Forget it! - 1. rész

- Én arra amúgy is meg voltam hívva. - rántotta meg a vállát egyszerűen Skye. - De te is, Valentina.

- De nem a Ferrari garázsába! - méltatlankodott Camila. - Egyéni lehetőség.

- Két éve minden évben ezt mondtad. - felemeltem egy csíkos Zara inget és az ágyra terítettem, jelezve ezt fogom felvenni.

- És soha nem éltek a nagyszerű lehetőséggel. - rázta hitetlenül a fejét a lány.

- Lehet megdöbbent amit mondok... de ez a "száguldó cirkusz" u-nal-mas! - Skye felnevetett és feltartotta a tenyér hogy csapjak bele, mire vigyorogva így is tettem. 

- Hálátlanok, azok vagytok ti ketten. - rázta meg a fejét rosszallóan húgom és feltápászkodott a szőnyegről. - Viszont készüljetek, mert kettőkor kezdődik a második szabadedzés, amit mindenképpen elérünk, ha már az elsőről lemaradtunk. Most dél lesz húsz perc múlva, fél egykor indulunk. - szólt vissza még az ajtóból.

- Nagyon meg lettünk fenyegetve. - nézett rám vigyorogva barátnőm.

- Ez az argentin vér már csak ilyen. Családban marad. - nevettem fel.

- Viszont átöltözöm akkor én is, - állt fel Skye. - Nehogy még meg is verjen itt a végén.

- Fussál is. - nevettem fel, miközben kibányásztam a megfelelő shortot a kupacból és bevonultam a fürdőszobámba.

- Nem elég, hogy unalmas, még le is zárják miatta az fél várost. Lehetetlen közlekedni ilyenkor. Ezért is utálom. - nyűgösen döntöttem hátra a széket Skye fehér Evoque-jában. - Keltsetek fel, ha ott vagyunk. 

- Lehetetlen téged elviselni, Val. - rázta a fejét Camila. - Az, pedig hogy még a testvérem is vagy rátesz egy lapáttal.

- Ezt dobta a gép. - rántottam meg a vállamat. - Legközelebb több szerencsét kívánok neked. 

- Nálad már csak jobbat lehet kifogni.

- A testvéri szeretet. - sóhajtott színpadiasan a volán mögött Skye. - Camila, merre?

- A VIP parkolóba menjünk másik úton, mert rengetegen mennek arra és az életbe nem érünk oda egyre. Főleg, hogy a nővérem nem érti mi az, hogy fél óra. 

- Azt mondtad csinosan öltözzek és ahhoz nekem idő kell. 

- Na de egy óra?!

- Egy óra. - bólogattam. 

- Szóval hol megyek ki a körforgalomból? - vágott közbe barátnőm mert már a második kört tette meg benne. 

- A második kijárat. 

Még bő tíz perc volt, mire odaértünk a parkolóhoz. Miután leparkoltunk, Camila volt az első aki kipattant a kocsiból és mint egy lelkes tini lány sürgetett minket is. 

- Mint az öregemberek, komolyan. Egy teknős gyorsabban száll ki nálatok. 

- Egy, még csak idén leszek 27 és nem érzem túl öregnek magam, kettő mint tudod kissé másnapos vagyok, ezért semmi kedvem rohangálni. - tettem fel a napszemüveget.

- Aki éjjel legény, az nappal lepény. Nem kéne olyan sokat inni, drága nővérem.

- Te csak ne beszéljél. - figyelmeztettem. 

- Jól van, gyertek. - karolt belém a barátnőm és elindultunk a paddockban végig.

Rengetegen voltak már most, annak ellenére hogy ez a nap még nem tétre ment. Rengeteg híres és ismert embert véltem felfedezni. Páran kedvesen oda intettek a triónknak, vagy oda is jöttek hogy köszöntsenek és ezért sokkal több idő volt eljutni az olasz istállóig, mint ahogy terveztük. Camilában minden egyes új ismerős alkalmával nőtt a feszültség, és az utolsó embereknél már kissé idegesebben rángatott el. Mikor beléptünk a piros festésű garázsba, húgom már el is tűnt mellőlünk, magunkra hagyott minket egy teljesen idegen környezetben. A garázsban hatalmas volt a nyüzsgés, a szerelők az autók körül rohangáltak, amik szinte teljesen lecsupaszítva pihent alig 40 perccel a második szabadedzés megkezdés előtt. 

- Hát ez nagyszerű. - fontam keresztbe a karomat. - Tudtam, hogy ez lesz. Elrohan a pasijához és mi meg állunk hülyén. - a mondandóm végén barátnőmre pillantottam, aki már rég nem figyelt, hanem a telefonján pötyögött.

- Tessék? - pillantott rám. - Ne haragudj, csak Myriam írt hogy van valami probléma az irodában.

- Itt ne merj hagyni. - kaptam a karjához. 

- De... - vágott szenvedő fejet. 

- Ne csináld ezt velem, Sky. Komolyan mondom. Nem ismerek itt senkit.

- Ahogy én se, ezért velem nem mész sokra. Otthon találkozunk. - húzta ki a karját a szorításomból és hátat fordított.

- SKY! - kiabáltam utána hisztérikus hangon.

- Nagyon szeretlek téged, egy nap majd megbocsátasz! - dobott egy puszit és már nem is láttam. 

- Oh, bazdmeg. - túrtam hajamba mérgesen. 

Miközben már kínomban nem tudtam mit figyeljek és egyik lábamról a másikra álltam, egy kezet éreztem az oldalamon és finom nyomásra összerezzentem.

- Bocs. - hátrakaptam a fejemet, majd kissé odébb léptem, hogy elengedjek egy piros overálos, full capes, napszemüveges férfit. - Kösz.

Rám pillantani azonban egy pillanatra sem pillantott, csak odasétált az állványra emelt, lecsupaszított géphez, tett körülötte egy kört, váltott pár mondatot majdnem az összes autója körül tevékenykedő szerelővel,majd hátat fordított a kocsinak és helyet foglalt egy piros bőrülésbe. Az arca végig kifejezéstelen volt, és csak akkor szabadult meg a szemüvegétől, mikor valaki a kezébe nyomott egy papírt. Észrevehette, hogy több mint öt perce figyeltem, mert végre rám pillantott, majd határozottan végigmért, és miután végigfutott egy halvány mosoly az arcán, visszafordult a papírhoz. Felvont szemöldökkel fordultam el és kissé hátrébb léptem.

- Valentina! - hallottam meg húgom hangját. - Nézd, kit hoztam.

Arra pillantottam, ahonnan a hang érkezett és megpillantottam testvéremet, ahogy maga után rángatta az olasz származású pasiját.

- Szia, Paolo. - fagyott az arcomra a mosoly.

- Valentina. - biccentett kimérten a férfi. 

- Na! - vigyorgott a húgom. - Nagyobb lelkesedéssel. 

- Jó látni téged. - erőltetett egy halvány mosolyt az arcára és megpaskolta a vállam. 

- Ezt majdnem elhittem. - futott végig gúnyos mosoly az arcomon, de Camila pillantása meggyőzött. - Én is örülök neked. - ugyanúgy megpaskoltam a vállát, ahogy előbb ő az enyémet, hogy érezze a gúnyt.

- Alakul. - biccentett elégedetten a lány. - Most pedig. Mutasd meg neki a paddockot. - Paolo olyan pillantást vetett barátnőjére, mint ha a lány éppen a kivégzését írta volna alá. - Kérlek. - biggyesztette le az ajkát a lány, majd megcsókolta a Ferrarist. Utáltam, ha csókolóznak ezért kelletlenül pillantottam el.

Legnagyobb meglepetésemre arra lettem figyelmes, hogy a pilóta, aki eddig még a bőr székben foglalt helyet, most egy tárolónak támaszkodva figyelt. Felvont szemöldökkel fordultam vissza a szerelmes párhoz, akik végre kimásztak egymás szájából.

- Köszönöm, szeretlek.

- Sokkal jössz nekem. - rázta a fejét, majd rám pillantott. - Na, gyere. Megmutatom először az istállót, aztán pedig az egészet. 

Elég céltudatosan indult el a még mindig a tárolót támasztó pilóta felé. 

- Nando! - csaptak egymás kezébe, és vigyorogva levállalták egymást. - Mi a helyzet?

A férfi pillantása rám tévedt, végigmért, majd Paolohoz fordult.
- Ki ez? - kérdezte olaszul. Valószínűleg azt hitte nem beszélem ezt a nyelvet. Gondoltam, nem szólok, hogy igen is ismerem.
- A csajom nővére. - Paolo vagy elfelejtette, hogy tudok olaszul, vagy csak szívatta a pilótát, de nem szóltam bele. - Modell.
- Azt látom. - pillantott rám és kissé hosszabban időzött rajtam a tekintete.
- Örülök, hogy jól kibeszéltek - szólaltam meg olaszul, mire mind a ketten döbbenten pillantottak felém. - de bemutatkozok aztán haladjunk, mert nem akarok egész nap itt állni. Valentina Ortiz. - nyújtottam kezet a spanyolnak, mire kissé döbbenten rázta meg. - Nagyon örültem - folytattam angolul.
- Fernando Alonso. Enyém a megtisztelés. - kacsintott egyet. Láthatóan nem hozta zavarba az előbbi sztori.
Egy mosollyal díjaztam a kacsintást, majd finoman meglöktem Paolo vállát.
- Menjünk, mert lemegy a nap.
- Aztán ne tartsd meg magadnak egész napra, Paolo. Szükségem van még rá. - kiabált utánunk még mielőtt kiléptünk a garázsból.
Ahogy visszanéztem egy bűbájos mosolyt villantott felém, amit széles mosollyal viszonoztam. 

/Rövid rész, inkább a pilot kiegészítése :D de minden rész egyre hosszabb lesz ;) mármint próbálkozom :D remélem tetszik :) HOLNAP PEDIG WSR VÉGRE!!/