voltam úszni ma már lent. Elfutottam Ioannis-nak szinte teljesen a végéig, úsztam, majd futottam vissza. De mi lenne, ha lemennék itt balra.
- Tetszik a terv. - nyomtam egy csókot az ajkaira.
- Jól van, akkor készülj össze, amíg én megreggelizem.
- Azonnal. - vigyorogtam, majd még egyszer megcsókolt, mielőtt vigyorogva felmentem a lépcsőm.

What about love? - 11. fejezet

Meghoztam :D Nem sok hozzáfűzni valóm van :) 

Just enjoy :D :*

11. fejezet - Mykonos II.

- Mehetünk. - kiléptem a fürdőszobából, miközben kezemre rángattam a karkötőket.

- Hova? - Fernando tovább kapcsolgatta a TV-t, rám se nézett.

- Hogy- hogy hova? Megígértük Frona-nak, hogy ma benézünk este. 

- Te ígérted meg. - fordult végre felém. - Én nem akartam megígérni.

- De gondolom téged is szívesen lát. - ültem le mellé. - És utána lemehetnénk a partra.

- Nincs sok kedvem. Lefárasztott az út és a nap is leszívott. De te menj csak, ha szeretnél. - rakta kezét az enyémre.

- Megyek is. - húztam ki egy kissé sértődötten a kezemet.

- De most ezen ne sértődj már meg.

- Már késő. - nyúltam a táskámért, amiben megszólalt a telefonom. Kivettem a készüléket, és elmosolyodtam a hívó fél láttán. - Most indulok. - szóltam bele a telefonba, mire Fernando kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Indulsz? - szólalt meg Travis a vonal másik végén. - És Fernando?
- Ő nem akar. -  pillantottam a pilótára vádlóan, majd felkaptam a táskámat és a Ferrari kulcsát, végül elhagytam a szobát.
- Miért?
- Fáradt, vagy mi... - zártam be magam mögött a lakás ajtaját és a sportkocsi felé vettem az irányt.
- Hm... - hümmögött a fiú a vonal másik végén. - Nem haragudott, hogy te eljössz?
- Nem kérdeztem.
- Ajaj. Akkor nem jó a hangulat.
- Megkértem, hogy menjünk el, mert egy éve nem láttalak titeket. De mindegy. Leteszem, ott vagyok egy öt perc múlva.
- Jól van, gyere. - nyomta ki Travis a telefont, mire én is az anyósülésre dobtam a készüléket.
Rendesen megnyomtam a rövid szakaszon a tűzpiros gépet. Mindig is élveztem a száguldást és most is jól esett egy kicsit érezni a sebességet. Gyorsabban értem oda mint ahogy terveztem és hangosan fékeztem le Frona és Abram csinos kis háza mellett. Kimásztam a vezetőülésről és bevágtam az ajtót. Miközben félúton voltam a bejárathoz, az már kis is nyílt és egy széles mosolygó Frona állt ott. Mikor meglátta mérges arcomat, értelelenkedve pillantott rám.
- Mi történt édesem?
- Ah, csak Fernando.
- Hol van?
- Otthon. - forgattam a szemeimet.
- Miért?
- Mert lusta és "fáradt". Nem volt kedve jönni. De én mondtam, hogy biztos jövök.
- Sajnálom.
- Nincs mit. Úgy is kibékülünk. - legyintettem.
- Gyere csak be. - lépett félre.
Rengeteg ember nyüzsgött bent, ami jó érzéssel töltött el. Frona-ékat mindenki ismerte és szinte minden nyári estén volt itt egy kis összejövetel, ahol szinte az egész falu ott volt.
- Imádom ezt. - néztem körbe mosolyogva.
- Hát, tudod itt mindig nagy a sürgés-forgás.
- Tudom. Hiányzik nekem ez év közben. - sóhajtottam, majd tovább jártattam a tekintetemet és megakadt a szemem Travis-en, aki pár sráccal beszélgetett. Mosolyogva léptem oda hozzá és megtámaszkodtam a vállán.
- Sziasztok.
- Isleen! - vigyorodott el ő is és nyomott egy puszit az arcomra. - Ez gyors volt.
- Siettem. - vontam meg egyszerűen a vállam.
- Jaj, Ise, remélem emlékszel a srácokra. Ő itt Cleon, Theodore és Arion.
- Öhm. Rád igen - mutattam rá Theodore-ra, - de szerintem rád is. - pillantottam Arion-ra. Sziasztok. - odaléptem hozzájuk és adtunk egymásnak mind a három fiúval két-két puszit.
- Hé, Leena. Akkor jössz ugye le velünk a partra? - karolta át a vállamat Travis.
- Még szép hogy. - nevettem.
- Nem kell haza menned?
- Ugyan már. - legyintettem. - Nem fogom hagyni, hogy elrontsa az estémet, mert nyavalyog
- Oké. - rántotta meg egyszerűen a vállát a férfi. - Kérsz egy "thanati̱fóra néktar"-t?
- Hogy kérek-e? - nevettem. - Még szép hogy.
- Gyere.
Otthagytuk a fiúk társaságát és a konyhába mentünk.
- Emlékszel még, hogy kell? - lépett Travis az egyik szekrényhez, hogy kivegye a koktél alapanyagait.
- Ugyan kérlek. - vigyorogtam és félre toltam, majd kivettem az ouzot, cipurot és egy kis citrom- és narancslevet.
- Eddig tökéletes. - bólintott mellettem a fiú.
- Három rész citrom. - öntöttem bele a keverő pohárba a levet - másfél ouzo. Két rész cipuro és még két rész narancs.
- Príma. - bólintott nevetve.
Összeráztam az alapanyagokat, majd kitöltöttem hat darab feles pohárba, hisz annyira volt elegendő.
- Cheers! - koccintottam a poharamat az övéhez.
- Cheers! - nevetett, majd egyszerre lehúztuk a tartalmát.
- Huh. - csaptam le a pultra a műanyag pohárkát. - El is felejtettem, hogy milyen kegyetlen.
- Rég jártál görög földön. - vigyorgott, majd újabb poharat nyomott a kezembe.
- Túl rég. - ráztam a fejemet, majd miután összekoccintottuk a poharat, lehúztuk az italt. Miután lecsúszott az alkohol, leraktam a poharat. - Kezdek visszaszokni.
- Helyes. Most az utolsót, vagy később.
- Adjad, gyorsan. - kaptam a pohár után és azt is pillanatok alatt elfogyasztottuk. - Hát ez kellemes.
- Ne hogy túl gyorsan beüssön. - nevetett. - Nem vagy edzésben.
- Oh, dehogynem. - benyúltam a hűtőbe és kivettem két Mythos sört és átadtam egyet Travis-nek. Frona-éknál mindig úgy mozoghattam, mintha otthon lennék, egészen nyugodtan kivehettem bármit a hűtőből is. - Én mindig abban vagyok.
- Az biztos. - vigyorgott továbbra is. - Köszöntél már Maia-nak?
- Nem. Hol van?
- Legutóbb valamerre arra láttam. - mutatott Travis egy kisebb lánycsoport felé.
- Látom. - kiszúrtam a gyönyörű lányt és határozottan indultam el felé. - Maia!
A neve hallattára felkapta a fejét és mikor meglátott széles mosoly terült el az arcán. Odafutott hozzám.
- Isleen, szia! - szorosan átölelt, majd mikor elengedett végigmért. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - nevettem. - De te is jól nézel ki. Olyan jó, hogy látlak.
- Én is annyira örülök. Anya mondta mikor hazajöttünk a partról, hogy itt vagy. Kicsit kiakadtam, hogy nem hívott egyből, mikor besétáltál az üzletbe.
- Azért ennyire nem gáz. - nevettem.
- De igen. - bizonygatta igazát a lány. - Jó ideje nem találkoztunk, szóval gáz. Mióta vagy itt?
- Úgy körülbelül öt perce. De azóta lenyomtam három "thanati̱fóra néktar"-t Travis-szel.
- Az nem semmi. És most a Mythos. - nézett a kezembe lévő sörre, amibe néha belekortyoltam.
- Tudod, hogy jól bírom. - kicsit kezdtem megérezni az erős keverék hatását.
- Jaj, a lányokat még be se mutattam. Ők itt Drew, Thelma és Rhoda. Lányok, ő itt Isleen Button.
- Sziasztok. - adtunk egymásnak két-két puszit.
- Jössz le a partra ugye? - fordult hozzám Maia.
- Igen, Travis már hívott.
- Helyes. Egy fél óra múlva indulunk.
- Oké. Megkeresem Travis-t.
- Rendben.
Hátat fordítottam a társaságnak és elindultam megkeresni a barátomat, aki épp a konyha felé tartott.
- Trave! - kiáltottam utána, mire megtorpant és mosolyogva felém fordult.
- Na mi van, dalos pacsirtám.
- Beszélgessünk.
- Jó. Tetszik az ötlet. Menjünk fel a teraszra, itt túl nagy a zsongás.
- Oké. Hozol nekem még egy sört?
- Már meg is ittad? - nézett rám nevetve.
- Kicsik ezek.
- Kapd el. - dobta felém az alumínium dobozt, de mivel a reflexeim lelassultak az akohol hatása miatt, a sör a földön landolt és elgurult.
- Jaj. - kissé ügyetlenül léptem utána, eléggé látható volt, hogy már ittam egy keveset.
- Csak beütött. - nevetett Travis, miközben felvette a földről a dobozt. - Nem kell ez neked.
- Jól vagyok. - válaszoltam kicsit indulatosan, majd kivettem a kezéből.
- Ahogy gondolod. - tartotta fel védekezően a kezeit. - De hosszú még az este, szóval csak módjával.
- Majd eszek pitát. 
- Hozok most. - a férfi eltűnt a konyhában, majd pár pillanat múlva két, nagy darab pitával ért vissza. - Ezt majd elmajszolhatod. De menjünk, mert fél óra múlva indulunk a partra. 
- Oké.
Felmásztunk a lépcsőn és kimentünk az egyik teraszra, ahol két szék várt ránk. 
- Mesélj valamit, Travis. - leraktam a sört és inkább a pitából kezdtem falatozni. 
- Hát nincs sok történés. Igazából élvezem a nyarat, most szünet van a suliban, így igazából dolgozgatnom kell, de csak hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken megyek be. A többi napom szabad, de azokon a napokon portugálul tanulok. Jövőre fél évre elmegyek Portugáliába.
- Hogy-hogy?
- Van egy barátnőm. - vette elő a telefonját és egy kép után kutatott, majd mikor megtalálta, felém nyújtotta. - Ő Elivra.
- Szép lány. - elnevettem tőle a telefont és megnéztem alaposan a képet. - De nem igazán tűnik portugálnak. 
- A szülei finnek. Elivra már Portugáliában született. Azért kapott portugál nevet, hogy könnyebb legyen számára, mert remélték, hogy ott fog élni.
- Hát gratulálok. - nyújtottam vissza mosolyogva a készüléket. - És érte mész oda?
- Igen. Egyfajta távkapcsolat. Májusban jött és itt volt két hónapig, aztán majd október elején én megyek hozzá három hétre. Amikor itt volt, akkor készült ez a kép is. Előtte pedig én voltam nála. És így vagyunk. 
- Az nem lehet könnyű. - sóhajtottam.
- Nem az. De nagyon szeretem, imádni való lány. 
- Örülök, hogy boldog vagy. - mosolyogtam rá bíztatóan. - Majd be kell nekem is mutatnod.
- Mindenképpen. Már szinte mindenki ismeri itt, Frona pedig határozottan oda van érte. 
- Ha Frona imádja, akkor rossz ember nem lehet. - nevettem. - Mióta vagytok együtt? 
- Lassan egy éve. 
- Hogyan találkoztatok?
- A családjával jöttek szeptember első hetén apa szállodájába. Akkor már ott dolgoztam személyi edzőként, és ő pedig minden nap járt le a konditerembe. Segítettem neki az edzésben, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Két nappal az indulásuk előtt elhívtam randizni, és annyira jól sikerült minden, hogy össze is jöttünk aznap este. 
- De kis aranyosak vagytok. És hány éves, vagy mit dolgozik?
- Ő most huszonöt és idegenvezető.
- És... lehet hogy ő az igazi, Travis? - mosolyogtam rá.
- Hát... akár. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Viszont ez a távolság nem túl jó. Veszettül tud hiányozni.
- Na, a kis Trave Pope szerelmes. - nevettem fel és megcsapkodtam a vállát. 
- Ne már. - próbálta kivédeni az ütéseimet nevetve. 
- Nem, ez komoly. - ültem vissza a helyemre. - Tényleg nagyon örülök, hogy boldog vagy. Megérdemled ezt a lányt. 
- Köszönöm. És te? Te boldog vagy, Isleen? 
- Én mindig. - vigyorogtam. 
- Nem Ise. Komolyan kérdezem. Fernando boldoggá tesz téged?
- Persze. - pillantottam rá. - Boldog vagyok mellette. 
- Akkor miért nincs most itt?
- Ezt most hagyjuk, jó?
- Persze. - bólintott. - Csak kérdeztem. 
Kinyitottam a dobozos sört és belekortyoltam. Hosszú pillanatig ültünk szótlanul, mikor az erkély alól kisétált Maia és felpillantott ránk.
- Gyertek, indulunk.
- Oké. - tápászkodtam fel a székből, ahogy Travis is.
- Gyere ide, te lány. - vigyorogva húzott magához a derekamnál fogva és nyomott egy puszit az arcomra. - Örülök, hogy itt vagy. 
- Én is. - vigyorogtam. 

.   .   .

- Isleen! - hallottam meg a nevemet, mire megfordultam.

- Alyssa? - nevettem fel és átöleltem a lányt. - Hát te... - mértem végig. - Megnőttél.

- Ugye? - fordult körbe előttem nevetve. - Nyolc év az nyolc év. 

- Már tizenkilenc éves vagy? - esett le az állam. 

- Hát... - vigyorgott. - Öregszem. 

- Micsoda. - nevettem. - Nagyon jól állnak az évek, Aly. Jól nézel ki.

- Köszönöm. Te is nagyon csinos vagy.

- Csatlakozol hozzánk? - mutattam az asztal körül ülő nagy társaságra.

- Nagyon szívesen. - hátrafordult a társaságához és görögül magyarázott nekik.

A sok Mykonos-ban töltött év és jó pár nyelvlecke segített, hogy megértem miről beszélgetnek. Miután elköszönt a csapattól, felém fordult és vigyorogva belém karolt. Visszasétáltunk az asztalunkhoz, ahol már vagy egy tizenöt fős társaság gyűlt össze.

- Hoztam nektek egy Alyssa-t.

- Sziasztok. - intett a lány.

- Szia, Aly. - jött a kórus és ő pedig mindenkinek egyesével köszönt, majd mikor körbe ért, vissza ült mellém. 

- Mit iszol? - fordultam hozzá. 

- Egy Adonis-t. Hátha szerencsét hoz estére. 
- Az kemény. Tényleg felnőttél.
Még körülbelül egy órát iszogattunk csendesen a tengerparti törzshelyünkön, majd mikor mindenki spicces volt, felkerekedett az egész nagy társaság, hogy a hátára vegye Ioannis-t. Csodálatosan éreztem magamat, igazán felszabadító volt újra találkozni azokkal a barátokkal, akiket jó egy éve nem láttam. A nagy hangulatban szinte teljesen megfeledkeztem, kivel is érkeztem ide. Éjjel egy óra körül vettem elő először a telefonomat és akkor láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. Az időpont fél tíz körül volt, és a hívó fél pedig nem más volt mint, Fernando. Látszólag a spanyol világbajnok nem tőrte magát, hogy kiderítse mi van velem, mert ez volt tőle az első és látszólag utolsó hívás az este folyamán. Felvontam a szemöldökömet, majd eltettem a táskámba a telefonomat. Épp az egyik szórakozóhelyen tanyázott a csapat, mikor felálltam és odahajoltam Maia-hoz.
- Kimegyek a mosdóba, felfrissítem magam.
- Oké. - fordult felém a lány. - De minden rendben?
- Persze. - bólintottam. 
- Nem vagy rosszul?
- Nem. Két perc és itt vagyok.
- Okés. 
Felkaptam a táskámat, és a mosdó felé vettem az irányt. Ahogy befordultam a WC felé vezető folyosóra,
 egy csókolózó párt pillantottam meg. Mosoly futott végig az arcomon. Sötét volt, így nem is láttam, kik azok. Mikor azonban melléjük értem, egyből felismertem a két arcot és megtorpantam.
- Ti mégis mi a jó büdös francot műveltek? - dobtam le a táskámat, ami hangos puffanással landolt a földön, szétrebbentve a párt. Mind a két fél kétségbeesetten pillantott rám. 
- Travis, hogy pont te... úristen... és Alyssa... pontosan tudod, hogy... az, hagyjuk. - felkaptam a táskát és dühösen szaporáztam a lépteimet. Hallottam, ahogy barátom utánam fut és elkapja a karomat. 
- Isleen, várj.
- Mire? - rántottam ki a karomat és felé fordultam. - Jézusom, Travis, alig pár órája mondtad hogy szereted Elivra-t és lehet hogy ő az igazi. Jesszusom, Trave, az agyam eldobom tőled. Akkora egy tapló vagy. Nem érdemel meg téged az a szerencsétlen lány. Te pedig. - mutattam Alyssa-ra, aki odaért. - Egy utolsó senkiházi vagy. Pontosan tudod, hogy egy éve barátnője van. Nagyon jól tudod. Úristen. Nem is tudok erre mit mondani. Mind a ketten a föld alá ástátok magatokat, remélem megfulladtok.
Azzal hátat fordítottam és olyan gyorsan szedtem a lábaimat, amilyen gyorsan csak tudtam. Az asztalunknál lefékeztem.
- Mai, én megyek.
- Mi? - kapta felém a fejét a lány. - Mi történt?
- Mennem kell. Muszáj, jó?
- Oké. Értem. De hogy jutsz haza?
- Szerintem tudok vezetni, nem fogok olyan gyorsan menni.
- Ise, nagyon vigyázz magadra, jó. - állt fel és megölelt. - Hívj, ha hazaértél.
- Mindenképp. - mosolyogva engedtem el, majd kisiettem a szórakozóhelyről.

What about love? - 10. fejezet

Belelendültem gyerekek :D Nem tudom mi történt velem, de ezt hihetetlen gyorsan megírtam :D A ház szerintem gyönyörű, már barátnőmmel gyűjtünk is a megvásárlására :) Mykonos pedig a kedvenc szigetem, nem véletlenül ide tetettem a nyaralót ;) Ebbe a részbe ennyi fért bele, mert csak később akarom borzolni a szálakat :D

Enjoy :*

10. fejezet - Mykonos I.

- Üdvözöllek szerény kis hajlékunkban. - forogtam körbe mosolyogva az udvaron.

- Hát. - pillantott körbe elismerően a spanyol. - Nem csúnya.

- Button rezidencia. - vigyorogtam. 

- Milyen mázli, a legszebb Button lánnyal jöttem ide vakációzni. - mosolygott, és magához húzott egy hosszú csókra. Nevetve karoltam át a nyakát, majd viszonoztam csókjait. 

- Hát igen... ide csak kiváltságosak jutnak be. Értékeld. 

- Azt teszem minden egyes percben. - húzott közelebb és újra megcsókolt. Pár pillanat múlva finoman eltoltam.

- Be is megyünk, vagy? - vigyorogtam. 

- Bent nem ugyan ezt csinálnánk? - nevetett.

- Deeee... csak gondoltam megnézhetnéd a házat. - előbányásztam a kulcsot a táskám mélyéről, majd kinyitottam az ajtó és kiriasztottam a házat. Fernando ahogy belépett utánam, ledobta a bőröndöt a földre és elkezdett körbejárni.

- Nem szeretnél kicsit segíteni? - pillantottam hátra, miközben már a nappaliban kezdtem elhúzni a függönyöket. 

- Nem, nem igazán. - nézett be a konyhába. 

- Hát, köszi. - húztam fel a szemöldökömet és újabb függönyt rántottam szét az étkezőnél.

- Kicsit meleg van itt. 

- Akkor kapcsold be a légkondit. - válaszoltam egy kis éllel a hangomban.

- Most mi a baj? - lépett oda hozzám és hátulról átkarolta a derekamat, majd belecsókolt a nyakamba.

- Ne. - húzódtam el. 

- Most mi? - tárta szét értetlenül a karját.

- Egy dolgot kértem. - mutattam fel mutató ujjamat. - Hogy segíts. Nem azt kértem, hogy moss, főzz, vagy hogy takaríts. Elég nagy ez a ház, kérlek, húzogasd el a függönyt és kapcsold be a légkondit a szobákban, talán nem szakad le a kezed.

- Elnézést! - látszott rajta hogy kissé megsértődött, de azért elindult a dolgára. Mély sóhajjal ragadtam rongyot, hogy letörölgessem a port, de mikor a nappaliban munkálkodtam megakadt a szemem egy képen. A fotón itt készült, sok-sok évvel ezelőtt. Hárman vagyunk rajta. Jenson, én és a legjobb gyerekkori barátom, Travis. Mosolyogva simítottam végig a rég látott arcot, ezzel letakarítva a hónapok alatt rárakódott port. Folytattam a további takarítást, majd mivel sokáig nem hallottam az emeleten Fernando járkálást, bedobtam a rongyot a mosdókagylóba és elindultam felfelé a lépcsőn. A férfi a folyosót ült és a telefonja képernyőjén húzkodta az ujját. 

- Fernando?

- Hm... - nem is nézett fel a készülékből.

- Miért ülsz itt?

- Mert nem tudom melyik a szobánk. - továbbra is a telefont nézte. 

- Megmutassam?

- Aha. - végre rám nézett és felállt. 

- Megcsináltad amit kértem?

- Mindent. - bólintott és közelebb lépett hozzám. 

- Köszönöm. - mosolyogtam.

Fernando vigyorogva húzott közelebb a tarkómnál fogva és hosszan megcsókolt. A karjaimat a dereka köré fontam és viszonoztam a csókjait. Hosszú percek múlva toltam csak el.

- Megmutatom a szobát és utána mutatok valami olyat is, amit nagyon fogsz szeretni.

- Már várom. 

Mosolyogva megfogtam a kezét és kinyitottam a jobb oldali második ajtót. Napfényben úszott a szoba, a hófehér függönyök szépen oldalra voltak húzva, a szobából pedig kellemes hűvös áramlott. 

- Jó munkát végzett uram. - vigyorogtam rá.

- Köszönöm. - biccentett. - Tudhattam volna, hogy ez a te szobád. Ennek a legszebb a kilátása.

- Pontosan. Az erkély a kedvencem. - nyitottam ki a teraszajtót.
- Huha. - bólintott elismerően a spanyol pilóta. - Nem semmi.
- Tudom. - támaszkodtam meg a korláton.
- Gyönyörű. - lépett mögém Fernando és hátulról átölelte a derekamat.  - Akárcsak te. - suttogta és belecsókolt a nyakamba.
Vigyorogva fordultam hátra az ölelésében és átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Szorosabban húzott magához és viszonozta a csókokat. Hosszú idő múlva toltam el.
- Várj, várj. Nem mutattam meg még azt, ami biztos, hogy tetszeni fog.
- Van még valami, amit nem láttam? - lepődött meg.
- Még szép hogy. Szerintem két héten keresztül fogok tudni újat mutatni. - vigyorogtam.
- Kíváncsian várom. - mosolyodott el és röviden megcsókolt.
- Na gyere. - a kezéért nyúltam és elhagytuk a szobát.
Elhagytuk a házat és meg sem álltunk egy elkülönített épületig. Csak ekkor engedtem el a kezét, hogy bepötyögjek egy kódot, mire az ajtó elkezdett felnyílni. Mikor teljesen kinyílt, a lámpák is felkapcsolódtak. Elégedett mosollyal pillantottam Fernando felé, akinek arcára széles mosoly húzódott és odalépett az autóhoz.
- Tetszik? - mosolyogtam és végighúztam a kezemet a motorháztetőn.
- Tetszik-e? - pillantott rám nevetve és már ki is nyitotta a vezetőülést. - Na ez már valami. California igaz?
- 2010-es modell. Nem a legújabb, de abban biztosíthatlak, hogy az egyik legjobb kocsi, amit vezettem.
- Vezetél már jobbat? - szakította el végre a tekintetét az autóról.
- Jenson McLarenjét.
- Az nem jobb. - legyintett.
- Ja, bocs. - nevettem.
- És ezzel utazik az egész család?
- Nem. Ezt csak apa és én használom. Apa szerelme a Ferrarik. Azért nem 2013-as a kocsi, mert apáék egy éve nem jártak itt. Tavaly akart venni egy újat, de túlságosan beleszerettem ebbe. Meg akarod járatni? - nyitottam ki az anyósülés felőli ajtót és bemásztam.
- Hogy meg-e? Még szép. - vigyorgott és nyújtotta a kezét a kulcsért.
- Azt elfelejtettem. - másztam ki kelletlenül és az egyik bezárt fiókból kihalásztam az olasz kocsi kulcsát.
- Hogy értetted, hogy csak te és apud vezetitek?
- Jenson-nek nem jön be. Ő vett anno egy másikat. - mutattam hátrébb, mire Fernando félig hátrafordult az ülésen.
- Ez most komolyan? - szállt ki hitetlenül nevetve a kocsiból a pilóta és hátrasétált a hófehér Mercedeshez.
- Nem tudom mit vártál egy autóversenyző családtól. - vigyorogva követtem.
- Csodálom, hogy nem egy McLaren virít itt.
- Én se értettem.
- Na jó. - tért vissza inkább a piros géphez. - Járassuk meg.
- Legyen ahogy jónak látod. - mosolyogva dobtam oda neki a kulcsot, majd beültem a kocsi.
Fernando végigsimította a kormányt mielőtt beindította a kocsit, majd kiállt a garázsból.
- Merre menjek? - pillantott rám, mikor megállt a kapuban.
- Fordulj jobbra. Balra a tenger van, jobbra pedig Ioannis.
- Mi van ott? - kezdte el tekerni a kormányt, majd végül elfordultunk a város irányába.
- Rengeteget jártunk oda. Igazából nagyon szép tengerpart, van ott egy csodálatos strand, ahol rengeteg program van, koncertek, koktélbárok, esténként különböző filmeket vetítenek. Rengeteg buli. Emellett rengeteg ember lakik itt, akikékkel évek óta jóba vagyok.

- Aha. - bólintott. - Milyen messze van?
- Két kilométer kb.
- És mégis hogy jártatok oda korábban?
- Biciklivel. - nevettem. - De ez kb. addig volt szükséges, amíg Jenson el nem érte a 17-et, mert utána már ő furikázott minket kocsival.
- Ez azt jelenti, hogy ő járt biciklivel, te pedig 11 éves korodban már mellette csücsültél a kocsiban.
- Bizony. - bólintottam.
- Nem volt hosszú a biciklis korszakod.
- Nem. De nem bánom. Ilyen dimbes- dombos környéken.
- Bele ne halj. - nevetett, mire játékosan vállba csaptam.
A rövidke úton lelkesen magyaráztam el mindent Fernando-nak és nevetve meséltem egy-egy vicces, gyerekkori sztorit. A pilóta mellettem mosolyogva hallgatta a történeteket. Mikor beértünk a városba, jeleztem, hogy álljon meg az egyik boltnál, hiszen be kell vásárolni.
- Szia, Frona! - köszöntem mosolyogva a pultban álló idősödő nőnek, mikor beléptem, aki felkapta a fejét és széles mosoly húzódott az arcára.
- Hát kit látnak szemeim! - kerülte meg mosolyogva a pultot és szorosan magához ölelt. - De jó, hogy itt vagy, Isleen. És hol a Button família többi tagja.
- Most csak vele jöttem. - mutattam mosolyogva a mellettem álló Fernando-ra.
- Nagyon örülök. Sofronia Goga, de csak hívj Frona-nak.
- Én is örülök, Frona. - rázta meg a kinyújtott jobbost mosolyogva Fer. - Fernando Alonso.
- De hol van a kedvenc bátyád? - pillantott újra rám. - És a család többi tagja?
- Jenson és Jessica egy hét múlva jönnek le és maradnak pár napot.
- Hát mind a kettőjüket be kell ide hoznod. Olyan rég találkoztam velük is.
- Mindenképpen. - mosolyogtam.
- Mikor érkeztetek?
- Csak ma, ezért akarunk bevásárolni.
- Nyugodtan. Abram! - kiabált Frona. - Nézd ki van itt.
Pár pillanat múlva egy nagy termetű, kissé pocakos, tipikus görög férfi tűnt fel.
- Leena! - kiáltott fel vidáman, mikor megpillantott, és ő is ugyanúgy megölelt, ahogy felesége. - Hát te is jársz még erre?
- Pihenni jöttünk. Abram, szeretném ha megismernéd Fernando-t. Fernando, ő itt Abram, a bolt tulajdonosa és a második apám.
- Igazán örülök. - mosolygott rá is a spanyol, miközben kezet ráztak.
- Így igaz, ő az én második lányom. Vigyázz rá. - paskolta meg kicsit talán túl erősen is a pilóta vállát.
- Na jó, mi most bevásárolunk. - húztam finoman odébb Fer-t, aki miután eltávolodtunk pár lépést, közelebb hajolt.
- Érdekes egy második családod van.
- De imádni valóak. Több időt kéne itt töltenem. - sóhajtottam.
- Most itt leszünk két hétig.
- Nem lesz elég. Na jó, vásároljunk.
Rengeteg mindent vettünk, mivel a hűtő szó szerint üres volt. Mikor kipakoltunk a kasszánál, Frona rám mosolygott.
- Minek ennyi minden? Tudod, hogy mi mindig szívesen látunk minden étkezésre. Vacsorázzatok ma este velünk.
- Köszönjük. Még meggondoljuk, mert még rengeteg mindent kell csinálni. - mosolyogtam rá.
- Persze, tudom. De Maia is nagyon szívesen látna.
- Hol van ő most?
- Lement a partra a barátnőivel. Este felé jön haza.
- Szólsz neki hogy itt vagyok? És este felé beugrunk akkor.
- Persze.
- Jól van, akkor köszönjünk, majd jövünk
- Mindenképpen, kedvesem. - mosolygott. - Sziasztok.
- Sziasztok. - köszöntünk szinte egyszerre, majd elhagytuk a boltot.
Bepakoltunk a kocsiba, és Fernando be is akart volna szállni, mikor elkaptam a karját.
- Sétáljunk. Olyan szép az idő.
- A kocsit itt hagyjuk?
- Persze.
- Okés. - nyúlt a kezemért és kézen fogva indultunk tovább Ioannis belvárosa felé.
Rengeteg ismerős arcnak intettem oda mosolyogva, bemutattam Fernando-t, váltottunk pár szót, majd haladtunk tovább.
- Menjünk le a partra! - mutattam egy lépcsőre, mikor már majdnem elhagytuk a várost.
- Hát jó. - bólintott és elindultunk lefelé a meredek lépcsőn.
Ahogy leértünk a partra, kibújtam a sarumból és a kezembe hoztam tovább.
- Mindig elfelejtem, milyen gyönyörű. - álltam meg egy pillanatra és az azúrkék tengert szemléltem.
- Hát egy ilyen helyen egy nyaralót én is elfogadtam volna gyerekkoromba. - lépett közelebb és átkarolta a derekamat.
-Na, gyere. - nyomtam egy puszit az arcára és tovább sétáltunk kéz a kézben.
Sok gyerekkori barát jött szembe és mindenkit boldogan megölelgettem. Olyan jó volt újra itt lenni, mintha hazatérnék. Végül is az egész családnak olyan régóta volt itt nyaralója, hogy az egész Button família egyfajta második otthonnak tekintené. Nagyon nem is voltunk soha máshol nyaralni, hisz nem volt értelme.
- Na, forduljunk vissza, aztán menjünk. - pillantottam fel Fernando, de ekkor meghallottam valamit.
- Isleen!
Azonnal felismertem a hangot és nagy lendülettel pördültem meg magam körül.
Mikor megpillantottam a személyt, elengedtem Fer kezét és rohanni kezdtem a férfi felé, majd szó szerint a nyakába ugrottam.
- Travis! - nevettem. - Jézusom.
- Szia. - ölelt ő is szorosabban, majd elengedett és kicsit hátrébb lépett, hogy végigmérhessen. - Eszméletlenül nézel ki, Ise. Szó szerint ragyogsz.
- Köszönöm. - nevettem fel.
- Hogy- hogy itt?
- Sikerült beszorítanom magamnak két hét szünetet, és hova máshova mennék?
- Igazad van. - nevetett. - Nagyon rég találkoztunk.
- Túl régen.
- Hol hagytad Jana-t?
- Most vele jöttem. - pillantottam Fernando felé, aki igazán lassú léptekkel közeledett.
- Értem. - bólintott. Mikor a spanyol végre odaért, kezet nyújtott neki. - Travis Pope.
- Fernando Alonso. - rázta meg a jobbost.
- De Travis, te hogy-hogy itt? - fordultam vissza hozzá.
- Ide költöztem, végleg.
- Komolyan? - lepődtem meg.
- Igen. Apa már lassan be akarja fejezni a szálloda vezetést és rám akarja hagyni. Még kb. egy-két év. Addig tanulok, meg személyi edzősködöm.
- Ez tök király. - mosolyogtam. - Az a szálloda hatalmas. De nagyon örülök, gratulálok.
- Köszönöm. És te?
- Én folytatom azt, amit ezer éve elkezdtem.
- Helyes, akkor vannak fellépéseid bőven.
- Néha kicsit sok is. - nevettem. - De most két hétig itt süttetjük a hasunkat.
- Csak ti ketten?
- Jövőhéten jön Jenson és Jessica.
- Értem. Nekem most viszont rohannom kell vissza. Este jöttök a bulira?
- Milyen buli?
- Lesz egy király tábortüzes buli itt a parton. Tudod, hogy imádtuk mindig.
- Most is imádom. - nevettem. - Jövünk persze.
- Jól van. Akkor sziasztok. - nyomott egy puszit az arcomra. - Örülök, hogy itt vagy.
- Én is örülök, hogy látlak. - vigyorogtam, majd hátat fordítottunk egymásnak.
Mikor pár lépésre eltávolodtunk, Fer felém fordult.
- Ki volt ez?
- A legjobb gyerekkori barátom. Nem is tudom, öt vagy hat éves korom óta ismerem.Az apjáé a Mykonos Blu Grecotel Exclusive Resort Psarou-ban. Aztán most mint hallottad, ő fogja vezetni. Gyönyörű az a szálloda.
- Aha. Hát, kezdem azt hinni, hogy egész Mykonos-t ismered. 
- Majdnem. - nevettem.
- Mellesleg, akarunk jönni este a bulira? 
- Nem akarunk? 
- Nincs túl sok kedvünk.
- De régen láttam a barátaimat, szóval én jönni szeretnék. 
- Itt vagyunk még két hétig, nem lehetne, hogy ma inkább csak ketten vagyunk? Úgyis ha jön Jenson és Jessica, gondolom végig a városban fogunk lógni. 
- Nem úgy mondod, mintha élveznéd. 
- Csak fáradt vagyok, kimerített az út, a kocsiból még nem pakoltuk ki se a kaját, se a csomagokat nem vittük be.
- Menjünk akkor. Vacsoránál eldöntjük. 
A férfi bólintott, majd a kezemért nyúlt és úgy sétáltunk vissza a tűzpiros Ferrarihoz.