Forget it! - 5. fejezet

/Még mindig nagyon, nagyon várom a jó híreket Jules-lel kapcsolatban......./

- Jó reggelt, hős szerelmes. - vigyorgott rám a konyhából Skye.

- Nem vagyok szerel..... - azonban nem tudtam befejezni.

- Ki a hős szerelmes? - lépett ki Camile a fürdőjéből.

- Senki. - vágtam rá gondolkodás nélkül és határozott pillantottam rá Skyra, aki értette a célzást és azonnal hárított.

- Tőled kérdeztem. - mosolygott rá a húgomra. - Hallottam ám, mikor értetek haza este.

- Ne is mond. - huppant le egy székre fáradtan Camile. - Szerintem maximum két órát aludtam. De most beszéljünk rólad, Valentina. - fordult felém. - Mi volt Bassianoval?

- Semmi. - kötöttem lófarokba a hajamat. 

- Az egész olasz istálló ettől zengett tegnap délután, hogy randiztok, hogy lehet, hogy semmi?

- Ahogy mondom. - rántottam meg a vállamat. - Iszogatunk, aztán pedig egyedül jöttem haza. - a pulthoz léptem és elkezdtem összevágni a gyümölcsöket a turmixhoz.

- Ez annyira nem rád vall. Nem tudom elhinni. 

- Megmondtam, Camile. Nem akarok kapcsolatot, ráadásul Bassiano nem is az esetem, ezért szögeztem már le az elején, de most elmondom, ha nagyon szeretnéd, ez nem randi volt. 

- Jó, jó, jó. - fújt visszavonulót a húgom. - Ezt Basso is tudja?

- Elég érthetően a tudtára adtam, azt hiszem. Ha ezt nem érti meg, akkor semmit.

- Mit csináltál vele, megütötted? - kacagott fel jóízűen Camile, majd belekortyolt a turmixba. 

- Majdnem. - mosolyodtam el fanyarul. - Nem. Csak jól lecsesztem, amiért ilyen dolgokat terjeszt a hátam mögött.

- Megmostad a kis olasz fejét? 

- Valakinek muszáj. - leültem az asztalhoz a tányérommal és a turmixommal. 

- Az olasz pasikat nem könnyű megzabolázni. - csatlakozott hozzám  a reggeliben Camile és Skye. - Én már csak tudom. 

- Tudom, hogy te csak olaszokkal kezdesz; amit ugyan mai napig nem értek; de senki nem beszél itt megzabolásról. Mivel nem akarok tőle semmit, főleg nem hosszú távon, így eszembe se jutott, hogy nekem kéne megnevelni vagy nem is tudom. 

- De nem csak az olaszokra. A spanyolokra is. Még makacsabbak is a spanyolok. 

- Mire célozgatsz ezzel? - húztam össze a szememet. 

- Semmire, semmire. - mosolygott sejtelmesen. - Csak a spanyolokat hoztam fel példának. De mondhattam volna azt is, hogy a franciák akármennyire romantikusak, nehéz hozzájuk közel kerülni. Jobb így?

- Sokkal. - húztam fel a szemöldökömet. 

- Akkor jól van. Viszont még most szólok, egy óra és indulunk. Gondolod, hogy el tudsz készülni?

- Reménykedj. Úgy is ma én vezetek. 

- A Dodge-dzsal?

- A világ legjobb kocsijával. 

- Ezzel vitatkoznék. - köszörülte meg a torkát Skye.

- Azért mert téged nem szeret; ami nem lep meg, mert mindig lefullasztod; attól még igen is a legjobb kocsi. Szebben dorombol mint bármelyik macska és bármilyen kocsit lenyom. Szóval igen, vele megyünk. 

- Aztán ne lepődj meg, ha ott maradunk a körforgalomba. - vigyorgott rám barátnőm.

- Nem hallgatom tovább a sértegetését. Egy óra múlva találkozunk. - álltam fel sértetten és a szobámba vonultam készülődni.

Beléptünk a Ferrari istállójába és vizslatóan pillantottam körbe az olaszoknál.
- Pajti! - hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül, mire vigyorogva megfordultam.
- Pajti! - kiabáltam ugyanolyan hangsúlyban, ahogy ő tette.
- Pajti! - a spanyol pilóta arcáról levakarhatatlan volt a mosoly, ahogy megszaporázta a lépteit. Mikor odaért hozzám, olyan tett, ami meglepett. Szorosan magához ölelt. Vigyorogva fontam köré a karjaimat. - Jó, hogy látlak, pajti.
- Én is örülök neked. - lapogattam meg nevetve a hátát.
- Mi van veled? Azt hittem ma már ki se érsz.
- Pedig siettünk.
- Lemaradtam valamiről? - lépett vissza összehúzott szemöldökkel Camila és felváltva pillantott hol rám, hol a pilótára.
- Ő az én emparejar-om. - vigyorogtam a húgomra, aki teljesen össze van zavarodva.
- Emparejar? - nézett rám Fernando.
- Nem mondod hogy soha nem hallottad? - nevetted. - Az Argentínában imádják ezt a szót.
- Életembe nem hallottam. - rázta meg a fejét.
- Na, na, na. - állított le minket Camile feszülten. - Ti mióta vagytok ekkora spanok?
- Pajtások. - javítottam ki. - Tegnap este.
- Tegnap este? Nem... nem Bassianoval voltál?
- Nem mesélted? - pillantott rám.
- Majd elmesélem. - rántottam meg a vállamat. - De Fernando, hagyj mutassam be a legjobb barátnőmet. Skye, Fernando. - mutattam a pilótára és a barátnőmre.
- Skye Zelman. - nyújtott kezet az ausztrál származású lány a spanyol pilótának.
- Fernando Alonso. - rázta meg a kezét mosolyogva.
Camile ott is hagyott minket és egyértelműen Paolohoz igyekezett, aki egy laptopnál álldogált más szakemberek társaságában. Figyeltem ahogy odamegy a szerelméhez, félrevonja, majd kissé értetlenül magyaráz neki, és végül mind a ketten rám és a mellettem álldogáló Fernandora pillantanak, aki közben kellemesen elcsevegett Skye-jal. Hosszan álltam a pillantásukat, majd végül Paolo volt, aki elfordult, és elindult. Camile utána ment és magyarázni kezdett neki tovább, miközben még egyszer a válla fölött rám pillantott. A téma egyértelmű volt.
- Igaz, Val? - zökkentett ki Skye hangja.
- Micsoda?
- Épp azt beszéltük Fernando-val, hogy megyünk a vasárnapi after partyra.
- Mi?
- Megbeszéltük tegnap. - pillantott rám jelentőség teljesen Skye.
- Ja, igen, igen, igen. - nem voltam túl határozott.
A hajamba túrtam, és a spanyol pilótára pillantottam, aki mosolyogva figyelt. Visszamosolyogtam rá, majd csendben álltunk tovább, míg Fernando kezébe nem nyomtak egy lapot, amit olvasni kezdett. Ahogy ez megtörtént, Skye felém fordult.
- Mondj már valamit. - tátogott.
Alig láthatóan megráztam a fejemet, mire a lány mélyet sóhajtott.
- Valentina. Mutasd meg nekem a paddockot! Kíváncsi vagyok.
Erre a mondatra a pilóta felpillantott rám, majd Skyera, végül vissza rám.
- Menjünk. - bólintottam, és finoman megtoltam barátnőmet. - Időmérő kezdetekor itt vagyunk.
- Siessetek. - mosolygott halványan, majd leült a székébe.
Ahogy elhagytuk az olasz istállót, Skye nekem támadt.
- Ez mi volt?
- Mi, mi volt?
- Ez. Ez az egész. Nem is értem. Nem ilyen szoktál lenni. Szerelmes vagy?
- Nem! - torpantam meg. - Nem vagyok szerelmes! Nem alakul ki egyik percről a másikra.
- Valentina szerelmes, Valentina szerelmes, Valentina szerelmes. - énekelgette vigyorogva a dalt.
- Szörnyű ember vagy, Skye. - túrtam a hajamba sóhajtva.
- Minek az embernek ellensége, ha van barátja, nem igaz? - vigyorgott.
- Sok is. - nevettem fel.
- Uh, uh, uh. - kapta el a karomat. - Az ki. - bökött állával egy irányba.
- Életem, több tíz ember van itt, ha nem száz. Kire gondolsz?
- Ott, ott, fehér valamilyen csapatpóló, fekete full cap, napszemüveg, tetoválások.
- Ja...Bemutatom. - fogtam meg a karját és megcéloztuk a brit pilótát. - Lewis! - odakiabáltam, mikor csak pár méterre voltunk.
Mikor meghallotta a nevét, körbepillantott, mire felemeltem a kezemet, hogy én hívtam. Halvány mosoly ült ki az arcára, ahogy közeledtünk felé.
- Valentina. - mosolygott rám és odahajolt hogy adjon két puszit.
- Szia, Lewis. Hagyj mutassam be a barátnőmet, Skye.
- Skye Zelman. - nyújtott kezet a legelbűvölőbb mosolyát elővéve barátnőm.
- Lewis Hamilton. - rázta meg mosolyogva a Mercedes pilóta a jobbját és egy pillanattal több ideig tartott ez, mint kellett volna.
- Skye, tegnap kiderült, hogy Lewis az utca szomszédunk. - törtem meg az idillt.
- Valóban? - szerintem felém irányult volna ez a kérdés, de le se vette a tekintetét a britről.
- Én itt se vagyok. - emeltem fel védekezően a kezeimet, de mintha egyikük sem hallotta volna meg, hanem már beszélgetésbe is mélyültek.
Hátat fordítottam nekik és szapora léptekkel igyekeztem vissza a Ferrarihoz. A nagy sietségben alig néztem föl, csak reflexszerűen kerülgettem ki az embereket, ahogy tettek sokan mások, mert a tömegben igen nehéz volt haladni. Azonban mikor épp egy McLarenes szerelőt akartam kikerülni, beleütköztem valakibe.
- Ne haragudj. - hallottam meg a mély hangot, majd finoman hozzáért a karomhoz, ahogy megpróbált kikerülni.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá, mire viszonozta ezt egy széles mosollyal és tovább haladt.
Elgondolkodtam a nevén, mert bár ugyan ő nem biztos, hogy emlékezett rám, én határozottan tudtam, hogy Paolo bemutatott neki. Csak 22 pilóta nevét nem lehet egy nap alatt megjegyezni, ezért lázasan kutattam az agyamba. Mintha valami német név csengett volna a fülembe, de ebben sem voltam biztos. Ahogy beléptem az olasz istállóba, már nagy volt a sürgés- forgás és Fernando is a kocsija mellett beszélgetett a versenymérnökével. Ahogy körbejárattam a tekintetemet a pillantásom egy igazán nagy lendülettel közeledő Camile-on állapodott meg.
- Beszélhetnénk? - ragadta meg a karomat és kihúzott a bokszból.
- Jó, jó, de előbb kérdezek. Hogy hívják azt a nagyon magas, szőke, kék szemű aki valami sötét pulcsiba járkál.
- Oh, baszki, Valentina. Honnan tudjam. Nem egy szőke srác rohangál a paddockban, honnan tudjam, kinn akadt meg a szemed.
- Csak mond a neveket, tudni fogom.
- Sebastian?
- Nem, nem, azt vágom.
- Nico Rosberg?
- Neeeeeeeemmmm.... tudom. Szerintem nem. Nincs még egy Nico?
- Hülkenberg.
- Tudtam! Tudtam, hogy tudom.
- Mi van vele?
- Semmi, lényegtelen.
- Én ezt már neked nem hiszem el.
- Mármint? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hogy lényegtelen.
- Mert, hogy?
- Mi volt ez a puszi, pacsi, ölelkezés, szeri Nando-val reggel? Én úgy tudtam, kicsit utál.
- Én is úgy tudtam.
- Istenem, Valentina, ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled. - fonta össze a karját idegesen Camile. - Mi volt este?
- Jó. - sóhajtottam. - Tegnap este ugye elmentem inni Bassiano-val. Az elején leszidtam, amiért olyan dolgokat terjesztett amiket terjesztett, de aztán egész jól elvoltunk. Nagyon sokat ittunk és teljesen feloldódtunk. Tök jól elvoltunk, aztán megjelent Fernando. Láthatólag utált, amiért eljöttem Basso-val, rám se nézett csak mielőtt elindult volna, kaptam tőle egy megsemmisítő pillantást és azt, hogy én vagyok az ő nagy csalódása. Mármint nem ezt mondta, de ezt jelentette, amit mondott. Mindegy. Utána már nem akartam ott maradni, kértem is Bassiano-t, hogy lépjünk le. Ő nem akart, azt mondta maradjunk és elég erősen fogott rá a karomra. Akkor eszembe jutott minden, amit Paolo mondott és csak menekülni akartam tőle. El is jöttem és egyedül kezdtem haza sétálni. Aztán valaki utánam kiabált egy autóból, amiben megfagyott bennem a vér és csak otthon akartam lenni. De pár pillanattal később megállt a kocsi és Fernando szállt ki belőle. Kiderült hogy a húgának a részeg vőlegénye kiabált utánam, és ha nem teszi ezt, nem állt volna meg, hogy felvegyen. Szóval igen, utált. Aztán neki is elmagyaráztam mindent, és látszott, hogy megnyugodott, hogy nem randi volt. Aztán még sokat beszélgettük, megtárgyaltuk hogy mi többek vagyunk mint ismerősök de nem is igazán barátok így egy nap ismertség után, ezért emparejar-ok vagyunk.
- Te szerelmes vagy belé. - húzta össze résnyire a szemét.
- Nem vagyok, szerelmes, nem igaz. - háborodtam fel. - Skye is ezzel cseszeget. Meg se hallottad, amit meséltem, vagy csak ennyit szűrtél le?
- Valentina, drágám. - mosolyodott el. - A saját nővérem vagy. Jobban ismerlek bárkinél. Szerelmes vagy. Hosszú idő után újra.
- Szerintem én most nemes egyszerűséggel itt hagylak, kedves Camile. - fordultam meg és már el is indultam.
- Oké, várj, várj. - a húgom hangjára megtorpantam és hátrapillantottam. A lány közelebb lépett. - Akkor ha nem vagy szerelmes... - túrt a hajába. - amit el is hiszek... Akkor az sem zavar, ha azt mondom, van barátnője?