- Nem értem, mi nem tetszik. Örülnöd kéne, hogy elhívott. - Sky nem igazán értette a problémámat.- De nem akarok semmit tőle.
- Ki mondta, hogy hozzá kell menned feleségül.
- Nem is az... nem akarok kapcsolatot most.
- Ezt csak azért mondod, mert nem jön be, vagy mert inkább élnéd tovább a kicsapongó életedet?
- Ööö... - húztam a számat.
- Ezek szerint mindkettő. Jó, de figyelj, ő is azt mondta nem jár semmi kötezettséggel az egész. Egy jót buliztok, aztán hátha lesz valami kis kaland.- vigyorgott rám szélesen.
- Elég legye, Skye! - nevettem fel. - Elmegyek.
- Tudtam. Kiválasztunk együtt valami szexit.
- Már tudom nagyjából, szóval felejtsd el.
- Az hogy lehet? - tette a kezét a szája elé csodálkozva a barátnőm, mire hangosan felnevettem. - Csak nem? Valentina Ortiz tudja mit fog felvenni, és nem válogat órákig? Hogy lehet ez.
- Befoghatod. - nevettem. - Csak nagyjából. Semmi más szóval az még bő fél óra.
Hirtelen csapódott az ajtó és Camila hangját hallottam meg.
- Megjöttünk. - léptek be Paoloval egymás kezét fogva.
- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre, majd húgom barátja két puszival köszöntötte Skye-t, hisz ma még nem találkoztak, majd hozzám fordult.
- Hallom, Basso-val randizol este.
- Gyorsan mennek a hírek. - pillantottam Skye-ra. - De ez nem randi, hanem italozunk egyet. Semmi kötöttség.
- Ő ezt nem így tudja. - támaszkodott neki a pultnak az olasz szakember. - Mindenkinek úgy meséli, hogy befűzött téged és hogy mennyire nyomultál rá.
- Én? - esett le az állam. - Én?!
- Nem is én. - rántotta meg a vállát Paolo.
- Érdekesen jönnek le neki a dolgok.
- Nagyon nagy képű egyébként. Nando-t ezzel húzta délután, hogy te nyomultál rá Basso-ra. Nagyon felidegesítette. Csodálom, hogy még nem ütötte meg.
- De ők miért utálják egymást?
- Nagyon hosszú sztori. Valami régi konfliktusra nyúlik vissza az egész szarság, és minden évben egyre jobban utálják egymást. De nem is tudom már.
- Érdekes.
- Mindegy. Elmész vele este?
- Most már nem fogom lemondani. Kilencre jön értem.
- Én azért óvatosságra intelek.
- Mert hogy?
- Rossz híre van. Nem az a lovagias jó fiú, ha valamit nagyon akar, azt megszerzi és nem nagyon tűri a nemleges választ. A helyedben azért figyelnék rá.
- Nagyon boldog vagyok, hogy ezt csak most tudod csak közölni, Paolo. - túrtam a hajamba.
- Nem kérdezted. - rántotta meg a vállát flegmán.
- Jó, jó, erre nem is válaszolok inkább. - álltam fel a székről.
- Én előre szóltam. - kiabált utánam az olasz férfi mielőtt még bevágtam a szobám ajtaját.
A folyamatosan csörgő telefonomért nyúltam és felvettem azt.
- Igen?
- Szia, Valentina. Bassiano vagyok. - hallani lehetett a hangján hogy vigyorog.
- Szia.
- Öt perc múlva ott vagyok, lejössz akkor?
- Megyek, persze. Sietek. - nyomtam ki a telefont és beleraktam a táskámba.
Megigazítottam a hajamat a tükörben, majd kiléptem a szobámból. Skye a kanapén ülve borozgatott egy magazint olvasgatva.
- Sky! - huppantam le mellé. - Mi van veled?
- Mi lenne? - lepődött meg. - Olvasgatok.
- Olyan vagy mint egy magányos, negyvenes elvált anya aki egyedül depizik mikor a gyerekei bulizni mennek.
- Én nem depizek. - háborodott fel. - Nagyon örülök, hogy van egy szabad fél órám.
- Holnap te jössz velem a divatbemutatóra, ígérem. - simogattam meg a vállát.
- De nem vagyok depressziós. Csak szeretném elolvasni a magazint, amire egy hete várok, hogy legyen időm. A lesajnálásodtól pedig kiráz a hideg.
- Oké, oké, oké. - álltam fel védekezően. - Viszont akkor megyek most. Jó leszek így? - fordultam előtte körbe.
- Tökéletes. - mutatta fel a hüvelykujját. - Nem túl kihívó, de elegáns és nagyon csinos. Tökéletes.
- Köszönöm, anyu. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Remélem, fél 10-re itthon leszel kislányom. - ment bele a játékba.
- Anya, de hát csak most találkozunk. - nyafogtam.
- Jó, legyen 10 és akkor kedves voltam. - vonta össze rosszallóan a szemöldökét.
- Na jó van. - nevettem fel. - Elmentem. Majd jövök.
- Érezd jól magad, de nagyon vigyázz. Emlékezz arra, amit Paolo mondott.
- Tudod, hogy vigyázok.
- Hívj ha baj van, szia!
- Szia!
Behúztam magam mögött az ajtót és elindultam a lift felé. Ahogy leértem a ház elé, Bassiano már ott volt. Egy fekete terepjárónak támaszkodott, és ahogy megpillantott, széles mosoly költözött az arcára.
- Szép jó estét neked. - lépett oda hozzám és két puszit adtunk egymásnak.
- Neked is. - mosolyogtam rá.
Az olasz szakember kinyitotta a Jeep ajtaját, mire bemásztam a kocsiba és megköszöntem kedvességét. Ő is beült a vezető ülésre és beindította a motort.
- Hova megyünk? - pillantottam rá.
- A Blue Ginre gondoltam.
- Uh, az jó hely. - vigyorogtam. - Minden csajt oda viszel, aki nyomul rád?
- Ezt most nem értem.
- Úgy hallottam, hogy én nyomulok rád.
- Oh, Paolo. - forgatta a szemét.
- Miért mondasz ilyeneket a hátam mögött?
- Paolo félre értette szerintem. Annyit mondtam, hogy elvoltunk délután és hogy egész könnyen belementél a randiba. Azt hittem makacsabb vagy.
- Azt is mondta, hogy Fernando agyát húztad ezzel.
- Istenem, a pletyka! - sóhajtott színpadiasan az olasz szakember. - Nem kéne mindent elhinned amit Paolo mond. Nem áll jól neked a hiszékenység.
- Valóban? Neked is elhittem, hogy ez nem egy randi. - hangomban kevés él költözött.
- Nagy szarkavarás megy néha a színfalak mögött, Valentina, amibe a csapaton kívül senki nem lát bele. És ez így van rendjén. De lépjünk tovább. Mi lenne, ha ma csak élveznénk egymás társaságát? - tette térdemre a kezét, mire megdöbbentem.
- Ez remek ötlet, de - leemeltem a kezét a térdemről és visszatettem a váltóra. - nem így kéne ezt kezdeni.
- Sajnálom. - vigyorgott. - Viszont itt is vagyunk. - bekanyarodott jobbra és leparkolt a bár előtt. - Legyen egy jó esténk.
- Remélem. - mosolyogtam rá, ahogy kikászálódtam a Jeepből.
Bassiano megadta a nevét az asztalfoglaláshoz, mire egy fiatal hostess kikísért minket a teraszra. Ahogy leültünk, már érkezett is a pincér, hogy felvegye a rendelésünket.
- Én elsőre egy Azúrt szeretnék kérni. - adtam le elsőnek a rendelésemet.
- Én csak egy whiskeyt kérek elsőre.
- Azonnal hozom. - bólintott a pincér.
- Akkor... mesélj valamit nekem magadról.
- Ugyan mit? - nevettem fel.
- Nem tudom. - rántotta meg egyszerűen a vállát. - Az életedet. Hogyan ismerted meg Paolot, és ilyenek. Azt mondtad argentin vagy. Akkor hogy kerülsz ide, Monacoba?
- Huh, hát már 15 éves koromban kezdtem el modellkedni, akkor figyelt fel rám egy híres argentin modell ügynökség, a CR. Ők csinálták az első portfólió fotózásomat és az első munkáimat a világ különböző pontjain. Huszonkét éves koromra jártam már Brazíliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Angliában, Németországban és Olaszországban és Spanyolországban.
- Olaszország a legjobb, mind közül.
- Igen, imádtam ott lenni. Viszont életem legkeményebb egy éve volt. Tizenkilenc évesen dolgoztam az Intimissinek, a Gas Jeansnek és Bottega Venetanak. Hatalmas volt az elvárás és a nyomás abban az évben, ami nagyon ráment az egészségemre. Egyfajta lazítás volt az a félév Spanyolországban a Stradivarius és a Massimo Dutti szolgálatában. A spanyoloknál sokkal lazább kezelték az egészet. Az olaszok túl feszesek, és ha nem tökéletes akkor semmilyen. Ez nem rossz tulajdonság, nehogy azt hidd. - mentegetőztem.
- Nem hiszem. - nevetett fel Bassiano. - De igaz. Te akkor igazi világjáró vagy. De még mindig nem tudom, hogy kerültél ide, Monacoba.
- Az Angliában töltött nyolc hónap után költöztem ide, huszonnégy évesen. Aki a managerrem és a mentorom volt a CR ügynökségnél felmondott, mert elég nagy szarkavarás ment a háttérbe, és ráadásul kapott egy ajánlatot az itten Daily Fashion modell ügynökségtől. Ők is csinálják a szombati divatbemutatót. Természetesen a managerem egyből igent mondott az ajánlatra, és ahogy megtudták, hogy engem mentorál, engem is leszerződtettek, ami nagy szerencse volt. Nem kell sokat utaznom, havonta egyszer kell egyszer maximum kétszer elutaznom, de akkor az teljes fejvesztés, mert két naponta váltogatom az országokat. Egy hetet vagyok csak távol, de vagy három országot bejárok. Két hete például hajnalban elutaztam Londonba, de este már indult a gépem Madridra, két nap múlva már Milanoban voltam és rá egy napra pedig Párizsban. A következő utazásom jövő hét kedden lesz, és akkor az Egyesült Államokba utazom. New Yorkba, Los Angelesbe és Miamiba leszek három-három napig.
- Hűha. - képedt el az olasz szakember. - Akkor te nem unatkozol. És mit csinálsz ha itthon vagy?
- Igyekszem kipihenni magamat. Természetesen itthon is akadnak munkák, kisebb fotózások de ezek egy nap alatt meg vannak. Itthon inkább bulizok, vásárolok, és nagyokat alszom.
- Na de mesélj magadról egy kicsit.
A beszélgetésünk alatt egyre csak fogytak és fogytak a koktélok és a whiskey-k, amik jó hangulatot eredményeztek, és egyre jobban oldódott a hangulat. Jó egy háromnegyed órával azután, hogy leültünk az asztalhoz, már régi ismerősökhöz hasonlóan beszélgettünk.
- Na nézd csak ki van itt. - pillantott a hátam mögé vigyorogva Basso.
Hátrafordultam a bőrkanapén és, az alkohol miatt már erősen hunyorognom kellett, hogy felismerjem ki közeledik.
- Nando! - üdvözölte vidáman a pilótát a szakember. - Mit keresel te itt ilyen későn.
- Egy barátom hívott. - egy másodpercre se pillantott rám, mintha ott se lennék. - Hazaviszem és itt se vagyok.
- Miért nem csatlakozol hozzánk? - mutatott rám Bassiano.
- Nem. - a spanyol pilóta elővette a telefonját. - Nem mellesleg elmúlt egy óra. Nem tudom, mit gondolsz Basso, de holnap időmérő és nem lenne jó, ha Kimi a te figyelmetlenséged és fáradtságod miatt érne el rosszabb eredményt.
- Megható az aggodalmad, kedves Nando, de rajtam kívül több mint húsz ember dolgozik körülötte.
- De te túl fontos szerepet töltesz be ahhoz, hogy figyelmetlen legyél...
- Köszönöm - vágott közbe ingerülten az olasz - van még valami?
- Nem, nem, semmi. De a napi csalódás megvolt.
- Nem tudom, hogy tartozik ez rám. - értetlenkedett Bassiano.
- Rád nem is nagyon. - most nézett rám először, de bárcsak ne tette volna.
Az is jobb volt, hogy levegőnek nézett, mint az a megvető pillantás, amit ugyan alig egy másodpercig "élvezhettem", de azt úgy éreztem, örökké megjegyzem.
- Akkor holnap. - vetette oda mellékesen a spanyol pilóta, majd ott se volt.
- Szánalmas. - húzta le az utolsó kortyot a whiskey-ből. - Még egy kör?
- Neeemm... - túrtam a hajamba fáradtan. - Menjünk inkább haza. Nagyon fáradt vagyok. Holnap tényleg neked is korán kellhet kelned. - álltam fel a kanapéról. Fernando pillantása egy nagyon gyorsan kijózanított.
- Ne csináld már, Valentina. - állt fel Bassiono és megfogta a karomat. - Maradjunk egy kicsit.- Nem lehet. - igazítottam meg az öltözékemet és felvettem a táskámat. - Kérlek menjünk.
- Val, csak egy órácskát. - kis idegességet éreztem meg a hangjában és erősebben kapta el a karomat, ami fájdalmat okozott.
- Engedj el, Bassiano! - igyekeztem nyugodt maradni, de közbe eszembe jutottak Paolo szavai.
- Fél óra. - húzott vissza, mire már nem tudtam olyan nyugodt maradni és kirántottam a kezemet a szorításából.
- Töröld ki a számomat! - kiabáltam vissza és nagy lépésekkel hagytam el a szórakozóhelyet.
/Nagyon jó dolgot találtam ki :D A Laptophoz hozzákapcsoltam egy régi klaviatúrát, aminek segítségével sokkal gyorsabb és kényelmesebb a gépelés :D főleg asztalnál ülve :) Olyan annyira nagyon kényelmes, hogy ezt a részt elkezdtem négykor és most fejeztem be (kisebb- nagyobb szünetekkel) :D By the way: Enjoy :*/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése