Oldalak

2014. augusztus 3., vasárnap

'Til the love runs out - 16. fejezet - Cerys szemszöge

Kicsit most megfáradtam, azért jött ilyen lassan :) ráadásul dolgozói üzlet asszony lettem, heti négyszer dolgozok asszisztensként egy hatalmas cégnél :) De kell a kiegészítés mert eléggé híján vagyok a pénznek :) Enjoy :*


- Öhm... skacok...- pillantott föl a laptopból, mire kissé felemeltem a fejemet Kevin mellkasáról. -, szerintem ezt látni akarjátok.
- Muszáj felkelnem? - ismét letettem a fejemet. 
- Dion nyilatkozott. Érdekes.
Erre felkaptam a fejemet és felültem az ágyban.
- Mit mondott?
- Azt írja: " Nálunk robbant elsőként a hír, miszerint Dion Hume eljegyezte kedvesét, az íróként szárnyait bontogató Cerys Payton. Arról is nálunk értesülhettetek, hogy Cerys a maláj nagydíjt kihagyva, ismét a Forma-1 paddockjában sétálgat. Pénteken a szabadedzések idején nagyon takargatta bal kezét és nem válaszolt az eljegyzését boncolgató kérdésekre sem. A legnagyobbat mégis a szombat esti események szakították. Több fotós is megörökítette a dán újonc és az angol írónő hosszú és szenvedélyes csókját.(képek lejjebb)"
- Mondtam. - fordultam Kevinhez és már álltam fel az ágyról. - Mondtam, mondtam, mondtam. 
- Ne hisztizz, gyere vissza. - nyúlt a kezem után.
- Nem. El akarom olvasni.
- Gyere vissza. - erősködött. - Eleanor felolvassa. 
- Maradj csak. - mosolygott rám barátnőm, mire lehuppantam az ágyra.
- Szóval: "Ezek után felmerült a kérdés, vajon tényleg CSAK barátnője támogatása miatt látogat ki a futamokra a lány, vagy újabb románc bontakozott ki. Szemtanúk szerint már Ausztráliában is forrt köztük a levegő, mikor találkoztak egy szórakozó helyen. Állítólag csók is csattant köztük a Forma-1 after partyján. Rengeteg megválaszolatlan kérdésünkkel megkerestük az ünnepelt ausztrál színészt, Dion Hume-ot, akit munkája miatt csak telefonon érhettünk el, de válaszolt kérdéseinkre. 
Riporter: Biztos láttad a szombati időmérős képeket Bahreinből? Milyen érzést váltott ki belőled?
Dion: Igen, igen. Láttam. Őszinte legyek? Rosszul esett. Nagyon. Nagyon szerettem, szeretem még mindig Cerys-t és soha nem tudtam volna bántani. Soha. Ő volt éltem szerelme, és ezekkel a képekkel úgy éreztem, kitépte a szívemet. Soha nem gondoltam, hogy ilyenre képes.
R: Hogy érzel iránta, most?
D: Szeretem. Mindig. Örökké. - Eleanor felvont szemöldökkel olvasta a szöveget, és Kevin gúnyosan felnevetett.
R: Nem érzed, úgy hogy hátba szúrt?
D: De. Nagyon is. Sajnos bármennyire fáj, lehet be kell vallanom magamnak, sose szeretett. Ugyan nem mutatom ki felé, de belül összetörtem. Nagyon. Nehéz lesz róla túl tennem magam. Nem biztos, fogok még egy lányt így szeretni, mint őt.
R: Nagyon sajnálom, Dion. Nem ezt érdemled.
D: Én is úgy hiszem.
R: Remélem, találsz magadnak egy jobb lányt. Köszönöm az interjút.
D: Én is remélem. Igazán nincs mit.
Egyértelműen megviselte a szakítást a jóképű színészt, főleg hogy Cerys Payton ilyen aljas módon tetette. Valószínűleg ha hazaérkezik Bahreinből, nem túl sok kedves arc fogja várni őt itthon. Mi a helyében ki se mozdulnánk lakásunkból szégyenünkben."
- Oh, bazdmeg, Dion. - sóhajtottam. - Eljátssza a szenvedő félt. Istenem. Oda ne rohanjak. Fúj, de gyűlölöm. - pattantam fel az ágyról és idegesen kezdtem járkálni a szobában. - Akkora egy álszent seggfej. Eljátssza a hattyú halálát. Áht. Fúj. Undorodom tőle. És én vele éltem 3 évig. Gyűlölöm. Kurvára meg fogom ütni, mikor találkozunk. Esküszöm nektek.
- Nyugi már. - csitított Eleanor.
- Nem tudok lenyugodni! Még egy ilyen nyilatkozat ettől a seggfejtől és én leszek London legutáltabb személye. De lehet, hogy Anglia legutáltabb személye. Ha nem az egész világé. És akkor hova megyek? Tudja, hogy hazavághat mindent, amit eddig felépítettem, és meg is fogja tenni. Akkor mit fogok csinálni?
- Akkor jössz velem Dániába. - karolta át a derekamat hátulról Kevin, mire összerezzentem.
- Dániába? Soha nem voltam még ott. - kulcsoltam a kezemet az övéire.
- Ez látod, öreg hiba. Pedig nagyon, nagyon szép hely. Főleg Roskilde. A szülővárosom.
- Biztos vagyok benne. - mosolyodtam el halványan.
- Nem Roskilde-ben van az a hatalmas fesztivál? - szólt közbe Eleanor.
- De. - rázkódott meg Kevin. - Szörnyű. Soha nem tenném be a lábam.
- Azt mondják, nagyon klassz hangulata van.
- Annak, aki nem él abban a városban. - rázta a fejét kisebb undorral a srác.
- Visszatérve Dionra. Ha tönkreteszi a karrierem...
- Nem fogja. - vágott közbe Eleanor. - Nem fogja.
Mielőtt folytathatta volna, megcsörrent a telefonja. A képernyőre pillantott, majd Kevinre.
- A főnök az. - és azzal a lendülettel felvettem. - Igen? Jól van. Igen, itt van, szólok neki. Jól van. Lassan indulunk. Jó. Szia. Szia. - ahogy kinyomta a telefont hozzánk fordult. - Azt mondta, egy óra múlva a pályán kell lennünk. Szóval, készüljünk és indulhat a ma esti buli. - csapta össze a tenyér vidáman a lány, és lehajtotta a laptop tetejét.

-----

Olyan erősen szorítottam össze a mutató- és a középső ujjamat, hogy már szinte elfehéredtek, miközben Kevin az ausztrál Daniel Riccardoval csatázott a 9. körben. Úgy tűnt, el tud menni mellette, de elmérte a féktávot, amit Kevin kihasználva azonnal visszaszerezte a helyét. Azonban a Red Bullos nem hagyta annyiban ezt és tovább csatáztak. Eleanor viszont szépet előzött közben a 10. körben a finn Valteri Bottas ellen, mire felhangzott a taps a brit bokszban. Ezzel a lány a 5. helyen autózott, ami szép reményeket hozott a futamnak. A 11. körben Daniel újra kibújt Kevin mögül és most nem hibázott, könnyen ment el a McLaren mellett. Az első kerékcsere Eleanoré volt, akit a 19. körben szedtek ki és a 9. helyre esett vissza, de frissebb gumikon pár körrel később már a 8. helyen autózott egy Ferrarist megelőzve. A 29. körben érkezett egy üzenet Eleanortól a csapatrádión, miszerint tönkrement a DRS-e. Erre az infóra elég rossz lett a hangulat a bokszban, mert a lány eddig remek versenyt futott, viszont DRS nélkül nehéz lesz tovább harcolni a dobogóért akár. Azonban az elromlott rendszer ellenére is tovább tudott autózni az 5. helyen. Kevint a 39. körben vették ki a mezőnyből hogy friss gumikkal versenyezhessen tovább. A biztonsági autót 41. körben hívták be, mert elég durva ütközés történt. Még ugyanabban a körben egy újabb üzenet érkezett. Kevin hangját ismertem fel.
- Gond van a kocsival. Gond van a kocsival. Elment minden erőm.
Ijedten kaptam a fejemet a főmérnöke felé, aki összevont szemöldökkel figyelte a képernyőt a problémát keresne.
- Nincs erőm! Nem tudok tovább menni! - Kevin feszült volt. - Meg fog állni alattam a kocsi.
- Nyugi, Kevin. Próbáld meg átállítani a 5-re.
- Már próbáltam! - nagyon ideges volt. - Nem tudok tovább kapcsolni!
- Gyere be a boxba, most! Gyere be a boxba, most! Ki kell állnunk.
- Nagyszerű. - sóhajtott.
A képernyőn már látszott, ahogy az utolsó kanyar után a rajt-cél egyenes helyett a boxutca nyomvonalát követi. Lassan gurult végig, majd megállt a McLaren box előtt háttal és várta, hogy visszatolják. Végig figyeltem a folyamatot, ahogy kikötik, majd kiveszi a kormányt és kiszáll. Láthatóan csalódott volt, ahogy a kis tárolóhoz lépett, ahol lekapcsolta a sisakról a HANS-ot, majd magát a fejfedőt és a maszkot. Fáradtan túrt bele a hajába, ahogy tekintetét a kijelző emelte. Nem akartam zavarni, ezért megvártam amíg vált pár szót a mérnökével, és a sajtósával. Hosszan beszélgettek, majd mikor befejezték, elindultak a box hátsó felébe. Ahogy egyre közelebb értek rám pillantott és vonásai megenyhültek.
- Jól vagy? - néztem mélyen a szemébe, mire vigyorogva magához húzott és megcsókolt.
- Sokkal jobb. Most már.
- Ennek nagyon örülök. - megsimogattam az arcát. - Szeretlek.
- Én is téged. - mosolygott és ismét megcsókolt. - Sietek vissza hozzád.
- Nagyon siess.

-----

- Kell egy újabb doboz a cipőidnek, Cer. Szörnyen sok cipőd van. - dobott egy pár Jeffrey Campbell magassarkút a papír dobozba.
- Vagy csak kicsik a dobozok. - nevettem.
- Ha nem költenél ennyit márkás cipőkre... 
- Te csak ne magyarázz. - vágtam hozzá egy közelemben lévő párt. - Nálad több cipője senkinek nincs.
- Hazugság. - rázta a fejét, miközben lezárta a dobozt és ráírta, mi van benne.
- Fojtatod itt? Addig bemegyek a fürdőbe pakolni. 
- Csináld csak. 
Felkaptam két kisebb dobozt és átvonulva a folyosón bevonultam a fürdőnkbe. Nekitámaszkodtam a pultnak és megszemléltem a tükörképemet. Hosszú ideig figyeltem a vonásaimat, amik mintha megváltoztak volna a hetek alatt. Kifinomultabbak voltak. Pár perccel később mély sóhaj kíséretében ellöktem magamat a fától és pakolni kezdtem a dobozokba. Már épp végeztem volna, amikor egyszer csak léptek zaját hallottam meg.
- Mindjárt, végzek, El. - nem néztem fel.
- Segítsek? 
A hangra összerezzentem, mert nem barátnőmé volt. A tükörbe néztem fel, és ahogy megláttam Diont, teljesen lefagytam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése