Forget it! - 4. rész

- Hé, szép lány, kell egy fuvar? - hallottam meg egy ismeretlen hangot a kihalt utcán, ahogy haza fele igyekeztem. 

Nem fordultam hátra, csak megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb hazaértem. A kocsi azonban egyre közeledett. 

- Neked szóltam. - hallottam meg újra a hangot és a kocsi mellém gördült. 

Fél szemmel pillantottam oda és láttam, hogy egy Ferrari az. Elment mellettem de tíz méterrel később félrehúzódott és kiszállt belőle egy ismerős alak.

- Szállj be, Valentina.

- Hazasétálok. - rá se pillantottam a spanyol pilótára, de ahogy elsétáltam volna mellette, elkapta a karomat. 

- Szállj már be, nem kérem még egyszer. Szétfogsz fagyni, mire hazaérsz. HA, hazaérsz. 

Hosszan álltam a pillantását.

- Na gyerünk, holnap hosszú nap lesz. 

Kihúztam a kezét a szorításából és odasétáltam a kocsihoz. Bent egy srác ült, aki vigyorogva integetett nekem az anyós ülésről.

- Szia! - nagyon vigyorgott rám, és látszott rajta, hogy ő se ihatott keveset. 

- Szia. - mosolyogtam rá kedvesen, majd visszafordultam Fernandohoz, aki a hátam mögött állt. - Hova ülök? Az öledbe? Vagy a barátod ölébe?

- Nehogy már te legyél megsértve, amiért hazaviszlek téged. - rántotta fel a szemöldökét. - Nem mellesleg nem vittek volna el, ha Javier nem kiabál utánad.

- Szóval képes lettél volna itt hagyni. Simán elmentél volna mellettem. - húztam fel a szemöldökömet.

- Aj, istenem. - túrt bele fáradtan a hajába. - Csak szállj be. 

Fernando előre hajtotta a vezető ülést és így be tudtam kászálódni a szűkös hátsó részre. A spanyol pilóta is beült és beindította a motort, majd rálépett a gázra, mire a tűzpiros sportgép előre lendült. Az anyósülésen ülő spanyol férfi vigyorogva fordult hozzám hátra.

- Javier! - nyújtott kezet nekem mosolyogva. Azonban látszott rajta, hogy kettőig nem látott. 

- Valentina. - ráztam meg a kezét. 

- Fernando nem akart ám felvenni. - "suttogta" mint aki egy titkot akar megosztani, de elég hangos volt. 

- Közölte velem. - mosolyogtam rá. - Nem kedvel. 

- Szerintem pont ellenkezőleg van ez. 

- Valóban? - húztam fel a szemöldökömet nevetve. - Valamit félreérthettél. 

- Megérkeztünk, Javier. - fékezett le erősebben Fernando. - Remélem a lakásba feltalálsz még.

- Sziasztok. Holnap találkozom veled - mutatott a Ferrarisra, majd rám nézett - és veled is.

- Nem fogsz emlékezni rám holnap, de azért rendben. - nevettem fel. - Szia. 

A férfi kissé esetlenül kikászálódott a kocsiból és két esetlen lépés után nagyjából megtalálta az egyensúlyát és elbotorkált a lakásig. 

- Előre ülsz? - a spanyol hangja teljesen színtelen volt, miközben előrehajtotta az ülést. 

Elfogadtam a lehetőséget és előremásztam a sokkal kényelmesebb anyós ülésre. Ahogy bekötöttem magamat a pilóta rátaposott a gázra. 

- Ki volt ő neked? - törtem meg a kínos csendet.

A pilóta dacosan hallgatott és el sem vette a tekintetét az útra.

- Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? Úgy viselkedsz, mintha főben járó bűnt követtem volna el ellened. Pedig csak ma reggel óta ismerjük egymást. 

- Ő a sógorom, ha mondhatjuk itt. A testvérem vőlegénye, most itt élnek Monacoban. Nem követtél el ellenem főben járó bűnt.

- Akkor? Utálsz. Ez tök egyértelmű. 

- Mit eszel Bassianoban? Mi tetszik benne? - mintha meg se hallotta volna amit mondtam.

- Féltékeny vagy? - nevettem fel hitetlenül. 

- Undorító alak. 

- Jó, úgy látom elbeszélünk egymás mellett, szóval ezt most lezárom. Nem randiztunk, Bassianoval. Elhívott inni, és ezt is csináltunk. Nem randi volt. Beszélgettünk. Ha az is lett volna, elmondtam volna, hogy nem akarok tőle semmit, mert nem az esetem. 

- Mindenkinek azzal hencegett, hogy rá nyomultál és hogy ez milyen hiper randi. - hangja kissé megkönnyebbültnek tűnt.

- Igen, hallottam hírét. - nevettem fel zavartan. - Meg is kapta érte a fejmosást. 

- De ha olyan jól éreztétek magatokat, miért gyalogolsz haza, egyedül?

- Mert egy agresszív seggfej. 

- Ebben teljes mértékben egyet tudok veled érteni. - mosolyodott el. - Kár, hogy ez nem tűnt fel neked.

- Hogy tűnne fel ez egy óra ismertség után. 

- Úgy, ahogy rád nyomult. Mindenkivel ezt csinálja. Mindenkit megkörnyékez, aztán vagy igen vagy nem. De holnapra már túl lesz azon, hogy kikosaraztad. 

- Nem ráz meg. - rántottam meg a vállamat egyszerűen. 

- Reméltem, hogy nem kell majd feltörölgetnem a könnyeidet. - húzta az agyamat vigyorogva.

- Közel álltam, közel álltam... de nem. - nevettem.

- Ez egy igazán erős nő. - mosolygott. - Ez tetszik.

- Ezért utáltál? Mert azt hitted, rányomultam és randizni megyek Bassianoval?

- Őszintén? Nem ezt néztem ki belőled? Nem néztem ki belőled, hogy bedőlsz a csábításának és... nem is tudom.

- Úgy nézek ki, mint aki bárkitől hasra esik?
- Nem is tudom. - gondolkodott el látványosa. - De nem úgy tűnt, mintha rosszul lettél volna az ő társaságában.
- Mit mondhatnék? Könnyen kijövök az emberekkel. Aztán a nagy csalódás akkor jön, mikor megmutatják az igazi oldalukat. Apropó, nagy csalódás. Én lennék a te nagy csalódásod?
- Már mondtam. - rántotta meg a vállát. - De ha szeretnéd, visszavonom. - pillantott rám. - Nem te vagy a legnagyobb csalódásom. Sőt. Te a legnagyobb pozitív csalódásom vagy.
- Aww... - játszottam a meghatottat - ez a legszebb dolog amit valaha mondtak nekem,
- Szomorú, ha ez a legszebb dolog, amit egész életedben mondtak neked. - vigyorgott.
- Mondtak már szebbet is. De egy idegentől ez a legszebb.
- Idegen lennék? - rántotta fel a szemöldökét.
- Úgy gondolod, hogy legjobb barátok lettünk azért, mert beültettél a kocsidba?
- Nem. Nem, de nem hiszem, hogy idegenek lennénk.
- Akkor mik vagyunk mi egymásnak?
- Idegenek semmikép... - egy pillanatra elgondolkodott, hogy mi lenne a megfelelő jelző. - Pajtások.
- Pajtások? - vontam fel a szemöldökömet nevetve.
- Miért, mik legyünk? - nézett rám.
- Nem is tudom. Van-e erre megfelelő szó. Nem mondanálak barátnak, még... nem is idegenek. Ismerős? Ismerősök vagyunk?
- Nekem a pajtik jobban teszik. - vigyorgott a volán mögött.
- Akkor pajtik? - nevettem fel.
- Legjobb pajtik. - bólintott komoly hangon.
- Tudod... soha nem volt még pajtim.
- Pedig egy pajti nagyon hasznos.
- Valóban? - pillantottam rá érdeklődve. - Például?
- Például van olyan kedves, hogy hazavisz téged egy rosszul sikerült este után.
- Apropó haza. Szerinted nem vettem észre, hogy igazán céltalanul autókázunk? Másodjára haladunk el ebben az irányban a Bd de Suisse-on. - vigyorogtam rá.
- Mivel nem mondtad el, hogy hol laksz.
- Nem kérdezted.
- Nehogy már én legyek a hibás. - háborodott fel.
- Én vagyok a hibás akkor? Hozzám se szóltál, mikor elindultunk.
- De te meg nem szóltál, hogy esetleg rossz irányba indulok.
- Nem is figyeltem, hol vagyunk.
Miután bemondtam a címet, röviden bólintott, majd tovább haladtunk és pár perccel később leparkolt az épület előtt.
- Hát. - kapcsoltam ki a biztonsági övet. - Köszönöm szépen a fuvart, pajti.
- Igazán nincs mit, pajti. - vigyorodott el. - Legközelebb is szívesen.
- Akkor... - nyitottam ki a Ferrari ajtaját.
- Bekísérlek.
- Nagyon lovagias vagy.
- Valakinek muszáj, ha ennyire kihalóban vagyunk. - mosolygott miközben ő is kikászálódott az olasz sportkocsiból.
Együtt sétáltunk el az épület bejáratához, ahol azonban megtorpantunk.
- Na jól van, akkor még egyszer köszönöm.
- Még egyszer nincs mit. - nevetett. - Szombaton te is szerepelsz a divatbemutatón?
- Igen. Jó hosszú lesz az a holnapi nap.
- De előtte látlak időmérőn, ugye?
- Szeretnél látni? - vigyorogtam.
- Mit mondhatnék?
- Nem muszáj kimennem! - játszottam a sértettet. - Aludhatok is egész nap. - hátrébb léptem, jelezve hogy indulnék, de közelebb lépett.
- Hogy ne szeretnélek látni? - mosolygott rám halványan. - Hisz mégis csak pajtik vagyunk.
- Legjobb pajtik. - kontráztam rá nevetve. - De most már tényleg megyek.
- Jó éjt. - odahajolt, mint aki puszit akar adni.
Két puszit adtunk egymásnak.
- Neked is. - mosolyogtam rá, majd besiettem az épületbe.
Futva igyekeztem a lifthez, majd mikor azzal felértem az emeletünkre, és végigfutottam a folyosón. Sietve nyitottam ki a lakás ajtaját és meg sem álltam Skye szobájáig. A sötétben alig tudtam elbotorkálni barátnőm ágyáig.
- Skye! Skye! Skye! - rázogattam gyengén. - Skye!
- Nem tudok pénzt adni.
- Sky! Én vagyok, Valentina.
- Mi az? - ült fel az ágyban. - Miért vagy itt? Hol van Bassiano?
- Hossz sztori. Ott hagytam, majd elmesélem. Fernando hozott haza.
- Ki az a Fernando? - ásított nagyot.
- A spanyol Ferraris pilóta. Tudod, akiről meséltem.
- Ja, ja, ja, megvan. - bólintott fáradtan. - És mi ez a nagy vigyor az arcodon?
- Van egy kis probléma.
- Akkor miért mosolyogsz ennyire?
- Fernandoról van szó.
- Ne beszélj már rébuszokban Val... visszafeküdnék aludni.
- Nem tudom hogy mondjam... de nagyon megkedveltem... nagyon tetszik.


/Meg is írtam. Most nem történik sok minden, inkább párbeszéd a nagyobb része, de a végén van a bomba :D Enjoy :*/

Forget it! - 3. rész

- Nem értem, mi nem tetszik. Örülnöd kéne, hogy elhívott. - Sky nem igazán értette a problémámat.
- De nem akarok semmit tőle.
- Ki mondta, hogy hozzá kell menned feleségül.
- Nem is az... nem akarok kapcsolatot most.
- Ezt csak azért mondod, mert nem jön be, vagy mert inkább élnéd tovább a kicsapongó életedet?
- Ööö... - húztam a számat.
- Ezek szerint mindkettő. Jó, de figyelj, ő is azt mondta nem jár semmi kötezettséggel az egész. Egy jót buliztok, aztán hátha lesz valami kis kaland.- vigyorgott rám szélesen.
- Elég legye, Skye! - nevettem fel. - Elmegyek.
- Tudtam. Kiválasztunk együtt valami szexit.
- Már tudom nagyjából, szóval felejtsd el.
- Az hogy lehet? - tette a kezét a szája elé csodálkozva a barátnőm, mire hangosan felnevettem. - Csak nem? Valentina Ortiz tudja mit fog felvenni, és nem válogat órákig? Hogy lehet ez.
- Befoghatod. - nevettem. - Csak nagyjából. Semmi más szóval az még bő fél óra.
Hirtelen csapódott az ajtó és Camila hangját hallottam meg.
- Megjöttünk. - léptek be Paoloval egymás kezét fogva.
- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre, majd húgom barátja két puszival köszöntötte Skye-t, hisz ma még nem találkoztak, majd hozzám fordult.
- Hallom, Basso-val randizol este.
- Gyorsan mennek a hírek. - pillantottam Skye-ra. - De ez nem randi, hanem italozunk egyet. Semmi kötöttség.
- Ő ezt nem így tudja. - támaszkodott neki a pultnak az olasz szakember. - Mindenkinek úgy meséli, hogy befűzött téged és hogy mennyire nyomultál rá.
- Én? - esett le az állam. - Én?!
- Nem is én. - rántotta meg a vállát Paolo.
- Érdekesen jönnek le neki a dolgok.
- Nagyon nagy képű egyébként. Nando-t ezzel húzta délután, hogy te nyomultál rá Basso-ra. Nagyon felidegesítette. Csodálom, hogy még nem ütötte meg.
- De ők miért utálják egymást?
- Nagyon hosszú sztori. Valami régi konfliktusra nyúlik vissza az egész szarság, és minden évben egyre jobban utálják egymást. De nem is tudom már.
- Érdekes.
- Mindegy. Elmész vele este?
- Most már nem fogom lemondani. Kilencre jön értem.
- Én azért óvatosságra intelek.
- Mert hogy?
- Rossz híre van. Nem az a lovagias jó fiú, ha valamit nagyon akar, azt megszerzi és nem nagyon tűri a nemleges választ. A helyedben azért figyelnék rá.
- Nagyon boldog vagyok, hogy ezt csak most tudod csak közölni, Paolo. - túrtam a hajamba.
- Nem kérdezted. - rántotta meg a vállát flegmán.
- Jó, jó, erre nem is válaszolok inkább. - álltam fel a székről.
- Én előre szóltam. - kiabált utánam az olasz férfi mielőtt még bevágtam a szobám ajtaját.

A folyamatosan csörgő telefonomért nyúltam és felvettem azt. 

- Igen?

- Szia, Valentina. Bassiano vagyok. - hallani lehetett a hangján hogy vigyorog.

- Szia. 

- Öt perc múlva ott vagyok, lejössz akkor?

- Megyek, persze. Sietek. - nyomtam ki a telefont és beleraktam a táskámba. 

Megigazítottam a hajamat a tükörben, majd kiléptem a szobámból. Skye a kanapén ülve borozgatott egy magazint olvasgatva.

- Sky! - huppantam le mellé. - Mi van veled?

- Mi lenne? - lepődött meg. - Olvasgatok. 

- Olyan vagy mint egy magányos, negyvenes elvált anya aki egyedül depizik mikor a gyerekei bulizni mennek.

- Én nem depizek. - háborodott fel. - Nagyon örülök, hogy van egy szabad fél órám.

- Holnap te jössz velem a divatbemutatóra, ígérem. - simogattam meg a vállát.

- De nem vagyok depressziós. Csak szeretném elolvasni a magazint, amire egy hete várok, hogy legyen időm. A lesajnálásodtól pedig kiráz a hideg.

- Oké, oké, oké. - álltam fel védekezően. - Viszont akkor megyek most. Jó leszek így? - fordultam előtte körbe. 

- Tökéletes. - mutatta fel a hüvelykujját. - Nem túl kihívó, de elegáns és nagyon csinos. Tökéletes.

- Köszönöm, anyu. - nyújtottam ki rá a nyelvemet. 

- Remélem, fél 10-re itthon leszel kislányom. - ment bele a játékba.

- Anya, de hát csak most találkozunk. - nyafogtam. 

- Jó, legyen 10 és akkor kedves voltam. - vonta össze rosszallóan a szemöldökét. 

- Na jó van. - nevettem fel. - Elmentem. Majd jövök. 

- Érezd jól magad, de nagyon vigyázz. Emlékezz arra, amit Paolo mondott.

- Tudod, hogy vigyázok.

- Hívj ha baj van, szia!

- Szia!

Behúztam magam mögött az ajtót és elindultam a lift felé. Ahogy leértem a ház elé, Bassiano már ott volt. Egy fekete terepjárónak támaszkodott, és ahogy megpillantott, széles mosoly költözött az arcára. 

- Szép jó estét neked. - lépett oda hozzám és két puszit adtunk egymásnak. 

- Neked is. - mosolyogtam rá. 

Az olasz szakember kinyitotta a Jeep ajtaját, mire bemásztam a kocsiba és megköszöntem kedvességét. Ő is beült a vezető ülésre és beindította a motort.

- Hova megyünk? - pillantottam rá.

- A Blue Ginre gondoltam.

- Uh, az jó hely. - vigyorogtam. - Minden csajt oda viszel, aki nyomul rád?

- Ezt most nem értem.

- Úgy hallottam, hogy én nyomulok rád. 

- Oh, Paolo. - forgatta a szemét.

- Miért mondasz ilyeneket a hátam mögött?

- Paolo félre értette szerintem. Annyit mondtam, hogy elvoltunk délután és hogy egész könnyen belementél a randiba. Azt hittem makacsabb vagy. 

- Azt is mondta, hogy Fernando agyát húztad ezzel. 

- Istenem, a pletyka! - sóhajtott színpadiasan az olasz szakember. - Nem kéne mindent elhinned amit Paolo mond. Nem áll jól neked a hiszékenység.

- Valóban? Neked is elhittem, hogy ez nem egy randi. - hangomban kevés él költözött. 

- Nagy szarkavarás megy néha a színfalak mögött, Valentina, amibe a csapaton kívül senki nem lát bele. És ez így van rendjén. De lépjünk tovább. Mi lenne, ha ma csak élveznénk egymás társaságát? - tette térdemre a kezét, mire megdöbbentem.

- Ez remek ötlet, de - leemeltem a kezét a térdemről és visszatettem a váltóra. - nem így kéne ezt kezdeni. 

- Sajnálom. - vigyorgott. - Viszont itt is vagyunk. - bekanyarodott jobbra és leparkolt a bár előtt. - Legyen egy jó esténk.

- Remélem. - mosolyogtam rá, ahogy kikászálódtam a Jeepből. 

Bassiano megadta a nevét az asztalfoglaláshoz, mire egy fiatal hostess kikísért minket a teraszra. Ahogy leültünk, már érkezett is a pincér, hogy felvegye a rendelésünket.

- Én elsőre egy Azúrt szeretnék kérni. - adtam le elsőnek a rendelésemet.

- Én csak egy whiskeyt kérek elsőre. 

- Azonnal hozom. - bólintott a pincér. 

- Akkor... mesélj valamit nekem magadról. 

- Ugyan mit? - nevettem fel.

- Nem tudom. - rántotta meg egyszerűen a vállát. - Az életedet. Hogyan ismerted meg Paolot, és ilyenek. Azt mondtad argentin vagy. Akkor hogy kerülsz ide, Monacoba?

- Huh, hát már 15 éves koromban kezdtem el modellkedni, akkor figyelt fel rám egy híres argentin modell ügynökség, a CR. Ők csinálták az első portfólió fotózásomat és az első munkáimat a világ különböző pontjain. Huszonkét éves koromra jártam már Brazíliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Angliában, Németországban és Olaszországban és Spanyolországban.

- Olaszország a legjobb, mind közül. 

- Igen, imádtam ott lenni. Viszont életem legkeményebb egy éve volt. Tizenkilenc évesen dolgoztam az Intimissinek, a Gas Jeansnek és Bottega Venetanak. Hatalmas volt az elvárás és a nyomás abban az évben, ami nagyon ráment az egészségemre. Egyfajta lazítás volt az a félév Spanyolországban a Stradivarius és a Massimo Dutti szolgálatában. A spanyoloknál sokkal lazább kezelték az egészet. Az olaszok túl feszesek, és ha nem tökéletes akkor semmilyen. Ez nem rossz tulajdonság, nehogy azt hidd. - mentegetőztem.

- Nem hiszem. - nevetett fel Bassiano. - De igaz. Te akkor igazi világjáró vagy. De még mindig nem tudom, hogy kerültél ide, Monacoba.

- Az Angliában töltött nyolc hónap után költöztem ide, huszonnégy évesen. Aki a managerrem és a mentorom volt a CR ügynökségnél felmondott, mert elég nagy szarkavarás ment a háttérbe, és ráadásul kapott egy ajánlatot az itten Daily Fashion modell ügynökségtől. Ők is csinálják a szombati divatbemutatót. Természetesen a managerem egyből igent mondott az ajánlatra, és ahogy megtudták, hogy engem mentorál, engem is leszerződtettek, ami nagy szerencse volt. Nem kell sokat utaznom, havonta egyszer kell egyszer maximum kétszer elutaznom, de akkor az teljes fejvesztés, mert két naponta váltogatom az országokat. Egy hetet vagyok csak távol, de vagy három országot bejárok. Két hete például hajnalban elutaztam Londonba, de este már indult a gépem Madridra, két nap múlva már Milanoban voltam és rá egy napra pedig Párizsban. A következő utazásom jövő hét kedden lesz, és akkor az Egyesült Államokba utazom. New Yorkba, Los Angelesbe és Miamiba leszek három-három napig. 

- Hűha. - képedt el az olasz szakember. - Akkor te nem unatkozol. És mit csinálsz ha itthon vagy?

- Igyekszem kipihenni magamat. Természetesen itthon is akadnak munkák, kisebb fotózások de ezek egy nap alatt meg vannak. Itthon inkább bulizok, vásárolok, és nagyokat alszom. 

- Na de mesélj magadról egy kicsit.

A beszélgetésünk alatt egyre csak fogytak és fogytak a koktélok és a whiskey-k, amik jó hangulatot eredményeztek, és egyre jobban oldódott a hangulat. Jó egy háromnegyed órával azután, hogy leültünk az asztalhoz, már régi ismerősökhöz hasonlóan beszélgettünk. 

- Na nézd csak ki van itt. - pillantott a hátam mögé vigyorogva Basso.

Hátrafordultam a bőrkanapén és, az alkohol miatt már erősen hunyorognom kellett, hogy felismerjem ki közeledik. 

- Nando! - üdvözölte vidáman a pilótát a szakember. - Mit keresel te itt ilyen későn.

- Egy barátom hívott. - egy másodpercre se pillantott rám, mintha ott se lennék. - Hazaviszem és itt se vagyok. 

- Miért nem csatlakozol hozzánk? - mutatott rám Bassiano. 

- Nem. - a spanyol pilóta elővette a telefonját. - Nem mellesleg elmúlt egy óra. Nem tudom, mit gondolsz Basso, de holnap időmérő és nem lenne jó, ha Kimi a te figyelmetlenséged és fáradtságod miatt érne el rosszabb eredményt.

- Megható az aggodalmad, kedves Nando, de rajtam kívül több mint húsz ember dolgozik körülötte.

- De te túl fontos szerepet töltesz be ahhoz, hogy figyelmetlen legyél...

- Köszönöm - vágott közbe ingerülten az olasz - van még valami?

- Nem, nem, semmi. De a napi csalódás megvolt. 

- Nem tudom, hogy tartozik ez rám. - értetlenkedett Bassiano. 

- Rád nem is nagyon. - most nézett rám először, de bárcsak ne tette volna. 

Az is jobb volt, hogy levegőnek nézett, mint az a megvető pillantás, amit ugyan alig egy másodpercig "élvezhettem", de azt úgy éreztem, örökké megjegyzem. 

- Akkor holnap. - vetette oda mellékesen a spanyol pilóta, majd ott se volt. 

- Szánalmas. - húzta le az utolsó kortyot a whiskey-ből. - Még egy kör?

- Neeemm... - túrtam a hajamba fáradtan. - Menjünk inkább haza. Nagyon fáradt vagyok. Holnap tényleg neked is korán kellhet kelned. - álltam fel a kanapéról. Fernando pillantása egy nagyon gyorsan kijózanított. 

- Ne csináld már, Valentina. - állt fel Bassiono és megfogta a karomat. - Maradjunk egy kicsit.
- Nem lehet. - igazítottam meg az öltözékemet és felvettem a táskámat. - Kérlek menjünk.
- Val, csak egy órácskát. - kis idegességet éreztem meg a hangjában és erősebben kapta el a karomat, ami fájdalmat okozott.
- Engedj el, Bassiano! - igyekeztem nyugodt maradni, de közbe eszembe jutottak Paolo szavai.
- Fél óra. - húzott vissza, mire már nem tudtam olyan nyugodt maradni és kirántottam a kezemet a szorításából.
- Töröld ki a számomat! - kiabáltam vissza és nagy lépésekkel hagytam el a szórakozóhelyet.

/Nagyon jó dolgot találtam ki :D A Laptophoz hozzákapcsoltam egy régi klaviatúrát, aminek segítségével sokkal gyorsabb és kényelmesebb a gépelés :D főleg asztalnál ülve :) Olyan annyira nagyon kényelmes, hogy ezt a részt elkezdtem négykor és most fejeztem be (kisebb- nagyobb szünetekkel) :D By the way: Enjoy :*/

Forget it! - 2. rész

- Mi van veled, Valentina? - törte meg nagy nehezen a kínos csöndet Paolo. - Két éve nem beszéltünk. 

- Ez nem miattam van. - pillantottam rá.

- Régen volt. 

- Nem törted össze magad, hogy újra jóba legyünk.

- Te se.

- Leribancoztál! - háborodtam fel és megtorpantam. - Mindennek elhordtál, Paolo. Nem mondod, hogy azt vártad, hogy térden állva csússzak eléd, hogy bocsáss meg.

- Én amondó vagyok, borítsunk fátylat a múltra. Tudod, mennyire - igyekezett nagyon kihangsúlyozni ezt a szót - jóba voltunk.

Vigyorogva karolta át a vállamat. 

- Régen volt. - bújtam ki az öleléséből. - Nagyon réges régen, mielőtt megismerted Camilát. És pontosan tudod, hogyha bántani mered, összetöröm a képedet, nem számít, mennyire leszünk jóba akkor. 

- Értettem. - karolta át nevetve újra a vállamat. - Na, ismerd meg az embereket. Ő az első. - mutatott egy barna bőrű srácra, aki napszemüvegben, és fekete Mercedes jellel ellátott full capben. - Ő itt Lewis Hamilton. Lewis! - kiáltott fel Paolo, mire a pilóta odakapta a fejét és széles mosoly költözött az arcára. 

- Szia, Paolo. - vigyorogva fogott kezet a Ferraris szakemberrel, majd rám pillantott. - És kit tisztelhetek a fiatal hölgyben?

- Valentina Ortiz. - nyújtottam kezet, de közben összeszűkült szemmel figyeltem. Határozottan ismerős volt. - Nem lehet, hogy mi már találkoztunk valahol?

- Ezt akartam kérdezni én is. - mosolyodott el. - Nagyon ismerős az arcod. Mondjuk, Monacoban mindenkiről azt hiszem, hogy ismerem.

- Te itt laksz? - döbbentem meg. 

- Már egy jó ideje. - vakargatta meg a tarkóját zavartan nevetve és mikor elmondta a címet leesett az állam.

- Ne idegelj! Egy utcára laksz tőlünk. 

- Tőlünk? 

- A húgommal és a legjobb barátnőmmel lakok együtt. 

- Megoldódott minden rejtély.  - nevetett föl. - Viszont, ez azt jelenti, te is meg lettél hívva a szombati divatbemutatóra igaz?
- Meg. De inkább munka, mint szórakozás. Dolgozom. Te?
- Mindig meg vagyok hívva de...  az elején mókás volt, most már nem annyira kedvelem.
- Én nem tudom megunni. Nekem ez az életem.
- Kinek mi.  vigyorgott. -  Viszont, ha nem haragszotok, én most lelépek, mert rohannom kell. De később találkozunk. - mosolygott rám, majd megpaskolta Paolo vállát és ott hagyott minket.
- Nem csak ő lakik a közeledben, hanem a negyed Forma-1-es gárda. Például az ő csapattársa, a másik Mercis Nico Rosberg egy emelettel lakik feljebb. De anno még Nando is itt lakott jó pár évvel ezelőtt.
- Nagyszerű.
Paolo a maradék fél órában végigvezetett az egész paddockban, majdnem mindenkivel megismerkedtem és mindenkiről megtudtam melyik csapatnak dolgozik és milyen szerepet tölt be a csapatban. Majdnem lehetetlen volt ennyi nevet megjegyezni fél óra alatt.
- Menjünk vissza, mert kezdődik a szabadedzés. Gondolom akarod nézni.
- Minden vágyam. - pillantottam rá gúnyosan.
- Tudtam. Jó csaj vagy te. - mintha észre se vette volna. - Kilencven perc alatt mindent megértesz és igazi Forma-1 specialista leszel.
- Másfél óra?! - szökött fel a hangom egy oktávval magasabbra. - Mit tudnak körözni másfél órán keresztül?!
- Ez nem egyszerű körözgetés. - rázta fejét nevetve Paolo.- Nagyon, nagyon fontos edzések az időmérő előtt, és ekkor a versenyzők információkat gyűjtenek a pályáról, mire hogyan reagál az autó, mi a megfelelő beállítás, melyik kanyarban mire kell figyelni és honnan lehet leszedni pár tizedet vagy századot a köridőkön és ilyenek.
- Hát ez kegyetlen izgalmasnak tűnik. - túrtam a hajamba fáradtan.
- Nem is baj, majd megérted. - kacsintott, mikor bekanyarodtunk a Ferrari bokszába. - Ülj csak le oda egy székre. - mutatott egy helyre. - Ezt pedig vedd fel.
- Mi ez? - vettem át a piros, Ferraris fülhallgatót.
- Lehet, hogy kicsit hangosnak fogod találni.
- Nem hiszem.
- Oké. De ne nyávogj nekem. - már indult volna el, mire elkaptam a karját.
- Add ide.
- Tudtam. - nevetett, majd átnyújtotta a készüléket.
- Max elviszem emlékbe. - forgattam meg a kezemben.
Leültem a székre, ami ki volt rakva és szememet a kis tvre tapasztottam. Hirtelen lehuppant mellém valaki, mire felé fordultam.
- Nem úgy tűnsz, mint akit szétvet az izgalom. - vigyorgott rám egy Ferraris.
- Erre ráhibáztál. - túrtam a hajamba nevetve. - Nem tudom, mit kéne nézni és mit kéne tudni.
- Nagyon szívesen elmagyarázom neked, ha szeretnéd. - villantott rám elbűvölő mosolyt.
- Megköszönöm, de előbb ha elárulod a nevedet...
- Bassiano Camporeale. - nyújtott kezet.
- Valentina Ortiz. - ráztam meg a jobbját.
- Spanyol név?
- Valami olyasmi. Argentin vagyok.
- Tudtam! - nevetett fel a mérnök. - Tudtam, hogy valami latin. Minden esetre örülök, Valentina. - vigyorgott. - Megengeded, hogy itt nézzem veled a szabadedzést?
Már épp nyitottam volna a számat, mikor valaki odalépett hozzánk.
- Állíts magadon, kedves Basso. - paskolta meg a mérnök arcát vigyorogva az az előbb megismert spanyol pilóta.
- Nando. - erőltetett mosolyt az arcára a férfi. - Nem kéne kocsiba ülnöd?
- Neked nem kéne Kiminek segítened?
- Köszönöm kedves érdeklődésedet, Nando. De még nem ért vissza. A te szerelőid viszont csak rád várnak. - mutatott Bassiano a garázs másik felére. - Köszi, szia.
Erre az utolsó két szóra felpillantottam a pilótára, aki felrántotta a szemöldökét, majd rám pillantott és ott hagyott minket.
- Nem úgy tűnik, mintha túl jó lenne a kapcsolatotok. - pillantottam a spanyol után, majd vissza a mérnökre.
- Nem, nem igazán. - nevetett fel kényszeredetten az olasz szakember. - Hosszú sztori. És még messze nincs vége. De lapozzunk.
- Oké. - rántottam meg a vállamat.
Az elkövetkező másfél órát azon a szürke műanyag széken töltöttem és Bassiano magyarázatát hallgattam. Nagyon alaposan kivesézett nekem mindent, és igazi Forma-1-es szakembernek éreztem magamat.
- Hu, rendesen megfájdult a fejem. - túrtam a hajamba és felálltam a székről, hogy kinyújtóztassam elgémberedett tagjaimat. - Túl sok infó.
- Még egy futam és beállhatsz Ferraris szakembernek. - tápászkodott fel a székről Basso is.
- Oh, nem, nem, nem. - nevettem fel. - Távol álljon tőlem, ez, ez itt. - mutattam körbe. - Ez nem az én világom. Camila rajong ezért, és ez teljesen neki való. De... ez nekem nem.
- Nagy kár. Viszont estére van terved?
Teljesen megdöbbentett a kérdése. Zavartan nevettem fel és beletúrtam a hajamba.
- Ne nevess! - pillantott rám komolyan. - Komolyan kérdezem.
- Nem is tudom.
- Ne csináld már, Valentina. - lépett közelebb. - Csak egy kis iszogatásra gondoltam. Semmi kötetlenség, egy kis móka. - kacsintott.
- Aj, jó, legyen... - vigyorogtam. - Egy ital.
- Majd meglátjuk. - nevetett fel. - A számodat megadod?
- Add a telefonod. - sóhajtottam halvány mosollyal, mire a férfi odaadta a készüléket.
Gyorsan bepötyögtem a számot és a nevemet és visszaadtam a telefont a mérnöknek.
- Akkor. - pillantott a képernyőre és nagyon indulóba volt. - Este hívlak.
- Mindenképpen. - erőltettem mosolyt az arcomra, mire kacsintott egyet és már ott se volt.



/Itt is van :) kicsit lassan, de most már be fognak lendülni a munkálatok, ígérem :*/

WSR + Elromlott laptop

Életjelet adok magamról, nehogy azt higgyétek nagyon meghaltam.

Először:

WSR ISTENI VOLT! Szombattól vasárnapig, reggel 10-től délután 5-ig a paddockban járkáltunk. Megismerkedtünk pár Lotusos sráccal, van rengeteg autogram kártyám, rengeteg közös fotóm. 

Ja: Ott volt Jules Bianchi is :O (el is kaptuk egy képre, nagyon kis kedves) 

Mindenki nagyon laza volt, mindenki nagyon kedves volt. Behívtak a boxba, behívtak a sátorba, mosolyogtak, közvetlenek voltak :) Egy szóval nagyszerű volt. :)

Legközelebb ugyanitt, ugyanekkor :D már gyűlnek a programok a naptárban, amit a Hungaroringen töltök.

1. DTM teszt

2. DTM futam

3. Forma-1

4. WSR 

Van mit csinálni és van miért oda járni :D 

Másodszor:

Vasárnap este, mikor WSR után megfáradva le akartam ülni, hogy befejezzem a második részt, és felrakjam, ijedten konstatáltam hogy a gép le van merülve.

Oh, mondom semmi probléma, be kell dugni tölteni. Hát hatezer helyre dugtam be és hatezerszer szedtem ki, csak nem akart tölteni. Mondom ezzel mi van. 

Mikor hat ezeregyedjére szedtem széjjel a töltőt, hátha máshol van a probléma, a két részből három lett... ami nem jó. Nagyon nem jó. Elszakadt valami fém izé.

Eleve szar volt már jó ideje, csak a jó istenke tartott benne a lelket, az aksi meg már rég haza van vágva, így a jóistenke is elpártolt szegény töltő mellől és hagyta hogy halálnak halálával haljon meg a karjaimban. Rest in peace drága töltő és akkumulátor egészen hétvégéig, amíg nem veszek egy újat. 

Na szóval igyekszem minél gyorsabban beszerezni egy töltőt, és egy aksit. De ha van töltő, az aksi várhat. 

Mint már említettem, a 2. rész fele kész van, hétvégére pedig fent van :D Valahogy :"D

Addig is szíves türelmeteket és megértéseteket kérem valamit....

Forget it! - 1. rész

- Én arra amúgy is meg voltam hívva. - rántotta meg a vállát egyszerűen Skye. - De te is, Valentina.

- De nem a Ferrari garázsába! - méltatlankodott Camila. - Egyéni lehetőség.

- Két éve minden évben ezt mondtad. - felemeltem egy csíkos Zara inget és az ágyra terítettem, jelezve ezt fogom felvenni.

- És soha nem éltek a nagyszerű lehetőséggel. - rázta hitetlenül a fejét a lány.

- Lehet megdöbbent amit mondok... de ez a "száguldó cirkusz" u-nal-mas! - Skye felnevetett és feltartotta a tenyér hogy csapjak bele, mire vigyorogva így is tettem. 

- Hálátlanok, azok vagytok ti ketten. - rázta meg a fejét rosszallóan húgom és feltápászkodott a szőnyegről. - Viszont készüljetek, mert kettőkor kezdődik a második szabadedzés, amit mindenképpen elérünk, ha már az elsőről lemaradtunk. Most dél lesz húsz perc múlva, fél egykor indulunk. - szólt vissza még az ajtóból.

- Nagyon meg lettünk fenyegetve. - nézett rám vigyorogva barátnőm.

- Ez az argentin vér már csak ilyen. Családban marad. - nevettem fel.

- Viszont átöltözöm akkor én is, - állt fel Skye. - Nehogy még meg is verjen itt a végén.

- Fussál is. - nevettem fel, miközben kibányásztam a megfelelő shortot a kupacból és bevonultam a fürdőszobámba.

- Nem elég, hogy unalmas, még le is zárják miatta az fél várost. Lehetetlen közlekedni ilyenkor. Ezért is utálom. - nyűgösen döntöttem hátra a széket Skye fehér Evoque-jában. - Keltsetek fel, ha ott vagyunk. 

- Lehetetlen téged elviselni, Val. - rázta a fejét Camila. - Az, pedig hogy még a testvérem is vagy rátesz egy lapáttal.

- Ezt dobta a gép. - rántottam meg a vállamat. - Legközelebb több szerencsét kívánok neked. 

- Nálad már csak jobbat lehet kifogni.

- A testvéri szeretet. - sóhajtott színpadiasan a volán mögött Skye. - Camila, merre?

- A VIP parkolóba menjünk másik úton, mert rengetegen mennek arra és az életbe nem érünk oda egyre. Főleg, hogy a nővérem nem érti mi az, hogy fél óra. 

- Azt mondtad csinosan öltözzek és ahhoz nekem idő kell. 

- Na de egy óra?!

- Egy óra. - bólogattam. 

- Szóval hol megyek ki a körforgalomból? - vágott közbe barátnőm mert már a második kört tette meg benne. 

- A második kijárat. 

Még bő tíz perc volt, mire odaértünk a parkolóhoz. Miután leparkoltunk, Camila volt az első aki kipattant a kocsiból és mint egy lelkes tini lány sürgetett minket is. 

- Mint az öregemberek, komolyan. Egy teknős gyorsabban száll ki nálatok. 

- Egy, még csak idén leszek 27 és nem érzem túl öregnek magam, kettő mint tudod kissé másnapos vagyok, ezért semmi kedvem rohangálni. - tettem fel a napszemüveget.

- Aki éjjel legény, az nappal lepény. Nem kéne olyan sokat inni, drága nővérem.

- Te csak ne beszéljél. - figyelmeztettem. 

- Jól van, gyertek. - karolt belém a barátnőm és elindultunk a paddockban végig.

Rengetegen voltak már most, annak ellenére hogy ez a nap még nem tétre ment. Rengeteg híres és ismert embert véltem felfedezni. Páran kedvesen oda intettek a triónknak, vagy oda is jöttek hogy köszöntsenek és ezért sokkal több idő volt eljutni az olasz istállóig, mint ahogy terveztük. Camilában minden egyes új ismerős alkalmával nőtt a feszültség, és az utolsó embereknél már kissé idegesebben rángatott el. Mikor beléptünk a piros festésű garázsba, húgom már el is tűnt mellőlünk, magunkra hagyott minket egy teljesen idegen környezetben. A garázsban hatalmas volt a nyüzsgés, a szerelők az autók körül rohangáltak, amik szinte teljesen lecsupaszítva pihent alig 40 perccel a második szabadedzés megkezdés előtt. 

- Hát ez nagyszerű. - fontam keresztbe a karomat. - Tudtam, hogy ez lesz. Elrohan a pasijához és mi meg állunk hülyén. - a mondandóm végén barátnőmre pillantottam, aki már rég nem figyelt, hanem a telefonján pötyögött.

- Tessék? - pillantott rám. - Ne haragudj, csak Myriam írt hogy van valami probléma az irodában.

- Itt ne merj hagyni. - kaptam a karjához. 

- De... - vágott szenvedő fejet. 

- Ne csináld ezt velem, Sky. Komolyan mondom. Nem ismerek itt senkit.

- Ahogy én se, ezért velem nem mész sokra. Otthon találkozunk. - húzta ki a karját a szorításomból és hátat fordított.

- SKY! - kiabáltam utána hisztérikus hangon.

- Nagyon szeretlek téged, egy nap majd megbocsátasz! - dobott egy puszit és már nem is láttam. 

- Oh, bazdmeg. - túrtam hajamba mérgesen. 

Miközben már kínomban nem tudtam mit figyeljek és egyik lábamról a másikra álltam, egy kezet éreztem az oldalamon és finom nyomásra összerezzentem.

- Bocs. - hátrakaptam a fejemet, majd kissé odébb léptem, hogy elengedjek egy piros overálos, full capes, napszemüveges férfit. - Kösz.

Rám pillantani azonban egy pillanatra sem pillantott, csak odasétált az állványra emelt, lecsupaszított géphez, tett körülötte egy kört, váltott pár mondatot majdnem az összes autója körül tevékenykedő szerelővel,majd hátat fordított a kocsinak és helyet foglalt egy piros bőrülésbe. Az arca végig kifejezéstelen volt, és csak akkor szabadult meg a szemüvegétől, mikor valaki a kezébe nyomott egy papírt. Észrevehette, hogy több mint öt perce figyeltem, mert végre rám pillantott, majd határozottan végigmért, és miután végigfutott egy halvány mosoly az arcán, visszafordult a papírhoz. Felvont szemöldökkel fordultam el és kissé hátrébb léptem.

- Valentina! - hallottam meg húgom hangját. - Nézd, kit hoztam.

Arra pillantottam, ahonnan a hang érkezett és megpillantottam testvéremet, ahogy maga után rángatta az olasz származású pasiját.

- Szia, Paolo. - fagyott az arcomra a mosoly.

- Valentina. - biccentett kimérten a férfi. 

- Na! - vigyorgott a húgom. - Nagyobb lelkesedéssel. 

- Jó látni téged. - erőltetett egy halvány mosolyt az arcára és megpaskolta a vállam. 

- Ezt majdnem elhittem. - futott végig gúnyos mosoly az arcomon, de Camila pillantása meggyőzött. - Én is örülök neked. - ugyanúgy megpaskoltam a vállát, ahogy előbb ő az enyémet, hogy érezze a gúnyt.

- Alakul. - biccentett elégedetten a lány. - Most pedig. Mutasd meg neki a paddockot. - Paolo olyan pillantást vetett barátnőjére, mint ha a lány éppen a kivégzését írta volna alá. - Kérlek. - biggyesztette le az ajkát a lány, majd megcsókolta a Ferrarist. Utáltam, ha csókolóznak ezért kelletlenül pillantottam el.

Legnagyobb meglepetésemre arra lettem figyelmes, hogy a pilóta, aki eddig még a bőr székben foglalt helyet, most egy tárolónak támaszkodva figyelt. Felvont szemöldökkel fordultam vissza a szerelmes párhoz, akik végre kimásztak egymás szájából.

- Köszönöm, szeretlek.

- Sokkal jössz nekem. - rázta a fejét, majd rám pillantott. - Na, gyere. Megmutatom először az istállót, aztán pedig az egészet. 

Elég céltudatosan indult el a még mindig a tárolót támasztó pilóta felé. 

- Nando! - csaptak egymás kezébe, és vigyorogva levállalták egymást. - Mi a helyzet?

A férfi pillantása rám tévedt, végigmért, majd Paolohoz fordult.
- Ki ez? - kérdezte olaszul. Valószínűleg azt hitte nem beszélem ezt a nyelvet. Gondoltam, nem szólok, hogy igen is ismerem.
- A csajom nővére. - Paolo vagy elfelejtette, hogy tudok olaszul, vagy csak szívatta a pilótát, de nem szóltam bele. - Modell.
- Azt látom. - pillantott rám és kissé hosszabban időzött rajtam a tekintete.
- Örülök, hogy jól kibeszéltek - szólaltam meg olaszul, mire mind a ketten döbbenten pillantottak felém. - de bemutatkozok aztán haladjunk, mert nem akarok egész nap itt állni. Valentina Ortiz. - nyújtottam kezet a spanyolnak, mire kissé döbbenten rázta meg. - Nagyon örültem - folytattam angolul.
- Fernando Alonso. Enyém a megtisztelés. - kacsintott egyet. Láthatóan nem hozta zavarba az előbbi sztori.
Egy mosollyal díjaztam a kacsintást, majd finoman meglöktem Paolo vállát.
- Menjünk, mert lemegy a nap.
- Aztán ne tartsd meg magadnak egész napra, Paolo. Szükségem van még rá. - kiabált utánunk még mielőtt kiléptünk a garázsból.
Ahogy visszanéztem egy bűbájos mosolyt villantott felém, amit széles mosollyal viszonoztam. 

/Rövid rész, inkább a pilot kiegészítése :D de minden rész egyre hosszabb lesz ;) mármint próbálkozom :D remélem tetszik :) HOLNAP PEDIG WSR VÉGRE!!/

Forget it! - Pilot

Forget it!

/Pilot/

- Könyörgöm neked, Valentina. Jó móka lesz. 

- Ja, szerintem is. - beletúrtam a hajamba és húgomra pillantottam. - Menj egyedül, Camila. Paolo úgy se lát szívesen. 

- Dehogy nem! Nagyon kedvel téged. 

- Mintha leribancozott volna múltkor. Nem tudom, mennyire van meg.

- Tudod, hogy te vagy a legjobb nővér az egész világon, de igazat kell neki adnom. Durva dolgokat csináltál akkor és ezt te is tudod.

- Két éve. És azóta se lépett túl rajta, és hajlandó elfogadni, hogy megváltoztam. 

- Akkor újra itt az alkalom. Annyira szeretném, ha jóba lennétek. Nekem ez nagyon fontos lenne. Adjatok egymásnak egy esélyt.

- Rajtam ez nem múlik. - rántottam meg a vállamat. 

- Rajta se. Szóval jössz velem? Keresünk neked egy helyes pasit, CSAK egyet. Rád fér. - paskolta meg az arcomat. 

- Legyen. - sóhajtottam mélyet. 

- Király! - tapsikolt vidáman a testvérem. 

- Hogy kell egy ilyenre felöltözni? - túrtam a padlón lévő ruhakupacba. - Milyen az idő kint? Te ma már voltál. 

- Én így mentem és nem fáztam. - mutatott végig magán a húgom. Rövidnadrág és egy crop top volt rajta. - De te legyél nagyon csinos. 

- Meglátom. 

- Muszáj! 

- Megjöttem. - az ajtó becsapódott és a magassarkú hangosan kopogott a parkettán.

- Itt vagyunk a szobámba. - kiabáltam, miközben egy farmer shortot rángattam ki a frissen mosott kupacból. 

- Sziasztok. - lépett be a szobába Skye és levette a szemüvegét. Röviden végigmérte a kuplerájt a szobámba és halvány mosoly futott végig az arcán. - Nem sok minden változott, mióta elmentem. 

- De. A kupi nagyobb lett. Tanácstalan vagyok. 

- Ahogy mindig. - huppant a puha szőnyegre a barátnőm. - Mi a tanácstalanság tárgya most?

- Ez a szörnyeteg. - böktem húgom felé. - Rávett.

- Mire? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Uh, uh, te is gyere. - csillant fel a szeme Camila-nak. 

- Jó, jó, de hova? - rázta a fejét kissé értetlenül a haját és fekete haja ezer felé szállt.

- Hivatalos Paddock vendégek vagyunk a Forma-1 monacói nagydíjra!

Nagyon rövid kis pilot, alig pár mondat, de egy kis ízelitő, kis betekintő. (Tényleg nagyon kicsi :"D) De mentségemre szóljon, hogy nagyon beteg vagyok, nagyon fáj mindenem de még így is bemászok az iskolába, és ott szenvedek :D Hétvégén WSR-re megyek, remélem sokan követitek a példámat mert mindig jó buli :D ez a harmadik év, hogy ott leszek :)

A rövid pilot ért bocsánat még egyszer, de hétvégén próbálkozom :)

Puszika :*

Szereplők

Megvan az új sztori két csaj szereplője. Annyit elárulok már most, hogy Valentina 27 éves, argentin származású modell, az ő egyik legjobb barátnője pedig Skye egy 25 éves ausztrál származású divattervező lány. Egyenlőre, ennyi, mindjárt összeírom mi hogy merre meddig és lassan felkerül a pilot rész :)

Puszika :D

(Nem tudom ki ismeri az olasz blogger, Chiara Ferragni nevű lányt, de félelmetes hogy mennyire hasonlítanak egymásra ezzel az egyébként spanyol modell csajjal :D) 

Valentina Ortiz

Skye Zelman