- Mi van veled, Valentina? - törte meg nagy nehezen a kínos csöndet Paolo. - Két éve nem beszéltünk.
- Ez nem miattam van. - pillantottam rá.
- Régen volt.
- Nem törted össze magad, hogy újra jóba legyünk.
- Te se.
- Leribancoztál! - háborodtam fel és megtorpantam. - Mindennek elhordtál, Paolo. Nem mondod, hogy azt vártad, hogy térden állva csússzak eléd, hogy bocsáss meg.
- Én amondó vagyok, borítsunk fátylat a múltra. Tudod, mennyire - igyekezett nagyon kihangsúlyozni ezt a szót - jóba voltunk.
Vigyorogva karolta át a vállamat.
- Régen volt. - bújtam ki az öleléséből. - Nagyon réges régen, mielőtt megismerted Camilát. És pontosan tudod, hogyha bántani mered, összetöröm a képedet, nem számít, mennyire leszünk jóba akkor.
- Értettem. - karolta át nevetve újra a vállamat. - Na, ismerd meg az embereket. Ő az első. - mutatott egy barna bőrű srácra, aki napszemüvegben, és fekete Mercedes jellel ellátott full capben. - Ő itt Lewis Hamilton. Lewis! - kiáltott fel Paolo, mire a pilóta odakapta a fejét és széles mosoly költözött az arcára.
- Szia, Paolo. - vigyorogva fogott kezet a Ferraris szakemberrel, majd rám pillantott. - És kit tisztelhetek a fiatal hölgyben?
- Valentina Ortiz. - nyújtottam kezet, de közben összeszűkült szemmel figyeltem. Határozottan ismerős volt. - Nem lehet, hogy mi már találkoztunk valahol?
- Ezt akartam kérdezni én is. - mosolyodott el. - Nagyon ismerős az arcod. Mondjuk, Monacoban mindenkiről azt hiszem, hogy ismerem.
- Te itt laksz? - döbbentem meg.
- Már egy jó ideje. - vakargatta meg a tarkóját zavartan nevetve és mikor elmondta a címet leesett az állam.
- Ne idegelj! Egy utcára laksz tőlünk.
- Tőlünk?
- A húgommal és a legjobb barátnőmmel lakok együtt.
- Megoldódott minden rejtély. - nevetett föl. - Viszont, ez azt jelenti, te is meg lettél hívva a szombati divatbemutatóra igaz?
- Meg. De inkább munka, mint szórakozás. Dolgozom. Te?
- Mindig meg vagyok hívva de... az elején mókás volt, most már nem annyira kedvelem.
- Én nem tudom megunni. Nekem ez az életem.
- Kinek mi. vigyorgott. - Viszont, ha nem haragszotok, én most lelépek, mert rohannom kell. De később találkozunk. - mosolygott rám, majd megpaskolta Paolo vállát és ott hagyott minket.
- Nem csak ő lakik a közeledben, hanem a negyed Forma-1-es gárda. Például az ő csapattársa, a másik Mercis Nico Rosberg egy emelettel lakik feljebb. De anno még Nando is itt lakott jó pár évvel ezelőtt.
- Nagyszerű.
Paolo a maradék fél órában végigvezetett az egész paddockban, majdnem mindenkivel megismerkedtem és mindenkiről megtudtam melyik csapatnak dolgozik és milyen szerepet tölt be a csapatban. Majdnem lehetetlen volt ennyi nevet megjegyezni fél óra alatt.
- Menjünk vissza, mert kezdődik a szabadedzés. Gondolom akarod nézni.
- Minden vágyam. - pillantottam rá gúnyosan.
- Tudtam. Jó csaj vagy te. - mintha észre se vette volna. - Kilencven perc alatt mindent megértesz és igazi Forma-1 specialista leszel.
- Másfél óra?! - szökött fel a hangom egy oktávval magasabbra. - Mit tudnak körözni másfél órán keresztül?!
- Ez nem egyszerű körözgetés. - rázta fejét nevetve Paolo.- Nagyon, nagyon fontos edzések az időmérő előtt, és ekkor a versenyzők információkat gyűjtenek a pályáról, mire hogyan reagál az autó, mi a megfelelő beállítás, melyik kanyarban mire kell figyelni és honnan lehet leszedni pár tizedet vagy századot a köridőkön és ilyenek.
- Hát ez kegyetlen izgalmasnak tűnik. - túrtam a hajamba fáradtan.
- Nem is baj, majd megérted. - kacsintott, mikor bekanyarodtunk a Ferrari bokszába. - Ülj csak le oda egy székre. - mutatott egy helyre. - Ezt pedig vedd fel.
- Mi ez? - vettem át a piros, Ferraris fülhallgatót.
- Lehet, hogy kicsit hangosnak fogod találni.
- Nem hiszem.
- Oké. De ne nyávogj nekem. - már indult volna el, mire elkaptam a karját.
- Add ide.
- Tudtam. - nevetett, majd átnyújtotta a készüléket.
- Max elviszem emlékbe. - forgattam meg a kezemben.
Leültem a székre, ami ki volt rakva és szememet a kis tvre tapasztottam. Hirtelen lehuppant mellém valaki, mire felé fordultam.
- Nem úgy tűnsz, mint akit szétvet az izgalom. - vigyorgott rám egy Ferraris.
- Erre ráhibáztál. - túrtam a hajamba nevetve. - Nem tudom, mit kéne nézni és mit kéne tudni.
- Nagyon szívesen elmagyarázom neked, ha szeretnéd. - villantott rám elbűvölő mosolyt.
- Megköszönöm, de előbb ha elárulod a nevedet...
- Bassiano Camporeale. - nyújtott kezet.
- Valentina Ortiz. - ráztam meg a jobbját.
- Spanyol név?
- Valami olyasmi. Argentin vagyok.
- Tudtam! - nevetett fel a mérnök. - Tudtam, hogy valami latin. Minden esetre örülök, Valentina. - vigyorgott. - Megengeded, hogy itt nézzem veled a szabadedzést?
Már épp nyitottam volna a számat, mikor valaki odalépett hozzánk.
- Állíts magadon, kedves Basso. - paskolta meg a mérnök arcát vigyorogva az az előbb megismert spanyol pilóta.
- Nando. - erőltetett mosolyt az arcára a férfi. - Nem kéne kocsiba ülnöd?
- Neked nem kéne Kiminek segítened?
- Köszönöm kedves érdeklődésedet, Nando. De még nem ért vissza. A te szerelőid viszont csak rád várnak. - mutatott Bassiano a garázs másik felére. - Köszi, szia.
Erre az utolsó két szóra felpillantottam a pilótára, aki felrántotta a szemöldökét, majd rám pillantott és ott hagyott minket.
- Nem úgy tűnik, mintha túl jó lenne a kapcsolatotok. - pillantottam a spanyol után, majd vissza a mérnökre.
- Nem, nem igazán. - nevetett fel kényszeredetten az olasz szakember. - Hosszú sztori. És még messze nincs vége. De lapozzunk.
- Oké. - rántottam meg a vállamat.
Az elkövetkező másfél órát azon a szürke műanyag széken töltöttem és Bassiano magyarázatát hallgattam. Nagyon alaposan kivesézett nekem mindent, és igazi Forma-1-es szakembernek éreztem magamat.
- Hu, rendesen megfájdult a fejem. - túrtam a hajamba és felálltam a székről, hogy kinyújtóztassam elgémberedett tagjaimat. - Túl sok infó.
- Még egy futam és beállhatsz Ferraris szakembernek. - tápászkodott fel a székről Basso is.
- Oh, nem, nem, nem. - nevettem fel. - Távol álljon tőlem, ez, ez itt. - mutattam körbe. - Ez nem az én világom. Camila rajong ezért, és ez teljesen neki való. De... ez nekem nem.
- Nagy kár. Viszont estére van terved?
Teljesen megdöbbentett a kérdése. Zavartan nevettem fel és beletúrtam a hajamba.
- Ne nevess! - pillantott rám komolyan. - Komolyan kérdezem.
- Nem is tudom.
- Ne csináld már, Valentina. - lépett közelebb. - Csak egy kis iszogatásra gondoltam. Semmi kötetlenség, egy kis móka. - kacsintott.
- Aj, jó, legyen... - vigyorogtam. - Egy ital.
- Majd meglátjuk. - nevetett fel. - A számodat megadod?
- Add a telefonod. - sóhajtottam halvány mosollyal, mire a férfi odaadta a készüléket.
Gyorsan bepötyögtem a számot és a nevemet és visszaadtam a telefont a mérnöknek.
- Akkor. - pillantott a képernyőre és nagyon indulóba volt. - Este hívlak.
- Mindenképpen. - erőltettem mosolyt az arcomra, mire kacsintott egyet és már ott se volt.
/Itt is van :) kicsit lassan, de most már be fognak lendülni a munkálatok, ígérem :*/
- Meg. De inkább munka, mint szórakozás. Dolgozom. Te?
- Mindig meg vagyok hívva de... az elején mókás volt, most már nem annyira kedvelem.
- Én nem tudom megunni. Nekem ez az életem.
- Kinek mi. vigyorgott. - Viszont, ha nem haragszotok, én most lelépek, mert rohannom kell. De később találkozunk. - mosolygott rám, majd megpaskolta Paolo vállát és ott hagyott minket.
- Nem csak ő lakik a közeledben, hanem a negyed Forma-1-es gárda. Például az ő csapattársa, a másik Mercis Nico Rosberg egy emelettel lakik feljebb. De anno még Nando is itt lakott jó pár évvel ezelőtt.
- Nagyszerű.
Paolo a maradék fél órában végigvezetett az egész paddockban, majdnem mindenkivel megismerkedtem és mindenkiről megtudtam melyik csapatnak dolgozik és milyen szerepet tölt be a csapatban. Majdnem lehetetlen volt ennyi nevet megjegyezni fél óra alatt.
- Menjünk vissza, mert kezdődik a szabadedzés. Gondolom akarod nézni.
- Minden vágyam. - pillantottam rá gúnyosan.
- Tudtam. Jó csaj vagy te. - mintha észre se vette volna. - Kilencven perc alatt mindent megértesz és igazi Forma-1 specialista leszel.
- Másfél óra?! - szökött fel a hangom egy oktávval magasabbra. - Mit tudnak körözni másfél órán keresztül?!
- Ez nem egyszerű körözgetés. - rázta fejét nevetve Paolo.- Nagyon, nagyon fontos edzések az időmérő előtt, és ekkor a versenyzők információkat gyűjtenek a pályáról, mire hogyan reagál az autó, mi a megfelelő beállítás, melyik kanyarban mire kell figyelni és honnan lehet leszedni pár tizedet vagy századot a köridőkön és ilyenek.
- Hát ez kegyetlen izgalmasnak tűnik. - túrtam a hajamba fáradtan.
- Nem is baj, majd megérted. - kacsintott, mikor bekanyarodtunk a Ferrari bokszába. - Ülj csak le oda egy székre. - mutatott egy helyre. - Ezt pedig vedd fel.
- Mi ez? - vettem át a piros, Ferraris fülhallgatót.- Lehet, hogy kicsit hangosnak fogod találni.
- Nem hiszem.
- Oké. De ne nyávogj nekem. - már indult volna el, mire elkaptam a karját.
- Add ide.
- Tudtam. - nevetett, majd átnyújtotta a készüléket.
- Max elviszem emlékbe. - forgattam meg a kezemben.
Leültem a székre, ami ki volt rakva és szememet a kis tvre tapasztottam. Hirtelen lehuppant mellém valaki, mire felé fordultam.
- Nem úgy tűnsz, mint akit szétvet az izgalom. - vigyorgott rám egy Ferraris.
- Erre ráhibáztál. - túrtam a hajamba nevetve. - Nem tudom, mit kéne nézni és mit kéne tudni.
- Nagyon szívesen elmagyarázom neked, ha szeretnéd. - villantott rám elbűvölő mosolyt.
- Megköszönöm, de előbb ha elárulod a nevedet...
- Bassiano Camporeale. - nyújtott kezet.
- Valentina Ortiz. - ráztam meg a jobbját.
- Spanyol név?
- Valami olyasmi. Argentin vagyok.
- Tudtam! - nevetett fel a mérnök. - Tudtam, hogy valami latin. Minden esetre örülök, Valentina. - vigyorgott. - Megengeded, hogy itt nézzem veled a szabadedzést?
Már épp nyitottam volna a számat, mikor valaki odalépett hozzánk.
- Állíts magadon, kedves Basso. - paskolta meg a mérnök arcát vigyorogva az az előbb megismert spanyol pilóta.
- Nando. - erőltetett mosolyt az arcára a férfi. - Nem kéne kocsiba ülnöd?
- Neked nem kéne Kiminek segítened?
- Köszönöm kedves érdeklődésedet, Nando. De még nem ért vissza. A te szerelőid viszont csak rád várnak. - mutatott Bassiano a garázs másik felére. - Köszi, szia.
Erre az utolsó két szóra felpillantottam a pilótára, aki felrántotta a szemöldökét, majd rám pillantott és ott hagyott minket.
- Nem úgy tűnik, mintha túl jó lenne a kapcsolatotok. - pillantottam a spanyol után, majd vissza a mérnökre.
- Nem, nem igazán. - nevetett fel kényszeredetten az olasz szakember. - Hosszú sztori. És még messze nincs vége. De lapozzunk.
- Oké. - rántottam meg a vállamat.
Az elkövetkező másfél órát azon a szürke műanyag széken töltöttem és Bassiano magyarázatát hallgattam. Nagyon alaposan kivesézett nekem mindent, és igazi Forma-1-es szakembernek éreztem magamat.
- Hu, rendesen megfájdult a fejem. - túrtam a hajamba és felálltam a székről, hogy kinyújtóztassam elgémberedett tagjaimat. - Túl sok infó.
- Még egy futam és beállhatsz Ferraris szakembernek. - tápászkodott fel a székről Basso is.
- Oh, nem, nem, nem. - nevettem fel. - Távol álljon tőlem, ez, ez itt. - mutattam körbe. - Ez nem az én világom. Camila rajong ezért, és ez teljesen neki való. De... ez nekem nem.
- Nagy kár. Viszont estére van terved?
Teljesen megdöbbentett a kérdése. Zavartan nevettem fel és beletúrtam a hajamba.
- Ne nevess! - pillantott rám komolyan. - Komolyan kérdezem.
- Nem is tudom.
- Ne csináld már, Valentina. - lépett közelebb. - Csak egy kis iszogatásra gondoltam. Semmi kötetlenség, egy kis móka. - kacsintott.
- Aj, jó, legyen... - vigyorogtam. - Egy ital.
- Majd meglátjuk. - nevetett fel. - A számodat megadod?
- Add a telefonod. - sóhajtottam halvány mosollyal, mire a férfi odaadta a készüléket.
Gyorsan bepötyögtem a számot és a nevemet és visszaadtam a telefont a mérnöknek.
- Akkor. - pillantott a képernyőre és nagyon indulóba volt. - Este hívlak.
- Mindenképpen. - erőltettem mosolyt az arcomra, mire kacsintott egyet és már ott se volt.
/Itt is van :) kicsit lassan, de most már be fognak lendülni a munkálatok, ígérem :*/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése