Forget it! - 4. rész

- Hé, szép lány, kell egy fuvar? - hallottam meg egy ismeretlen hangot a kihalt utcán, ahogy haza fele igyekeztem. 

Nem fordultam hátra, csak megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb hazaértem. A kocsi azonban egyre közeledett. 

- Neked szóltam. - hallottam meg újra a hangot és a kocsi mellém gördült. 

Fél szemmel pillantottam oda és láttam, hogy egy Ferrari az. Elment mellettem de tíz méterrel később félrehúzódott és kiszállt belőle egy ismerős alak.

- Szállj be, Valentina.

- Hazasétálok. - rá se pillantottam a spanyol pilótára, de ahogy elsétáltam volna mellette, elkapta a karomat. 

- Szállj már be, nem kérem még egyszer. Szétfogsz fagyni, mire hazaérsz. HA, hazaérsz. 

Hosszan álltam a pillantását.

- Na gyerünk, holnap hosszú nap lesz. 

Kihúztam a kezét a szorításából és odasétáltam a kocsihoz. Bent egy srác ült, aki vigyorogva integetett nekem az anyós ülésről.

- Szia! - nagyon vigyorgott rám, és látszott rajta, hogy ő se ihatott keveset. 

- Szia. - mosolyogtam rá kedvesen, majd visszafordultam Fernandohoz, aki a hátam mögött állt. - Hova ülök? Az öledbe? Vagy a barátod ölébe?

- Nehogy már te legyél megsértve, amiért hazaviszlek téged. - rántotta fel a szemöldökét. - Nem mellesleg nem vittek volna el, ha Javier nem kiabál utánad.

- Szóval képes lettél volna itt hagyni. Simán elmentél volna mellettem. - húztam fel a szemöldökömet.

- Aj, istenem. - túrt bele fáradtan a hajába. - Csak szállj be. 

Fernando előre hajtotta a vezető ülést és így be tudtam kászálódni a szűkös hátsó részre. A spanyol pilóta is beült és beindította a motort, majd rálépett a gázra, mire a tűzpiros sportgép előre lendült. Az anyósülésen ülő spanyol férfi vigyorogva fordult hozzám hátra.

- Javier! - nyújtott kezet nekem mosolyogva. Azonban látszott rajta, hogy kettőig nem látott. 

- Valentina. - ráztam meg a kezét. 

- Fernando nem akart ám felvenni. - "suttogta" mint aki egy titkot akar megosztani, de elég hangos volt. 

- Közölte velem. - mosolyogtam rá. - Nem kedvel. 

- Szerintem pont ellenkezőleg van ez. 

- Valóban? - húztam fel a szemöldökömet nevetve. - Valamit félreérthettél. 

- Megérkeztünk, Javier. - fékezett le erősebben Fernando. - Remélem a lakásba feltalálsz még.

- Sziasztok. Holnap találkozom veled - mutatott a Ferrarisra, majd rám nézett - és veled is.

- Nem fogsz emlékezni rám holnap, de azért rendben. - nevettem fel. - Szia. 

A férfi kissé esetlenül kikászálódott a kocsiból és két esetlen lépés után nagyjából megtalálta az egyensúlyát és elbotorkált a lakásig. 

- Előre ülsz? - a spanyol hangja teljesen színtelen volt, miközben előrehajtotta az ülést. 

Elfogadtam a lehetőséget és előremásztam a sokkal kényelmesebb anyós ülésre. Ahogy bekötöttem magamat a pilóta rátaposott a gázra. 

- Ki volt ő neked? - törtem meg a kínos csendet.

A pilóta dacosan hallgatott és el sem vette a tekintetét az útra.

- Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? Úgy viselkedsz, mintha főben járó bűnt követtem volna el ellened. Pedig csak ma reggel óta ismerjük egymást. 

- Ő a sógorom, ha mondhatjuk itt. A testvérem vőlegénye, most itt élnek Monacoban. Nem követtél el ellenem főben járó bűnt.

- Akkor? Utálsz. Ez tök egyértelmű. 

- Mit eszel Bassianoban? Mi tetszik benne? - mintha meg se hallotta volna amit mondtam.

- Féltékeny vagy? - nevettem fel hitetlenül. 

- Undorító alak. 

- Jó, úgy látom elbeszélünk egymás mellett, szóval ezt most lezárom. Nem randiztunk, Bassianoval. Elhívott inni, és ezt is csináltunk. Nem randi volt. Beszélgettünk. Ha az is lett volna, elmondtam volna, hogy nem akarok tőle semmit, mert nem az esetem. 

- Mindenkinek azzal hencegett, hogy rá nyomultál és hogy ez milyen hiper randi. - hangja kissé megkönnyebbültnek tűnt.

- Igen, hallottam hírét. - nevettem fel zavartan. - Meg is kapta érte a fejmosást. 

- De ha olyan jól éreztétek magatokat, miért gyalogolsz haza, egyedül?

- Mert egy agresszív seggfej. 

- Ebben teljes mértékben egyet tudok veled érteni. - mosolyodott el. - Kár, hogy ez nem tűnt fel neked.

- Hogy tűnne fel ez egy óra ismertség után. 

- Úgy, ahogy rád nyomult. Mindenkivel ezt csinálja. Mindenkit megkörnyékez, aztán vagy igen vagy nem. De holnapra már túl lesz azon, hogy kikosaraztad. 

- Nem ráz meg. - rántottam meg a vállamat egyszerűen. 

- Reméltem, hogy nem kell majd feltörölgetnem a könnyeidet. - húzta az agyamat vigyorogva.

- Közel álltam, közel álltam... de nem. - nevettem.

- Ez egy igazán erős nő. - mosolygott. - Ez tetszik.

- Ezért utáltál? Mert azt hitted, rányomultam és randizni megyek Bassianoval?

- Őszintén? Nem ezt néztem ki belőled? Nem néztem ki belőled, hogy bedőlsz a csábításának és... nem is tudom.

- Úgy nézek ki, mint aki bárkitől hasra esik?
- Nem is tudom. - gondolkodott el látványosa. - De nem úgy tűnt, mintha rosszul lettél volna az ő társaságában.
- Mit mondhatnék? Könnyen kijövök az emberekkel. Aztán a nagy csalódás akkor jön, mikor megmutatják az igazi oldalukat. Apropó, nagy csalódás. Én lennék a te nagy csalódásod?
- Már mondtam. - rántotta meg a vállát. - De ha szeretnéd, visszavonom. - pillantott rám. - Nem te vagy a legnagyobb csalódásom. Sőt. Te a legnagyobb pozitív csalódásom vagy.
- Aww... - játszottam a meghatottat - ez a legszebb dolog amit valaha mondtak nekem,
- Szomorú, ha ez a legszebb dolog, amit egész életedben mondtak neked. - vigyorgott.
- Mondtak már szebbet is. De egy idegentől ez a legszebb.
- Idegen lennék? - rántotta fel a szemöldökét.
- Úgy gondolod, hogy legjobb barátok lettünk azért, mert beültettél a kocsidba?
- Nem. Nem, de nem hiszem, hogy idegenek lennénk.
- Akkor mik vagyunk mi egymásnak?
- Idegenek semmikép... - egy pillanatra elgondolkodott, hogy mi lenne a megfelelő jelző. - Pajtások.
- Pajtások? - vontam fel a szemöldökömet nevetve.
- Miért, mik legyünk? - nézett rám.
- Nem is tudom. Van-e erre megfelelő szó. Nem mondanálak barátnak, még... nem is idegenek. Ismerős? Ismerősök vagyunk?
- Nekem a pajtik jobban teszik. - vigyorgott a volán mögött.
- Akkor pajtik? - nevettem fel.
- Legjobb pajtik. - bólintott komoly hangon.
- Tudod... soha nem volt még pajtim.
- Pedig egy pajti nagyon hasznos.
- Valóban? - pillantottam rá érdeklődve. - Például?
- Például van olyan kedves, hogy hazavisz téged egy rosszul sikerült este után.
- Apropó haza. Szerinted nem vettem észre, hogy igazán céltalanul autókázunk? Másodjára haladunk el ebben az irányban a Bd de Suisse-on. - vigyorogtam rá.
- Mivel nem mondtad el, hogy hol laksz.
- Nem kérdezted.
- Nehogy már én legyek a hibás. - háborodott fel.
- Én vagyok a hibás akkor? Hozzám se szóltál, mikor elindultunk.
- De te meg nem szóltál, hogy esetleg rossz irányba indulok.
- Nem is figyeltem, hol vagyunk.
Miután bemondtam a címet, röviden bólintott, majd tovább haladtunk és pár perccel később leparkolt az épület előtt.
- Hát. - kapcsoltam ki a biztonsági övet. - Köszönöm szépen a fuvart, pajti.
- Igazán nincs mit, pajti. - vigyorodott el. - Legközelebb is szívesen.
- Akkor... - nyitottam ki a Ferrari ajtaját.
- Bekísérlek.
- Nagyon lovagias vagy.
- Valakinek muszáj, ha ennyire kihalóban vagyunk. - mosolygott miközben ő is kikászálódott az olasz sportkocsiból.
Együtt sétáltunk el az épület bejáratához, ahol azonban megtorpantunk.
- Na jól van, akkor még egyszer köszönöm.
- Még egyszer nincs mit. - nevetett. - Szombaton te is szerepelsz a divatbemutatón?
- Igen. Jó hosszú lesz az a holnapi nap.
- De előtte látlak időmérőn, ugye?
- Szeretnél látni? - vigyorogtam.
- Mit mondhatnék?
- Nem muszáj kimennem! - játszottam a sértettet. - Aludhatok is egész nap. - hátrébb léptem, jelezve hogy indulnék, de közelebb lépett.
- Hogy ne szeretnélek látni? - mosolygott rám halványan. - Hisz mégis csak pajtik vagyunk.
- Legjobb pajtik. - kontráztam rá nevetve. - De most már tényleg megyek.
- Jó éjt. - odahajolt, mint aki puszit akar adni.
Két puszit adtunk egymásnak.
- Neked is. - mosolyogtam rá, majd besiettem az épületbe.
Futva igyekeztem a lifthez, majd mikor azzal felértem az emeletünkre, és végigfutottam a folyosón. Sietve nyitottam ki a lakás ajtaját és meg sem álltam Skye szobájáig. A sötétben alig tudtam elbotorkálni barátnőm ágyáig.
- Skye! Skye! Skye! - rázogattam gyengén. - Skye!
- Nem tudok pénzt adni.
- Sky! Én vagyok, Valentina.
- Mi az? - ült fel az ágyban. - Miért vagy itt? Hol van Bassiano?
- Hossz sztori. Ott hagytam, majd elmesélem. Fernando hozott haza.
- Ki az a Fernando? - ásított nagyot.
- A spanyol Ferraris pilóta. Tudod, akiről meséltem.
- Ja, ja, ja, megvan. - bólintott fáradtan. - És mi ez a nagy vigyor az arcodon?
- Van egy kis probléma.
- Akkor miért mosolyogsz ennyire?
- Fernandoról van szó.
- Ne beszélj már rébuszokban Val... visszafeküdnék aludni.
- Nem tudom hogy mondjam... de nagyon megkedveltem... nagyon tetszik.


/Meg is írtam. Most nem történik sok minden, inkább párbeszéd a nagyobb része, de a végén van a bomba :D Enjoy :*/