MEGHOZTAM! :DDDDDDDD Nagyon- nagyon- nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá :) mert a szavazásnál egyenlőre sok pozitív visszajelzést kaptam, remélem így hogy megjött az első rész, nem fordultok el tőlem :) Véleményeket nagyon szívesen várok ;)
Enjoy :*
1. fejezet - Nice to meet you
- Isleen, tedd már le azt a szart. - kapta ki a kezemből a brit férfi a telefont. - Készüljél mert miattad fogok elkésni.
- Én nem megyek. - vettem ki a kezéből az okos telefont és tovább húzogattam az ujjamat a képernyőn.
- Ise. - újra elvette a készüléket és zsebre vágta.
- Na! - hiába kapálóztam, nem kaptam vissza.
- Majd megkapod, ha a pályán vagyunk. Felőlem a bokszban annyit kockulhatsz, amíg a szemed ki nem folyik. Csak menjünk.
Felhúzott az ágyról, majd látványosan végigmért.
- Nem nyújtasz valami bizalom gerjesztő látványt. A koncertjeiden is így jelensz meg.
- Mivel mint tudod, még nincsenek telt házas stadion koncertjeim, ez a veszély nem fenyeget.
- Na jó. Tíz perc, hogy átöltözz, aztán megyünk. A kocsiban majd sminkelsz. Egy-kettő.
- Egy zsarnok vagy, Jenson. Nem tudom Jessica hogy bírja melletted.
Morogtam, majd bevonultam a gardróbomba. A reggeli edzőterem után már tusoltam, így csak gyorsan át kellett öltöznöm. Unottan válogattam a ruhák között, míg nem találtam olyat, amiről úgy döntöttem, megfelelő lesz nyilvános megjelenésre. Miután összekaptam magamat a táskámba bedobáltam azokat, amikre ma szükségem lehet és kiléptem a szobámból.
- Megmondom Martin-nak, hogy a húgom nem képes időben elkészülni, ezért kések.
- Remek. - bólintottam, majd feltettem a napszemüveget. - Akkor mehetünk is.
Útban a silverstone-i pályára nem beszélgettünk. A kocsiút arról szólt, hogy felhangosítottam a rádiót és lehúzott ablakok mellett énekeltem kedvenc bátyámnak a szöveget. A brit világbajnok vigyorogva hallgatott.
- Nem is értem miért nincsenek telt házas koncertjeid.
- Tudod ezt én se. Viszont azt se, hogy azon a napon, mikor semmit nem kell csinálnom, se nem kell stúdióznom, se rohangálnom, nem pihenhetek otthon.
- Igen, mivel Lewis-szal nem találkoztál tavaly óta, ő viszont szeretne látni. Emellett Sergio-t sem ismered még.
- Ja az új csapattárs. Tudod, ha te nem versenyeznél, meg se fordulna a fejembe, hogy esetleg bekapcsoljam a TV-t a hétvégéken.
- Most se nagyon kapcsolod.
- Az egyik másik kérdés. 2009-ben be volt kapcsolva. Sokat. - vigyorogtam.
- Az a minimum. Na szóval, ha nem ragad magával a hangulat, akkor vége. Nem kell többet jönnöd, nem kell bekapcsolnod a Tv-t, nem kell hallgatnod a beszámolóimat. De fogadjuk, hogy megszereted.
- Jó. Fogadjunk hogy tuti nem. Miben?
- Ha én nyerek, és megszereted, akkor egy évben hat versenyre el kell jönnöd. A kedvenc versenyeimre. Ha viszont te nyersz, visszakapod a telefonod, nem nyaggatlak versenyekkel, és hivatalosan is bocsánatot kérek, amiért a maira kirángattalak.
- Legyen. - nyújtottam a jobbomat.
- Legyen. - vigyorgott és mikor piros lámpához értünk, megrázta a kezemet.
Elégedetten dőltem hátra a kényelmes ülésen, mivel tudtam, hogy nincs azaz Isten, hogy én megszeressem a Forma-1-et. Mióta éltem, minden Jenson körül forgott. Korán kezdett go-kartozni és a tehetsége is épp olyan korán mutatkozott meg. Apa hihetetlen boldog volt, hogy a fia ilyen jó, ezért mindent megadott, hogy a fiú az autósportban találja meg a helyét. Mivel apa mindig Jenson-nel volt, és edzésre hordta, én teljesen anyára maradtam. Ami nem feltétlenül rossz. Rengeteg időt töltöttünk együtt és igazán lányos lányt nevelt belőlem. Míg Jens az autók iránt, én a zene iránt kezdtem érdeklődni. Sokat léptem fel iskolai színdarabokban, ahol egyre nagyobb szerepeket kaptam és a hangomat is kiereszthettem. De nem csak az éneklés érdekelt. Szívesen írogattam szövegeket. Először csak kezdetlegesen, és viccből, de ahogy nőttem vetettem magamat belő egyre jobban. Az egyik középiskolás fellépésemen figyelt fel rám egy menedzser és elvitt az első stúdió felvételemre. Mivel tetszett neki ami hallott, el kezdtük csinálni az első CD-met, amire magam írtam a számokat. Mikor kiadták a CD-met, nem került egyből az élre, de egy kis hírveréssel egész sokat el sikerült adni és benne lett a top 50 lemezben, ami egész jó. A következő években is így folytatódott minden, kezdtem szépen feltörni és az utolsó lemez már a Top 20-ban szerepelt és szép lassan nőtt a rajongó tábor. Ahogy én a zenében, Jens az autóversenyzésben fejlődött egyre inkább. Már csak apa miatti daccból sem mentem el egyik se gokartos, később pedig Forma autós versenyére nem mentem el. Kis korunkba a kapcsolatunkat is megpecsételte a sok külön töltött idő, nem igazán voltunk együtt, ha igen, marakodtunk. A viszonyunk sok ideig szörnyű volt. Apáék is belátták ezt, ezért rengeteg közös programot szerveztek, hogy újra összejöhessünk, mint testvérek. 2008 körül rendeződött köztünk minden és azóta kiváló volt a testvéri kapcsolatunk. Viszont a Forma-1-es versenyekre továbbra sem járogattam ki. Számomra értelmetlen volt a sok autó körözgetése, sok izgalmat nem láttam benne. Nem igazán tudtam, ki melyik csapatban van, vagy ki hogyan áll most és a többi. Nem is érdekelt. Egy évig néztem ímmel- ámmal a futamot, 2009-ben, akkor is csak a végét, mikor Jens már a világbajnoki címért harcolt. Egyedül Lewis-t ismertem a pilóták közül, őt is csak azért, mert Jenson anno elrángatott valami Vodafone-os rendezvényre, és ott találkoztam vele. Egyszer. Mikor felpillantottam, Jens befordult a V.I.P. parkolóba és beállt a kijelölt parkolóhelyre.
- Kisasszony, megérkeztünk. - vigyorgott rám, majd kinyitotta az ajtaját.
- Igen is, uram. - mosolyogtam.
Én is kiszálltam és pár fotós már ott is termett és felváltva kattingattak rólunk képet.
- Isleen. - tartotta a karját bátyám.
- Jenson. - karoltam bele vigyorogva és úgy haladtunk a brit istálló felé.
A riporterek és fotósok igazán meglepődtek az érkezésemen. Mindenki tudta, hogy mi testvérünk vagyunk, azonban azt senki nem értette, miért nem jövök ki soha.
- Ms. Isleen! Hogy-hogy kilátogatott a futamra?
- Évekig nem láthattuk futamokon? Miért van ez?
- Miért döntött úgy, hogy ma kijön? A hazai futam idén mégis kivonzotta?
- Miért döntött úgy, hogy ma kijön? A hazai futam idén mégis kivonzotta?
- Állj meg egy percre. - súgtam Jens fülébe és megfordultam, hogy válaszoljak a riporterek kérdésére. A szüleim sose hagyták, hogy elszálljak a hírnévtől, akkor se, mikor a rajongóim száma egyre nagyobbra duzzadt, így a riportereknek is mindig szívesen válaszoltam. Ha nem voltak tolakodók. - Csodálatos napunk van ma. Van egy szabad napom, ezért azt gondoltam, miért ne. Hazai pálya, rengeteg brit versenyzővel. Ennyi csodálatos szurkolóval. - mutattam a már gyülekező rajongókra. - Úgy hogy miért ne?
- Mi a fogadás témája és tétje? - tartott oda egy diktafont egy újságíró.
- Titok. - mosolyogtam hamiskásan. Majd újra Jenson-höz. - Menjünk.
Sarkon fordultunk és továbbsétáltunk a bátyám csapata felé. Mikor beléptünk az istállóba, számomra ezer és egy ismeretlen arc tűnt szembe.
Sarkon fordultunk és továbbsétáltunk a bátyám csapata felé. Mikor beléptünk az istállóba, számomra ezer és egy ismeretlen arc tűnt szembe.
- Gyere, bemutatlak pár fontos embernek. - terelt finoman Jenson finoman egy irányba.
- Legyen. - sóhajtottam drámaian.
- Hé, David. - szólt oda a férfi egy idősebb, kicsit már kopaszodó embernek, aki a neve hallatán felénk fordult.
- Szia, Jenson. - indult el vidáman bátyám felé, majd tekintete rám szegeződött. - David Redding.
- Isleen Button. - fogadtam el a felém nyújtott kezet, amit a férfi meg is rázott.
- Á, a híres neves Button hugica. - vigyorodott el szélesen. - Nagyon sokat hallottam már rólad. Én vagyok Jenson versenymérnöke. Örülök a találkozásnak.
- Úgy szintén. - bólintottam illedelmesen.
- Na gyere, még vannak páran.
Jens mindenkinek sorra szépen bemutogatott. Az összes szerelőjének, sajtósának, edzőjének, a csapatfőnökének és a legújabb csapattársának, a mexikói Sergio Péreznek. Fél óra alatt annyi embernek ismételtem el a nevemet és bólogattam kedvesen, amennyi ember világon nincsen.
- Nem tudom hányan dolgoznak itt, de ez valami kegyetlen. - rogytam le a székre és felpillantottam bátyámra. - Ennyi nevet egy életen alatt sem jegyzek meg.
- Nem kell mindenkinek megjegyezned a nevét. Csak az a lényeg hogy ők jegyezzék meg a tiédet. Bár azt eddig is tudták.
- Az csodás.
- Akarsz találkozni Lewis-szal?
- Akarok? - pillantottam rá fel fáradtan.
- Ezt igennek veszem. Na gyere. - húzott fel. - Összefuthatunk pár másik pilótával is.
- Ez az! - tetettem az izgatottat - Még több név, amit nem tudok majd megjegyezni.
- Felettébb vicces vagy, Ise. Gyere.
Nyöszörögve felálltam a műanyag székről és követtem a férfit ki a bokszból. Szótlanul haladtunk egymás mellett miközben a fotósok újra megtaláltak maguknak és sűrűn kattintgatták a képeket. Bele-bele mosolyogtam egy-egy kamerába, de kezdtem azt hinni, hogy ez valami ünnepnap, hogy én itt megjelenek. Miközben a Mercedesz Motor Homeja felé sétáltunk szembejött két, kék ruhába öltözött és napszemüveg mögé burkolózott szőke srác. Nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet, mert azalatt a rövid idő alatt, míg itt tartózkodtam, nem egy és nem kettő ilyen Red Bull feliratú pólós rohangált. Jenson viszont annál inkább. Vigyorogva indult el feléjük és mindkettőjükkel kezet fogott.
- Sebastian, ő itt a húgom. - mutatott felém, mire fáradt, erőltetett vigyort igyekeztem az arcomra vonszolni.
- Sebastian Vettel. - vigyorodott el a neve alapján német származásúra tippelt pilóta és kinyújtotta felém a kezét.
- Isleen Button. - ráztam meg a felém nyújtott jobbost majd két puszit adtunk egymásnak.
- Jens szokott rólad mesélni. - kezdett jó pofizni a pilóta, amihez jelen helyzetben nem volt túl sok kedvem.
- Hát... engem nem annyira érdekelnek a F1-es sztorik, sőt, évek óta nem is nézem.
- Remélem ezen változtatsz és még találkozunk. - villantotta rám a mosolyát a német.
- Nem hiszem, hogy Jenson meg tud győzni. - már nem annyira ment a mosolygás.
- Majd meglátjuk. - karolta át védelmezően a vállamat a bátyám. - Sziasztok.
- Inkább haladjunk. - húztam egy kicsit a bátyámat. - Valahogy a rajongókkal könnyebben megy a jó pofizás.
- Itt is meg kell tanulnod a műmosolyt. Na keressük meg gyorsan Lewis-t, aztán lassan nekem is vissza kell mennem mert dolgom van.
- Ha nem állunk meg mindenkivel bájcsevegni, akkor még ma elérjük azt a mobile cuccot.
Útközben még összefutottunk pár - Jenson elmondása szerint - kisebb csapathoz tartozó pilótával, akiknek szintén bemutatkoztam és elmondták mennyit hallottak már rólam. Mielőtt elértük volna a célunkat még két személy volt aki szembejött és akihez bátyám ragaszkodott, hogy bemutasson neki. Sóhajtva álltam meg, ahogy a piros pólóba öltözött nő és férfi egyre csak közeledtek és igyekeztem felvenni valami érdeklődő természetet.
- Szia, Nando.
A pilóta láthatólag eddig nem figyelt, csak mikor a testvérem megszólította, felkapta a fejét és elindult felénk. A tekintete hamarosan rám siklott és határozottan végigmért, majd széles mosollyal az arcán állt meg előttünk.
- Szia, Jens. - kezet fogott a férfivel, majd újra rám nézett. - Csak nem?
- De bizony. - vigyorgott szélesen helyettem is Jenson.
- Fernando Alonso. - nyújtott kezet.
- Isleen Button. - megráztam a jobbját és adtunk egymásnak két puszit.
- Mondanám hogy sokat hallottam rólad, de szerintem ezt már mindenki elmondta, akivel ma összefutottál.
- Ez igazán jól látod. - húzódott mosolyra a szám.
- Hát akkor... mi most rohanunk, de azért örülök hogy megismertelek. - vigyorgott továbbra is a spanyol pilóta. - És remélem hogy még találkozunk a hétvégén.
- Én is remélem. - mosolyogtam rá és a tekintetemmel követtem ahogy elsétálnak mellettünk.
- Ise, ez mi volt? - egészen addig nem esett le, hogy tulajdonképpen Jenson is ott van, amíg meg nem szólalt. A hangja kissé mintha dühös lett volna.
- Mi mi volt?
- Nagyon jól tudod te azt. Ez a már- már flört.
- Flört? - akadtam fenn. - Jenson. Akkor én mindenkivel flörtöltem ma?
- Ez más volt Ise... És ezt te is tudod.
- Leszállnál rólam? Inkább érjük már el a tetves helyet és hagy üljek le.
Hát nem hiába. Egy testvért nem lehet becsapni, jobban ismer téged, mint te saját magadat. Eddig ezt a sok ismerkedést nem könyveltem el túl jól, de ez a spanyol pilóta kicsit feldobta a napomat.
- Legyen. - sóhajtottam drámaian.
- Hé, David. - szólt oda a férfi egy idősebb, kicsit már kopaszodó embernek, aki a neve hallatán felénk fordult.
- Szia, Jenson. - indult el vidáman bátyám felé, majd tekintete rám szegeződött. - David Redding.
- Isleen Button. - fogadtam el a felém nyújtott kezet, amit a férfi meg is rázott.
- Á, a híres neves Button hugica. - vigyorodott el szélesen. - Nagyon sokat hallottam már rólad. Én vagyok Jenson versenymérnöke. Örülök a találkozásnak.
- Úgy szintén. - bólintottam illedelmesen.
- Na gyere, még vannak páran.
Jens mindenkinek sorra szépen bemutogatott. Az összes szerelőjének, sajtósának, edzőjének, a csapatfőnökének és a legújabb csapattársának, a mexikói Sergio Péreznek. Fél óra alatt annyi embernek ismételtem el a nevemet és bólogattam kedvesen, amennyi ember világon nincsen.
- Nem tudom hányan dolgoznak itt, de ez valami kegyetlen. - rogytam le a székre és felpillantottam bátyámra. - Ennyi nevet egy életen alatt sem jegyzek meg.
- Nem kell mindenkinek megjegyezned a nevét. Csak az a lényeg hogy ők jegyezzék meg a tiédet. Bár azt eddig is tudták.
- Az csodás.
- Akarsz találkozni Lewis-szal?
- Akarok? - pillantottam rá fel fáradtan.
- Ezt igennek veszem. Na gyere. - húzott fel. - Összefuthatunk pár másik pilótával is.
- Ez az! - tetettem az izgatottat - Még több név, amit nem tudok majd megjegyezni.
- Felettébb vicces vagy, Ise. Gyere.
Nyöszörögve felálltam a műanyag székről és követtem a férfit ki a bokszból. Szótlanul haladtunk egymás mellett miközben a fotósok újra megtaláltak maguknak és sűrűn kattintgatták a képeket. Bele-bele mosolyogtam egy-egy kamerába, de kezdtem azt hinni, hogy ez valami ünnepnap, hogy én itt megjelenek. Miközben a Mercedesz Motor Homeja felé sétáltunk szembejött két, kék ruhába öltözött és napszemüveg mögé burkolózott szőke srác. Nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet, mert azalatt a rövid idő alatt, míg itt tartózkodtam, nem egy és nem kettő ilyen Red Bull feliratú pólós rohangált. Jenson viszont annál inkább. Vigyorogva indult el feléjük és mindkettőjükkel kezet fogott.
- Sebastian, ő itt a húgom. - mutatott felém, mire fáradt, erőltetett vigyort igyekeztem az arcomra vonszolni.
- Sebastian Vettel. - vigyorodott el a neve alapján német származásúra tippelt pilóta és kinyújtotta felém a kezét.
- Isleen Button. - ráztam meg a felém nyújtott jobbost majd két puszit adtunk egymásnak.
- Jens szokott rólad mesélni. - kezdett jó pofizni a pilóta, amihez jelen helyzetben nem volt túl sok kedvem.
- Hát... engem nem annyira érdekelnek a F1-es sztorik, sőt, évek óta nem is nézem.
- Remélem ezen változtatsz és még találkozunk. - villantotta rám a mosolyát a német.
- Nem hiszem, hogy Jenson meg tud győzni. - már nem annyira ment a mosolygás.
- Majd meglátjuk. - karolta át védelmezően a vállamat a bátyám. - Sziasztok.
- Inkább haladjunk. - húztam egy kicsit a bátyámat. - Valahogy a rajongókkal könnyebben megy a jó pofizás.
- Itt is meg kell tanulnod a műmosolyt. Na keressük meg gyorsan Lewis-t, aztán lassan nekem is vissza kell mennem mert dolgom van.
- Ha nem állunk meg mindenkivel bájcsevegni, akkor még ma elérjük azt a mobile cuccot.
Útközben még összefutottunk pár - Jenson elmondása szerint - kisebb csapathoz tartozó pilótával, akiknek szintén bemutatkoztam és elmondták mennyit hallottak már rólam. Mielőtt elértük volna a célunkat még két személy volt aki szembejött és akihez bátyám ragaszkodott, hogy bemutasson neki. Sóhajtva álltam meg, ahogy a piros pólóba öltözött nő és férfi egyre csak közeledtek és igyekeztem felvenni valami érdeklődő természetet.
- Szia, Nando.
A pilóta láthatólag eddig nem figyelt, csak mikor a testvérem megszólította, felkapta a fejét és elindult felénk. A tekintete hamarosan rám siklott és határozottan végigmért, majd széles mosollyal az arcán állt meg előttünk.
- Szia, Jens. - kezet fogott a férfivel, majd újra rám nézett. - Csak nem?
- De bizony. - vigyorgott szélesen helyettem is Jenson.
- Fernando Alonso. - nyújtott kezet.
- Isleen Button. - megráztam a jobbját és adtunk egymásnak két puszit.
- Mondanám hogy sokat hallottam rólad, de szerintem ezt már mindenki elmondta, akivel ma összefutottál.
- Ez igazán jól látod. - húzódott mosolyra a szám.
- Hát akkor... mi most rohanunk, de azért örülök hogy megismertelek. - vigyorgott továbbra is a spanyol pilóta. - És remélem hogy még találkozunk a hétvégén.- Én is remélem. - mosolyogtam rá és a tekintetemmel követtem ahogy elsétálnak mellettünk.
- Ise, ez mi volt? - egészen addig nem esett le, hogy tulajdonképpen Jenson is ott van, amíg meg nem szólalt. A hangja kissé mintha dühös lett volna.
- Mi mi volt?
- Nagyon jól tudod te azt. Ez a már- már flört.
- Flört? - akadtam fenn. - Jenson. Akkor én mindenkivel flörtöltem ma?
- Ez más volt Ise... És ezt te is tudod.
- Leszállnál rólam? Inkább érjük már el a tetves helyet és hagy üljek le.
Hát nem hiába. Egy testvért nem lehet becsapni, jobban ismer téged, mint te saját magadat. Eddig ezt a sok ismerkedést nem könyveltem el túl jól, de ez a spanyol pilóta kicsit feldobta a napomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése