:))
- Hogy te mekkora seggfej vagy, Dion. - ültem vissza a kocsiba.
- Az lennék? - nem pillantott rám, miközben kezével a kormányon dobolt.
- Megdöbbennél, ha tudnád, mennyire.
- És ti, ketten? - indította be végre a motort.
- Mi a halálról beszélsz?
- Tudod te azt. Szerinted elhittem, hogy apáddal sms-ezel?
- Neki írtam! - háborodtam fel.
- Akkor mutasd meg a telefonodat.- nyújtotta a kezét.
- Nem fogom megmutatni. - nevettem fel hihetetlenül.
- Vajon miért nem. - sóhajtott. - Nagyon szánalmas amit műveltek. Olyan szerelmesek vagytok egymásba, hogy az hihetetlen.
- Te teljesen meg vagy hülyülve. Nem tett neked jót, Ausztrália. - dőltem hátra a bőr ülésen és fáradtan a hajamba túrtam. - Milla tuti tele dumálta a fejedet a szarságaival.
- A nővéremet hagyd ki ebből.
- Gyűlöl engem! - förmedtem rá. - Pedig semmit nem tettem ellene. Mielőtt elmentél minden rendben volt.
- Nem, már akkor sem volt. Mivel smároltál azzal a dán senkivel.
- Hogy beszélhetsz így róla? - húztam össze a szememet. - Van neve. Néha rendesen undorítónak tartalak, Dion. Szörnyen tudsz viselkedni.
- Te tartasz undorítónak?! - élesen beletaposott a fékbe, mire a kocsi olyan erővel állt meg, hogy előrelendültem és majdnem lefejeltem a műszerfalat.
- Hülye vagy?! - már épp folytattam volna, de nekem támadt.
- Fogd már be! - förmedt rám, hogy összerezzentem. - Te teszel nekem szemrehányást, mikor te csalsz össze- vissza azzal. Ne is tagad, mert látom. Nézhetsz nagyon hülyének, Cerys. Megteheted. De nehogy azt hidd, hogy nem tudom. A vak is látja...
- Én nem... - kissé meg voltam szeppenve.
- Akkor add oda a telefonodat.
- Nem. - próbáltam határozottabban fellépni.
- Ezzel mindent megmagyaráztál. - újra a gázra lépett és kissé kelletlen érzéssel dőltem vissza a puha bőr ülésbe.
A gyönyörű Maserati villámként hasított végig London kihalt utcáin, és én pedig úgy éreztem, soha nem voltam még ilyen fáradt. Nem volt erőm kinyitni a számat, de még a fejem elfordítása is nehezemre esett. Ahogy azonban lakásunk előtt csikorgó fékekkel állt meg a csodakocsi, fejemmel Dion felé fordultam. Figyeltem, ahogy mindent leállít, majd rám se nézve, ki is szállt. Mielőtt becsukta - jobban mondva bevágta - az ajtót, még kinyitottam a számat, de nem figyelt rám. A ház előtt kénytelen volt megállni, mert amíg bent ültem, nem tudta bezárni. Fáradtan másztam ki az autóból.
- Örülnék, ha sietnél. - hangjából mélységes megvetés áradt, amiből mostanában egyre gyakrabban kapok.
- Megyek. - nyögtem, miközben becsuktam az ajtót.
Ahogy lezárta az autót, már el is tűnt az épületben, én pedig sóhajtva követtem. Jóval Dion után értem be a lakásba, már alig találtam meg a hatalmas, sötét helyiségben, mert lámpákat nem kapcsolt. Egyedül a vendégszobában és a vendégfürdőben égett a villany. Ez jelentette azt, hogy ő ott szándékozik tölteni az éjszakát. Elvonszoltam magamat a szobánkig, ahol kibújtam a gyönyörű kék ruhacsodából. Belebújtam a fekete Blugirl Blumarine hálóingbe és a fürdőben lemostam a sminkemet és hajamat is alaposan kifésültem. Mikor kinéztem a folyosóra, már sötét volt, magyarán Dion is lefeküdt. Mély sóhaj kíséretében bújtam be a francia ágyba egyedül és amilyen fáradt voltam, egy pillanat alatt elnyomott az álom.
Két órával később azonban eget verő csörömpölésre ébredtem fel. A szívemhez kapva ültem az ágyban és minden porcikámat megfeszítve füleltem. A hang egyértelműen a terasz felől jött. Az ablak felé pillantottam, ahol egy sötét alak suhant el. Összerezzentem és erősebben markoltam a takarómat. Igyekeztem megnyugtatni magamat, de nem sikerült, mivel újabb csörömpölést hallottam. A szívem a torkomban dobogott, ahogy valami kemény tárgy után kutattam a szobámba. Végül egy könyvet találtam megfelelőnek, és óvatosan kimásztam az ágyból. Úgy döntöttem, akár rosszba vagyunk, akár nem, Dion-t biztos felkeltem, mert egyedül nem tudok elbánni egy betörővel. Csak két ajtót kellett odébb mennem. Azonban meglepett, hogy a férfit nem találtam az ágyában. A fürdőszoba ajtaját is benyomtam, de ott se volt. Mély sóhaj kíséretében indultam el a konyhába, ahonnan a téli kerten át, a teraszra jutottam. A konyhában azonban leraktam a könyvet, és egy hatalmas késre cseréltem és lassan lopózva indultam a terasz felé. Ott az egyik asztalnál egy alak ült, előtte egy üveg. Egyre közelebb lopóztam hozzá és készen arra, hogy szúrjak.
- Nem fogsz ledöfni, ugye? - fordult hátra Dion.
- Jézusom! - a kezemből kiesett a kés és hangos csörömpöléssel esett a földre.
- Nem kell megölnöd azért, hogy együtt lehess Kevinnel. - fordult vissza és belekortyolt az alkoholba.
- Dion, életem végig fogsz ezen lovagolni? - ültem le mellé egy székre.
- Komolyan kérdés volt? - pillantott rám. - Igen. - nagyot húzott az üvegből.
- Adj már nekem is. - nyúltam érte, mire hosszú pillantások után odanyújtottam.
Hosszú csend állt be közénk miközben egymásnak adtuk oda- vissza az üveget.
- Nézd, pirkad. - mutatott egy irányba, mire arra fordultam a székkel. Erre hirtelen elkapta a kezemet, odahúzott magához és az ölébe ültetett. - Innen szebb.
Annyira megdöbbentett ezzel a tettével, hogy hirtelen újra 16 évesnek éreztem magamat. Életem első szerelmével gyakran beszélgettük végig az estéket és együtt néztük a napfelkeltéket. Hosszú és nagy szerelem volt, de csúnya vége lett. Dion átkarolta a derekamat és fejét megtámasztotta a vállamat.Mosolyogva helyezkedtem el kényelmesebben az ölében és szótlanul figyeltük ahogy egyre világosodik London.
- Gyönyörű.
- Nem szebb nálad. - súgta a fülembe, mire kirázott a hideg. - Fázol? - simította végig finoman libabőrös karomat.
- Kicsit.
- Gyere, szerelmem. - olyan lágyan mondta az utolsó szót, hogy majdnem elolvadtam. Kibújt a pulcsiból és vállamra terítette.
- Köszönöm. - fordultam meg az ölében.
- Szeretlek, életem. - nézett mélyen a szemembe, mire elkaptam a tekintetemet.
- Ne mondj nekem ilyenek... - túrtam a hajamba.
- Miért, ne? - simította ki a hajamat az arcomból, mire újra ránéztem.
- Nem érdemlem meg... nem érdemlem meg a szerelmedet.
- Hülyeségeket beszélsz. - húzott közelebb a tarkómnál fogva és hosszan megcsókolt.
Mielőtt bármit mondhattam volna újra és újra megcsókolt egyre hosszabban, egyre hevesebben. Ahogy egyre többször csókolt meg, én is átengedtem magamat neki és visszacsókoltam. Pár perc múlva azonban eltolt magától.
- Várj egy percet.
- Mi az? - értetlenkedve igazítottam meg a hajamat.
- Mondtam, hogy hoztam neked egy ajándékot Ausztráliából.
- Igen... - vontam fel az egyik szemöldökömet.
- Hozom. - csapott rá finoman a combomra, mire lemásztam az öléből.
Miközben befutott a lakásba, én magamon összehúzva a szürke Burberry kötött kardigánt és tovább figyeltem a napfelkeltét. Hamarosan gyors léptekkel hallottam magam mögött, mire megfordultam. Dion hatalmas mosollyal közeledett felém és ahogy oda ért, felkapott és megforgatott.
- Mi ez a nagy boldogság? - vigyorogtam.
- Csak hogy megnéztem az ajándékot, és szebb, mint emlékeztem. - mielőtt letett, hosszan megcsókolt.
- Milyen ajándék ez? - nevettem.
- A legszebb, amit valaha láttál. Anya segített megvenni, és - nagyon remélem - soha senkitől nem kapsz ilyen szépet.
- Most már nagyon kíváncsi vagyok, ne csigázz.
- Na várj. - pillantott körbe, majd a terasz széléhez vezetett, ahol a legerősebb volt a felkelő nap sugara. - Itt jó lesz.
Értetlenül álltam, miközben hátrébb lépett két lépést és mély sóhaj kíséretében, de letörölhetetlen mosollyal fél térdre ereszkedett. Erre a mozzanatra arcomra fagyott a mosoly.
- Életem szerelme, Cerys Payton, hozzám jössz feleségül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése